2010. december 31
Elérkezett az év utolsó napja, és nekem rengeteg mondani valóm lenne. Napközben is rengeteg gondolat az eszembe jut és mire leülök a gép elé sokszor kimennek a fejemből.
Az eredményeinkről annyit, hogy az utolsó vizelet eredmény is sajnos pozitív lett, ami magyarázta a lázat. Ismét visszatért a Koli és a Klebsiella baktérium. Egyenlőre nem olyan szignifikánsan és mivel a láz is elmúlt így nem kapott a Bazsi ismét egy újabb antibiotikumot, hanem jelenleg kenőccsel próbáljuk a problémát orvosolni. Hogy milyen eredménnyel az majd hétfőn kiderül, mert ma vittünk megint vizeletet az onkológiára, kontrollra.
A súlyban sajnos úgy néz ki nem fogjuk elérni az áhított 6 kilót elsejére, mert a Bazsi még mindig 5.600 és 5.700 gramm között ingadozik.
Amúgy jól vagyunk most! Sokat játszik és mosolyog, úgy tűnik jól érzi magát. Én is próbálom összeszedni magam miatta és a Peti miatt is.
Ránk fér egy kis kikapcsolódás, úgyhogy ma a Bazsi a nagymamámnál lesz mi pedig szilveszterezünk egy kicsit a barátokkal. Remélem jót fog tenni ez a kis kikapcsolódás, azt hiszem nagy szükségünk van rá. A Balázs miatt pedig nyugodt szívvel vagyunk, mert a Mamáméknál nagyon jó kezekben van:-)
Az idei utolsó bejegyzésem sorait azzal zárom, hogy mindenkinek, aki ezt olvassa kívánok, kívánunk NAGYON NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET!!!
2010. december 31., péntek
2010. december 26., vasárnap
Mi történt
2010. december 26
Lassan véget ér a karácsony és végre eljutottam odáig, hogy pótoljam az elmúlt napok kimaradt írásait és történéseit!
Mi is történt azóta? Röviden, nagyon sok minden, de azért persze részletezem is kicsit:-)
Szerda, csütörtök Pesten voltunk a szokásos kontroll vizsgálatunkon. Szerda nagyon strapás nap volt ismét, mivel sietnünk kellett, 5 órára időpontunk volt a terapeutánknál. Felértünk időben, mert nem volt nagy forgalom és a Bazsi is nagyon jól viselkedett, mert szinte végig aludta az utat, velem együtt, és majdnem szegény Apa is elaludt:-) De persze azért résen volt, hisz ő vezetett. A kezelésünk megint nem volt egyszerű mert Bazsi sokat sírdogált, és most nem én mentem be vele, hanem az Apukája, mert nagyon negatívnak éreztem magam, úgyhogy inkább kinn maradtam a váróba. Az esténk szépen eltelt az alapítványi házba és reggel a szokásos módszerrel és időpontba készültünk át a transzplantációs ambulanciára. Utólag megállapítottuk, hogy tulajdonképpen teljesen felesleges volt felmennünk, mert a karácsonyi forgatag ott is meghagyta a nyomát és hatalmas kapkodás volt. A vérvizsgálatot és a szurit pedig Pécsen is el lehetett volna intézni, így megúszhattunk volna egy tortúrát. De utólag már mindegy! Két dolog végülis értelmett adott az odautazásunknak. Az egyik, hogy megtudtuk, kiválasztották a donort, azt az egyet amelyik a legmegfelelőbb. A másik, pedig, hogy a Bazsi tudott két kezelést kapni.
Az az igazság, hogy nagyon felzaklatott mind a kettőnket a transzplantáció újabb híre, hiszen az egyik orvos már januárban meg akarja kezdeni. Persze jó hír, hogy van donor és, hogy elkezdődhet az egész, csak most olyan hirtelen közelinek tűnt az egész. A másik orvos szerint még várni kéne amíg a Bazsi megerősödik. Bennem pedig egyfolytában az bujkál, hogy milyen szuper is lenne, hogy ha megúszhatnánk az egészet és magától beindulna a Bazsi kis csontvelője. Bár napok, sőt hetek óta nagyon mély ponton vagyok de azért még mindig bízok benne és látok egy kis halvány remény sugarat arra vonatkozólag, hogy ez össze fog jönni.
Csütörtökön este miután hazaértünk és a Bazsi elaludt feldíszítettük ketten a fát, hogy a Bazsi már arra ébredjen, hogy meglepi várja:-) A meglepi sikerült is. reggel amikor felébredt és meglátta a fát és a csillagszórót az Apja kezében először tátott szájjal nézett, aztán úgy elkezdett nevetni és annyira tetszett neki, hogy majdnem elfelejtette, hogy éhes:-)
A szentesténk szépen telt el. Meglátogatott minket a nagyi és mi is meglátogattuk a nagyszülőket. Nagyon örültem neki, hogy teljesült a kívánságunk és itthon leszünk egész ünnepkor, hárman együtt. Aztán eljött a másnap reggel. Bazsi 39 fokos lázzal ébredt. Nem tudtam mi tévő legyek azon kívül, hogy adtam neki lázcsillapítót, így felhívtam a doktornőt és a Peti már robogott is be vele az onkológiára. Ott megint vérvétel, vizelet minta és fül-orr-gégészet. A láz nem akart elmúlni, de Bazsi jól volt. Játszott, evett, ivott, aludt, mintha semmi gondja nem lenne. Minden eredmény negatív lett. a vére a neutrophin számot leszámítva teljesen rendbe van. Se gyulladás, se fertőzés nincs a szervezetébe, egyenlőre a vizeletvizsgálatra kell várni. Este még lázas volt és reggelre mintha csak egy rossz álom lett volna az egész. Bazsi lázmentes lett és minden megint teljesen rendbe van. A Peti 10%-ig biztos benne, hogy a kezelés miatt van, ugyanis pár napon belül utána még belázasodhat és az a jó, mert akkor használt nagyon. Holnap lesz még vizelet eredmény. Ha az is negatív akkor nagyon örülök, mert ugyanaz van mint két héttel ez előtt a kezelés után, és csak annak az utóhatása és nagyon is használ...
Még egyszer így a karácsony utolsó óráiban kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!
Lassan véget ér a karácsony és végre eljutottam odáig, hogy pótoljam az elmúlt napok kimaradt írásait és történéseit!
Mi is történt azóta? Röviden, nagyon sok minden, de azért persze részletezem is kicsit:-)
Szerda, csütörtök Pesten voltunk a szokásos kontroll vizsgálatunkon. Szerda nagyon strapás nap volt ismét, mivel sietnünk kellett, 5 órára időpontunk volt a terapeutánknál. Felértünk időben, mert nem volt nagy forgalom és a Bazsi is nagyon jól viselkedett, mert szinte végig aludta az utat, velem együtt, és majdnem szegény Apa is elaludt:-) De persze azért résen volt, hisz ő vezetett. A kezelésünk megint nem volt egyszerű mert Bazsi sokat sírdogált, és most nem én mentem be vele, hanem az Apukája, mert nagyon negatívnak éreztem magam, úgyhogy inkább kinn maradtam a váróba. Az esténk szépen eltelt az alapítványi házba és reggel a szokásos módszerrel és időpontba készültünk át a transzplantációs ambulanciára. Utólag megállapítottuk, hogy tulajdonképpen teljesen felesleges volt felmennünk, mert a karácsonyi forgatag ott is meghagyta a nyomát és hatalmas kapkodás volt. A vérvizsgálatot és a szurit pedig Pécsen is el lehetett volna intézni, így megúszhattunk volna egy tortúrát. De utólag már mindegy! Két dolog végülis értelmett adott az odautazásunknak. Az egyik, hogy megtudtuk, kiválasztották a donort, azt az egyet amelyik a legmegfelelőbb. A másik, pedig, hogy a Bazsi tudott két kezelést kapni.
Az az igazság, hogy nagyon felzaklatott mind a kettőnket a transzplantáció újabb híre, hiszen az egyik orvos már januárban meg akarja kezdeni. Persze jó hír, hogy van donor és, hogy elkezdődhet az egész, csak most olyan hirtelen közelinek tűnt az egész. A másik orvos szerint még várni kéne amíg a Bazsi megerősödik. Bennem pedig egyfolytában az bujkál, hogy milyen szuper is lenne, hogy ha megúszhatnánk az egészet és magától beindulna a Bazsi kis csontvelője. Bár napok, sőt hetek óta nagyon mély ponton vagyok de azért még mindig bízok benne és látok egy kis halvány remény sugarat arra vonatkozólag, hogy ez össze fog jönni.
Csütörtökön este miután hazaértünk és a Bazsi elaludt feldíszítettük ketten a fát, hogy a Bazsi már arra ébredjen, hogy meglepi várja:-) A meglepi sikerült is. reggel amikor felébredt és meglátta a fát és a csillagszórót az Apja kezében először tátott szájjal nézett, aztán úgy elkezdett nevetni és annyira tetszett neki, hogy majdnem elfelejtette, hogy éhes:-)
A szentesténk szépen telt el. Meglátogatott minket a nagyi és mi is meglátogattuk a nagyszülőket. Nagyon örültem neki, hogy teljesült a kívánságunk és itthon leszünk egész ünnepkor, hárman együtt. Aztán eljött a másnap reggel. Bazsi 39 fokos lázzal ébredt. Nem tudtam mi tévő legyek azon kívül, hogy adtam neki lázcsillapítót, így felhívtam a doktornőt és a Peti már robogott is be vele az onkológiára. Ott megint vérvétel, vizelet minta és fül-orr-gégészet. A láz nem akart elmúlni, de Bazsi jól volt. Játszott, evett, ivott, aludt, mintha semmi gondja nem lenne. Minden eredmény negatív lett. a vére a neutrophin számot leszámítva teljesen rendbe van. Se gyulladás, se fertőzés nincs a szervezetébe, egyenlőre a vizeletvizsgálatra kell várni. Este még lázas volt és reggelre mintha csak egy rossz álom lett volna az egész. Bazsi lázmentes lett és minden megint teljesen rendbe van. A Peti 10%-ig biztos benne, hogy a kezelés miatt van, ugyanis pár napon belül utána még belázasodhat és az a jó, mert akkor használt nagyon. Holnap lesz még vizelet eredmény. Ha az is negatív akkor nagyon örülök, mert ugyanaz van mint két héttel ez előtt a kezelés után, és csak annak az utóhatása és nagyon is használ...
Még egyszer így a karácsony utolsó óráiban kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!
2010. december 20., hétfő
Eredmények
2010. december 20
Pár nap múlva karácsony és már egyre biztosabban érzem azt, hogy itthon töltjük az ünnepeket! Azt gondolom ez a legnagyobb ajándék amit ebben az évben kaphatunk. Bár előtte még van egy két nap nehézség, de túl leszünk rajta.
Sokáig nem írtam aminek több oka is van. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy azok az eredmények amikre vártunk egészen a mai nap nem érkeztek meg. A vizelet, mint pénteken kiderült negatív lett teljesen mindenféle baktériumtól. ennek nagyon örültem, de még ott volt a másik aminek csak ma lett meg a végleges eredménye. A széklet szintén teljesen negatív lett a vizsgált kórokozókra. Igaz így nagyjából semmi nem magyarázza a múlt heti lázat de a lényeg, hogy komolyabb baj nincs és persze a láz sem jelentkezett azóta. Lehet, hogy csak egy hirtelen jött-ment dolog volt, én legalább is ebben bízom. a másik aminek nagyon örülök, hogy nem kapta el ismét tőlünk a rajtunk átfutó vírust. Igaz nagyon vigyáztunk,de azért jó hír, hogy mégis csak meg tudjuk védeni bizonyos dolgoktól, még ha ilyen közel is van hozzá.
Pesten karácsony előtte ígértek még egy kontroll vizsgálatot. Múlt héten telefonáltam a doktor Úrnak és azt mondta, hogy csütörtök reggel 8-kor szeretné látni a Bazsit. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire konkrétan karácsony előtt. Sebaj! Biztos minden rendben lesz és jöhetünk haza is, és másnap együtt fogjuk ünnepelni itthon a karácsonyt. Az első közös karácsonyt édes hármasban:-)
Olyan szempontból viszont örülök, hogy most ismét fog kapni két kezelést a Bazsi, így talán az elkövetkezendő ünnepi időszakban minden rendben lesz. Bár megvallom őszintén az elmúlt napokban kicsit megingott a bizalmam a kezelés eredményességében, de miután kiderült, hogy minden eredmény negatív, ismét visszakaptam a bizalmamat. Sajnos a negatív hangulatom ami már egy ideje uralkodik rajtam, és ami már több visszajelzésből is hallottam itt is érződik, még mindig nem. Pedig nagyon igyekszem, csak elfáradtam kicsit minden értelemben. Az ember alapban is elfárad év végére, nem ám egy ilyen év után. Azt hiszem jót fog tenni ez az ünnepi időszak.
A Bazsi jól van. A több hetes súlystagnálás után, úgy látszik talán ismét szépen megindult a súlyunk. Este már 5.760 grammot mértünk, ami a mai 5 kaki után nagyon jó hír. Ahogy a Peti fogalmazta meg, ha talán karácsonyra nem is de új évre, 7 hónapos korára eléri a 6 kilót.
Megyünk pihenni! Mindenkinek jó pihenést ma estére!
Pár nap múlva karácsony és már egyre biztosabban érzem azt, hogy itthon töltjük az ünnepeket! Azt gondolom ez a legnagyobb ajándék amit ebben az évben kaphatunk. Bár előtte még van egy két nap nehézség, de túl leszünk rajta.
Sokáig nem írtam aminek több oka is van. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy azok az eredmények amikre vártunk egészen a mai nap nem érkeztek meg. A vizelet, mint pénteken kiderült negatív lett teljesen mindenféle baktériumtól. ennek nagyon örültem, de még ott volt a másik aminek csak ma lett meg a végleges eredménye. A széklet szintén teljesen negatív lett a vizsgált kórokozókra. Igaz így nagyjából semmi nem magyarázza a múlt heti lázat de a lényeg, hogy komolyabb baj nincs és persze a láz sem jelentkezett azóta. Lehet, hogy csak egy hirtelen jött-ment dolog volt, én legalább is ebben bízom. a másik aminek nagyon örülök, hogy nem kapta el ismét tőlünk a rajtunk átfutó vírust. Igaz nagyon vigyáztunk,de azért jó hír, hogy mégis csak meg tudjuk védeni bizonyos dolgoktól, még ha ilyen közel is van hozzá.
Pesten karácsony előtte ígértek még egy kontroll vizsgálatot. Múlt héten telefonáltam a doktor Úrnak és azt mondta, hogy csütörtök reggel 8-kor szeretné látni a Bazsit. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire konkrétan karácsony előtt. Sebaj! Biztos minden rendben lesz és jöhetünk haza is, és másnap együtt fogjuk ünnepelni itthon a karácsonyt. Az első közös karácsonyt édes hármasban:-)
Olyan szempontból viszont örülök, hogy most ismét fog kapni két kezelést a Bazsi, így talán az elkövetkezendő ünnepi időszakban minden rendben lesz. Bár megvallom őszintén az elmúlt napokban kicsit megingott a bizalmam a kezelés eredményességében, de miután kiderült, hogy minden eredmény negatív, ismét visszakaptam a bizalmamat. Sajnos a negatív hangulatom ami már egy ideje uralkodik rajtam, és ami már több visszajelzésből is hallottam itt is érződik, még mindig nem. Pedig nagyon igyekszem, csak elfáradtam kicsit minden értelemben. Az ember alapban is elfárad év végére, nem ám egy ilyen év után. Azt hiszem jót fog tenni ez az ünnepi időszak.
A Bazsi jól van. A több hetes súlystagnálás után, úgy látszik talán ismét szépen megindult a súlyunk. Este már 5.760 grammot mértünk, ami a mai 5 kaki után nagyon jó hír. Ahogy a Peti fogalmazta meg, ha talán karácsonyra nem is de új évre, 7 hónapos korára eléri a 6 kilót.
Megyünk pihenni! Mindenkinek jó pihenést ma estére!
2010. december 16., csütörtök
Várakozás
2010. december 16
Reggel felhívtam az onkológián a doktornőt, hogy hogyan legyen a vizelet és széklet mintavétel. Két lehetőségem volt. Vagy a Bazsival megyek vagy viszek mintát, ahhoz viszont nem voltak meg itthon a megfelelő eszközök. Mivel sajnos ma senki nem tudott vigyázni a Bazsira, bár Pati mondta, hogy vigyem a céghez be, amíg elmegyek a tartályokért és egyéb eszközökért, de nem akartam annyi ideig bennhagyni és mellesleg a lényeg az lett volna, hogy egyáltalán ne rángassam ilyen időbe sehova a gyereket. Így hát dacolva az időjárás viszontagságaival elindultunk be a kórházba. Csak reménykedni tudtam abban, hogy parkolóhelyet a közelben találok és persze, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az automata működni fog. Szerencsém volt, mert a kapu a kórház bejáratánál nyitott sorompóval fogadott így gyorsan feltűnés nélkül besuhantam, és a közelben találtam is parkolóhelyet. Nem egyszerű mindent cipelni, a Bazsit a hordozóban és még a táskát a pelenkákkal, kajával és mi egyébbel. Így hát nagyon megörültem, hogy ebben a remek időben csak rövid távot kell megtennünk.
Gondoltam a mai nap csak szerencsés lehet. De csak gondoltam. Nem mehettünk be az osztályra mert az tele volt és éppen megbeszélést tartottak az orvosok. Így hát az előtéri várakozóba vártunk, ahol igencsak hideg van, ráadásul rendszeresen nyitogatják az ajtót ki és bemenetelkor. 1 óra eltelte után bementem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e szólni a doktornőnek vagy nem mehetnénk-e be, mert ez így nem túl jó. Egyik sem jött be, így hát tovább várakoztunk kint. Amikor megláttam a doktornőt ismét bementem már kezemben a Bazsival. A válasz az volt, hogy továbbra is várjunk mert most vizit lesz. Na itt kiborult a bili. Nem vagyunk ugyanis etetni és pelenkázni egy ilyen helyiségben ahol megfázhat a gyerek. Határozottan megkértem, hogy szóljanak a doktornőnek. Így 5 percen belül kaptunk egy pisi zacskót és tartályokat amibe majd hozzam vissza a mintákat. Vagyis még ezt is meg kell ma oldani, na pufff.
Nem tehetek róla de egyre inkább kiborítanak az ilyen esetek. Nagyon türelmesnek gondolom magam és nagyon megértő vagyok de egy idő után, amikor alapba ennyi feszültség és aggodalom hárul az emberre nehezen viseli türelmesen az ilyen esteket.
Még kedvesen meg is kérdezte a nővér, aki mellesleg előtte közölte velem, hogy a kinti helyiségben van pelenkázó Anyuka, hogy a Nagymama nem ért rá esetleg, hogy vigyázzon a picire. Nem! Mert, hogy nálunk a nagymama és nagypapa is dolgozik és persze a férjem is. Sokat úgy csinálnak, mintha olyan egyszerű lenne! De nem gondol senki arra, hogy dolgozni mindenkinek kell.
Hétfő óta amúgy is nagyon feszült vagyok, mióta belázasodott a Bazsi. egyszerűen nem tudok lenyugodni és mindenre ugrok. Muszáj lesz lenyugodnom, mert azt hiszem kezdek teljesek kifordulni önmagamból és ez senkinek sem jó.
HÁLÁS VAGYOK, HOGY VÉGET ÉRT A MAI NAP!!! HOLNAP EGY ÚJ, SZEBB NAP JÖN!!!!
Reggel felhívtam az onkológián a doktornőt, hogy hogyan legyen a vizelet és széklet mintavétel. Két lehetőségem volt. Vagy a Bazsival megyek vagy viszek mintát, ahhoz viszont nem voltak meg itthon a megfelelő eszközök. Mivel sajnos ma senki nem tudott vigyázni a Bazsira, bár Pati mondta, hogy vigyem a céghez be, amíg elmegyek a tartályokért és egyéb eszközökért, de nem akartam annyi ideig bennhagyni és mellesleg a lényeg az lett volna, hogy egyáltalán ne rángassam ilyen időbe sehova a gyereket. Így hát dacolva az időjárás viszontagságaival elindultunk be a kórházba. Csak reménykedni tudtam abban, hogy parkolóhelyet a közelben találok és persze, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az automata működni fog. Szerencsém volt, mert a kapu a kórház bejáratánál nyitott sorompóval fogadott így gyorsan feltűnés nélkül besuhantam, és a közelben találtam is parkolóhelyet. Nem egyszerű mindent cipelni, a Bazsit a hordozóban és még a táskát a pelenkákkal, kajával és mi egyébbel. Így hát nagyon megörültem, hogy ebben a remek időben csak rövid távot kell megtennünk.
Gondoltam a mai nap csak szerencsés lehet. De csak gondoltam. Nem mehettünk be az osztályra mert az tele volt és éppen megbeszélést tartottak az orvosok. Így hát az előtéri várakozóba vártunk, ahol igencsak hideg van, ráadásul rendszeresen nyitogatják az ajtót ki és bemenetelkor. 1 óra eltelte után bementem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e szólni a doktornőnek vagy nem mehetnénk-e be, mert ez így nem túl jó. Egyik sem jött be, így hát tovább várakoztunk kint. Amikor megláttam a doktornőt ismét bementem már kezemben a Bazsival. A válasz az volt, hogy továbbra is várjunk mert most vizit lesz. Na itt kiborult a bili. Nem vagyunk ugyanis etetni és pelenkázni egy ilyen helyiségben ahol megfázhat a gyerek. Határozottan megkértem, hogy szóljanak a doktornőnek. Így 5 percen belül kaptunk egy pisi zacskót és tartályokat amibe majd hozzam vissza a mintákat. Vagyis még ezt is meg kell ma oldani, na pufff.
Nem tehetek róla de egyre inkább kiborítanak az ilyen esetek. Nagyon türelmesnek gondolom magam és nagyon megértő vagyok de egy idő után, amikor alapba ennyi feszültség és aggodalom hárul az emberre nehezen viseli türelmesen az ilyen esteket.
Még kedvesen meg is kérdezte a nővér, aki mellesleg előtte közölte velem, hogy a kinti helyiségben van pelenkázó Anyuka, hogy a Nagymama nem ért rá esetleg, hogy vigyázzon a picire. Nem! Mert, hogy nálunk a nagymama és nagypapa is dolgozik és persze a férjem is. Sokat úgy csinálnak, mintha olyan egyszerű lenne! De nem gondol senki arra, hogy dolgozni mindenkinek kell.
Hétfő óta amúgy is nagyon feszült vagyok, mióta belázasodott a Bazsi. egyszerűen nem tudok lenyugodni és mindenre ugrok. Muszáj lesz lenyugodnom, mert azt hiszem kezdek teljesek kifordulni önmagamból és ez senkinek sem jó.
HÁLÁS VAGYOK, HOGY VÉGET ÉRT A MAI NAP!!! HOLNAP EGY ÚJ, SZEBB NAP JÖN!!!!
2010. december 15., szerda
Csalóka
2010. december 15
Az eredményről sajnos tegnap semmit nem tudtunk és mivel a kisfiam legújabb szokása, hogy éjszaka óránként felkel, plusz még egész nap a városba rohangáltam (ennek eredményét, egész pontosan eredménytelenségét nem szeretném most részletezni, majd talán egyszer az egészet) ezért tegnap este már hulla fáradtan estem az ágyba!
A vizeletében, mit ahogy az már a már kiderült megint találtak valamit. A doktornő szerint csak valami székletből bekerült szennyeződés, ezért újra meg kell ismételni holnap. Vagyis egy újabb kör lesz holnap a csalóka eredmény miatt a kórházba. Kiharcoltam egy széklet vizsgálatot is mert mostanság nagyon kevereg a Bazsi pocija és mintha sokat fájna a hasa.
vagyis holnap kiderül minden...REMÉLEM!
