október utolsó napja

2010. október 30

Október utolsó napja, nekünk viszont hosszú ideje az első nap, amit teljes egészében itthon tölthettünk el:-)

Reggel nem csak én, hanem a Manó is időzavarba volt az átállás miatt. Mindig 7 órakkor szokott kelni, vagy legalább is akörül. Nem tudtam hova tenni, hogy Manó miért 6-kor kelt fel és abban sem voltam biztos, hogy pontosan 6 vagy 7 óra van, mert az egyik óra, ami automatikusan átállt ezt mutatott a másik pedig mást. Kicsit zavarban is voltam a következő etetésnél is, hogy most pontosan mennyi az idő...kész zűrzavar:-) Aztán most egy pár perccel ez előtt, amikor a Titok című könyvet olvastam megkaptam a választ: "Az idő csupán illúzió" Einstein szerint. Azt hiszem ma reggel és éjjel tényleg az volt mond a kettőnk számára:-)

Ettünk egy nagyot, aztán miután Apa felébredt és befűtött a kis kandallónkba Manóval együtt vissza szenderettünk álomvilágba. Az az egy óra akkor nagyon kellet, azt hiszem mind a kettőnknek.

Délelőtti pakolgatás és játék után Manó ismét álomba szenderült. Nagypapa és nagymama is meglátogatott minket, aztán kettő körül, miután a másik nagyi is megérkezett elindultunk Petivel ketten tiszteletünket tenni halottaink előtt.

Az út hosszú volt, átvitt értelembe. Hiába akarunk kikapcsolódni és másról beszélgetni, előbb utóbb a téma mindig a Bazsira, a betegségre és a jövőnkre terelődött. Nagyon nehéz és egyenlőre megválaszolatlan kérdéseket feszegettünk. A legmélyebben az maradt meg mind a kettőnkben, hogy tulajdonképpen, akármennyire is nehéz kimondani, de az az igazság, hogy egyenlőre fogalmunk sincs mi lesz, nem tudunk a távlati jövőbe gondolkodni. Ez nagyon nehéz. Meddig tervez, mit tervezz, a bizonytalanság. Nem találtam menekülő gondolatot, vagy bármi olyat, ami megnyugtató lett volna a számomra és a Peti számára is. Aztán a könyv olvasása közben, hihetetlen de megkaptam a választ, amit a Petinek is felolvastam és remélem neki is segített egy kicsit. Remélem nem sértek jogokat azzal, ha ezt az idézetet leírom (hátha másnak is megragad belőle valami) :

"Képzeld azt, hogy éjszaka autózol. A kocsi reflektorai csak pár száz méterre világítanak el, mégis képes vagy Kaliforniától egészen New Yorkig felautózni, hiszen mindig elegendő, ha csak az éppen előtted álló távot látod át. Az élet ugyanígy bontakozik ki előttünk. Ha bízunk benne, hogy a következő, és aztán az azt követő kétszáz métert is meglátjuk, amikor eljön az ideje, az élet magától alakul. Végül pedig célhoz érünk , és biztosan megkapjuk, amit akarunk, hiszen ezt akarjuk."

Vagyis nekünk most az október 8-a a következő 200 méter, de végül ELÉRJÜK A CÉLT!!!