2010. október 18
Ma ismét bekerültünk a kórházba, mivel holnap lesz a csontvelő biopsziánk! A nap kicsit nehézkesen indult, mert Manó nagyon nyűgös volt éjjel. Két tippem van: vagy jön a kis fogacskánk, azt mondta a doktor Úr, hogy ezt holnap megnézi az altatás alatt, vagy ő is érezte, hogy apu nincs ma már itt.
A súlyunk növekedett kicsit, most 4.280 gramm volt reggel. Remélem a holnapi nem nem fog újabb fogyást hozni, mert megint egy jó ideig nem ehet az altatás miatt.
A kórházi szobánk nagyon korrekt. Tágas, és van benne minden, ami kell. Kaptunk egy stop táblát az ajtónkra, ugyanis a Bazsinak van a székletében egy kórokozó, ami rá nem veszélyes, viszont a benn fekvő transzplantált betegeknek igen. Szóval teljes szeparáció van, és kesztyű, meg köppeny, amikor kijövünk tőle. Kis szoktatás, azt hiszem, így kell felfogni.
A Bazsi amúgy jól van. Ma ettünk egy kis brokkolit-burgonyával pürét. Minden tiszta zöld volt, de két kanál után már ízlett neki:-)
Reggel annyira édes volt. Amikor az apukájával beszéltem, és odaraktam a telefont, ahogy felismerte a hangját odasimította a fejecskéjét és magához húzta a telefont...felismerte apa hangját:-)
A vérképünk is redben van a szokásos alacsony neutrophin számot leszámítva, de legalább nem kell újabb vértranszfúziót kapnia a beavatkozás elött. A kicsi jó hír is jó hír:-) A másik jó hír, amibe még nem merem beleélni magam, hogy az orvos szerint lehet, hogy hazamehetünk még megtalálják a donort:-) Lehet, hogy ez dobott fel annyira, hogy ma megint tudtam igazán szívből mosolyogni másokra is nem csak a kisfiamra. Természetesen az is közrejátszik, hogy nem vagyunk egyedül mert a nagymamám feljött Pestre hozzánk csütörtökig, ami nagyon jó! Most is eljöhettem kicsit enni és megírni a blogomat. Bár tudom sose fogja olvasni de ezúton is köszönöm neki:-)
Az osztály kicsit lehangoló ugyanakkor. Velünk szembe van egy kb 5 éves kisgyerek, aki valószínűleg most kapja a kemót. Szörnyű fájdalmai vannak. Nem akarom részletezni, elég nekem látni. Eszembe jutott, hogy szegény Bazsinak is mindezt át kell majd élnie és majdnem megszakadt a szívem.
Sajnos képet ma nem volt időm csinálni, azaz csak a telefonommal, amit csak majd Apuci kap meg, de higgyétek el, ma is egy TÜNDÉR VOLT A KISFIAM!
Drága Niki! Nagyon sok kitartást és türelmet kívánok, mert kelleni fog! DE és itt a jó hír: mindenképpen győzedelmeskedtek majd a betegség felett, és a kis Manó újra jól lesz és gyönyörűen gyarapodik majd :) Bízom ebben, és abban, hogy a Jóisten nem okkal tesz ránk terheket...megerősít, hogy aztán már csak örömötök legyen az Életben! Egészséget kívánok Nektek és a picúrnak is! Nagyon édes baba, igazi macsó :))
VálaszTörlésDrága Niki!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a sok bíztató szót, átadó a kis macsó Manónknak is:-) Biztos, hogy okkal történik minden csak ezt néha, ilyen helyzetben nehéz elfogadni. De megbírkózunk mindennel, amíg csak szússzal és kitartással bírjuk!
Sok puszi neked