Az eredményről sajnos tegnap semmit nem tudtunk és mivel a kisfiam legújabb szokása, hogy éjszaka óránként felkel, plusz még egész nap a városba rohangáltam (ennek eredményét, egész pontosan eredménytelenségét nem szeretném most részletezni, majd talán egyszer az egészet) ezért tegnap este már hulla fáradtan estem az ágyba!
A vizeletében, mit ahogy az már a már kiderült megint találtak valamit. A doktornő szerint csak valami székletből bekerült szennyeződés, ezért újra meg kell ismételni holnap. Vagyis egy újabb kör lesz holnap a csalóka eredmény miatt a kórházba. Kiharcoltam egy széklet vizsgálatot is mert mostanság nagyon kevereg a Bazsi pocija és mintha sokat fájna a hasa.
vagyis holnap kiderül minden...REMÉLEM!
2010. december 13., hétfő
Egy újabb mélypont
2010. december 13
Az ember nagyon könnyen megszokja a jót, szemben a rosszal. Bár az is igaz, hogy egy idő után a rosszhoz is hozzászokhat valamilyen mértékben. Amikor a Bazsi először kórházba került és először szúrták meg, kanült kapott azt nagyon nehezen viseltük. Ma már nem mondom, hogy meg sem kottyan egy vérvétel, mert mai napig nehezen viselem, amikor torka szakadtából sír, miközben szúrják, de már sokkal könnyebben vesszük ezt az akadályt, mint az első alkalommal. A jót megszokni azonban sokkal könnyebb és sokkal nehezebb is búcsút venni tőle, akár kis időre, akár hosszabbra. Azt, hogy nagyon sokáig minden rendben volt és fertőzésmentesek voltunk nagyon jó volt és már már néha úgy éreztem, ahogy azt többször is leírtam, mintha minden rendben lenne és normális lenne.
A Bazsi betegsége olyan mint egy hullámvasút. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ha kicsit filozofikus akarnék lenni, azt is mondhatnám olyan mint az élet! A tegnapi nappal ismét kicsit lenn voltunk, de atlán most ismét időben el lett kapva a probléma. Tegnap este ismét belázasodtunk! Nem volt magas láz, talán egy egészséges gyermeknél azt is mondanám, hogy nincs semmi gond, lázcsillapítással várunk kicsit aztán minden rendben van. Azonban nálunk ez nem játék. 38,5-nél már nem vártam tovább, felhívtuk a doktornőt, jobban mondva az onkológiai osztályt és tanácsot kértünk, hogy azonnal ,menjünk-e be, vagy várhatunk reggelig. Azt tanácsolták, hogy kapjon lázcsillapítót és ha lemegy a hő, akkor elég csak reggel. Szerencsére és hála Istennek, a lázcsillapítótól lement a hője, így reggelig vártunk.
Ismét egy hosszú délelőtt várt ránk az onkológiai osztályon, vérvétellel, vizelet vétellel és plusz még fül-orr-gégészettel. Az eredmény egész jó volt. A vérvételen a CRP-énk 6-os volt, a neutrophin számunk pedig 700. Nem jó, de nem is rossz magunkhoz képest. A fülészeten azonban nagy sírás és szenvedés várt ránk. Gyulladás nincs azonban a bőr betegségünk úgy néz ki a fül belső részébe is jelentkezik így nem tud tisztulni rendesen a füle a Bazsinak. Vagyis 2-3 havonta fültisztításra kell mennünk! De a láz nem ez miatt volt.
Hazaengedtek minket, mert a láza lement és a véreredmény nem követeli meg a gyógyszeres kezelést, de holnapra kiderül a vizelet eredménnyel, hogy mi lappang ismét bennünk.
Csak egyet kívánok most: ITTHON TÖLTHESSÜK EGYÜTT A KARÁCSONYI ÉS SZILVESZTERI NAPOKAT!!!
Az ember nagyon könnyen megszokja a jót, szemben a rosszal. Bár az is igaz, hogy egy idő után a rosszhoz is hozzászokhat valamilyen mértékben. Amikor a Bazsi először kórházba került és először szúrták meg, kanült kapott azt nagyon nehezen viseltük. Ma már nem mondom, hogy meg sem kottyan egy vérvétel, mert mai napig nehezen viselem, amikor torka szakadtából sír, miközben szúrják, de már sokkal könnyebben vesszük ezt az akadályt, mint az első alkalommal. A jót megszokni azonban sokkal könnyebb és sokkal nehezebb is búcsút venni tőle, akár kis időre, akár hosszabbra. Azt, hogy nagyon sokáig minden rendben volt és fertőzésmentesek voltunk nagyon jó volt és már már néha úgy éreztem, ahogy azt többször is leírtam, mintha minden rendben lenne és normális lenne.
A Bazsi betegsége olyan mint egy hullámvasút. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ha kicsit filozofikus akarnék lenni, azt is mondhatnám olyan mint az élet! A tegnapi nappal ismét kicsit lenn voltunk, de atlán most ismét időben el lett kapva a probléma. Tegnap este ismét belázasodtunk! Nem volt magas láz, talán egy egészséges gyermeknél azt is mondanám, hogy nincs semmi gond, lázcsillapítással várunk kicsit aztán minden rendben van. Azonban nálunk ez nem játék. 38,5-nél már nem vártam tovább, felhívtuk a doktornőt, jobban mondva az onkológiai osztályt és tanácsot kértünk, hogy azonnal ,menjünk-e be, vagy várhatunk reggelig. Azt tanácsolták, hogy kapjon lázcsillapítót és ha lemegy a hő, akkor elég csak reggel. Szerencsére és hála Istennek, a lázcsillapítótól lement a hője, így reggelig vártunk.
Ismét egy hosszú délelőtt várt ránk az onkológiai osztályon, vérvétellel, vizelet vétellel és plusz még fül-orr-gégészettel. Az eredmény egész jó volt. A vérvételen a CRP-énk 6-os volt, a neutrophin számunk pedig 700. Nem jó, de nem is rossz magunkhoz képest. A fülészeten azonban nagy sírás és szenvedés várt ránk. Gyulladás nincs azonban a bőr betegségünk úgy néz ki a fül belső részébe is jelentkezik így nem tud tisztulni rendesen a füle a Bazsinak. Vagyis 2-3 havonta fültisztításra kell mennünk! De a láz nem ez miatt volt.
Hazaengedtek minket, mert a láza lement és a véreredmény nem követeli meg a gyógyszeres kezelést, de holnapra kiderül a vizelet eredménnyel, hogy mi lappang ismét bennünk.
Csak egyet kívánok most: ITTHON TÖLTHESSÜK EGYÜTT A KARÁCSONYI ÉS SZILVESZTERI NAPOKAT!!!
2010. december 10., péntek
Hazaértünk
2010. december 10
Tegnap este hazaérkeztünk Budapestről. Az út hosszú volt és megterhelő mind a hármunk számára! Manó is nehezebben viselte mint szokta, mert most sokkal kevesebbet aludt és sokszor kért közben teát, amit igen nehéz megoldani utazáskor. De a lényeg, hogy újra itthon vagyunk:-)
Tegnap reggel megvolt a vérvételi kontroll és a vizsgálat is. A Bazsit jó állapotban találták. Semmi extrém nem volt, a bőrén kívül, mert az napok óta nagyon száraz és folyamatosan kipirosodik, kisebesedik. Sok mindennel próbálkozunk vele, de nagyon kevés krém, fürdető használ. Mindegyik csak ideig óráig jó, és aztán újra kiszárad a kis bőre, ami nagyon viszked neki, mert folyamatosan vakarózik! Most kipróáltunk egy új krémet pár napja, ami úgy néz ki, hogy talán használ. Remélem tényleg jó lesz már neki valami, mert ez szörnyű lehet, hogy egész nap viszked az egész testem.
A vérvételi eredmény sajnos egy kicsit elkeserítő volt. A neutrophin számunk 200! Az eredménynek köszönhetően ismét kaptunk szurit, de most már dupla akkora adagot, mint amekkorát eddig szokott. Ez rossz hír, volt, viszont egy jó hírt is kaptunk. Meg lett a HLA tipizálás eredménye. Ez olyan, mint a vércsoport, csak a csontvelőé. 12 megfelelő donort találtak:-) Ez nagyon jó eredmény, azt mondta a doktor Úr, hogy így lehet válogatni köztük és a legjobbat megtalálni. Legalább ebbe szerencsénk van!
Most legközelebb jövő hét kedden fogok konzultálni a doktor Úrral, amikor is megtudom, hogy hogyan döntöttek a donor kérdésben és mikor számíthatunk a transzplantáció megkezdésére!
Még lesz egy látogatásunk Pestre karácsony előtt, viszont úgy néz ki a családunk kívánságát teljesíti a Jézuska...karácsonykor és szilveszterkor itthon leszünk:-)
A másik jó hír a mai napon, hogy este egy nagyon szép súlyt 5.690 grammot mértünk:-) Reméljük ebből reggelre azért megmarad sok!
Elképesztő, amit pont most apával művelnek:-) Manó olyan, mintha menni akarna! Az ülés még nem megy, de folyamatosan löki fel magát, mint aki lábra akar állni! Lehet, hogy kihagyjuk az ülés fázist és rögtön állni fogunk? :-)
Ma találkoztam a Jézuskával és odaadta a Bazsi ajándékát! Nehéz megállni, hogy karácsonyig ne kapja meg, de a Jézuskának megígértem, hogy akkor fogja csak megkapni:-)
Tegnap este hazaérkeztünk Budapestről. Az út hosszú volt és megterhelő mind a hármunk számára! Manó is nehezebben viselte mint szokta, mert most sokkal kevesebbet aludt és sokszor kért közben teát, amit igen nehéz megoldani utazáskor. De a lényeg, hogy újra itthon vagyunk:-)
Tegnap reggel megvolt a vérvételi kontroll és a vizsgálat is. A Bazsit jó állapotban találták. Semmi extrém nem volt, a bőrén kívül, mert az napok óta nagyon száraz és folyamatosan kipirosodik, kisebesedik. Sok mindennel próbálkozunk vele, de nagyon kevés krém, fürdető használ. Mindegyik csak ideig óráig jó, és aztán újra kiszárad a kis bőre, ami nagyon viszked neki, mert folyamatosan vakarózik! Most kipróáltunk egy új krémet pár napja, ami úgy néz ki, hogy talán használ. Remélem tényleg jó lesz már neki valami, mert ez szörnyű lehet, hogy egész nap viszked az egész testem.
A vérvételi eredmény sajnos egy kicsit elkeserítő volt. A neutrophin számunk 200! Az eredménynek köszönhetően ismét kaptunk szurit, de most már dupla akkora adagot, mint amekkorát eddig szokott. Ez rossz hír, volt, viszont egy jó hírt is kaptunk. Meg lett a HLA tipizálás eredménye. Ez olyan, mint a vércsoport, csak a csontvelőé. 12 megfelelő donort találtak:-) Ez nagyon jó eredmény, azt mondta a doktor Úr, hogy így lehet válogatni köztük és a legjobbat megtalálni. Legalább ebbe szerencsénk van!
Most legközelebb jövő hét kedden fogok konzultálni a doktor Úrral, amikor is megtudom, hogy hogyan döntöttek a donor kérdésben és mikor számíthatunk a transzplantáció megkezdésére!
Még lesz egy látogatásunk Pestre karácsony előtt, viszont úgy néz ki a családunk kívánságát teljesíti a Jézuska...karácsonykor és szilveszterkor itthon leszünk:-)
A másik jó hír a mai napon, hogy este egy nagyon szép súlyt 5.690 grammot mértünk:-) Reméljük ebből reggelre azért megmarad sok!
Elképesztő, amit pont most apával művelnek:-) Manó olyan, mintha menni akarna! Az ülés még nem megy, de folyamatosan löki fel magát, mint aki lábra akar állni! Lehet, hogy kihagyjuk az ülés fázist és rögtön állni fogunk? :-)
Ma találkoztam a Jézuskával és odaadta a Bazsi ajándékát! Nehéz megállni, hogy karácsonyig ne kapja meg, de a Jézuskának megígértem, hogy akkor fogja csak megkapni:-)
2010. december 8., szerda
Irány Budapest
2010. december 08
Ma ismét útra kelünk Budapestre, egy újabb kontroll vizsgálatra illetve két kezelésre! Holnap reggeli vérvétel után reményeink szerint ismét hazajöhetünk, és ebben nagyon bízunk hiszen Bazsi most jól van. Az utolsó fertőzés óta semmilyen problémánk nincs, leszámítva egy kis pocakfájást.
Nagyon bízunk benne, hogy a karácsonyt és szilvesztert is itthon tölthetjük, ez a kép lebeg bennem.
A súlyunk a stagnálás után tegnapról mára kicsit megindult! Ma reggel a Bazsi 5540 gramm volt, vagyis elértünk az 5 és fél kilós álomhatárt:-) Igaz kicsit megkésve, mert már elmúlottunk hat hónaposak, de sebaj, az a lényeg, hogy ismét növekszik a kis Manó:-) A hossza egy kicsit stagnál, mert már egy jó ideje 61 cm-t mérünk. Igaz mindig úgy tapasztalom, mintha nőne, mert a ruhák egyre szűkebbek rajta hosszra, de mégis csak ennyit mér a centi. Sebaj, majd az is megindul:-) Ha nem is lesz olyan magas mint az apukája, de azért ne legyen olyan pici, mint az anyukája:-) Valahol a kettő között!
Tegnap annyira nevettem. Van egy kis játéka, amit fölé kell rakni és ha megnyomja akkor zenél. Tegnap majdnem szét szette, úgy pacskolta:-) Nagyon édes volt!
Remélem ismét végigalukálja az utat, mert úgy sokkal könnyebb neki.
Az eredményre nagyon kíváncsi leszek és arra is, hogy mit mond a doktor Úr a donor kereséssel és a következő kontroll vizsgálattal kapcsolatban!
A legújabb infókkal és az eredményekkel pedig holnap jelentkezem...ígérem mindenkit tájékoztatni fogok:-)
Ma ismét útra kelünk Budapestre, egy újabb kontroll vizsgálatra illetve két kezelésre! Holnap reggeli vérvétel után reményeink szerint ismét hazajöhetünk, és ebben nagyon bízunk hiszen Bazsi most jól van. Az utolsó fertőzés óta semmilyen problémánk nincs, leszámítva egy kis pocakfájást.
Nagyon bízunk benne, hogy a karácsonyt és szilvesztert is itthon tölthetjük, ez a kép lebeg bennem.
A súlyunk a stagnálás után tegnapról mára kicsit megindult! Ma reggel a Bazsi 5540 gramm volt, vagyis elértünk az 5 és fél kilós álomhatárt:-) Igaz kicsit megkésve, mert már elmúlottunk hat hónaposak, de sebaj, az a lényeg, hogy ismét növekszik a kis Manó:-) A hossza egy kicsit stagnál, mert már egy jó ideje 61 cm-t mérünk. Igaz mindig úgy tapasztalom, mintha nőne, mert a ruhák egyre szűkebbek rajta hosszra, de mégis csak ennyit mér a centi. Sebaj, majd az is megindul:-) Ha nem is lesz olyan magas mint az apukája, de azért ne legyen olyan pici, mint az anyukája:-) Valahol a kettő között!
Tegnap annyira nevettem. Van egy kis játéka, amit fölé kell rakni és ha megnyomja akkor zenél. Tegnap majdnem szét szette, úgy pacskolta:-) Nagyon édes volt!
Remélem ismét végigalukálja az utat, mert úgy sokkal könnyebb neki.
Az eredményre nagyon kíváncsi leszek és arra is, hogy mit mond a doktor Úr a donor kereséssel és a következő kontroll vizsgálattal kapcsolatban!
A legújabb infókkal és az eredményekkel pedig holnap jelentkezem...ígérem mindenkit tájékoztatni fogok:-)
2010. december 6., hétfő
Két nap
2010. december 06
Boldog Mikulást mindenkinek! Főleg az én pici fiamnak és a drága férjemnek!
Két nap ismét kimaradt. Mindkét nap rettentően elfáradtam estére. Az a baj, hogy mindig estére hagyom a blogírást, miután elalszik a Bazsi. Csak ilyenkor sokszor már olyan fáradt vagyok, hogy csak egy fürdésre egy nagy ölelésre, jó éjt puszira és pihe puha ágyra van szükségem. Pláne, hogy mostanság előszeretettel kel fel éjjel többször is a kis Manó. Ma is 6-szor volt fenn. 5 órakor már elfáradtam és magunk mellé vettem! Mindig próbálom minél tovább húzni, hogy ne szokjon hozzá ahhoz, hogy köztünk alszik, de amikor óránként vagy fél óránként felsír és visszaaltatom akkor egy idő után elfáradok!
Annyit használom mostanság a fáradt szót, hogy lassan el is hiszem, hogy fáradt vagyok:-) Pedig tényleg az vagyok...huh azt hiszem ebbe a csapdába belestem és nehezen mászok ki belőle!
Mostanság megint kezd minden olyan lenni, mint egy normális családba! Az elmúlt pár napban ismét csak a sok gyógyszer, az állandó aggódás és a négy fal közötti bezártság emlékeztetett arra, hogy valami gond van. Vagyis Bazsi nagyon jól van:-) És ennek nagyon örülök:-)
Két nap múlva megyünk ismét Pestre kontroll vizsgálatra! Biztosan hazajövünk és minden OK lesz! Nagyon kíváncsi vagyok a neutrophin számunkra is!
A Bazsi súlya kicsit lassabban kezdett el növekedni az elmúlt hetekben, de remélem hamarosan ismét beindul!
A csatolt képpel, amit a Bazsi nagymamája csinált kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG MIKULÁST:-)
2010. december 3., péntek
Pocakfájós napok
2010. december 03
Sajnos tegnap nem írtam, ezért elnézést kérek. ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van, mert szívem szerint minden pillanatot megosztanék azokkal, akik olvasnak rólunk, de van amikor már annyira elfáradok estére, hogy képtelen vagyok leírni a gép elé, és legfőképpen felidézni azokat a gondolatokat, amiket le akarok írni!
Apropó lelkiismeret furdalás! Ma megfogalmazódott bennem, hogy mi az egyik legnehezebben feldolgozható érzés egy gyermek nevelésekor., legalább is számomra! Vannak pillanatok, amikor akármennyire is szereted a gyerekedet egyszerűen elpattan a húr, az a bizonyos húr, amikor már nem bírod tovább és úgy érzed sosem lesz vége ennek az érzésnek! Most nem arra gondolok, amikor a betegséggel kapcsolatos nehézségekkel állunk szemben. Ennél egy sokkal egyserűbb és talán mindennaposabb problémáról beszélek, amikor nem alszik éjjel rendesen a gyereked. Nagyon sokáig bírom és azt is tudom, hogy a Bazsi csak akkor sír amikor valami nem jó, és azt is tudom, hogy szegénykém a pocakjával küzd mostanság és ez éjszaka is kínozza de tegnap éjjel elpattant a húr. Már vele együtt sírtam! A fáradtságtól, a tehetetlenségtől! És ami még ennél is rosszabb, hogy ilyenkor akarva akaratlanul ingerültebb az ember, pedig szegénykém nem érdemelné meg. Persze ma reggel lelkiismeret furdalással ébredtem és egész délelött ez az érzés kínzott. Nem tudom mi lenne a jó megoldás! A Peti mondta, hogy ma menjek fel Anyukámhoz aludni és pihenjem ki magam, de képtelen vagyok itt hagyni őket. Napközben nem tudok pihenni, mert mindig van valami, amit csinálni akarok! Pedig ennek tudom nem lesz jó vége, mert egyszer csak elfogy az erőm, az energiám. Bízok abban, hogy lassan abbamaradnak ezek a fájdalmak és végre végig aluszikálja az éjszakát!Most kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik a gyermek születése óta ezt csinálják, hogy mit is jelentenek a kialvatlan éjszakák! Nappal hulla vagy és semmi sem 100-an, éjszaka pedig mérhetetlenül fáradt! Megmondom őszintén megijedtem! Megijedtem attól, hogy meddig fog ez még tartani és attól is, hogy ha lesz majd egyszer még egy babánk, akkor hogy fogjuk ezt bírni, mármint ha nem lesz eleinte olyan jó baba, minta Bazsi volt! Jó persze, butaság ezeken a dolgokon gondolkodni, hisz ez még a jövő...de azért csak csak elgondolkodok rajta!
Lehet, hogy szörnyen hangzanak ezek a gondolatok az én számból, mert végre természetes problémával állunk szembe, aminek örülni kéne, de akkor is nehéz ez most és nagyon fáradt vagyok!
De akkor is rázok magamon egyet és azt mondom: HOLNAP MÁR SOKKAL SOKKAL POZITÍVABB ÉLMÉNYEKET FOGOK ÍRNI:-)
Sajnos tegnap nem írtam, ezért elnézést kérek. ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van, mert szívem szerint minden pillanatot megosztanék azokkal, akik olvasnak rólunk, de van amikor már annyira elfáradok estére, hogy képtelen vagyok leírni a gép elé, és legfőképpen felidézni azokat a gondolatokat, amiket le akarok írni!
Apropó lelkiismeret furdalás! Ma megfogalmazódott bennem, hogy mi az egyik legnehezebben feldolgozható érzés egy gyermek nevelésekor., legalább is számomra! Vannak pillanatok, amikor akármennyire is szereted a gyerekedet egyszerűen elpattan a húr, az a bizonyos húr, amikor már nem bírod tovább és úgy érzed sosem lesz vége ennek az érzésnek! Most nem arra gondolok, amikor a betegséggel kapcsolatos nehézségekkel állunk szemben. Ennél egy sokkal egyserűbb és talán mindennaposabb problémáról beszélek, amikor nem alszik éjjel rendesen a gyereked. Nagyon sokáig bírom és azt is tudom, hogy a Bazsi csak akkor sír amikor valami nem jó, és azt is tudom, hogy szegénykém a pocakjával küzd mostanság és ez éjszaka is kínozza de tegnap éjjel elpattant a húr. Már vele együtt sírtam! A fáradtságtól, a tehetetlenségtől! És ami még ennél is rosszabb, hogy ilyenkor akarva akaratlanul ingerültebb az ember, pedig szegénykém nem érdemelné meg. Persze ma reggel lelkiismeret furdalással ébredtem és egész délelött ez az érzés kínzott. Nem tudom mi lenne a jó megoldás! A Peti mondta, hogy ma menjek fel Anyukámhoz aludni és pihenjem ki magam, de képtelen vagyok itt hagyni őket. Napközben nem tudok pihenni, mert mindig van valami, amit csinálni akarok! Pedig ennek tudom nem lesz jó vége, mert egyszer csak elfogy az erőm, az energiám. Bízok abban, hogy lassan abbamaradnak ezek a fájdalmak és végre végig aluszikálja az éjszakát!Most kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik a gyermek születése óta ezt csinálják, hogy mit is jelentenek a kialvatlan éjszakák! Nappal hulla vagy és semmi sem 100-an, éjszaka pedig mérhetetlenül fáradt! Megmondom őszintén megijedtem! Megijedtem attól, hogy meddig fog ez még tartani és attól is, hogy ha lesz majd egyszer még egy babánk, akkor hogy fogjuk ezt bírni, mármint ha nem lesz eleinte olyan jó baba, minta Bazsi volt! Jó persze, butaság ezeken a dolgokon gondolkodni, hisz ez még a jövő...de azért csak csak elgondolkodok rajta!
