Ismét ránk sütött a nap

2010. október 29

Ma reggelre csodálatos, napsütötte reggelre ébredtünk, mindenféle értelemben. Talán kezdhettem volna úgy is a mai bejegyzésemet, mint egy mesét: Egyszer volt, hol nem volt...mert tényleg mesés napunk volt a mai:-)

A vérvételen kora reggel túlvoltunk. A szokásos sétámat megtettem a laborba és a rövid séta alatt arra gondoltam, mint ezekben a percekben mindig. "Jó lesz az eredmény, minden rendben lesz". Mindig ilyenkor egy kitűzött céllal indulunk neki, mégha kicsit butuskán is hangzik. Az eredmény kicsit rosszabb lett de nem rossz:-) A neutrophin számunk 1090-re csökkent, de a lényeg, hogy 1000 felett marast. A többi érték is teljesen rendbe volt. Nagyon örültem neki, mert sejtettem megvalósul az, amit pár napja rebesgetnek az orvosok és amibe még nem mertem beleélni magam, bár nagyon bizakodtam benne! Megvártam hát az orvost mielött nagyon megörültem volna. Miután megvizsgálta a Bazsit mindent rendben talált és az eredmények tükrében megszületett a döntés...HAZAMEHETÜNK:-))) Nem végleg, csak 8-áig, de haza, nem a Démétér házba, haza:-) Más egy hétre nyaralást szervez, mi egy kis együttlétet otthon. Istenem el sem hiszem, ahogy írom:-) Kimondhatatlan öröm még ez a kis idő is:-) Csak azért kell szorítani, hogy Manó ez idő alatt is rendben legyen, normális maradjon a hője, és tartós maradjon a mostani állapota...és persze hízzon:-)

Ma látogatóink is voltak! Manó nagyon élvezte...rögtön "rátapintott a lényegre":-) )))
Mindig elgondolkodok azon, hogy milyen hatalmas emberszeretet van a fiamba. Fantasztikus, ahogy az emberekre két pillantás után mosolyog és barátkozik. Tényleg tanulni lehetne tőle, nagyon sok értelembe. Az a hatalmas kitartás amivel az eddigi megpróbáltatásokat tűrte és amilyen szeretettel tud lenni az emberek, a világ és az élet iránt, az példaértékű! Mintapéldaként vehetné sok olyan ember, aki szándékosan teszi tönkre a maga vagy mások életét. Bocsánat egy kicsit elkalandoztam, de néha kijönnek belőlem olyan gondolatok is, amik lehet, hogy bennem kéne, hogy maradjanak, de az adott helyzet sajnos kihozza.

Sajnos a nap ma csak ránk sütött...nem tudom nem megemlíteni a Jocókát. Sokat beszélgettem az elmúlt napokban az Anyukájával, akinek ma reggel nem tudtam mit mondani. Csak egy ölelés az amivel vigasztalni tudtam. Őszinte részvétem az egész családnak!

Ma megérkezett a Peti:-) Azt kívánom minden ígéretemet így tudjam betartani, mint amit ma tettem a Manónak. Evés után mielött elaludt megígértem neki, hogy mire felébred az apukája itt lesz és itt is volt:-) Már alig vártuk ezt a percet:-)


Holnap tehát indulunk...HAZA!!!...a következő bejegyzést már OTTHON teszem meg!!!

Legalább ilyen csodálatos napot kívánok mindnekinek, aki olvassa ezeket a sorokat!!!