Újra itthon

2010. október 30

Hazaérkeztünk:-)

Hosszú volt az út, de Manó végigaludta. Teljesen olyan, mint én, amint elindul az autó ő már durmol is, még meg nem állunk!
Kicsit nehéz volt átgondolni, hogy mi az, amit hazahozzunk és mi az, ami ott marad, mert, hogy egy vésztartaléknak kellett maradnia, hogy amikor visszamegyünk ne kelljen ismét cipelni mindent. Minél kisebb egy gyerek, annál több cucca van. De sikerült összehoznunk a dolgot és a pesti dugón és 200 valamennyi kilométeren átverekedve magunkat végre megérkeztünk.
Amikor Pécsre értünk hirtelen olyan érzésem támadt, mint amikor nyaralásból hazaérkeztünk anno...csak most kicsit másfajta élményekkel, mint egy ilyen esetben.

Csodálatos rend és tisztaság várt minket itthon, köszönet a Peti anyukájának érte.

Manó megszeppenve figyelte az "új" környezetet. De én úgy gondolom tudta, hogy most jó helyen van,végre itthon, végre együtt hárman.

Délutánra és most estére is egy nagyon fura érzés kapott el. A boldogságot felváltotta valami belső feszültség, ami mintha ki akarna robbanni belőlem. Azt hiszem, úgy gondolom, most, hogy hazaértünk és kicsit lenyugodhatok kezd kijönni az elmúlt három hét fáradalma és feszültsége. De van egy hetem, hogy feldolgozzam és újult erővel induljunk majd neki 8-án, az újabb megpróbáltatásoknak.
Nagyon bízom benne, hogy ez idő alatt minden rendben lesz, és Bazsi jól fogja érezni magát és mind a hárman felejthetetlen egy hetet tölthetünk itthon.

Azt hiszem elfáradtam...lelkileg. Ezt a legnehezebb kipihenni, de muszáj lesz! A Manó érdekében erősnek kell lennem továbbra is!

Mindenkinek jó éjszakát kívánok...a KÁDÁR CSALÁD MA ITTHON ALSZIK:-)