Lehet, hogy szörnyen hangzanak ezek a gondolatok az én számból, mert végre természetes problémával állunk szembe, aminek örülni kéne, de akkor is nehéz ez most és nagyon fáradt vagyok!
De akkor is rázok magamon egyet és azt mondom: HOLNAP MÁR SOKKAL SOKKAL POZITÍVABB ÉLMÉNYEKET FOGOK ÍRNI:-)
2010. december 1., szerda
6 hónaposak lettünk:-)
2010. december 01A hó mindenütt leesett reggelre, kivéve Pécsett! Pedig már azt hittem meglepetéssel szolgálhatok a kisfiamnak reggel, hogy félévesen valami olyat mutatok neki, amit még nem látott...persze csak ablakon keresztül! Bizony, bizony 6 hónaposak lettünk ma reggel:-) Hihetetlen, hogy hogy megy az idő. Mintha tegnap lett volna az a nap amikor megszületett. Indításos szülés volt így valamennyire lélekben fel tudtam, tudtunk készülni, mind a ketten a Petivel rá, de persze erre nem lehet teljesen. Főleg a fájdalomcsillapítás nélküli szülésre:-) Azt mondták, hogy ilyen méhszájlelettel lesz 10-12 óra is mire meg lesz a baba, hát ennél azért ügyesebbek voltunk. Reggel 8 órakkor kötötték be az infúziót és 13.35-re meg is lett a mi kis mini emberünk. Tényleg kis mini volt, igazi kis mini Cooper, ugyanis 46 cm-el és 2420 grammal született meg. Emlékszem, hogy a kórházba amikor először kibontottam, megijedtem és nem mertem hozzányúlni, nehogy összetörjem, olyan kis vékonyka volt! Persze a születés sem volt egyszerű nálunk, de ezekre nem, csak a szép dolgokra próbálunk gondolni:-)
Azt hiszem elég is ennyi a nosztalgiából:-)
Bazsi ma reggel 5.420 gramm volt! Végre megint elindult a súlya! Reméljük, hogy tényleg csak a fertőzés miatt lassult le egy kicsit a súlygyarapodás! Apukája célját kicsit alulteljesítette, mert a kitűzött 5.500 grammot nem érte el fél éves korára, de természetesen ezért egy percig sem haragudtunk rá!
Amúgy napok óta egy tündér az én kisfiam..leszámítva az éjszakákat:-) Egész nap magyaráz, mosolyog, gagyog...úgyhogy szerintem most nagyon jól érzi magát a bőrébe. Bár reggel egy kicsit megijesztett, mert egy kisebb hányással indította a délelőtti pihi utáni pillanatokat! De utána már nem volt semmi gond, egyik kajánál sem, úgyhogy valószínűleg csak valami nem tetszett a pocijának!
Az eredményeink javultak:-) Ma beszéltem a doktornővel és már nincsenek benne azok a bacik a pisijében, amik okozták a problémát:-) Reméljük végleg távoztak is az életünkből! Azt még nem tudom mikor kell Pestre mennünk, holnap derül ki, de azt tudom, hogy hétvégén Bazsi 3 kezelést is kap:-) Tiba Pécsre érkezik a hétvégére, úgyhogy kihasználjuk ezt a remek alkalmat!
A Peti ma már hazajött! Kicsit féltem tőle, hogy nem lesz-e túl korai, de egész nap maszkba van szegényem, hogy óvjon minket a csúnya betegségtől, de mi rendben vagyunk! Remélem ki pihente magát és meggyógyult és nem fog megint sokáig elhúzódni, mint legutóbb!
Csatoltam az elmúlt napokból pár képet, az mi NAGYFIÚNKRÓL!!!
2010. november 30., kedd
Egy balszerencsés időszak
2010. november 30
Azt olvastam, hogy az ami most történik veled, azt a mind a múltbeli gondolataidnak köszönheted, mert azok eredménye! Úgyhogy most is, akármennyire is érnek minket a csapások, mert bizony érnek, akkor is pozitív és boldog maradok és punktum:-) Mert az előző gondolatmenet szerint, ha igaz, márpedig igaz, akkor csak jó jöhet ez után.
A gondolatmenetem háttere egy újabb csapás. Bazsival délelőtt megtettük szokásos látogatásunkat és úgy gondolom minden rendben van. A doktornő szerint amíg nincs láz, nincs nagy gond. A vizelet eredmény ugyan még nem jött meg, és a neutrophin számunk is lestagnált 500 körülire, de azért úgy tűnik egy kis pocakfájást és fogfájást leszámítva jól vagyunk! Szóval nagy boldogan vettetünk véget kórházi látogatásunknak mire...a Peti hívott, hogy haza kell mennie mert rosszul érzi magát, hasgörcs, émelygés mi egyéb! Bíztam benne, hogy csak egy kisebb gyomorrontás, de sajnos nem. A doktornő szerint vírus! Ami mostanság elég sok embernek van és persze, mint minden vírus ez is fertőz. Így hát a drága férjem, hogy az ő szavaival éljek, likvidálva lett itthonról! Félreértés ne essék, nem dobtam ki:-) Egyszerűen szeparálva kell lennie a Bazsitól egy pár napig, hogy elkerüljük a fertőzés veszélyét! Szóval felköltözött ez időre a szüleihez.
Kicsim! Nagyon hiányzol...megint! Mind a kettőnknek! GYORSAN GYÓGYULJ MEG ÉS GYERE HAZA!!!!
Azt olvastam, hogy az ami most történik veled, azt a mind a múltbeli gondolataidnak köszönheted, mert azok eredménye! Úgyhogy most is, akármennyire is érnek minket a csapások, mert bizony érnek, akkor is pozitív és boldog maradok és punktum:-) Mert az előző gondolatmenet szerint, ha igaz, márpedig igaz, akkor csak jó jöhet ez után.
A gondolatmenetem háttere egy újabb csapás. Bazsival délelőtt megtettük szokásos látogatásunkat és úgy gondolom minden rendben van. A doktornő szerint amíg nincs láz, nincs nagy gond. A vizelet eredmény ugyan még nem jött meg, és a neutrophin számunk is lestagnált 500 körülire, de azért úgy tűnik egy kis pocakfájást és fogfájást leszámítva jól vagyunk! Szóval nagy boldogan vettetünk véget kórházi látogatásunknak mire...a Peti hívott, hogy haza kell mennie mert rosszul érzi magát, hasgörcs, émelygés mi egyéb! Bíztam benne, hogy csak egy kisebb gyomorrontás, de sajnos nem. A doktornő szerint vírus! Ami mostanság elég sok embernek van és persze, mint minden vírus ez is fertőz. Így hát a drága férjem, hogy az ő szavaival éljek, likvidálva lett itthonról! Félreértés ne essék, nem dobtam ki:-) Egyszerűen szeparálva kell lennie a Bazsitól egy pár napig, hogy elkerüljük a fertőzés veszélyét! Szóval felköltözött ez időre a szüleihez.
Kicsim! Nagyon hiányzol...megint! Mind a kettőnknek! GYORSAN GYÓGYULJ MEG ÉS GYERE HAZA!!!!
2010. november 29., hétfő
Délelött megint kórházlátogatás
2010. november 29
Az éjszaka megint nagyon nehéz volt. Bazsinak nagyon fájt valami, mert olyan keservesen sírt, és sehogy sem tudtam lenyugtatni. Nem tudom, hogy a pocija, vagy a foga, de valami nagyon, úgyhogy megint magam mellé kellett vennem. Hiába adják a jó tanácsokat sokan, hogy ne szoktasd magad mellé, de amikor már 2 óra alatt az éjszaka folyamán 5-ször, 6-szor felkelsz, akkor egy idő után annyira elfáradsz, hogy nem marad más lehetőséged, mint, hogy magad mellé veszed a gyereked.
Minden lefekvéskor bízok benne, hogy az aznapi éjszaka könnyebb lesz így ma is ezt teszem.
Ma megint be kellett mennünk a kórházba. Ismét egy újból vett vérvétel és egy vizelet mintavétel várt minket. Ma nagyon nehezen viseltük a benn töltött időt. Nem voltunk már egyedül a szobába, és ráadásul a szokásosnál minden sokkal lassabbnak tűnt. Bazsi is nehezen pihent, én meg nem igazán tudtam pihenni odabenn. A lényeg a vérvétel eredménye nem lett meg, mert a gép ismételten elromlott. Nem is tartották szükségesnek, hogy a fejét megszúrják, mert Bazsi jól van, láza nincs. az antibiotikumot abbahagyhatjuk és holnap 10 órakor egy telefon után kiderül, hogy hogyan tovább. Persze semmi nem ilyen egyszerű. A vizeletébe visszatért az ESBL baci, ami már Pesten is jelentkezett és ami nem árt neki, csak a sok gyógyszer váltja ki a pocakból!
Várom az eredményt és azt is, hogy hogyan lesz a következő pesti utunk!
Az éjszaka megint nagyon nehéz volt. Bazsinak nagyon fájt valami, mert olyan keservesen sírt, és sehogy sem tudtam lenyugtatni. Nem tudom, hogy a pocija, vagy a foga, de valami nagyon, úgyhogy megint magam mellé kellett vennem. Hiába adják a jó tanácsokat sokan, hogy ne szoktasd magad mellé, de amikor már 2 óra alatt az éjszaka folyamán 5-ször, 6-szor felkelsz, akkor egy idő után annyira elfáradsz, hogy nem marad más lehetőséged, mint, hogy magad mellé veszed a gyereked.
Minden lefekvéskor bízok benne, hogy az aznapi éjszaka könnyebb lesz így ma is ezt teszem.
Ma megint be kellett mennünk a kórházba. Ismét egy újból vett vérvétel és egy vizelet mintavétel várt minket. Ma nagyon nehezen viseltük a benn töltött időt. Nem voltunk már egyedül a szobába, és ráadásul a szokásosnál minden sokkal lassabbnak tűnt. Bazsi is nehezen pihent, én meg nem igazán tudtam pihenni odabenn. A lényeg a vérvétel eredménye nem lett meg, mert a gép ismételten elromlott. Nem is tartották szükségesnek, hogy a fejét megszúrják, mert Bazsi jól van, láza nincs. az antibiotikumot abbahagyhatjuk és holnap 10 órakor egy telefon után kiderül, hogy hogyan tovább. Persze semmi nem ilyen egyszerű. A vizeletébe visszatért az ESBL baci, ami már Pesten is jelentkezett és ami nem árt neki, csak a sok gyógyszer váltja ki a pocakból!
Várom az eredményt és azt is, hogy hogyan lesz a következő pesti utunk!
2010. november 28., vasárnap
Vasárnap...
2010. november 28
Bazsi nagyon ügyesen aludt az éjjel. Csak egyszer kelt fel és utána szépen vissza is aludt. Igaz, hogy reggel korán fenn voltunk, de sebaj, a lényeg, hogy éjszaka alvás volt. nagyon hálás vagyok az ilyen éjszakákért, mert amikor sok egymás után van, olyan amikor keveset alszik az nagyon nagyon fárasztó tud lenni. Ilyenkor ingerülté válok, és nyűgössé és ilyenkor sok olyan embert is megbántok, akit nem szeretnék...és egy idő után már a kávé sem használ:-)
Ma kimerészkedtünk ismét a Bazsival egy kicsit! Csak a Mamámékhoz vittük fel, mi pedig bababörzére mentünk a sportcsarnokba! Azt hiszem ez volt a legrosszabb börze, amin eddig voltam. Nem elég, hogy belépő volt, amit elég gáznak tartok egy ilyen rendezvényen, de még ráadásul a legtöbb helyen olyan árban árulták a használt ruhákat, mintha a brendonba mentem volna. Csalódás volt az egész! Csak a pépes hami és a sudocrem érte meg!
Délután pedig látogatóink voltunk! A Bazsi nagy barátja, még pocak időszakból, a Viki, a Balázs és a Domi. Domi akkora volt Bazsi mellet:-) De nagyon édesek voltak együtt! Képeket holnap pótolom!
Sajnos rossz hírekkel is kell szolgálnom! A Bazsi már a második hete csak 80 grammot hízott. Első alkalommal nem foglalkoztam vele, mert általában felváltva szokott hízni. egyik héten nagyon nagyot, másodikon pedig kisebbet! De egymás után két hét? Holnap beszélek a doktornővel, mert úgyis kell megint visszamennünk kontroll vizsgálatra!
Amúgy már egyre többször hangosan kacagunk...és persze egész nap jár a kis szánk:-)
Bazsi nagyon ügyesen aludt az éjjel. Csak egyszer kelt fel és utána szépen vissza is aludt. Igaz, hogy reggel korán fenn voltunk, de sebaj, a lényeg, hogy éjszaka alvás volt. nagyon hálás vagyok az ilyen éjszakákért, mert amikor sok egymás után van, olyan amikor keveset alszik az nagyon nagyon fárasztó tud lenni. Ilyenkor ingerülté válok, és nyűgössé és ilyenkor sok olyan embert is megbántok, akit nem szeretnék...és egy idő után már a kávé sem használ:-)
Ma kimerészkedtünk ismét a Bazsival egy kicsit! Csak a Mamámékhoz vittük fel, mi pedig bababörzére mentünk a sportcsarnokba! Azt hiszem ez volt a legrosszabb börze, amin eddig voltam. Nem elég, hogy belépő volt, amit elég gáznak tartok egy ilyen rendezvényen, de még ráadásul a legtöbb helyen olyan árban árulták a használt ruhákat, mintha a brendonba mentem volna. Csalódás volt az egész! Csak a pépes hami és a sudocrem érte meg!
Délután pedig látogatóink voltunk! A Bazsi nagy barátja, még pocak időszakból, a Viki, a Balázs és a Domi. Domi akkora volt Bazsi mellet:-) De nagyon édesek voltak együtt! Képeket holnap pótolom!
Sajnos rossz hírekkel is kell szolgálnom! A Bazsi már a második hete csak 80 grammot hízott. Első alkalommal nem foglalkoztam vele, mert általában felváltva szokott hízni. egyik héten nagyon nagyot, másodikon pedig kisebbet! De egymás után két hét? Holnap beszélek a doktornővel, mert úgyis kell megint visszamennünk kontroll vizsgálatra!
Amúgy már egyre többször hangosan kacagunk...és persze egész nap jár a kis szánk:-)
2010. november 27., szombat
Tegnapi nehéz nap után...
2010. november 27
Tegnap egész nap minden rendben zajlott! Bazsival a kórházban voltunk és egész szép eredményünk lett, leszámítva. hogy a vizeletébe még mindig ott van a Coli. Kapott egy neuphogént és hazaengedtek minket egy hétfői kontroll vizsgálat ígéretével. Ha láz van akkor kell mennünk, de szerencsére az azóta sem volt.
Sokat filóztunk azon, hogy elmerjünk-e indulni így a Bazsival, Pestre, a kezelésre. Mert kontrollra nem kellett felmennünk, de a kezelést szerettük volna. Nekem volt egy olyan megérzésem, hogy nem kéne menni. nem tudom miért, csak egy rossz sejtés, vagy valami ilyesmi. Ráadásul hivatalosan a pécsi onkológián vagyunk állományban. Vagyis ha történik valami, akkor oda kell menni. Végül úgy döntöttünk felmegyünk, mert nagyon fontos a kezelés. maximum nem alszunk fenn, és nem kettő, hanem csak egy kezelés lesz, de az is sokat számít. A sors azonban közbeszólt! Este Peti még elment a boltba, gyógyszertárba a Bazsi maradék gyógyszereiért és tankolni a következő a napi útra és hazafelé karambolt szenvedett. Az autónk olyan szinten összetört, hogy nem lehet menni vele. A kaszni nem nagyon sérült, viszont a hűtővíz elfolyt, ami miatt nem lehet menni vele. Így nem tudtunk Pestre menni. Csak annak örülök, hogy a Petinek nem lett semmi baja, és, hogy mindez nem ma történt Pestre menet, amikor a Bazsi benn ül az autóban és ne adj Isten, valami nagyobb baleset is lesz a vége. erről z oldalról megközelítve végül is szerencsésen megúsztuk a dolgot!
Ma egész nap itthon voltunk és délelőtt a Nagyival este pedig a másik két nagyszülővel és a nagybácsival volt el nagyon nagyon jól a Bazsi! Sokat játszódtunk, csak sajnos még mindig nyűgösek vagyunk, így szinte egész napos foglalkozást igényel a kis Drágám! Nem is csodálom. Egyszerre a fog, a pocakfájás, pisi is csípi a baci miatt és még a szuritól is fájhatnak az ízületei, csontjai. Azt hiszem én is nyűgös lennék!
Ma este már nyugodtan, minden gond mentesen együtt töltjük itthon az estét!
Tegnap egész nap minden rendben zajlott! Bazsival a kórházban voltunk és egész szép eredményünk lett, leszámítva. hogy a vizeletébe még mindig ott van a Coli. Kapott egy neuphogént és hazaengedtek minket egy hétfői kontroll vizsgálat ígéretével. Ha láz van akkor kell mennünk, de szerencsére az azóta sem volt.
Sokat filóztunk azon, hogy elmerjünk-e indulni így a Bazsival, Pestre, a kezelésre. Mert kontrollra nem kellett felmennünk, de a kezelést szerettük volna. Nekem volt egy olyan megérzésem, hogy nem kéne menni. nem tudom miért, csak egy rossz sejtés, vagy valami ilyesmi. Ráadásul hivatalosan a pécsi onkológián vagyunk állományban. Vagyis ha történik valami, akkor oda kell menni. Végül úgy döntöttünk felmegyünk, mert nagyon fontos a kezelés. maximum nem alszunk fenn, és nem kettő, hanem csak egy kezelés lesz, de az is sokat számít. A sors azonban közbeszólt! Este Peti még elment a boltba, gyógyszertárba a Bazsi maradék gyógyszereiért és tankolni a következő a napi útra és hazafelé karambolt szenvedett. Az autónk olyan szinten összetört, hogy nem lehet menni vele. A kaszni nem nagyon sérült, viszont a hűtővíz elfolyt, ami miatt nem lehet menni vele. Így nem tudtunk Pestre menni. Csak annak örülök, hogy a Petinek nem lett semmi baja, és, hogy mindez nem ma történt Pestre menet, amikor a Bazsi benn ül az autóban és ne adj Isten, valami nagyobb baleset is lesz a vége. erről z oldalról megközelítve végül is szerencsésen megúsztuk a dolgot!
Ma egész nap itthon voltunk és délelőtt a Nagyival este pedig a másik két nagyszülővel és a nagybácsival volt el nagyon nagyon jól a Bazsi! Sokat játszódtunk, csak sajnos még mindig nyűgösek vagyunk, így szinte egész napos foglalkozást igényel a kis Drágám! Nem is csodálom. Egyszerre a fog, a pocakfájás, pisi is csípi a baci miatt és még a szuritól is fájhatnak az ízületei, csontjai. Azt hiszem én is nyűgös lennék!
Ma este már nyugodtan, minden gond mentesen együtt töltjük itthon az estét!
2010. november 25., csütörtök
Régi "jó barátunk" visszatért
2010. november 25
Az éjszakánk nagyon nehezen telt. Bazsi alig aludt, pedig nagyon nagyon jó lett volna aludni mind a hármunknak egy nagyot. 11-től 01-ig 20 percenként felkelt sírva, ami után végképp nem tudtam mit kezdeni vele, így magamhoz vettem és elvonultam vele egy másik szobába, ne zavarjuk a Petit mert már éreztem, hogy ez az éjszaka nem lesz egyszerű. Az én férjem, olyan édes volt, hogy átjött megyünk vissza a közös ágyunkba, mert ezt együtt fogjuk megoldani! Így hát ő is szenvedett velünk! Szegényt mindig sajnálom ilyenkor, hisz ő utána egész nap dolgozik.
Szóval egész éjjel nagyon sokat sírt a Bazsi és nagyon nyűgös volt. Az a legrosszabb, hogy tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy csak a foga, vagy valami nagy baj van. Folyamatosan fogtam a fejét, de láznak nyomát se éreztem. Reggelre persze mosolyogva ébredt az én kis Manóm:-)
Reggel miután a kórházba értünk, a doktornő közölte a hírt, ismét coli van a vizeletében, vagyis ez a felelős a történtekért és nem csak a fog. A jó hír, hogy nem nagyobb gond, a rossz, hogy sajna több mint egy sima fogzási probléma. A colival már jó ideje küzdünk, tulajdonképpen születése óta. Nagyon makacs egy baci!
Este a sok sok teendő és esemény után amikor hazaértem a férjem a kisfiamat tartotta a kezébe ő pedig egy kis virágcsokrot és így kívántak boldog születésnapot nekem:-) Azt hiszem EZ VOLT A NAP CSÚCSPONTJA:-)))
Az éjszakánk nagyon nehezen telt. Bazsi alig aludt, pedig nagyon nagyon jó lett volna aludni mind a hármunknak egy nagyot. 11-től 01-ig 20 percenként felkelt sírva, ami után végképp nem tudtam mit kezdeni vele, így magamhoz vettem és elvonultam vele egy másik szobába, ne zavarjuk a Petit mert már éreztem, hogy ez az éjszaka nem lesz egyszerű. Az én férjem, olyan édes volt, hogy átjött megyünk vissza a közös ágyunkba, mert ezt együtt fogjuk megoldani! Így hát ő is szenvedett velünk! Szegényt mindig sajnálom ilyenkor, hisz ő utána egész nap dolgozik.
Szóval egész éjjel nagyon sokat sírt a Bazsi és nagyon nyűgös volt. Az a legrosszabb, hogy tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy csak a foga, vagy valami nagy baj van. Folyamatosan fogtam a fejét, de láznak nyomát se éreztem. Reggelre persze mosolyogva ébredt az én kis Manóm:-)
Reggel miután a kórházba értünk, a doktornő közölte a hírt, ismét coli van a vizeletében, vagyis ez a felelős a történtekért és nem csak a fog. A jó hír, hogy nem nagyobb gond, a rossz, hogy sajna több mint egy sima fogzási probléma. A colival már jó ideje küzdünk, tulajdonképpen születése óta. Nagyon makacs egy baci!
Este a sok sok teendő és esemény után amikor hazaértem a férjem a kisfiamat tartotta a kezébe ő pedig egy kis virágcsokrot és így kívántak boldog születésnapot nekem:-) Azt hiszem EZ VOLT A NAP CSÚCSPONTJA:-)))
2010. november 24., szerda
Még mindig nincs vége
2010. november 24
Mivel este már nagyon jól volt a Bazsi és a láz is elmúlt azt gondoltam, hogy a mostani periódusnak a ma reggeli vérvétellel vége szakad. Sajnos nem így lett. A gyulladásos értékünk ugyanis 4-ről 14-re ugrott fel. Egyenlőre ismét hazaengedtek minket, mivel Bazsinak nincs láza, és valószínűleg a kapott antibiotikum használ, de holnap reggel ismét megyünk vissza egy újabb vérvételre, ami majd eldönti a továbbiakat. Sajnos egyenlőre nagyon úgy néz ki, hogy nem a fogzás miatt volt a hőemelkedés, pedig nagyon bíztunk benne.
Manó amúgy jól volt egész nap, de sajnos estére megint benyűgösödött. Nem tusom miért pontosan. Vagy a foga, vagy a poci, vagy az injekció mellékhatása, vagy valami dolgozik benne.
Vannak napok, amikor úgy érzem rengeteg erő van bennem, szinte úgy gondolom mindenre képes vagyok, és aztán pedig megfordul minden. Egy kis időre elfáradok fizikailag és lelkileg is és úgy érzem nem bírom tovább, és minden percben csak sírni tudnék. Most kicsit így érzem. Pedig itthon vagyunk és tulajdonképpen nincs nagy baj, és mégis. A szívem ezerrel ver a fáradtságtól és kimerültségtől és alig látok. Megint ERŐT KELL MERÍTENEM, mert erre szüksége van mindenkinek, főleg a fiamnak!
Mivel este már nagyon jól volt a Bazsi és a láz is elmúlt azt gondoltam, hogy a mostani periódusnak a ma reggeli vérvétellel vége szakad. Sajnos nem így lett. A gyulladásos értékünk ugyanis 4-ről 14-re ugrott fel. Egyenlőre ismét hazaengedtek minket, mivel Bazsinak nincs láza, és valószínűleg a kapott antibiotikum használ, de holnap reggel ismét megyünk vissza egy újabb vérvételre, ami majd eldönti a továbbiakat. Sajnos egyenlőre nagyon úgy néz ki, hogy nem a fogzás miatt volt a hőemelkedés, pedig nagyon bíztunk benne.
Manó amúgy jól volt egész nap, de sajnos estére megint benyűgösödött. Nem tusom miért pontosan. Vagy a foga, vagy a poci, vagy az injekció mellékhatása, vagy valami dolgozik benne.
Vannak napok, amikor úgy érzem rengeteg erő van bennem, szinte úgy gondolom mindenre képes vagyok, és aztán pedig megfordul minden. Egy kis időre elfáradok fizikailag és lelkileg is és úgy érzem nem bírom tovább, és minden percben csak sírni tudnék. Most kicsit így érzem. Pedig itthon vagyunk és tulajdonképpen nincs nagy baj, és mégis. A szívem ezerrel ver a fáradtságtól és kimerültségtől és alig látok. Megint ERŐT KELL MERÍTENEM, mert erre szüksége van mindenkinek, főleg a fiamnak!
2010. november 23., kedd
A félelmek sajnos mindig beigazolódnak
2010. november 23
Napok óta attól féltem a nyűgössége a bazsinak valami mást is jelent nem csak a fogacskát...ma reggelre belázasodtunk. Egy másik, egészséges gyereknél, azt gondolja az ember a fogzás miatt van, kap lázcsillapítót és minden megy tovább a maga útján. Sajna nálunk ez nem ilyen egyszerű ugyanis egy láz hátterében sok minden más állhat. Így hát fogtuk magunkat és a pécsi onkológiai osztály céloztuk meg. Előtte a doktornővel történt előzetes egyeztetés alapján egy pécsi alapítványi házba kellett mennünk, ahol egy gyors vérképet csináltak. Hát sajnos a gyors vérkép, nem is volt olyan gyors, pont elromlott a gép átmenetileg. Így 1 óra várakozás után megszületett az eredmény. Egy katasztrofálisan rossz véreredmény. Most nem csak a neutrophin szám, hanem összességében minden alacsony lett. A doktornő egyértelműen mondta maradnunk kell, de azért csinál egy kontroll vérvizsgálatot mert gyanús neki, az alacsony vörösvérsejt szám, mert a Bazsi nem sápadt ennyire. Ez már jobban nézett ki. Bár a neutrophin tényleg alacsony de a többi jó, a CRP sem magyarázza a lázat, de az mégis van, hőemelkedéssel váltakozva. A döntés végül megszületett! Hazamehetünk, egy plussz antibiotikummal és egy neuphogén injekció után, és holnap kontroll vérvételre vissza kell mennünk, ami mindent eldönt. Ha emelkedik a CRP vagy van valami a vizeletében akkor egyértelmű a helyzet, egy fertőzésünk van, és benn kell maradnunk vénásan kapott antibiotikumos kezelés miatt. Ha nem akkor csak a fogzás miatt volt az egész. Remélem az utóbbi és csak vészharang volt ez a mai nap.
A tanulságot ismét levontam: Akármilyen nehéz is, de magadba kell sujkolnod azt a tényt, hogy nem szabad félni semmitől. Egyszerűen száműzni kell mindennemű félelmet a gondolatainkból, mert ha az befészkeli magát, akkor sajnos be is következik az a dolog amitől félünk, tartunk. Végiggondolva az életemet nem egy ilyen példát tudnék hozni, de a leginkább témába vágó, az az eset, amikor terhességem alatt folyamatosan attól tartottunk a Peti és én is, hogy nehogy valami baja legyen a gyereknek és lásd mi lett a vége. Egyszerűen vannak dolgok amiben bízni kell, hogy a maguk TERMÉSZETESEN MÓDJÁN LEZAJLANAK ÉS MEGOLDÓDNAK!
Napok óta attól féltem a nyűgössége a bazsinak valami mást is jelent nem csak a fogacskát...ma reggelre belázasodtunk. Egy másik, egészséges gyereknél, azt gondolja az ember a fogzás miatt van, kap lázcsillapítót és minden megy tovább a maga útján. Sajna nálunk ez nem ilyen egyszerű ugyanis egy láz hátterében sok minden más állhat. Így hát fogtuk magunkat és a pécsi onkológiai osztály céloztuk meg. Előtte a doktornővel történt előzetes egyeztetés alapján egy pécsi alapítványi házba kellett mennünk, ahol egy gyors vérképet csináltak. Hát sajnos a gyors vérkép, nem is volt olyan gyors, pont elromlott a gép átmenetileg. Így 1 óra várakozás után megszületett az eredmény. Egy katasztrofálisan rossz véreredmény. Most nem csak a neutrophin szám, hanem összességében minden alacsony lett. A doktornő egyértelműen mondta maradnunk kell, de azért csinál egy kontroll vérvizsgálatot mert gyanús neki, az alacsony vörösvérsejt szám, mert a Bazsi nem sápadt ennyire. Ez már jobban nézett ki. Bár a neutrophin tényleg alacsony de a többi jó, a CRP sem magyarázza a lázat, de az mégis van, hőemelkedéssel váltakozva. A döntés végül megszületett! Hazamehetünk, egy plussz antibiotikummal és egy neuphogén injekció után, és holnap kontroll vérvételre vissza kell mennünk, ami mindent eldönt. Ha emelkedik a CRP vagy van valami a vizeletében akkor egyértelmű a helyzet, egy fertőzésünk van, és benn kell maradnunk vénásan kapott antibiotikumos kezelés miatt. Ha nem akkor csak a fogzás miatt volt az egész. Remélem az utóbbi és csak vészharang volt ez a mai nap.
A tanulságot ismét levontam: Akármilyen nehéz is, de magadba kell sujkolnod azt a tényt, hogy nem szabad félni semmitől. Egyszerűen száműzni kell mindennemű félelmet a gondolatainkból, mert ha az befészkeli magát, akkor sajnos be is következik az a dolog amitől félünk, tartunk. Végiggondolva az életemet nem egy ilyen példát tudnék hozni, de a leginkább témába vágó, az az eset, amikor terhességem alatt folyamatosan attól tartottunk a Peti és én is, hogy nehogy valami baja legyen a gyereknek és lásd mi lett a vége. Egyszerűen vannak dolgok amiben bízni kell, hogy a maguk TERMÉSZETESEN MÓDJÁN LEZAJLANAK ÉS MEGOLDÓDNAK!
2010. november 22., hétfő
Egy kicsit megijedtünk
2010. november 22
Először is, végre sikerült pótolnom az eddigi hiányosságokat és feltöltöttem pár képet:-) Az elmúlt napok legszebb pillanataiból!
Nagyon szépen indult a mai napunk leszámítva azt a kis reggeli apróságot, hogy nyakig kakis volt az én Drágám korán reggel...ez volt az én reggeli meglepi csomagom:-) A súlyunk ennek köszönhetően egy kicsit visszaesett de estére, igaz hami után 5440 grammot nyomtunk a mérleg helyrehozatala után. Először irreálisan keveset mértünk így mondtam a Petinek, hogy cseréljünk elemet, mert ez biztosan nem jó! Szóval a fényképezőből átkerült a mérlegbe az elem, ami azt jelent, hogy megint be kell szereznem párat!
Estére kicsit megijedtünk mert kisebb hőemelkedés jelentkezett a Bazsinál, ráadásul bukott is elég sokat. Először levetkőztettem, mert a kandalló elég keményen tolja a meleget. Ez sikeresnek bizonyult mert a hőnk visszaállt normálisra. HUH, nagy levegő, nincs semmi baj! Máshol persze ez normális jelenség, főleg a fogzás időszakában, de mi már pár fokos hőemelkedésre is nagyon ugrunk, megijedünk. Bár a doktornő is megnyugtatott mert ma amikor kijött a Bazsira ránézni, akkor mindent rendben talált, leszámítva a kis beduzzadt nyirokcsomókat a nyakán. Este miután a szokásosnál egy kicsit nagyobb adagot evett egy jó nagyot bukizott, amitől ismét megijedtem de a Peti megnyugtatott, miután rákérdezett milyen hamit evett ma. Az almás csirke valószínűleg kicsit megzavarta a pocóját! Az alma ugyebár tud csinálni savat.
Persze fel kell készülnünk mindenféle eshetőségre, arra is, ha esetleg belázasodna ismét a Bazsi vagy valami gond lenne, csak olyan jó, hogy mostanság minden rendben van és olyan nehéz ebbe belegondolni. De sajna előfordulhat! De nem! Egyenlőre minden rendben és ma is egy nagyon szép napunk volt:-) Sokat játszottunk és kacagtunk:-) Egy kicsit keveset aludt napközben a kis Manó de volt már ilyen máskor is!
HOLNAP MÁR EGY KEVÉSBÉ POCÓFÁJÓS NAPUNK LESZ:-)
2010. november 21., vasárnap
Családlátogatás
2010. november 21
Ma 5250 grammal ébredtünk:-) Egészen kezd kikerekedni kis Manóm! Már van kis husi is a lábán és a pocakja is arányosan nagy, nem olyan kiálló mint az előtt!
Ma is nagyon klassz napot töltöttünk el együtt! Bár reggel és délelőtt is kicsit nyűgös volt a Drágám és olyan jól esett volna kialudni magam vasárnap reggel. De sebaj magam mellé vettem reggel 6-kor és Apa eljátszott vele egy jó darabig így neki köszönhetően tudtam alukálni én is 8.30-ig. Délelőtt Manó kicsit nyügi volt, csak kézben és a pocakomon tudott alukálni.
Délután 2-kor elindultunk Komló felé, mert kisebb családi összejövetel volt és úgy döntöttünk, előzetes betegségfelmérő körbetelefonálás után, hogy mi is tiszteletünket tesszük. Manó jól van így talán nem csinálunk nagy gondot, úgyis olyan régen voltunk családi összejövetelen és a Manót úgyse visszük sehova máshova. Jól éreztük magunkat és végre jó volt családi környezetbe tölteni egy vasárnap délutánt. Manó nagyon meg volt szeppenve. Nem tudta hova tenni azt a sok sok embert maga körül, de sokat mosolygott:-) Csak hamar elfáradtunk!
Holnap kezdődik egy újabb hét, és újra itthon:-) Csak pénteken megyünk ismét Pestre, reméljük ismét, legalább olyan JÓ EREDMÉNNYEL, mint a múlt héten!
Ma 5250 grammal ébredtünk:-) Egészen kezd kikerekedni kis Manóm! Már van kis husi is a lábán és a pocakja is arányosan nagy, nem olyan kiálló mint az előtt!
Ma is nagyon klassz napot töltöttünk el együtt! Bár reggel és délelőtt is kicsit nyűgös volt a Drágám és olyan jól esett volna kialudni magam vasárnap reggel. De sebaj magam mellé vettem reggel 6-kor és Apa eljátszott vele egy jó darabig így neki köszönhetően tudtam alukálni én is 8.30-ig. Délelőtt Manó kicsit nyügi volt, csak kézben és a pocakomon tudott alukálni.
Délután 2-kor elindultunk Komló felé, mert kisebb családi összejövetel volt és úgy döntöttünk, előzetes betegségfelmérő körbetelefonálás után, hogy mi is tiszteletünket tesszük. Manó jól van így talán nem csinálunk nagy gondot, úgyis olyan régen voltunk családi összejövetelen és a Manót úgyse visszük sehova máshova. Jól éreztük magunkat és végre jó volt családi környezetbe tölteni egy vasárnap délutánt. Manó nagyon meg volt szeppenve. Nem tudta hova tenni azt a sok sok embert maga körül, de sokat mosolygott:-) Csak hamar elfáradtunk!
Holnap kezdődik egy újabb hét, és újra itthon:-) Csak pénteken megyünk ismét Pestre, reméljük ismét, legalább olyan JÓ EREDMÉNNYEL, mint a múlt héten!
2010. november 20., szombat
Nagyon jól vagyunk
2010. november 20
Nehezen találtam címet a mai blog bejegyzésemnek, mert kicsit kezdjük úgy érezni magunkat, mintha minden rendben lenne! Csak a gyógyszerek és tudat, hogy jövő héten ismét fel kell utaznunk Pestre emlékeztet jelenleg arra, hogy nem vagyunk egy teljesen "normális" család. Annyira szép lenne, ha ez örökre így maradna...már elkezdtünk nagyot álmodni és azon gondolkodni, kicsit tervezgetni, hogy mi lesz karácsonykor. Most egész nagy chance van arra, hogy itthon leszünk együtt hárman. Ma láttam is a Tescoban egy édi kis baba mikulás jelmezt, nagyon édi volt, elképzeltem benne a Bazsit:-)
Tegnap nem írtam semmit mert, a Bazsi későn 9 után aludt el és akkor már inkább a párommal foglalkoztam, hiszen nincs minden nap 10 éves évforduló:-) Ma meg is ünnepeltük kicsit. Elmentünk Siklósra fürcsizni kicsit, aztán pedig a Tenkes csárádban vacsiztunk is egyet, miközben nosztalgiáztunk az elmúlt időkről.
Ma egy másik babánál teljesen átlagos dolog történt a kis Manóval. A Petit rögtön fel is hívtam, nagy örömömben, aki persze nevetve mesélte, hogy kicsit hangosabb a telefonja a kelleténél és pont egy ügyféllel beszélt, miközben a következő sztorit ecseteltem. A Bazsinak nagyon nagyon rég óta rendes kakija volt:-) Tudom ez olyan furcsa, de higgyétek el, mi nagyon tudunk örülni az ilyen apróságoknak is. Nehezen nyomta ki, olyan kis édesen:-)
A fogfájás mára kicsit csillapodott, már éjszaka is csak egyszer-kétszer ébredt fel a kis Manó, amiért nagyon hálás voltam, mert annál rosszabb nincs, mikor csak sír és sír és nem tudom lenyugtatni semmivel. Talán használ ez a fogpaszta, amit vettünk neki.
Holnap egy kis közös szép napot töltünk majd ismét el...HÁLÁS VAGYOK EZEKÉRT A SZÉP PILLANATOKÉRT...el se tudom mondani mennyire!
Nehezen találtam címet a mai blog bejegyzésemnek, mert kicsit kezdjük úgy érezni magunkat, mintha minden rendben lenne! Csak a gyógyszerek és tudat, hogy jövő héten ismét fel kell utaznunk Pestre emlékeztet jelenleg arra, hogy nem vagyunk egy teljesen "normális" család. Annyira szép lenne, ha ez örökre így maradna...már elkezdtünk nagyot álmodni és azon gondolkodni, kicsit tervezgetni, hogy mi lesz karácsonykor. Most egész nagy chance van arra, hogy itthon leszünk együtt hárman. Ma láttam is a Tescoban egy édi kis baba mikulás jelmezt, nagyon édi volt, elképzeltem benne a Bazsit:-)
Tegnap nem írtam semmit mert, a Bazsi későn 9 után aludt el és akkor már inkább a párommal foglalkoztam, hiszen nincs minden nap 10 éves évforduló:-) Ma meg is ünnepeltük kicsit. Elmentünk Siklósra fürcsizni kicsit, aztán pedig a Tenkes csárádban vacsiztunk is egyet, miközben nosztalgiáztunk az elmúlt időkről.
Ma egy másik babánál teljesen átlagos dolog történt a kis Manóval. A Petit rögtön fel is hívtam, nagy örömömben, aki persze nevetve mesélte, hogy kicsit hangosabb a telefonja a kelleténél és pont egy ügyféllel beszélt, miközben a következő sztorit ecseteltem. A Bazsinak nagyon nagyon rég óta rendes kakija volt:-) Tudom ez olyan furcsa, de higgyétek el, mi nagyon tudunk örülni az ilyen apróságoknak is. Nehezen nyomta ki, olyan kis édesen:-)
A fogfájás mára kicsit csillapodott, már éjszaka is csak egyszer-kétszer ébredt fel a kis Manó, amiért nagyon hálás voltam, mert annál rosszabb nincs, mikor csak sír és sír és nem tudom lenyugtatni semmivel. Talán használ ez a fogpaszta, amit vettünk neki.
Holnap egy kis közös szép napot töltünk majd ismét el...HÁLÁS VAGYOK EZEKÉRT A SZÉP PILLANATOKÉRT...el se tudom mondani mennyire!
2010. november 18., csütörtök
Egy nehéz éjszaka
2010. november 18
ma reggelre, azt hiszem újra olyan érzésem volt, mint amikor hazajöttünk a születés után a kórházból és alig aludtam valamit éjszakánként! Bazsi ötször felkelt és nagyon nehezen aludt vissza! Ez a fogzás nagyon nehéz mind a kettőnknek. Hála Istennek Apuci nem ébredt fel a dolgokra, csak a reggeli nyűgösségem tudatta vele, hogy mi történt.
A nehéz éjszakát egy nyűgös nap követte. Manó csak kézben, vagy a közelembe volt el, és nagyon keveset aludt napközben. Folyamatosan kenem neki a fogpasztával a kis fogínyét, ami átmenetileg kis időre mindig, mintha használna, de aztán folytatódik minden tovább. Nagyon remélem, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon. De azért jó érzés, hogy olyan dolgok történnek velünk, mint minden normális családban, még ha ez csak egy kis fogzás is.
Hálás lennék, ha ma végigaludná az éjszakát a kis Drágám, mert holnap nehéz nap vár rám! Hatalmas nagytakarítás:-(
Holnap évfordulónk lesz az én kis férjemmel, 10 éve lesz, hogy megismerkedtünk...HUH 10 év, ez nagyon kemény! De a hosszú idő ellenére még mindig nagyon szeretem és ő az az ember még mindig, akivel szeretném leélni az életem és öregen a kandalló előtt ülve nézni, ahogy Bazsi és a leendő tesókája játszik az unokáinkkal!Ezt kívánom, mind a kettőnknek, ennek a napnak az alkalmából!
Most megyek is pihenni!
Tudom ígérem egy ideje, de igyekszem hamarosan képeket is felrakni a blogra!
ma reggelre, azt hiszem újra olyan érzésem volt, mint amikor hazajöttünk a születés után a kórházból és alig aludtam valamit éjszakánként! Bazsi ötször felkelt és nagyon nehezen aludt vissza! Ez a fogzás nagyon nehéz mind a kettőnknek. Hála Istennek Apuci nem ébredt fel a dolgokra, csak a reggeli nyűgösségem tudatta vele, hogy mi történt.
A nehéz éjszakát egy nyűgös nap követte. Manó csak kézben, vagy a közelembe volt el, és nagyon keveset aludt napközben. Folyamatosan kenem neki a fogpasztával a kis fogínyét, ami átmenetileg kis időre mindig, mintha használna, de aztán folytatódik minden tovább. Nagyon remélem, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon. De azért jó érzés, hogy olyan dolgok történnek velünk, mint minden normális családban, még ha ez csak egy kis fogzás is.
Hálás lennék, ha ma végigaludná az éjszakát a kis Drágám, mert holnap nehéz nap vár rám! Hatalmas nagytakarítás:-(
Holnap évfordulónk lesz az én kis férjemmel, 10 éve lesz, hogy megismerkedtünk...HUH 10 év, ez nagyon kemény! De a hosszú idő ellenére még mindig nagyon szeretem és ő az az ember még mindig, akivel szeretném leélni az életem és öregen a kandalló előtt ülve nézni, ahogy Bazsi és a leendő tesókája játszik az unokáinkkal!Ezt kívánom, mind a kettőnknek, ennek a napnak az alkalmából!
Most megyek is pihenni!
Tudom ígérem egy ideje, de igyekszem hamarosan képeket is felrakni a blogra!
2010. november 17., szerda
Egy csodálatos eredmény
2010. november 17
Tegnap ismét kimaradt a blog írás. Későn értünk Pestre és mire túl voltunk a kezelésen a Bazsi etetésén és altatásán, már annyira kifáradtam, hogy képtelen voltam leülni a gép elé írni, akármennyire is szerettem volna.
Nagyon vártam, de ugyanakkor nagyon is izgultam az eredmény miatt hiszen a Bazsi napok óta nagyon nyűgös ismét, éjszaka is többször felébred és nehezen tudom lenyugtatni! Most a transzplantációs ambulanciára kellett mennünk, aminek kevésbé örültem, mert bár transzplantált betegek voltak, de azért sokan. Ilyenkor mindig izgulok nehogy valami elérje a Bazsit. Hiszen mi itthon nagyon vigyázunk rá, nem visszük sehova, nem megy emberek közé. Próbálunk megtenni mindent annak érdekben, hogy megóvjuk minden bajtól.
Az eredmény fantasztikus volt. A neutrophin számunk 2500 volt:-) Ez egy csoda:-) Nála az! Ismételten nem tudom minek köszönhető pontosan, a kezelésnek vagy az injekciónak, amit kap. Mindegy is! Az a lényeg, hogy azt folytassuk, amit eddig és reménykedjünk továbbra is a legjobbakba! Az eredményre való tekintettel hazajöhettünk, úgyhogy ismét itthon vagyunk:-) Jövő hét végén kell újra felmennünk és bízok benne, hogy ezt az időt ismét itthon tudjuk együtt tölteni, kórházaktól távol.
Ismét voltunk két kezelésen, ami biztosan használ a Bazsinak! Nagyon nyűgösen viselte, most ezeket is.
A nyűgösségének oka egyértelművé vált ma. A Doktor Urat megkértük, hogy nézze meg a fogacskáját, mert gyanús, hogy nő. Ahogy hozzáért a fogínyéhez üvöltött Bazsi, azon kívül alul két erőteljes foggyökér látszódik és felül az egész fogínye be van gyulladva. Vagyis nőnek a fogacskák, kíváncsi vagyok mikor bújik ki:-)
Ma tehát ismét itthonról kívánok NAGYON SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK:-)
Tegnap ismét kimaradt a blog írás. Későn értünk Pestre és mire túl voltunk a kezelésen a Bazsi etetésén és altatásán, már annyira kifáradtam, hogy képtelen voltam leülni a gép elé írni, akármennyire is szerettem volna.
Nagyon vártam, de ugyanakkor nagyon is izgultam az eredmény miatt hiszen a Bazsi napok óta nagyon nyűgös ismét, éjszaka is többször felébred és nehezen tudom lenyugtatni! Most a transzplantációs ambulanciára kellett mennünk, aminek kevésbé örültem, mert bár transzplantált betegek voltak, de azért sokan. Ilyenkor mindig izgulok nehogy valami elérje a Bazsit. Hiszen mi itthon nagyon vigyázunk rá, nem visszük sehova, nem megy emberek közé. Próbálunk megtenni mindent annak érdekben, hogy megóvjuk minden bajtól.
Az eredmény fantasztikus volt. A neutrophin számunk 2500 volt:-) Ez egy csoda:-) Nála az! Ismételten nem tudom minek köszönhető pontosan, a kezelésnek vagy az injekciónak, amit kap. Mindegy is! Az a lényeg, hogy azt folytassuk, amit eddig és reménykedjünk továbbra is a legjobbakba! Az eredményre való tekintettel hazajöhettünk, úgyhogy ismét itthon vagyunk:-) Jövő hét végén kell újra felmennünk és bízok benne, hogy ezt az időt ismét itthon tudjuk együtt tölteni, kórházaktól távol.
Ismét voltunk két kezelésen, ami biztosan használ a Bazsinak! Nagyon nyűgösen viselte, most ezeket is.
A nyűgösségének oka egyértelművé vált ma. A Doktor Urat megkértük, hogy nézze meg a fogacskáját, mert gyanús, hogy nő. Ahogy hozzáért a fogínyéhez üvöltött Bazsi, azon kívül alul két erőteljes foggyökér látszódik és felül az egész fogínye be van gyulladva. Vagyis nőnek a fogacskák, kíváncsi vagyok mikor bújik ki:-)
Ma tehát ismét itthonról kívánok NAGYON SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK:-)
2010. november 15., hétfő
Újra itt
2010. november 15
A mai napon már jelentkezett drága Nati barátnőm, hogy reméli nincs semmi baj, hiszen már két napja nem írtam a blogra...őt is és ez úton mindenkit megnyugtatok, nincs semmi baj:-) A magyarázat igen egyszerű. Ezt a hétvégét a barátaimnak, a családomnak és magamnak szenteltem teljesen kikapcsolva és némileg elfeledve a problémáimat! Elnézést kérek mindenkitől, akinek csalódást okoztam ez által de szükségem volt végre pár napra, maikor nem törődök a gondjainkkal. Tudom, hogy nem menekülhetek el a problémák elől, ezzel teljesen tisztában vagyok, de néha szükségem van egy kicsit arra, hogy ne gondoljak erre a sok szörnyűségre, ami körülöttünk van! Ha pedig írok a blogra, akarva akaratlanul eszembe van minden, aminek ilyenkor nem kell. De egy kicsit feltöltődve újra itt vagyok, itt vagyunk:-)
A Bazsival minden rendben van. Apa vigyázott rá péntek este, amíg én kicsit barátnőimmel, 1 év után elmentem kicsit bulizni. Ez úton is köszönöm csajok...nagyon jól éreztem magam..bár egy darabig elég volt, hiába én is öregszem:-) Meg hát Anya lettem:-) De azért köszönök mindent, főleg, hogy nem hoztatok fel egész este olyan témát, amiről nem akartam beszélni. Szeretlek titeket!!!
Apa hősiesen kitartott kis Manónk mellett. Bár kicsit kihasználta Manócska, hogy nem vagyok itthon és ő is bulizott este...nem nagyon hagyta apát alukálni. Így azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy majdnem, hogy fáradtabb volt , mint én:-)
A nyűgösség egy kicsit enyhül. Ma már egész keveset volt sírdogálás, és sokat játszott a Drágám!Ma már felhúztunk egy rugit, amit Viki nénitől kaptunk..köszönjük szépen, nagyon édik vagyunk benne:-)
Vasárnap apa hozott egy kengurut a vásárból, amiben ma egy kicsit sétáltunk is, persze szigorúan emberektől mentes helyen. Nagyon klassz volt:-) Ki kell még használni ezeket a szép napos időket!
Holnap délben ismét indulunk Pestre! Szerdán reggel lesz vérvétel és persze két kezelés. Remélem, hogy szerdán este már újra együtt leszünk itthon!
A hétvégére elkészült az előszobánk! Már csak egy festés hiányzik, de lényegében kész van. Köszönetet szeretnék mondani itt is a Nagybácsinak és mindazoknak, akik segítettek!
Holnap tehát ismét útra kelünk...de csak is nagyon POZITÍVAN!
A mai napon már jelentkezett drága Nati barátnőm, hogy reméli nincs semmi baj, hiszen már két napja nem írtam a blogra...őt is és ez úton mindenkit megnyugtatok, nincs semmi baj:-) A magyarázat igen egyszerű. Ezt a hétvégét a barátaimnak, a családomnak és magamnak szenteltem teljesen kikapcsolva és némileg elfeledve a problémáimat! Elnézést kérek mindenkitől, akinek csalódást okoztam ez által de szükségem volt végre pár napra, maikor nem törődök a gondjainkkal. Tudom, hogy nem menekülhetek el a problémák elől, ezzel teljesen tisztában vagyok, de néha szükségem van egy kicsit arra, hogy ne gondoljak erre a sok szörnyűségre, ami körülöttünk van! Ha pedig írok a blogra, akarva akaratlanul eszembe van minden, aminek ilyenkor nem kell. De egy kicsit feltöltődve újra itt vagyok, itt vagyunk:-)
A Bazsival minden rendben van. Apa vigyázott rá péntek este, amíg én kicsit barátnőimmel, 1 év után elmentem kicsit bulizni. Ez úton is köszönöm csajok...nagyon jól éreztem magam..bár egy darabig elég volt, hiába én is öregszem:-) Meg hát Anya lettem:-) De azért köszönök mindent, főleg, hogy nem hoztatok fel egész este olyan témát, amiről nem akartam beszélni. Szeretlek titeket!!!
Apa hősiesen kitartott kis Manónk mellett. Bár kicsit kihasználta Manócska, hogy nem vagyok itthon és ő is bulizott este...nem nagyon hagyta apát alukálni. Így azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy majdnem, hogy fáradtabb volt , mint én:-)
A nyűgösség egy kicsit enyhül. Ma már egész keveset volt sírdogálás, és sokat játszott a Drágám!Ma már felhúztunk egy rugit, amit Viki nénitől kaptunk..köszönjük szépen, nagyon édik vagyunk benne:-)
Vasárnap apa hozott egy kengurut a vásárból, amiben ma egy kicsit sétáltunk is, persze szigorúan emberektől mentes helyen. Nagyon klassz volt:-) Ki kell még használni ezeket a szép napos időket!
Holnap délben ismét indulunk Pestre! Szerdán reggel lesz vérvétel és persze két kezelés. Remélem, hogy szerdán este már újra együtt leszünk itthon!
A hétvégére elkészült az előszobánk! Már csak egy festés hiányzik, de lényegében kész van. Köszönetet szeretnék mondani itt is a Nagybácsinak és mindazoknak, akik segítettek!
Holnap tehát ismét útra kelünk...de csak is nagyon POZITÍVAN!
2010. november 11., csütörtök
Egy kicsit nyűgősebb nap
2010. november 11
Éjszaka a Manó többször ébresztett. Egyfolytában elmászkált a helyéről és kétszer is arra ébredtem fel, hogy a kis megfigyelőn valami koccanást hallok, aztán pedig sírást. Beütötte a kis feját a kis ágyba, mert lecsúszott a párnás részről. Reggel pedig úgy ébredt, hogy a lábai kalimpáltak az ágy rácsain kifelé:-) Nagyon édi volt!
Már 2 napja nagyon nyűgös a Drágám, ahogy írtam is de ma csúcsot döntött. 5 percre nem tudom letenni, csak a játszószőnyegen volt el néha. Egész nap turmákolta a kis szájába a kezét, kocogtatja a fogínét és amikor hozzáérek űvölt. Ráadásul a kis dudor a fogínyén gyanúsan egyre nagyobb.
Ma felhívtam a Doktor Urat! Jövő héten szerdán kell csak felmennünk kontroll vizsgálatra és remélhetőleg utána már jöhetünk is haza rögtön:-) Már kedden délután felmegyünk, mert akkor megint el tudunk menni kedden és szerdán is két kezelésre is!
HOLNAP ISMÉT JELENTKEZÜNK INNEN MANÓVILÁGBÓL:-)
Éjszaka a Manó többször ébresztett. Egyfolytában elmászkált a helyéről és kétszer is arra ébredtem fel, hogy a kis megfigyelőn valami koccanást hallok, aztán pedig sírást. Beütötte a kis feját a kis ágyba, mert lecsúszott a párnás részről. Reggel pedig úgy ébredt, hogy a lábai kalimpáltak az ágy rácsain kifelé:-) Nagyon édi volt!
Már 2 napja nagyon nyűgös a Drágám, ahogy írtam is de ma csúcsot döntött. 5 percre nem tudom letenni, csak a játszószőnyegen volt el néha. Egész nap turmákolta a kis szájába a kezét, kocogtatja a fogínét és amikor hozzáérek űvölt. Ráadásul a kis dudor a fogínyén gyanúsan egyre nagyobb.
Ma felhívtam a Doktor Urat! Jövő héten szerdán kell csak felmennünk kontroll vizsgálatra és remélhetőleg utána már jöhetünk is haza rögtön:-) Már kedden délután felmegyünk, mert akkor megint el tudunk menni kedden és szerdán is két kezelésre is!
HOLNAP ISMÉT JELENTKEZÜNK INNEN MANÓVILÁGBÓL:-)
2010. november 10., szerda
Pécsi kórházlátogatás
2010. november 10
A cím ellenére hál Isten, semmi negatív nem történt a mai nap folyamán, leszámítva a kórházi parkolásom sztoriját de ezt inkább hagyjuk, ezzel senkit nem akarok fárasztani!
Ma benn voltunk a pécsi kórházba egy szurira! Véreredményt sem néztek, mert az csak a jövőhéten lesz szükséges! A Bazsi egy kis hős volt:-) A szurira már fel sem figyelt csak amikor elkezdte csípni a tartalma a kis kezecskéjét! De ahogy szokott hamar lenyugodott és utána már mosolygott is tovább ahogy szokott!
Reggeli mérlegelésünkkor hatalmas örömóda szólt...elértük az 5 kilót:-))) Ez hatalmas eredmény, főleg reggel, mert ez a tiszta súly!
Kicsit nyügi volt ma a drágám, amit valószínűleg a szurinak tudhatunk be. Az idősebb gyerekek ugyanis azt tapasztalták, hogy ennek hatására csontfájdalmat éreznek! Annyira rossz, hogy nem tudja megmondani mi fáj, csak sír!
Hamarosan veszek végre elemet a fényképezőnkbe és akkor végre képekkel is gazdagítom a bejegyzéseimet, mert ez a lényeg:-)
Holnap reggel hívom a pesti orvost és akkor kiderül, hogy mikor kell mennünk legközelebb Pestre. Remélem csak ismét egy kontroll vizsgálat lesz és, ami talán ennél is fontosabb, hogy a Bazsi továbbra is ilyen jól lesz, mit az elmúlt napokban...MA EGY ÚJABB SZÉP NAPUNK VOLT:-))))
A cím ellenére hál Isten, semmi negatív nem történt a mai nap folyamán, leszámítva a kórházi parkolásom sztoriját de ezt inkább hagyjuk, ezzel senkit nem akarok fárasztani!
Ma benn voltunk a pécsi kórházba egy szurira! Véreredményt sem néztek, mert az csak a jövőhéten lesz szükséges! A Bazsi egy kis hős volt:-) A szurira már fel sem figyelt csak amikor elkezdte csípni a tartalma a kis kezecskéjét! De ahogy szokott hamar lenyugodott és utána már mosolygott is tovább ahogy szokott!
Reggeli mérlegelésünkkor hatalmas örömóda szólt...elértük az 5 kilót:-))) Ez hatalmas eredmény, főleg reggel, mert ez a tiszta súly!
Kicsit nyügi volt ma a drágám, amit valószínűleg a szurinak tudhatunk be. Az idősebb gyerekek ugyanis azt tapasztalták, hogy ennek hatására csontfájdalmat éreznek! Annyira rossz, hogy nem tudja megmondani mi fáj, csak sír!
Hamarosan veszek végre elemet a fényképezőnkbe és akkor végre képekkel is gazdagítom a bejegyzéseimet, mert ez a lényeg:-)
Holnap reggel hívom a pesti orvost és akkor kiderül, hogy mikor kell mennünk legközelebb Pestre. Remélem csak ismét egy kontroll vizsgálat lesz és, ami talán ennél is fontosabb, hogy a Bazsi továbbra is ilyen jól lesz, mit az elmúlt napokban...MA EGY ÚJABB SZÉP NAPUNK VOLT:-))))
2010. november 9., kedd
Köszönet
2010. november 09
Nehezen találok arra szavakat, hogy leírjam mit éreztem és mit érzek még most is, azzal kapcsolatban, ami tegnap történt! Hihetetlen érzés volt a fiam plakátját látni egy bulin és látni azt a sok embert, aki csak miatta jött el, és miatta tevékenykedett, dolgozott ennyit és összehozták ezt a fantasztikus estét! Az a rengeteg barát és az a sok szeretet , amit tegnap éreztem leírhatatlan. Igyekeztem mindenkinek is személyesen megköszönni, de ezúton is még egyszer köszönetemet nyilvánítom mindenkinek, aki részt vett a tegnap estén vagy így, vagy úgy!
Számokat nem akarok mondani de a segítségetekkel elegendő pénzt gyűlt össze ahhoz, hogy Bazsi kezelését még hosszú hosszú ideig folytatni tudjuk!
A tegnap estén kívül szeretném megragadni az alkalmat, hogy, mind a családnak, mind pedig a barátoknak is megköszönjem azt a sok segítséget, amit kaptunk. Annyi emberről van szó, hogy név szerint le se tudom írni és mindenkit név szerint megemlíteni, de azt hiszem aki kell az tudja, hogy mennyire hálásak vagyunk mindenért!
Csak ugyanennyi ennyi szeretetet, törődést kívánok mindenkinek!
...MERT OLYAN VILÁGOT NEM TUDOK ELKÉPZELNI, AMELYBEN NE MOSOLYOGNA A BAZSI!!!!!
Nehezen találok arra szavakat, hogy leírjam mit éreztem és mit érzek még most is, azzal kapcsolatban, ami tegnap történt! Hihetetlen érzés volt a fiam plakátját látni egy bulin és látni azt a sok embert, aki csak miatta jött el, és miatta tevékenykedett, dolgozott ennyit és összehozták ezt a fantasztikus estét! Az a rengeteg barát és az a sok szeretet , amit tegnap éreztem leírhatatlan. Igyekeztem mindenkinek is személyesen megköszönni, de ezúton is még egyszer köszönetemet nyilvánítom mindenkinek, aki részt vett a tegnap estén vagy így, vagy úgy!
Számokat nem akarok mondani de a segítségetekkel elegendő pénzt gyűlt össze ahhoz, hogy Bazsi kezelését még hosszú hosszú ideig folytatni tudjuk!
A tegnap estén kívül szeretném megragadni az alkalmat, hogy, mind a családnak, mind pedig a barátoknak is megköszönjem azt a sok segítséget, amit kaptunk. Annyi emberről van szó, hogy név szerint le se tudom írni és mindenkit név szerint megemlíteni, de azt hiszem aki kell az tudja, hogy mennyire hálásak vagyunk mindenért!
Csak ugyanennyi ennyi szeretetet, törődést kívánok mindenkinek!
...MERT OLYAN VILÁGOT NEM TUDOK ELKÉPZELNI, AMELYBEN NE MOSOLYOGNA A BAZSI!!!!!
2010. november 8., hétfő
Újra itthon:-)
2010. november 8
Újra itthon:-))))
Nagyon izgultunk a mai nap miatt, de hazajöhettünk:-) Nagyon boldog vagyok:-)
Bár a mai nap, az utazás, a betegség és minden megviselt egy kicsit, mai miatt hisztisebb voltam a kelleténél...bocsánat mindenkinek, akit megbántottam, ez miatt, legfőképpen a férjemet!!!
Az eredmények sajnos nem voltak 100 % -osak, mert a neutrophinünk lecsökkent 230-ra, de az orvos úgy látta Bazsi jó állapotban van, szépen fejlődik ezért adott neki egy szurit és jöhettünk haza! Szerdán meg kell látogatnunk a pécsi kórházat még egy szurira és egy vérképre, és annak a függvényében derül ki, hogy mikor kell legközelebb Pestre mennünk!
Ma is volt egy kezelésünk! Bazsi nagyon évezte...végig dundizott:-) A ma délelőtt lefárasztotta, mert a vérvétel megint nem volt egyszerű, így egész hazafelé is alukált:-)
Most rohanok, mert én is lenézek kicsit a Lépcsőházba...megnézni, hogy mi mindent szerveztek a kis Manónknak!
ÚJRA ITTHON:-))))
Újra itthon:-))))
Nagyon izgultunk a mai nap miatt, de hazajöhettünk:-) Nagyon boldog vagyok:-)
Bár a mai nap, az utazás, a betegség és minden megviselt egy kicsit, mai miatt hisztisebb voltam a kelleténél...bocsánat mindenkinek, akit megbántottam, ez miatt, legfőképpen a férjemet!!!
Az eredmények sajnos nem voltak 100 % -osak, mert a neutrophinünk lecsökkent 230-ra, de az orvos úgy látta Bazsi jó állapotban van, szépen fejlődik ezért adott neki egy szurit és jöhettünk haza! Szerdán meg kell látogatnunk a pécsi kórházat még egy szurira és egy vérképre, és annak a függvényében derül ki, hogy mikor kell legközelebb Pestre mennünk!
Ma is volt egy kezelésünk! Bazsi nagyon évezte...végig dundizott:-) A ma délelőtt lefárasztotta, mert a vérvétel megint nem volt egyszerű, így egész hazafelé is alukált:-)
Most rohanok, mert én is lenézek kicsit a Lépcsőházba...megnézni, hogy mi mindent szerveztek a kis Manónknak!
ÚJRA ITTHON:-))))
2010. november 7., vasárnap
Lebetegedve
2010. november 07
Reggelre mind a ketten a Petivel, arra ébredtünk, hogy nagyon kapar a torkunk. Valószínűleg mind a ketten megfáztunk. Kicsit lazán vettük az elmúl napokban a jó időt, úgyhogy ráfáztunk...szó szerint. Elég rossz, mert ilyenkor az ember sokkal nyűgösebb és nehezebben is tud ezerrel pozitív lenni, márpedig most megint arra van szükségünk. Próbálom tartani magam és erős lenni, nem ágynak esni, mert akkor a kis Manóval mi lesz? Pedig érzem, hogy rendesen odavagyok. Ráadásul egész nap nagyon odafigyeltem, ne puszilgassam, ne hajoljak nagyon közel nehogy valami gond legyen. Bár szerintem csak egy szimpla megfázás, de azért az ördög nem alszik! MIndennel tömjük magunkat, vitaminok, mézes tea stb. Remélem, hogy holnapra már jobban leszünk mind a ketten.
A Manó kicsit nyűgös volt egész nap, sok tartogatást igényelt:-) Este viszont megint végigalidtza az éjszakát, és nem ám akármeddig reggel fél hétig:-) Nagyon ügyi volt.
Délelött voltunk megint a krániós kezelésen, Bazsi nagyon ügyesen viselte. Ráadásul, nagyon jó hírrel jöttünk el. A terapeutánk szerint a Bazsi nagyon fogékony a dolgokra és úgy érze egyre jobban van, még azt is megmeri kockáztatni, hogy rendbejönnek a dolgok. Végre egy masszív szál amibe kapaszkodhatunk. ha megúszhatnánk a transzplantáció nélkül az maga lenne a csoda:-)
Már nagy izgalommal várom a holnapi napot, hogy milyen eredmény lesz! Nagyon nagyon bízok továbbra is benne, hogy hazamehetünk és csak egy hét múlva kell ismét kontrollra jönnünk...el se tudom mondani mennyire. Mindenki szorítson nagyon nekünk!!!! Bár tudom, hogy anélkül, hogy mondanám is megteszi ezt mindenki nekünk, aki ismer minket!
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kis Drágának jön a foga. ma benyúltama szájába és valami kis dudort éreztem az alsó fogínyén! Nem vagyok benne biztos, hogy az egy kis fog kezdemény, mert nem találkoztam még ilyen helyzettel, de nagyon gyanús az a kis púpocska. Lehet, hogy egyik reggel egy kis foggal ébredünk? Nagyon vicces lesz, az biztos, amikor lesz egy kis foga:-) Majd szólok a fogtündérnek, hogy könnyebben kibújhasson, és ne szenvedjen vele sokat:-)
Remélem holnap már otthonról írok ismét... OTTHONRÓL:-)
Reggelre mind a ketten a Petivel, arra ébredtünk, hogy nagyon kapar a torkunk. Valószínűleg mind a ketten megfáztunk. Kicsit lazán vettük az elmúl napokban a jó időt, úgyhogy ráfáztunk...szó szerint. Elég rossz, mert ilyenkor az ember sokkal nyűgösebb és nehezebben is tud ezerrel pozitív lenni, márpedig most megint arra van szükségünk. Próbálom tartani magam és erős lenni, nem ágynak esni, mert akkor a kis Manóval mi lesz? Pedig érzem, hogy rendesen odavagyok. Ráadásul egész nap nagyon odafigyeltem, ne puszilgassam, ne hajoljak nagyon közel nehogy valami gond legyen. Bár szerintem csak egy szimpla megfázás, de azért az ördög nem alszik! MIndennel tömjük magunkat, vitaminok, mézes tea stb. Remélem, hogy holnapra már jobban leszünk mind a ketten.
A Manó kicsit nyűgös volt egész nap, sok tartogatást igényelt:-) Este viszont megint végigalidtza az éjszakát, és nem ám akármeddig reggel fél hétig:-) Nagyon ügyi volt.
Délelött voltunk megint a krániós kezelésen, Bazsi nagyon ügyesen viselte. Ráadásul, nagyon jó hírrel jöttünk el. A terapeutánk szerint a Bazsi nagyon fogékony a dolgokra és úgy érze egyre jobban van, még azt is megmeri kockáztatni, hogy rendbejönnek a dolgok. Végre egy masszív szál amibe kapaszkodhatunk. ha megúszhatnánk a transzplantáció nélkül az maga lenne a csoda:-)
Már nagy izgalommal várom a holnapi napot, hogy milyen eredmény lesz! Nagyon nagyon bízok továbbra is benne, hogy hazamehetünk és csak egy hét múlva kell ismét kontrollra jönnünk...el se tudom mondani mennyire. Mindenki szorítson nagyon nekünk!!!! Bár tudom, hogy anélkül, hogy mondanám is megteszi ezt mindenki nekünk, aki ismer minket!
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kis Drágának jön a foga. ma benyúltama szájába és valami kis dudort éreztem az alsó fogínyén! Nem vagyok benne biztos, hogy az egy kis fog kezdemény, mert nem találkoztam még ilyen helyzettel, de nagyon gyanús az a kis púpocska. Lehet, hogy egyik reggel egy kis foggal ébredünk? Nagyon vicces lesz, az biztos, amikor lesz egy kis foga:-) Majd szólok a fogtündérnek, hogy könnyebben kibújhasson, és ne szenvedjen vele sokat:-)
Remélem holnap már otthonról írok ismét... OTTHONRÓL:-)
2010. november 6., szombat
Újra Pesten
2010. november 06
Ismét fenn Pesten...
Tegnap este Manó nagyon ügyes volt, először átaludta az éjszakát:-) Este 8-tól reggel 5-ig aludt egy huzamban, egy hangja nem volt! Fel is ébredtem kétszer és megnéztem nincs-e valami gond valami, mert furcsa volt, hogy éjszaka nem kel fel. Remélem ez egy tartós állapot marad...és persze mindemellett szépen hízik tovább, és nem fog mutatkozni a súlyában egy étkezés kimaradása. Hálás vagyok érte, hogy idáig eljutott, mert az éjszakai etetések, már sokszor nagyon nehezen mentek, főleg egy nehéz nap után!
A másik nagy lépésünk a mai nap, hogy már kétszer teljes egészében pépes hamit ettünk:-) Eddig csak 1 volt a másodikat pedig csak próbáltuk bevezetni szép lassan, de ma szépen kétszer megette a kis hamikáját...mellesleg nagyon ügyesen kanálból:-)
Délután 4 órakkor indultunk Pestre, úgyhogy most ismét itt vagyunk a szállón. Nagyon furcsa volt visszajönni...de remélem tényleg csak egy gyors kirándulás lesz és hétfőn már megyünk is ismét haza, egy hétre, vagy ... ki tudja. Csak legyenek jók az eredmények, ezt kívánom...minimum egy 1000-es neutrophin számot és egy 10 alatti CRP-t. Ha kérhetek még egyet akkor a májenzimek is rendeződjenek, mert akkor végre abbahagyhatjuk azt a keserű gyógyszert!Az nagyon jó lenne, azt hiszem mind a kettőnknek!
Az út gyorsan elment és a kis Drága meint végigaludta az utat. Eleinte nézelődött nem tudta, mi történik körülötte, kérdő szemekkel nézett rám, aztán dundizott egészen Pestig. Fürcsi és egy hatalmas evés után pedig bealudt, azóta is szépeket álmodik:-)
Holnap ismét lesz egy krániós kezelésünk! Aztán pedig hétfőn is!
Jó éjszakát mindenkienk mára, én is megyek mert hosszú volt ez a mai nap!
Ismét fenn Pesten...
Tegnap este Manó nagyon ügyes volt, először átaludta az éjszakát:-) Este 8-tól reggel 5-ig aludt egy huzamban, egy hangja nem volt! Fel is ébredtem kétszer és megnéztem nincs-e valami gond valami, mert furcsa volt, hogy éjszaka nem kel fel. Remélem ez egy tartós állapot marad...és persze mindemellett szépen hízik tovább, és nem fog mutatkozni a súlyában egy étkezés kimaradása. Hálás vagyok érte, hogy idáig eljutott, mert az éjszakai etetések, már sokszor nagyon nehezen mentek, főleg egy nehéz nap után!
A másik nagy lépésünk a mai nap, hogy már kétszer teljes egészében pépes hamit ettünk:-) Eddig csak 1 volt a másodikat pedig csak próbáltuk bevezetni szép lassan, de ma szépen kétszer megette a kis hamikáját...mellesleg nagyon ügyesen kanálból:-)
Délután 4 órakkor indultunk Pestre, úgyhogy most ismét itt vagyunk a szállón. Nagyon furcsa volt visszajönni...de remélem tényleg csak egy gyors kirándulás lesz és hétfőn már megyünk is ismét haza, egy hétre, vagy ... ki tudja. Csak legyenek jók az eredmények, ezt kívánom...minimum egy 1000-es neutrophin számot és egy 10 alatti CRP-t. Ha kérhetek még egyet akkor a májenzimek is rendeződjenek, mert akkor végre abbahagyhatjuk azt a keserű gyógyszert!Az nagyon jó lenne, azt hiszem mind a kettőnknek!
Az út gyorsan elment és a kis Drága meint végigaludta az utat. Eleinte nézelődött nem tudta, mi történik körülötte, kérdő szemekkel nézett rám, aztán dundizott egészen Pestig. Fürcsi és egy hatalmas evés után pedig bealudt, azóta is szépeket álmodik:-)
Holnap ismét lesz egy krániós kezelésünk! Aztán pedig hétfőn is!
Jó éjszakát mindenkienk mára, én is megyek mert hosszú volt ez a mai nap!
2010. november 5., péntek
Nagy munkálatok
2010. november 5
Ma elkezdődtek a munkálatok, a házon, hogy Manónak biztosítani tudjuk a megfelelő higiéniát! Mit jelent ez? Aki volt már nálunk az tudja, hogy sajna kicsit gyenge volt az ajtó rendszerünk, pláne, hogy minden bejött rajta körbe így egy régi függöny választotta el az ajtót a nagyszobától. Már régóta érett, hogy megcsináljuk az előszobát, csak sajnos az utóbbi időben elég sok pénz elment...gondolom nem kell mondanom mire, így tartalékaink lassan lassan fogytak. De egyszerűen most muszáj volt ezt megcsinálni! A Peti bátyjának, kedves Apósomnak és egy nagyon jó barátnak köszönhetően, ma hatalmas haladás történt az ügy érdekében:-) Fantasztikus nagyot dolgoztak! Ha ez elkészül, már csak egy festés és a Bazsi szobájának félsterillé alakítása van hátra, ahhoz, hogy a transzplantáció után minden rendben legyen és megfelelő körülmények között tudjon tovább cseperedni!
Manókámnak tegnap óta tele van a nózikája mindeféleségekkel...nem részletezném! Már tegnap többször ki kellet szívnom az orrát és még éjszaka is, ami persze nem nagyon tetszett neki, megértem...pedig még nem is porszívót használok! A doktornőt fel is hívtam, hogy nézzen ki hozzánk, mert kicsit aggódom. De szerencsére nem piros a kis torka és a tüdeje is tiszta így valószínűleg a száraz levegő, vagy a túlzott nyáltermelés okozta a dolgot.
Szegénykém este nagyon nagyon nehezen nyugodott le. Egy pár napja már kilódunk egy gyógyszerrel, amit a rossz máj értékek miatt kaptunk. A gyógyszer ugyanis olyan keserű,mint az epe...tudom mert megkóstóltam!Ma este körülbelül egy 15 perces sírás után nyugodott le!
Holnap indulunk vissza Pestre, de csak egy valamire tudok gondolni, hogy MINDEN RENDBEN LESZ ÉS JÖHETÜNK VISSZA...legalább megint egy hétre!
Ma elkezdődtek a munkálatok, a házon, hogy Manónak biztosítani tudjuk a megfelelő higiéniát! Mit jelent ez? Aki volt már nálunk az tudja, hogy sajna kicsit gyenge volt az ajtó rendszerünk, pláne, hogy minden bejött rajta körbe így egy régi függöny választotta el az ajtót a nagyszobától. Már régóta érett, hogy megcsináljuk az előszobát, csak sajnos az utóbbi időben elég sok pénz elment...gondolom nem kell mondanom mire, így tartalékaink lassan lassan fogytak. De egyszerűen most muszáj volt ezt megcsinálni! A Peti bátyjának, kedves Apósomnak és egy nagyon jó barátnak köszönhetően, ma hatalmas haladás történt az ügy érdekében:-) Fantasztikus nagyot dolgoztak! Ha ez elkészül, már csak egy festés és a Bazsi szobájának félsterillé alakítása van hátra, ahhoz, hogy a transzplantáció után minden rendben legyen és megfelelő körülmények között tudjon tovább cseperedni!
Manókámnak tegnap óta tele van a nózikája mindeféleségekkel...nem részletezném! Már tegnap többször ki kellet szívnom az orrát és még éjszaka is, ami persze nem nagyon tetszett neki, megértem...pedig még nem is porszívót használok! A doktornőt fel is hívtam, hogy nézzen ki hozzánk, mert kicsit aggódom. De szerencsére nem piros a kis torka és a tüdeje is tiszta így valószínűleg a száraz levegő, vagy a túlzott nyáltermelés okozta a dolgot.
Szegénykém este nagyon nagyon nehezen nyugodott le. Egy pár napja már kilódunk egy gyógyszerrel, amit a rossz máj értékek miatt kaptunk. A gyógyszer ugyanis olyan keserű,mint az epe...tudom mert megkóstóltam!Ma este körülbelül egy 15 perces sírás után nyugodott le!
Holnap indulunk vissza Pestre, de csak egy valamire tudok gondolni, hogy MINDEN RENDBEN LESZ ÉS JÖHETÜNK VISSZA...legalább megint egy hétre!
2010. november 4., csütörtök
Olyan normális
2010. november 04
Ma már teljesen úgy éreztem, mintha minden rendben lenne és mintha nem is lenne semmi gond körülöttünk! Az itthon töltött napok valóban feltöltenek minket, főleg ilyen szempontból. Leszámítva a mai napi ismételt ügyintézésemet,ami félig meddig sikertelen volt ismét - nem szeretnék belemenni, mert csak ismét felhúznám magam - teljesen kerek volt a mai napunk!
A Manó nagyon szépen aludt az éjszaka, amiért nagyon hálás voltam, mert tegnap este nagyon fáradtan feküdtem le, így kicsit én is kipihenhettem magam. Éjjel 3-kor kelt fel egyszer enni és reggel 6.30-kor kelt, mintha átállt volna az új időszámításra. Sajnos Apa tegnap este sokáig dolgozott, így nem tudtunk sokat együtt lenni, de sebaj, majd bepótoljuk:-)
Délelőtt kevés időt töltöttem Manóval, mert, mint már írtam ügyintézésben voltam, de délután sokat huncutkodtunk! Manónak kicsit el lett kényeztetve a kis popója, azt hiszem:-) A Mamám sokat vigyázott rá az utóbbi időben, ő pedig előszeretettel tartogatja egész nap, ha kell. Vagyis Manóka megszokta ezt a dolgot... a kis Huncut:-) Amint látótávolságon kívül kerültem, rögtön el kezdett hisztikézni...igen hiszti volt, nem sírás, ezt már azért megismerem:-) Ettünk egy nagy pépeset, ami után külön kis táncos műsort kellet lejtenem a kisfiamnak, mert már semmi nem kötötte le! Na ez már nagyon tetszett neki:-) Szerintem, ha valaki látta biztos halálra röhögte magát a lejtett táncomon:-)
Manó már alszik, elfáradt...
Azt hiszem ilyen lenne minden napunk, ha minden rendben lenne...valóban olyan volt ez a nap, mintha SEMMI GONDUNK NEM LENNE!Bárcsak minden nap, minden pillanat ilyen lenne! Bárcsak meggyógyulna a mi kis Manónk! Ezzel a gondolattal alszom ma el és ezzel a képpel fogok álmodni!SZERETLEK MANÓ!
Ma már teljesen úgy éreztem, mintha minden rendben lenne és mintha nem is lenne semmi gond körülöttünk! Az itthon töltött napok valóban feltöltenek minket, főleg ilyen szempontból. Leszámítva a mai napi ismételt ügyintézésemet,ami félig meddig sikertelen volt ismét - nem szeretnék belemenni, mert csak ismét felhúznám magam - teljesen kerek volt a mai napunk!
A Manó nagyon szépen aludt az éjszaka, amiért nagyon hálás voltam, mert tegnap este nagyon fáradtan feküdtem le, így kicsit én is kipihenhettem magam. Éjjel 3-kor kelt fel egyszer enni és reggel 6.30-kor kelt, mintha átállt volna az új időszámításra. Sajnos Apa tegnap este sokáig dolgozott, így nem tudtunk sokat együtt lenni, de sebaj, majd bepótoljuk:-)
Délelőtt kevés időt töltöttem Manóval, mert, mint már írtam ügyintézésben voltam, de délután sokat huncutkodtunk! Manónak kicsit el lett kényeztetve a kis popója, azt hiszem:-) A Mamám sokat vigyázott rá az utóbbi időben, ő pedig előszeretettel tartogatja egész nap, ha kell. Vagyis Manóka megszokta ezt a dolgot... a kis Huncut:-) Amint látótávolságon kívül kerültem, rögtön el kezdett hisztikézni...igen hiszti volt, nem sírás, ezt már azért megismerem:-) Ettünk egy nagy pépeset, ami után külön kis táncos műsort kellet lejtenem a kisfiamnak, mert már semmi nem kötötte le! Na ez már nagyon tetszett neki:-) Szerintem, ha valaki látta biztos halálra röhögte magát a lejtett táncomon:-)
Manó már alszik, elfáradt...
Azt hiszem ilyen lenne minden napunk, ha minden rendben lenne...valóban olyan volt ez a nap, mintha SEMMI GONDUNK NEM LENNE!Bárcsak minden nap, minden pillanat ilyen lenne! Bárcsak meggyógyulna a mi kis Manónk! Ezzel a gondolattal alszom ma el és ezzel a képpel fogok álmodni!SZERETLEK MANÓ!
2010. november 3., szerda
Egész nap itthon
2010. november 03
Manó ma reggel huncut módon 5 órakor már magyarázott az ágyában. Annyira édes reggel...nem sír, csak jár a kis szája, játszik a csicsikendővel és csak a babfigyelőn látom, ahogy világítanak gomb kis szemei:-)
Gondoltam húzom kicsit az időt, de nem jött össze, ez az időzavar még nem rendeződött a kis Drágánál. Így hát 5.30 körül átestünk a reggeli szertartáson...pelenkázás, súlymérés, evés és egy gyógyszerek. Most viszont okosabb voltam, mint tegnap és a Peti tanácsára közénk raktam, hátha visszaalszik. Így is lett! Igaz fél órába telt de aludtunk még 8 óráig.
Elhatároztam, hogy ma pihenünk egész nap...hát Manó nem így gondolta! Nagyon nyügi volt egész nap. Remélem csak a kis fogacskája dolgozik, mert ennek jelei mutatkoztak. LÁzunk nem volt, se hőemelkedés, úgyhogy biztos minden rendben van!
Ma megkaptuk megint a kezelésünket. Érződött a nyűgössége, mert sokkal többet sírt közbe, mint szokott, főleg a kis mellkasánál. De aztán lenyugodott és hami után be is aludtunk!
Most én is megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Két napja megint estére úgy elfáradok, mintha egész nap futottam volna...JÓ ÉJT MANÓ! JÓ ÉJT MINDENKI!
Manó ma reggel huncut módon 5 órakor már magyarázott az ágyában. Annyira édes reggel...nem sír, csak jár a kis szája, játszik a csicsikendővel és csak a babfigyelőn látom, ahogy világítanak gomb kis szemei:-)
Gondoltam húzom kicsit az időt, de nem jött össze, ez az időzavar még nem rendeződött a kis Drágánál. Így hát 5.30 körül átestünk a reggeli szertartáson...pelenkázás, súlymérés, evés és egy gyógyszerek. Most viszont okosabb voltam, mint tegnap és a Peti tanácsára közénk raktam, hátha visszaalszik. Így is lett! Igaz fél órába telt de aludtunk még 8 óráig.
Elhatároztam, hogy ma pihenünk egész nap...hát Manó nem így gondolta! Nagyon nyügi volt egész nap. Remélem csak a kis fogacskája dolgozik, mert ennek jelei mutatkoztak. LÁzunk nem volt, se hőemelkedés, úgyhogy biztos minden rendben van!
Ma megkaptuk megint a kezelésünket. Érződött a nyűgössége, mert sokkal többet sírt közbe, mint szokott, főleg a kis mellkasánál. De aztán lenyugodott és hami után be is aludtunk!
Most én is megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Két napja megint estére úgy elfáradok, mintha egész nap futottam volna...JÓ ÉJT MANÓ! JÓ ÉJT MINDENKI!
2010. november 2., kedd
Ügyintézés
2010. november 02
Sajnos azzal, hogy hazajöhettünk egy rakat teendő is a nyakamba zuhant, az örömök mellett. Ma egész nap alig lehettem a kis Manómmal, mert reggeltől délutánig non-stop rohangáltam a városba, intézve a teendőket, főleg a Manó ügyével kapcsolatban. Hálás vagyok amiért a Mamim ismét tudott vigyázni a Bazsira, mert őt sehova nem vihetem, vagyis ha a Mama nem tudott volna segíteni konkrétan semmit nem tudnék elintézni. Estére mire végleg hazaértem teljesen kidőltem, és a Manó is nagyon nyűgös volt, mert reggel korán már 5.30-kor kelt és ráadásul a pocónk is nagyon fájt. Azt hiszem ezt az idő átállítást nem igazán tudjuk megszokni.
Megfogadtam, hogy amíg itthon vagyunk és minden rendben van, nem panaszkodom, csak a szép dolgokról írok, de egyszerűen nem bírom ki, hogy le ne írjam a mai nappal kapcsolatos élményemet, mert ez is a témába vág. Kérek mindenkit, hogy ne panaszkodásnak vegye, a következő sorokat, de egyszerűen ki kell adnom magamból, mert különben felrobbanok!!!
Egy egész listával indultam neki a mai napnak, végiggondolva, hogy mit is kell elintéznem, hova kell mennem és mi a legrövidebb és leggyorsabb útja ennek a sok sok mindennek. A tervem már reggel buktával indult, de ekkor még nagyon kitartó voltam és megfogadtam a mai napom akkor is nagyon szép lesz és mindent el fogok tudni intézni. A magyar bürokrácia azonban közbeszólt. A súlyadó ügyintézésével kezdtem, mert a Bazsira való tekintetettel elengedi a Magyar Állam a súlyadónkat. Szóval fél óra várás után, minden szükséges papírral a kezembe végre bekerültem a kis irodába, ahol közölték velem, hogy a 7 pontos orvosi igazolás, amit már leadtam a családi pótlék intézésénél, szükséges. Természetesen csak egy példányom volt belőle, amit mint említettem már leadtam és ha lenne akkor se lenne megfelelő a másolat, és a zárójelentés sem jó. Vagyis tudatosult bennem errefelé lesz még egy köröm. Hogy mikor? Nem tudom!Itt már kezdtem kicsit kiborulni, mert biztos voltam benne még egy napom rámegy ezekre a dolgokra, de sebaj az okmányirodában mindent el fogok tudni intézni, amit kell. E hónap november 15-ével lejár a TGYÁS időszaka, így meg kell igényelnem a GYED-et, ami újabb formanyomtatványok beadásával jár, plussz...és most figyeljetek, EREDETI SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT leadásával. Nem jó másolat, sem hivatalos másolat, csak eredeti. Rendben gondoltam, nem gond, az okmányirodában majd segítenek. Persze 1 óra várakozás és 2000 HUF illetékbélyeg ellenében. Nevetséges...Állambácsi vagy valamilyen illetékes emberke kitalálja, hogy eredeti kell és még én fizessek érte, mert azért remélem azt ők sem gondolták komolyan, hogy az egyetlen eredeti példányt leadom! OK! Elmentem hát postára illetékbélyegért...1,5 óra de sikerült! Már csak 1 dolgom van itt, a rokkant kártyát az autóra elintézni. Természetesen előzetes időpontot kell kérni...értem vagyis ide is vissza kell még jönnöm, vagyis egyre inkább tudatosult bennem, hogy még egy napot, vagy legalább is egy délelöttöt kérnem kell a Mamámtól, hogy vigyázzon a Bazsira! Azért a biztonság kedvéért, megkérdeztem még egyszer, hogy mire van pontosan szükség, nehogy még az után még egyszer vissza kelljen jönnöm... a Bazsi papírjai, a 7 pontos igazolás (ismét egy :-) és most jön megint a lényeg EGY FOTÓ A BAZSIRÓL! Oh, ez nem gond, az van, nade igazolványkép, ott helybe...elmeséltem a hölgynek, hogy nem tudom magammal hozni a gyereket mert olyan betegsége van, amivel jelenleg nem vihetem emberek közé. Semmi gond, akkor oldjam meg...miután az illetékes hölgy kitessékelt az ajtón, pedig csak egy gyors kérdésem lett volna, úgy döntöttem majd elintézem én magam. Felhívtam, hát a Nati barátnőmet, hogy segítsen, mert ő fotós, biztos menni fog...menni fog, ez legalább sikerült!
Na ezen a ponton azt hiszem elfáradtam, mindez 2,5 órámba került ( a fent leírtak) és mindösszesen egy születési anyakönyvi kivonatot tudtam kikérni!!! Azt hiszem ezt nevezik a Magyar Bürokráciának!
Ha már a témánál tartok had említsek meg még valamit, ami már nagyon régóta piszkálja az orromat! A Magyar Államkincstár nagyon rendes és kapott a Bazsi egy kártyát, aminek a segítségével ő és egy kísérője 10%-os áron utazhat minden tömegközlekedési járaton! Ez a tartósan beteg gyermekek utazási kedvezménye. Nagyon rendes az államtól, csak kérdezem én, hogy egy olyan gyereket, akit több ember közé nem vihetek, mert azonnal megfertőzödik, hogyan vigyek bármilyen buszra, vagy vonatra. Nélküle természetesen ez a kedvezmény pedig nem vehető igénybe. Félreértés ne essék nem akarok én kritizálni, mert minden kis segítségnek örülünk a jelen állapotban, de ezt azért szerintem mindenki belátja, hogy használhatatlan segítség!
Elnézést az erős hangvételért, néhol, és, hogy kicsit más jellegű dolgokról írtam ma, mint szoktam, de úgy gondolom ez is ide tartozik. Mára befejeztem soraimat, bízom benne, hogy holnap egy sokkal kevésbé fárasztó és VIDÁM NAP KÖSZÖNT RÁNK:-)
Sajnos azzal, hogy hazajöhettünk egy rakat teendő is a nyakamba zuhant, az örömök mellett. Ma egész nap alig lehettem a kis Manómmal, mert reggeltől délutánig non-stop rohangáltam a városba, intézve a teendőket, főleg a Manó ügyével kapcsolatban. Hálás vagyok amiért a Mamim ismét tudott vigyázni a Bazsira, mert őt sehova nem vihetem, vagyis ha a Mama nem tudott volna segíteni konkrétan semmit nem tudnék elintézni. Estére mire végleg hazaértem teljesen kidőltem, és a Manó is nagyon nyűgös volt, mert reggel korán már 5.30-kor kelt és ráadásul a pocónk is nagyon fájt. Azt hiszem ezt az idő átállítást nem igazán tudjuk megszokni.
Megfogadtam, hogy amíg itthon vagyunk és minden rendben van, nem panaszkodom, csak a szép dolgokról írok, de egyszerűen nem bírom ki, hogy le ne írjam a mai nappal kapcsolatos élményemet, mert ez is a témába vág. Kérek mindenkit, hogy ne panaszkodásnak vegye, a következő sorokat, de egyszerűen ki kell adnom magamból, mert különben felrobbanok!!!
Egy egész listával indultam neki a mai napnak, végiggondolva, hogy mit is kell elintéznem, hova kell mennem és mi a legrövidebb és leggyorsabb útja ennek a sok sok mindennek. A tervem már reggel buktával indult, de ekkor még nagyon kitartó voltam és megfogadtam a mai napom akkor is nagyon szép lesz és mindent el fogok tudni intézni. A magyar bürokrácia azonban közbeszólt. A súlyadó ügyintézésével kezdtem, mert a Bazsira való tekintetettel elengedi a Magyar Állam a súlyadónkat. Szóval fél óra várás után, minden szükséges papírral a kezembe végre bekerültem a kis irodába, ahol közölték velem, hogy a 7 pontos orvosi igazolás, amit már leadtam a családi pótlék intézésénél, szükséges. Természetesen csak egy példányom volt belőle, amit mint említettem már leadtam és ha lenne akkor se lenne megfelelő a másolat, és a zárójelentés sem jó. Vagyis tudatosult bennem errefelé lesz még egy köröm. Hogy mikor? Nem tudom!Itt már kezdtem kicsit kiborulni, mert biztos voltam benne még egy napom rámegy ezekre a dolgokra, de sebaj az okmányirodában mindent el fogok tudni intézni, amit kell. E hónap november 15-ével lejár a TGYÁS időszaka, így meg kell igényelnem a GYED-et, ami újabb formanyomtatványok beadásával jár, plussz...és most figyeljetek, EREDETI SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT leadásával. Nem jó másolat, sem hivatalos másolat, csak eredeti. Rendben gondoltam, nem gond, az okmányirodában majd segítenek. Persze 1 óra várakozás és 2000 HUF illetékbélyeg ellenében. Nevetséges...Állambácsi vagy valamilyen illetékes emberke kitalálja, hogy eredeti kell és még én fizessek érte, mert azért remélem azt ők sem gondolták komolyan, hogy az egyetlen eredeti példányt leadom! OK! Elmentem hát postára illetékbélyegért...1,5 óra de sikerült! Már csak 1 dolgom van itt, a rokkant kártyát az autóra elintézni. Természetesen előzetes időpontot kell kérni...értem vagyis ide is vissza kell még jönnöm, vagyis egyre inkább tudatosult bennem, hogy még egy napot, vagy legalább is egy délelöttöt kérnem kell a Mamámtól, hogy vigyázzon a Bazsira! Azért a biztonság kedvéért, megkérdeztem még egyszer, hogy mire van pontosan szükség, nehogy még az után még egyszer vissza kelljen jönnöm... a Bazsi papírjai, a 7 pontos igazolás (ismét egy :-) és most jön megint a lényeg EGY FOTÓ A BAZSIRÓL! Oh, ez nem gond, az van, nade igazolványkép, ott helybe...elmeséltem a hölgynek, hogy nem tudom magammal hozni a gyereket mert olyan betegsége van, amivel jelenleg nem vihetem emberek közé. Semmi gond, akkor oldjam meg...miután az illetékes hölgy kitessékelt az ajtón, pedig csak egy gyors kérdésem lett volna, úgy döntöttem majd elintézem én magam. Felhívtam, hát a Nati barátnőmet, hogy segítsen, mert ő fotós, biztos menni fog...menni fog, ez legalább sikerült!
Na ezen a ponton azt hiszem elfáradtam, mindez 2,5 órámba került ( a fent leírtak) és mindösszesen egy születési anyakönyvi kivonatot tudtam kikérni!!! Azt hiszem ezt nevezik a Magyar Bürokráciának!
Ha már a témánál tartok had említsek meg még valamit, ami már nagyon régóta piszkálja az orromat! A Magyar Államkincstár nagyon rendes és kapott a Bazsi egy kártyát, aminek a segítségével ő és egy kísérője 10%-os áron utazhat minden tömegközlekedési járaton! Ez a tartósan beteg gyermekek utazási kedvezménye. Nagyon rendes az államtól, csak kérdezem én, hogy egy olyan gyereket, akit több ember közé nem vihetek, mert azonnal megfertőzödik, hogyan vigyek bármilyen buszra, vagy vonatra. Nélküle természetesen ez a kedvezmény pedig nem vehető igénybe. Félreértés ne essék nem akarok én kritizálni, mert minden kis segítségnek örülünk a jelen állapotban, de ezt azért szerintem mindenki belátja, hogy használhatatlan segítség!
Elnézést az erős hangvételért, néhol, és, hogy kicsit más jellegű dolgokról írtam ma, mint szoktam, de úgy gondolom ez is ide tartozik. Mára befejeztem soraimat, bízom benne, hogy holnap egy sokkal kevésbé fárasztó és VIDÁM NAP KÖSZÖNT RÁNK:-)
2010. november 1., hétfő
Nagyfiúk lettünk
2010. november 01
Ma délután 13.35-kor, egész pontosan, 5 hónapos lett kicsi Manónk:-) Hihetetlen, hogy milyen hamar eltelt már ez az 5 hónap. A nehézségek ellenére, úgy repült ez az idő...mintha csak tegnap lett volna, hogy hazahoztuk Manót, aki olyan volt a legkisebb ruhácskájába is, mint "zsákos Frodó":-) A képet, amit csatoltam, láthatjátok is...nagyon édes nem? :-)
Most néztem meg az egy hónappal ez előtti adatokat, mert a betegség miatt folyamatosan kell vezetnem az adatokat (gyógyszerek, súly, evés-ivás stb). 1 hónappal ez előtt 3.950 gramm volt a Manó. Most este 4.940 grammot mértünk...ez majdnem 1 kilós hízást jelent, fantasztikus eredmény, nagyon büszke vagyok Manóra. Az olyan hetek után, amikor egy dekát sem hízott egy nagyon nagy eredmény.
A mi kis legénykénk, egy tanulós üveget kapott ajándékba 5. hónapra, mert a nagyfiúk már ilyenből isznak:-) Egyenlőre még nem nagyon alkalmazta a dolgot, sőt az üveg megfogása izgalmasabbá vált, mint az evés. Sebaj, a kanalas hamit is így kezdtük, ebbe is belejövünk:-)
Vagyis minden rendben Manó világban...nagyon nagyon jó érzés, kicsit végre NORMÁLIS ÉLETE ÉLNI!! MINDEN PERCÉT KIÉLVEZZÜK:-)
2010. október 31., vasárnap
október utolsó napja
2010. október 30
Október utolsó napja, nekünk viszont hosszú ideje az első nap, amit teljes egészében itthon tölthettünk el:-)
Reggel nem csak én, hanem a Manó is időzavarba volt az átállás miatt. Mindig 7 órakkor szokott kelni, vagy legalább is akörül. Nem tudtam hova tenni, hogy Manó miért 6-kor kelt fel és abban sem voltam biztos, hogy pontosan 6 vagy 7 óra van, mert az egyik óra, ami automatikusan átállt ezt mutatott a másik pedig mást. Kicsit zavarban is voltam a következő etetésnél is, hogy most pontosan mennyi az idő...kész zűrzavar:-) Aztán most egy pár perccel ez előtt, amikor a Titok című könyvet olvastam megkaptam a választ: "Az idő csupán illúzió" Einstein szerint. Azt hiszem ma reggel és éjjel tényleg az volt mond a kettőnk számára:-)
Ettünk egy nagyot, aztán miután Apa felébredt és befűtött a kis kandallónkba Manóval együtt vissza szenderettünk álomvilágba. Az az egy óra akkor nagyon kellet, azt hiszem mind a kettőnknek.
Délelőtti pakolgatás és játék után Manó ismét álomba szenderült. Nagypapa és nagymama is meglátogatott minket, aztán kettő körül, miután a másik nagyi is megérkezett elindultunk Petivel ketten tiszteletünket tenni halottaink előtt.
Az út hosszú volt, átvitt értelembe. Hiába akarunk kikapcsolódni és másról beszélgetni, előbb utóbb a téma mindig a Bazsira, a betegségre és a jövőnkre terelődött. Nagyon nehéz és egyenlőre megválaszolatlan kérdéseket feszegettünk. A legmélyebben az maradt meg mind a kettőnkben, hogy tulajdonképpen, akármennyire is nehéz kimondani, de az az igazság, hogy egyenlőre fogalmunk sincs mi lesz, nem tudunk a távlati jövőbe gondolkodni. Ez nagyon nehéz. Meddig tervez, mit tervezz, a bizonytalanság. Nem találtam menekülő gondolatot, vagy bármi olyat, ami megnyugtató lett volna a számomra és a Peti számára is. Aztán a könyv olvasása közben, hihetetlen de megkaptam a választ, amit a Petinek is felolvastam és remélem neki is segített egy kicsit. Remélem nem sértek jogokat azzal, ha ezt az idézetet leírom (hátha másnak is megragad belőle valami) :
"Képzeld azt, hogy éjszaka autózol. A kocsi reflektorai csak pár száz méterre világítanak el, mégis képes vagy Kaliforniától egészen New Yorkig felautózni, hiszen mindig elegendő, ha csak az éppen előtted álló távot látod át. Az élet ugyanígy bontakozik ki előttünk. Ha bízunk benne, hogy a következő, és aztán az azt követő kétszáz métert is meglátjuk, amikor eljön az ideje, az élet magától alakul. Végül pedig célhoz érünk , és biztosan megkapjuk, amit akarunk, hiszen ezt akarjuk."
Vagyis nekünk most az október 8-a a következő 200 méter, de végül ELÉRJÜK A CÉLT!!!
Október utolsó napja, nekünk viszont hosszú ideje az első nap, amit teljes egészében itthon tölthettünk el:-)
Reggel nem csak én, hanem a Manó is időzavarba volt az átállás miatt. Mindig 7 órakkor szokott kelni, vagy legalább is akörül. Nem tudtam hova tenni, hogy Manó miért 6-kor kelt fel és abban sem voltam biztos, hogy pontosan 6 vagy 7 óra van, mert az egyik óra, ami automatikusan átállt ezt mutatott a másik pedig mást. Kicsit zavarban is voltam a következő etetésnél is, hogy most pontosan mennyi az idő...kész zűrzavar:-) Aztán most egy pár perccel ez előtt, amikor a Titok című könyvet olvastam megkaptam a választ: "Az idő csupán illúzió" Einstein szerint. Azt hiszem ma reggel és éjjel tényleg az volt mond a kettőnk számára:-)
Ettünk egy nagyot, aztán miután Apa felébredt és befűtött a kis kandallónkba Manóval együtt vissza szenderettünk álomvilágba. Az az egy óra akkor nagyon kellet, azt hiszem mind a kettőnknek.
Délelőtti pakolgatás és játék után Manó ismét álomba szenderült. Nagypapa és nagymama is meglátogatott minket, aztán kettő körül, miután a másik nagyi is megérkezett elindultunk Petivel ketten tiszteletünket tenni halottaink előtt.
Az út hosszú volt, átvitt értelembe. Hiába akarunk kikapcsolódni és másról beszélgetni, előbb utóbb a téma mindig a Bazsira, a betegségre és a jövőnkre terelődött. Nagyon nehéz és egyenlőre megválaszolatlan kérdéseket feszegettünk. A legmélyebben az maradt meg mind a kettőnkben, hogy tulajdonképpen, akármennyire is nehéz kimondani, de az az igazság, hogy egyenlőre fogalmunk sincs mi lesz, nem tudunk a távlati jövőbe gondolkodni. Ez nagyon nehéz. Meddig tervez, mit tervezz, a bizonytalanság. Nem találtam menekülő gondolatot, vagy bármi olyat, ami megnyugtató lett volna a számomra és a Peti számára is. Aztán a könyv olvasása közben, hihetetlen de megkaptam a választ, amit a Petinek is felolvastam és remélem neki is segített egy kicsit. Remélem nem sértek jogokat azzal, ha ezt az idézetet leírom (hátha másnak is megragad belőle valami) :
"Képzeld azt, hogy éjszaka autózol. A kocsi reflektorai csak pár száz méterre világítanak el, mégis képes vagy Kaliforniától egészen New Yorkig felautózni, hiszen mindig elegendő, ha csak az éppen előtted álló távot látod át. Az élet ugyanígy bontakozik ki előttünk. Ha bízunk benne, hogy a következő, és aztán az azt követő kétszáz métert is meglátjuk, amikor eljön az ideje, az élet magától alakul. Végül pedig célhoz érünk , és biztosan megkapjuk, amit akarunk, hiszen ezt akarjuk."
Vagyis nekünk most az október 8-a a következő 200 méter, de végül ELÉRJÜK A CÉLT!!!
2010. október 30., szombat
Újra itthon
2010. október 30
Hazaérkeztünk:-)
Hosszú volt az út, de Manó végigaludta. Teljesen olyan, mint én, amint elindul az autó ő már durmol is, még meg nem állunk!
Kicsit nehéz volt átgondolni, hogy mi az, amit hazahozzunk és mi az, ami ott marad, mert, hogy egy vésztartaléknak kellett maradnia, hogy amikor visszamegyünk ne kelljen ismét cipelni mindent. Minél kisebb egy gyerek, annál több cucca van. De sikerült összehoznunk a dolgot és a pesti dugón és 200 valamennyi kilométeren átverekedve magunkat végre megérkeztünk.
Amikor Pécsre értünk hirtelen olyan érzésem támadt, mint amikor nyaralásból hazaérkeztünk anno...csak most kicsit másfajta élményekkel, mint egy ilyen esetben.
Csodálatos rend és tisztaság várt minket itthon, köszönet a Peti anyukájának érte.
Manó megszeppenve figyelte az "új" környezetet. De én úgy gondolom tudta, hogy most jó helyen van,végre itthon, végre együtt hárman.
Délutánra és most estére is egy nagyon fura érzés kapott el. A boldogságot felváltotta valami belső feszültség, ami mintha ki akarna robbanni belőlem. Azt hiszem, úgy gondolom, most, hogy hazaértünk és kicsit lenyugodhatok kezd kijönni az elmúlt három hét fáradalma és feszültsége. De van egy hetem, hogy feldolgozzam és újult erővel induljunk majd neki 8-án, az újabb megpróbáltatásoknak.
Nagyon bízom benne, hogy ez idő alatt minden rendben lesz, és Bazsi jól fogja érezni magát és mind a hárman felejthetetlen egy hetet tölthetünk itthon.
Azt hiszem elfáradtam...lelkileg. Ezt a legnehezebb kipihenni, de muszáj lesz! A Manó érdekében erősnek kell lennem továbbra is!
Mindenkinek jó éjszakát kívánok...a KÁDÁR CSALÁD MA ITTHON ALSZIK:-)
Hazaérkeztünk:-)
Hosszú volt az út, de Manó végigaludta. Teljesen olyan, mint én, amint elindul az autó ő már durmol is, még meg nem állunk!
Kicsit nehéz volt átgondolni, hogy mi az, amit hazahozzunk és mi az, ami ott marad, mert, hogy egy vésztartaléknak kellett maradnia, hogy amikor visszamegyünk ne kelljen ismét cipelni mindent. Minél kisebb egy gyerek, annál több cucca van. De sikerült összehoznunk a dolgot és a pesti dugón és 200 valamennyi kilométeren átverekedve magunkat végre megérkeztünk.
Amikor Pécsre értünk hirtelen olyan érzésem támadt, mint amikor nyaralásból hazaérkeztünk anno...csak most kicsit másfajta élményekkel, mint egy ilyen esetben.
Csodálatos rend és tisztaság várt minket itthon, köszönet a Peti anyukájának érte.
Manó megszeppenve figyelte az "új" környezetet. De én úgy gondolom tudta, hogy most jó helyen van,végre itthon, végre együtt hárman.
Délutánra és most estére is egy nagyon fura érzés kapott el. A boldogságot felváltotta valami belső feszültség, ami mintha ki akarna robbanni belőlem. Azt hiszem, úgy gondolom, most, hogy hazaértünk és kicsit lenyugodhatok kezd kijönni az elmúlt három hét fáradalma és feszültsége. De van egy hetem, hogy feldolgozzam és újult erővel induljunk majd neki 8-án, az újabb megpróbáltatásoknak.
Nagyon bízom benne, hogy ez idő alatt minden rendben lesz, és Bazsi jól fogja érezni magát és mind a hárman felejthetetlen egy hetet tölthetünk itthon.
Azt hiszem elfáradtam...lelkileg. Ezt a legnehezebb kipihenni, de muszáj lesz! A Manó érdekében erősnek kell lennem továbbra is!
Mindenkinek jó éjszakát kívánok...a KÁDÁR CSALÁD MA ITTHON ALSZIK:-)
2010. október 29., péntek
Ismét ránk sütött a nap
2010. október 29
Ma reggelre csodálatos, napsütötte reggelre ébredtünk, mindenféle értelemben. Talán kezdhettem volna úgy is a mai bejegyzésemet, mint egy mesét: Egyszer volt, hol nem volt...mert tényleg mesés napunk volt a mai:-)
A vérvételen kora reggel túlvoltunk. A szokásos sétámat megtettem a laborba és a rövid séta alatt arra gondoltam, mint ezekben a percekben mindig. "Jó lesz az eredmény, minden rendben lesz". Mindig ilyenkor egy kitűzött céllal indulunk neki, mégha kicsit butuskán is hangzik. Az eredmény kicsit rosszabb lett de nem rossz:-) A neutrophin számunk 1090-re csökkent, de a lényeg, hogy 1000 felett marast. A többi érték is teljesen rendbe volt. Nagyon örültem neki, mert sejtettem megvalósul az, amit pár napja rebesgetnek az orvosok és amibe még nem mertem beleélni magam, bár nagyon bizakodtam benne! Megvártam hát az orvost mielött nagyon megörültem volna. Miután megvizsgálta a Bazsit mindent rendben talált és az eredmények tükrében megszületett a döntés...HAZAMEHETÜNK:-))) Nem végleg, csak 8-áig, de haza, nem a Démétér házba, haza:-) Más egy hétre nyaralást szervez, mi egy kis együttlétet otthon. Istenem el sem hiszem, ahogy írom:-) Kimondhatatlan öröm még ez a kis idő is:-) Csak azért kell szorítani, hogy Manó ez idő alatt is rendben legyen, normális maradjon a hője, és tartós maradjon a mostani állapota...és persze hízzon:-)
Ma látogatóink is voltak! Manó nagyon élvezte...rögtön "rátapintott a lényegre":-) )))
Mindig elgondolkodok azon, hogy milyen hatalmas emberszeretet van a fiamba. Fantasztikus, ahogy az emberekre két pillantás után mosolyog és barátkozik. Tényleg tanulni lehetne tőle, nagyon sok értelembe. Az a hatalmas kitartás amivel az eddigi megpróbáltatásokat tűrte és amilyen szeretettel tud lenni az emberek, a világ és az élet iránt, az példaértékű! Mintapéldaként vehetné sok olyan ember, aki szándékosan teszi tönkre a maga vagy mások életét. Bocsánat egy kicsit elkalandoztam, de néha kijönnek belőlem olyan gondolatok is, amik lehet, hogy bennem kéne, hogy maradjanak, de az adott helyzet sajnos kihozza.
Sajnos a nap ma csak ránk sütött...nem tudom nem megemlíteni a Jocókát. Sokat beszélgettem az elmúlt napokban az Anyukájával, akinek ma reggel nem tudtam mit mondani. Csak egy ölelés az amivel vigasztalni tudtam. Őszinte részvétem az egész családnak!
Ma megérkezett a Peti:-) Azt kívánom minden ígéretemet így tudjam betartani, mint amit ma tettem a Manónak. Evés után mielött elaludt megígértem neki, hogy mire felébred az apukája itt lesz és itt is volt:-) Már alig vártuk ezt a percet:-)
Holnap tehát indulunk...HAZA!!!...a következő bejegyzést már OTTHON teszem meg!!!
Legalább ilyen csodálatos napot kívánok mindnekinek, aki olvassa ezeket a sorokat!!!
Ma reggelre csodálatos, napsütötte reggelre ébredtünk, mindenféle értelemben. Talán kezdhettem volna úgy is a mai bejegyzésemet, mint egy mesét: Egyszer volt, hol nem volt...mert tényleg mesés napunk volt a mai:-)
A vérvételen kora reggel túlvoltunk. A szokásos sétámat megtettem a laborba és a rövid séta alatt arra gondoltam, mint ezekben a percekben mindig. "Jó lesz az eredmény, minden rendben lesz". Mindig ilyenkor egy kitűzött céllal indulunk neki, mégha kicsit butuskán is hangzik. Az eredmény kicsit rosszabb lett de nem rossz:-) A neutrophin számunk 1090-re csökkent, de a lényeg, hogy 1000 felett marast. A többi érték is teljesen rendbe volt. Nagyon örültem neki, mert sejtettem megvalósul az, amit pár napja rebesgetnek az orvosok és amibe még nem mertem beleélni magam, bár nagyon bizakodtam benne! Megvártam hát az orvost mielött nagyon megörültem volna. Miután megvizsgálta a Bazsit mindent rendben talált és az eredmények tükrében megszületett a döntés...HAZAMEHETÜNK:-))) Nem végleg, csak 8-áig, de haza, nem a Démétér házba, haza:-) Más egy hétre nyaralást szervez, mi egy kis együttlétet otthon. Istenem el sem hiszem, ahogy írom:-) Kimondhatatlan öröm még ez a kis idő is:-) Csak azért kell szorítani, hogy Manó ez idő alatt is rendben legyen, normális maradjon a hője, és tartós maradjon a mostani állapota...és persze hízzon:-)
Ma látogatóink is voltak! Manó nagyon élvezte...rögtön "rátapintott a lényegre":-) )))
Mindig elgondolkodok azon, hogy milyen hatalmas emberszeretet van a fiamba. Fantasztikus, ahogy az emberekre két pillantás után mosolyog és barátkozik. Tényleg tanulni lehetne tőle, nagyon sok értelembe. Az a hatalmas kitartás amivel az eddigi megpróbáltatásokat tűrte és amilyen szeretettel tud lenni az emberek, a világ és az élet iránt, az példaértékű! Mintapéldaként vehetné sok olyan ember, aki szándékosan teszi tönkre a maga vagy mások életét. Bocsánat egy kicsit elkalandoztam, de néha kijönnek belőlem olyan gondolatok is, amik lehet, hogy bennem kéne, hogy maradjanak, de az adott helyzet sajnos kihozza.
Sajnos a nap ma csak ránk sütött...nem tudom nem megemlíteni a Jocókát. Sokat beszélgettem az elmúlt napokban az Anyukájával, akinek ma reggel nem tudtam mit mondani. Csak egy ölelés az amivel vigasztalni tudtam. Őszinte részvétem az egész családnak!
Ma megérkezett a Peti:-) Azt kívánom minden ígéretemet így tudjam betartani, mint amit ma tettem a Manónak. Evés után mielött elaludt megígértem neki, hogy mire felébred az apukája itt lesz és itt is volt:-) Már alig vártuk ezt a percet:-)
Holnap tehát indulunk...HAZA!!!...a következő bejegyzést már OTTHON teszem meg!!!
Legalább ilyen csodálatos napot kívánok mindnekinek, aki olvassa ezeket a sorokat!!!
2010. október 28., csütörtök
Ismét kiürült a ház
2010.október 28
Először is szeretném pótolni egy elmaradásomat, amivel kisebb szívfájdalmat okoztam édesanyámnak. Anutám remélem kárpótoltalak:-)
Ma ismét egyedül maradtunk. A mamám és vele együtt sokan mások a házba elmentek haza, csak mi maradtunk. De 1 nap és itt van újra Apa velünk!
Ma ismét megkaptunk a krániós kezelésünket. Manó végigaludta, mit sem törődve a körülötte zajló dolgokkal:-) Édes volt.
Egész nap, ma mackó úrfi volta sztár játékunk:-) Egész nap azt csócsálta és szorította, mintha sosem volna elég belőle.
A pépes hamink ma a sárgarépa volt. Nagyon ízlett neki, úgyhogy ha így folytatjuk lassan megtanulunk fütyülni is:-)
Holnap ismét egy vérvétel vár ránk reggel. Remélem minden rendben lesz és akkor egy nagy meglepetés vár ránk:-)
Összefoglalva ez egy szép nap volt:-)
...MÁR CSAK NAP ÉS ISMÉT HÁRMAN LESZÜNK:-))))
2010. október 27., szerda
Csoda történt
2010. október 27
Reggel 8-ra ismét vérvételre kellett ma mennünk. Szegény Manót előre sajnáltam, hogy megint hányadik alkalomra sikerül vajon megtalálni azt a vénát, amelyik jó. Megpróbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a vére ne alvadjon ismét be újra és újra kémcsőbe így elötte jó sok teát ittunk. Másodikra sikerült is megtalálni a megfelelő vénát a kis bucóján. A múltkori hatodszori próbálkozáshoz képest ez a mostani eset szerencsésnek mondható. A vérvétel után megtettem a szokásos "sétálos vérvételemet", azaz elvittem a 2C épületbe található hematológiai laborba Manó vérét. Most próbáltam nem elkövetni azt a hibát, amit legelső alkalommal és türelmesen vártam az eredményt. Hamar meglett. Ismét kitűztük az 1000-es neutrophin számot célul, de ami történt az számomra is hihetetlen volt, ugyanis 1510-re felugrott:-) Az első gondolatom az volt csoda történt:-) Régen éreztem ekkora örömöt. A többi értéket nem tudtam leolvasni, egész pontosan értelmezni, mert azokat a tartományokat nem ismerem, így hát rohantam vissza, hogy minél előbb megtudjam, a többi értékünk, hogy áll. A választ megkaptam: A Bazsi vérképe olyan jó, mint a mai napon születése óta nem volt!!! Csoda történt? Lehet! Megmagyarázni nem tudom én sem és az orvos sem. Lehet, hogy a múlt heti neuphogén injekció indított be egy folyamatot, lehet, hogy a terápia használt, vagy a sok energia, amit kap. A lényeg, hogy most az a feladat, hogy ezt a vonalat folytassuk, ami eddig volt, hogy a Manó erősödni tudjon.
A csoda estére tetőzött...a mérlegelésen 4.710 grammot nyomtunk:-) igen hihetetelen! Nem tudom mi történi, de érzem, hogy ez nagyon jó. Egy kis felszusszanás a sok rosszból!
Történt még egy fontos esemény, de ez pénteken válik biztossá, úgyhogy addig nem is írok róla! Azt mondta nekem valaki, hogy sokszor "egy jól irányzott ima is használ". Drága, édes álmodó kisfiam! Ma azért imádkozom, hogy további ilyen CSODÁS EREDMÉNYÜNK LEGYEN!!!!
Reggel 8-ra ismét vérvételre kellett ma mennünk. Szegény Manót előre sajnáltam, hogy megint hányadik alkalomra sikerül vajon megtalálni azt a vénát, amelyik jó. Megpróbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a vére ne alvadjon ismét be újra és újra kémcsőbe így elötte jó sok teát ittunk. Másodikra sikerült is megtalálni a megfelelő vénát a kis bucóján. A múltkori hatodszori próbálkozáshoz képest ez a mostani eset szerencsésnek mondható. A vérvétel után megtettem a szokásos "sétálos vérvételemet", azaz elvittem a 2C épületbe található hematológiai laborba Manó vérét. Most próbáltam nem elkövetni azt a hibát, amit legelső alkalommal és türelmesen vártam az eredményt. Hamar meglett. Ismét kitűztük az 1000-es neutrophin számot célul, de ami történt az számomra is hihetetlen volt, ugyanis 1510-re felugrott:-) Az első gondolatom az volt csoda történt:-) Régen éreztem ekkora örömöt. A többi értéket nem tudtam leolvasni, egész pontosan értelmezni, mert azokat a tartományokat nem ismerem, így hát rohantam vissza, hogy minél előbb megtudjam, a többi értékünk, hogy áll. A választ megkaptam: A Bazsi vérképe olyan jó, mint a mai napon születése óta nem volt!!! Csoda történt? Lehet! Megmagyarázni nem tudom én sem és az orvos sem. Lehet, hogy a múlt heti neuphogén injekció indított be egy folyamatot, lehet, hogy a terápia használt, vagy a sok energia, amit kap. A lényeg, hogy most az a feladat, hogy ezt a vonalat folytassuk, ami eddig volt, hogy a Manó erősödni tudjon.
A csoda estére tetőzött...a mérlegelésen 4.710 grammot nyomtunk:-) igen hihetetelen! Nem tudom mi történi, de érzem, hogy ez nagyon jó. Egy kis felszusszanás a sok rosszból!
Történt még egy fontos esemény, de ez pénteken válik biztossá, úgyhogy addig nem is írok róla! Azt mondta nekem valaki, hogy sokszor "egy jól irányzott ima is használ". Drága, édes álmodó kisfiam! Ma azért imádkozom, hogy további ilyen CSODÁS EREDMÉNYÜNK LEGYEN!!!!
2010. október 26., kedd
Egy átlagos nap
2010. október 26
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyi sok gondolat és történés van a fejembe és annyira fáradt vagyok, hogy nem is tudom, hogy fogok tudni mindent leírni. Előre szólok nem hiszem, hogy menni fog:-)
Manóval egy teljesen átlagos napunk volt. Leszámítva a tényt, hogy mindezt több száz kiométerre éltük meg a szeretteinktől és az otthonunktól.
Manónak nagyon sokat fájt a pocója, ami valószínűleg a hasnyálmirigy gyógyszerének és a pépes gyüminek köszönhető...mert már azt is hamiznak ám a nagyfiúk errefelé:-) Egész nap szépen elvoltunk, két pocakfájás között nagyokat játszottunk és amikor Anya fújta és csikizte a pocómat még hangosan kacagtam is, ami csudi csudi jó volt:-)
A családi segítségnek köszönhetően ma ismét elkezdthettük a kránió kúrát:-) Manó nagyon szépen türte, csak a kis pocinál kezdett el erősen sírni. El is fáradt a nagy izgalmakba, úgyhogy egy nagyot dundizott.
Telefonáltak a kórházból, hogy Manónak magas lett a máj enzim értéke, amin nem kell csodálkozni hiszen 2 hónapja már folyamatosan antibiotikumon élünk, az előző időszakokról nem is beszélve. Szóval újabb gyógyszert kaptunk, most erre a problémára.
Tegnapi napon két nagyon édes barátunknak köszönhetően készültek képek a Manóról, amiből egyet most megosztanék mindenkivel, mert valami fantasztikusan jók lettek! Ez úton is sok puszi érte az illetékes kismamának és kispapának:-) Kispapának üzenenem alcímen, az "Injekció" szó kiejtést azóta is masszívan gyakorlom:-)))))
Lassan a fáradtságom határára érek és egyszerűen nem találom a szavakat, de még egy valamit meg kell, hogy osszak mindazokkal , akik olvassák a kis történetünket.Valőszínűleg sokan már értesültek is innen onnan arról a "jótékonysági" buliról, ami szervezésbe indult kis városunkba. Egyszerűen fantasztikus, amit ezek az emberek összehoztak. Kimondhatatlan, amit érzek! Csatolom a blogom mai bejegyzéséhez a plakátot, ami ennek a bulinak a meghirdetésére készült és azt üzenem mindenkinek, akinek "benne van a keze":-), hogy FANTASZTIKUS EMBEREK VAGYTOK!!!!
2010. október 25., hétfő
A 2. hét kezdete
2010. október 25
Ma a 2. hét, hogy itt vagyunk! Olyan kevés idő és mégis olyan hosszúnak tűnik, mintha legalább egy félév telt volna el, és mintha legalább annyit öregedtem volna! Elhatároztam, hogy ma nem fogok panaszkodni, mert abból éppen elég volt a tegnapi nap, és a mai nap pedig csupa jó történt velünk.
Már második éjjel az én kisfiam rendkívüli módon mókaficekedik. Éjjel 2 és 4 óra között, amikor kedve tartja felkel, eszik egyet és aztán nem alszik ám vissza a kis huncut. Nem sír, azt nem, de magyaráz és játszik:-) Egy darabig csöndben van és amikor azt hiszem, már elaludt és én is próbálok visszaszenderedni, elkezdi kis huncut módon kapirgászni az ágya szélét. Na ez nagyon nagyon hülye hangot hallat ilyenkor magából. Észrevette, hogy ekkor feléhajolok kérdően, hogy mit csinál és akkor azt hiszi huhuh indul a játék...ezerrel vigyorog, mintha nem is az éjszaka közepe lenne, hanem délután. Szóval nagyon huncut...de aranyos:-) Azért nagyon reménykedem benne, hogy erről a fantörpikus új szokásáról hamarosan letesz!
Reggel vérvétel után kisebb tortúra várt ránk. A vért levették és már jöhettünk is vissza a szállóra, mert a vizit csak délben lesz és akkor a doktornő megvizsgálja. Addig ne várakozzunk ott feleslegesen. Mire visszaértünk Bazsi édesen beszenderedett a reggeli jó levegőben. Épphogy letettem az ágyába, már csörög is a telefonom...ismeretlen szám. A nővérke volt az, hogy a gasztroenterológus doktorúr most szeretne látni minket. Szóval a félig alvó gyereket ismét visszacsomagoltam és irány vissza. Egy kicsit dühítő volt, de azért vicces, ogy Bazsi mindebből semmit sem érzékelt mert csak aludt, mint a bunda:-) Sebaj Anya mérgelődik helyette:-)
A véreredményünk magunkhoz képest nagyon szép lett. 940-re felugrott a neutrophin szám:-) Nem tudom hogyan, de csodás eredmény. Szerdán lesz ismét vérvétel, remélem így maradunk:-)
Most érkezett nemrég a hír, hogy sikerült felkerülnünk a transzplantációs listára. Jó hír, hiszen a Bizottság igennel döntött, ami nagy előrelépés az ügyünkben. Szóval most örülök, amennyire ennek örülni lehet! Furcsa irónia!
Mai bejegyzésem végén egy kis személyes dolog. Az elmúlt időben hihetetlen összefogás történik a Manó ügyében. Igyekszem, de sajnos nem tudom mindenkinek személyesen megköszönni ezt a fantasztikusan sok segítséget, amit kapunk!Mind a családnak, mind a barátoknak nagyon nagyon szépen köszönöm mindent,köszönet főleg a SOK JÓ SZÍVÉRT!!!!
Ma a 2. hét, hogy itt vagyunk! Olyan kevés idő és mégis olyan hosszúnak tűnik, mintha legalább egy félév telt volna el, és mintha legalább annyit öregedtem volna! Elhatároztam, hogy ma nem fogok panaszkodni, mert abból éppen elég volt a tegnapi nap, és a mai nap pedig csupa jó történt velünk.
Már második éjjel az én kisfiam rendkívüli módon mókaficekedik. Éjjel 2 és 4 óra között, amikor kedve tartja felkel, eszik egyet és aztán nem alszik ám vissza a kis huncut. Nem sír, azt nem, de magyaráz és játszik:-) Egy darabig csöndben van és amikor azt hiszem, már elaludt és én is próbálok visszaszenderedni, elkezdi kis huncut módon kapirgászni az ágya szélét. Na ez nagyon nagyon hülye hangot hallat ilyenkor magából. Észrevette, hogy ekkor feléhajolok kérdően, hogy mit csinál és akkor azt hiszi huhuh indul a játék...ezerrel vigyorog, mintha nem is az éjszaka közepe lenne, hanem délután. Szóval nagyon huncut...de aranyos:-) Azért nagyon reménykedem benne, hogy erről a fantörpikus új szokásáról hamarosan letesz!
Reggel vérvétel után kisebb tortúra várt ránk. A vért levették és már jöhettünk is vissza a szállóra, mert a vizit csak délben lesz és akkor a doktornő megvizsgálja. Addig ne várakozzunk ott feleslegesen. Mire visszaértünk Bazsi édesen beszenderedett a reggeli jó levegőben. Épphogy letettem az ágyába, már csörög is a telefonom...ismeretlen szám. A nővérke volt az, hogy a gasztroenterológus doktorúr most szeretne látni minket. Szóval a félig alvó gyereket ismét visszacsomagoltam és irány vissza. Egy kicsit dühítő volt, de azért vicces, ogy Bazsi mindebből semmit sem érzékelt mert csak aludt, mint a bunda:-) Sebaj Anya mérgelődik helyette:-)
A véreredményünk magunkhoz képest nagyon szép lett. 940-re felugrott a neutrophin szám:-) Nem tudom hogyan, de csodás eredmény. Szerdán lesz ismét vérvétel, remélem így maradunk:-)
Most érkezett nemrég a hír, hogy sikerült felkerülnünk a transzplantációs listára. Jó hír, hiszen a Bizottság igennel döntött, ami nagy előrelépés az ügyünkben. Szóval most örülök, amennyire ennek örülni lehet! Furcsa irónia!
Mai bejegyzésem végén egy kis személyes dolog. Az elmúlt időben hihetetlen összefogás történik a Manó ügyében. Igyekszem, de sajnos nem tudom mindenkinek személyesen megköszönni ezt a fantasztikusan sok segítséget, amit kapunk!Mind a családnak, mind a barátoknak nagyon nagyon szépen köszönöm mindent,köszönet főleg a SOK JÓ SZÍVÉRT!!!!
2010. október 24., vasárnap
Búcsúzás
2010. október 24
Kicsit önző módon most az én érzéseimről írok...Lehet, hogy ez kevésbé érdekes, de muszáj, mert valahogy ki kell adnom magamból...remélem ez segít!
Ismét egy búcsú, ismét eg ynehéz délután. Már reggel éreztem és tudtam, hogy nehéz lesz. MIndig nyugtatom ilyenkor magam, hogy nyugi csak 1 hét és ismét együtt lehetünk, de mégis nagyon nehéz, hihetetlenül nehéz. Amikor egész héten nincs melletted az akit szeretsz!Itt a kisfiam velem és ez persze erőt ad, mert mégsem vagyok teljesen egyedül. De ő rám támaszkodik, én vigyázok rá, és vannak pillanatok, amikor mint egy gyereknek nekem is szükségem van támaszra, vagy csak egy ölelésre.
Sokszor érzem, hogy mély ponton vagyok és nem bírom tovább. Nem bírom tovább a rám váró nehézségeket, a bizonytalanságot, hogy mi fog történi holnap és az után. Félek, hogy mikor lesz az a pont, hogy nem megy tovább...de tudom, hogy ilyen nem lehet, mert erősnek kell lennem és ki kell tartanom.
Kicsit néha belefáradok az állandó aggodásba, idegeskedésbe, a várakozásba és olyan apró dolgokba is mint például a mindennapi pakolgatás a kórház és a szálló között. Az állandó fertőtlenítések és az odafigyelés, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a Bazsi nehogy elkapjon valamit. Elviekben szájkendőt is kéne húznom, az elővigyázatosság kedvéért, de egyenlőre nem bírom egész nap a vackot hordani, melleseleg a Bazsi is megijed tőle. Sokszor érezem úgy nem megy tovább. Vágyom egy normális és felhőtlenül boldog életre!
Megfogadtam nagyon sokszor, hogy nem teszem fel magamnak a szokásos miért kérdést, és néha mégis megteszem. Miért történik ez vele és velünk? Mivel érdemeltük ki mind a hárman?...rengeteg kérdés és sehol a válasz. Olyan kérdések, amikre sosem kapom meg azt hiszem. Persze ilyenkor eszembe jut, hogy nem a múlttal kell foglalkozni és abba vájkálni, hanem nézni a jövőbe pozitívan. Igen pozitívan. Na ez aztán a legnehezebb bizonyos helyzetekben, pedig próbálom nagyon. De vannak pillanatok, amikor megijedek.
Nagyon nehezen bírkoztam meg azzal is, hogy úgy naggyából teljes szemléletmódot kellet váltanom. Aki ismer az tudja mennyire terbvező típus vagyok. Hiszek a sorsban, de még mennyire, de mégis szeretem befolyásolni a dolgokat, a történeseket, amik velem történnek. Na a tervezésnek ezennel annyi. Nem hogy egy hétre, konkrétan egy napra, vagy sokszor eg yórára előre nem tudok tervezni, mert bármikor bármi történhet és azzal akkor és abban a pillanatban kell megbírkozni és menni tovább. Eleinte próbáltam megtervezni egy-egy hetünket de az élet mindig közbeszólt, ami persze még egy lapáttal rátett a rossz közérzetemre. Szóval arra az álláspontra jutottam, hogy végiggondolom, hogy mi az a teendő, ami a legfontosabb és azokat próbálom megcsinálni.
Sokszor az energia is elfogy, kicsit lemerül a duracell nyuszi:-)
A Bazsi mosolya, és tekintete, azonban sok mindenen átsegít és erőt ad, rengeteg erőt. A szeretteink és az a sok jó ember, aki szorít értünk és segít nekünk szintén megadja kellő löketet.
Elkezdtem olvasni a Titok című könyvet, mert ajánlották az adott helyzetbe. Sok-sok gondolatot igyekszem megragadni belőle és persze a gyakorlatba is hasznosítani. Ehhez azonban idő kell, azt hiszem elég sok idő.
Holnaptól jön ismét a mamám. Nagyon hálás vagyok, szerintem nem is tudja mennyire, érte, hogy feljön hozzánk és segít. Eleve az, hogy nem vagyunk egyedül nagyon jó!
Lehet, hogy furcsán hangzik, de szeretnék valamit kérni azoktól akik olvassák ezt a bejegyzésemet...ÖLELJÉTEK MEG EGY FORRÓ ÖLELÉSSEL AZT AKIT NAGYON SZERETTEK és becsüljétek meg azt a pillanatot!!!!
Kicsit önző módon most az én érzéseimről írok...Lehet, hogy ez kevésbé érdekes, de muszáj, mert valahogy ki kell adnom magamból...remélem ez segít!
Ismét egy búcsú, ismét eg ynehéz délután. Már reggel éreztem és tudtam, hogy nehéz lesz. MIndig nyugtatom ilyenkor magam, hogy nyugi csak 1 hét és ismét együtt lehetünk, de mégis nagyon nehéz, hihetetlenül nehéz. Amikor egész héten nincs melletted az akit szeretsz!Itt a kisfiam velem és ez persze erőt ad, mert mégsem vagyok teljesen egyedül. De ő rám támaszkodik, én vigyázok rá, és vannak pillanatok, amikor mint egy gyereknek nekem is szükségem van támaszra, vagy csak egy ölelésre.
Sokszor érzem, hogy mély ponton vagyok és nem bírom tovább. Nem bírom tovább a rám váró nehézségeket, a bizonytalanságot, hogy mi fog történi holnap és az után. Félek, hogy mikor lesz az a pont, hogy nem megy tovább...de tudom, hogy ilyen nem lehet, mert erősnek kell lennem és ki kell tartanom.
Kicsit néha belefáradok az állandó aggodásba, idegeskedésbe, a várakozásba és olyan apró dolgokba is mint például a mindennapi pakolgatás a kórház és a szálló között. Az állandó fertőtlenítések és az odafigyelés, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a Bazsi nehogy elkapjon valamit. Elviekben szájkendőt is kéne húznom, az elővigyázatosság kedvéért, de egyenlőre nem bírom egész nap a vackot hordani, melleseleg a Bazsi is megijed tőle. Sokszor érezem úgy nem megy tovább. Vágyom egy normális és felhőtlenül boldog életre!
Megfogadtam nagyon sokszor, hogy nem teszem fel magamnak a szokásos miért kérdést, és néha mégis megteszem. Miért történik ez vele és velünk? Mivel érdemeltük ki mind a hárman?...rengeteg kérdés és sehol a válasz. Olyan kérdések, amikre sosem kapom meg azt hiszem. Persze ilyenkor eszembe jut, hogy nem a múlttal kell foglalkozni és abba vájkálni, hanem nézni a jövőbe pozitívan. Igen pozitívan. Na ez aztán a legnehezebb bizonyos helyzetekben, pedig próbálom nagyon. De vannak pillanatok, amikor megijedek.
Nagyon nehezen bírkoztam meg azzal is, hogy úgy naggyából teljes szemléletmódot kellet váltanom. Aki ismer az tudja mennyire terbvező típus vagyok. Hiszek a sorsban, de még mennyire, de mégis szeretem befolyásolni a dolgokat, a történeseket, amik velem történnek. Na a tervezésnek ezennel annyi. Nem hogy egy hétre, konkrétan egy napra, vagy sokszor eg yórára előre nem tudok tervezni, mert bármikor bármi történhet és azzal akkor és abban a pillanatban kell megbírkozni és menni tovább. Eleinte próbáltam megtervezni egy-egy hetünket de az élet mindig közbeszólt, ami persze még egy lapáttal rátett a rossz közérzetemre. Szóval arra az álláspontra jutottam, hogy végiggondolom, hogy mi az a teendő, ami a legfontosabb és azokat próbálom megcsinálni.
Sokszor az energia is elfogy, kicsit lemerül a duracell nyuszi:-)
A Bazsi mosolya, és tekintete, azonban sok mindenen átsegít és erőt ad, rengeteg erőt. A szeretteink és az a sok jó ember, aki szorít értünk és segít nekünk szintén megadja kellő löketet.
Elkezdtem olvasni a Titok című könyvet, mert ajánlották az adott helyzetbe. Sok-sok gondolatot igyekszem megragadni belőle és persze a gyakorlatba is hasznosítani. Ehhez azonban idő kell, azt hiszem elég sok idő.
Holnaptól jön ismét a mamám. Nagyon hálás vagyok, szerintem nem is tudja mennyire, érte, hogy feljön hozzánk és segít. Eleve az, hogy nem vagyunk egyedül nagyon jó!
Lehet, hogy furcsán hangzik, de szeretnék valamit kérni azoktól akik olvassák ezt a bejegyzésemet...ÖLELJÉTEK MEG EGY FORRÓ ÖLELÉSSEL AZT AKIT NAGYON SZERETTEK és becsüljétek meg azt a pillanatot!!!!
2010. október 23., szombat
Egy különös ünnep
2010. október 23
Egy mások számára talán teljesen átlagos nap volt a mai...de számunkra nem az. Mostanában sajnos ritka pillanatok egyike, amikor együtt lehetünk hármasban vagy akár többen is. Ez egy szép nap, talán röviden ennyit is írhatnék, és be is fejezhetném soraimat, de azért ennél kicsit bőbeszédübb vagyok.
A reggeli TV-nézés elmaradt, valahogy Manónak nem volt kedve hozzá. Helyette apával "szerelmet vallottunk egymásnak" :-) Összedugtuk buksinkat és örültünk egymásnak. Talán így jellemezné Manó röviden a ma reggelt, ha tudna beszélni:-)
Már tegnapi nap során is felfedeztük, hogy a két kezünk mellé most már két lábunk is nőtt:-) Mint egy kis bogár dülöngél jobbra-balra, keresve a lábacskáit, amit néha néha meg is talál. Már a Nono nénitől és Tomi bácsitól kapott játékot is kezdjük értékelni, most már nagyon érdekes nekünk, hogy valami csudi színes dolog van a kezünkön és a lábunkon.
Délelött megérkezett a nagyi és a papa. Azóta szinte csak velük játszom és alszom a kezükben, akkorát, hogy anya már meg is ilyed, hogy valami baj van. De azért huncutkodom is sokat és persze rengeteget jár a szám, bár a körülöttem levők nem mindig értik, hogy mit is akarok!
Egy különös ünnep nap volt a mai. Sajnos számunkra már különös pillanatok ezek, amikor együtt lehetünk, de reméljük, hogy MINDIG TÖBB LESZ EZEKBŐL:-)
2010. október 22., péntek
Meglepetés
2010. október 22
Ma reggel ismét egy kisebb séta és egy vérvétel várt ránk, ami jelenleg nem volt túlságosan egyszerű. A Bazsi nem akart adni drága vérét. 6. vénára, a fejében sikerült levenni a vért két kémcsővel. Annyira sűrű volt a vére valamilyen oknál fogva, hogy megalvatt a kémcsőben. Bazsi nagyon sírt én pedig, aki amúgy is alig bírja a vérvételt, nem igazán bírtam, az ájulás határára kerültem. De végül sikerült:-) Nagy gyorsasággal átrohantam a laborba a Bazsi vérével és vártam az eredmányt. Egy idő után az ember megtanulja azokat a szavakat, amik eleinte idegenek voltak, így egy kicsit ő is érti miről beszélnek az orvosok. Így a legfontosabb információt már én is le tudtam olvasni az eredményről. A neutrophin zsám sajnos esett. A tegnap elötti 890-ről 490-re. Ez nem jó hír de egyenlőre annyit mondtak, hogy hétfőn megismételjük addig nem teszünk semmit de mivel Bazsi jól van vissza mehetünk a házba:-)
Délután meglátogatott minket az Ági. Nagyon örültem neki, és ügyesen ide is talált. Ez úton is üzenem, mert tudom, hogy olvasod a blogot, hogy bármikor szeretettel látunk megint:-) Köszi, hogy benéztél! Puszi
Gondoltam gyorsan visszaugrok a kórházba az esti fürdős steril vizekért, amíg az Ági itt van, mert a Peti és Anya csak este 7-kor jön és akkor már késő lesz. Elindultam, amikor ismerős autó fordult be az udvaron...megérkeztek:-) Nagyon, kimondhatatlanul megörültem, hogy ilyen korán ideértek!
Most tartok időben a mostnál...huh ebbe egy kicsit belezavarodtam. A lényeg, hogy most megyünk moziba:-) Egy kicsit kikapcsolódni:-)
Tegnapi nappal van egy kis elmaradásom, amit ma pótolok, a képek:-)
Szóval a mai nap egy IGAZI MEGLEPETÉS volt:-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)