2010. október 21
Manó végre kipihenhette magát és vele együtt én is. Csak egyszer kelt fel éjjel és utána reggel 7-ig aludt. Meg is lett az eredménye, mert egész délelött olyan volt, mint egy duracell nyuszi:-) Vagyis számomra ez egyet jelent azzal, hogy jól van:-)
Ijesztően piros pöttyök jöttek ki a fején és aze gész kis testén , de aztán bekentem az ekcémánkra kapott szteroidos krémmel és már javulni is kezdett. Utoljár akkor volt ilyen rossz állapotban a bőre, amikor vért kapott. Valószínűleg az inekció piszkálgatja az immunrendszerét és ezért jelentkeztek ezek a pötyik. Azt mondták ne tulajdonítsak jelentőséget neki.
Ismét egyedül maradtunk. A Mamám ma hazament, de holnap este már jön a felmentő sereg:-) Bazsi apukája és nagymamája érkezik és az egész hétvégét együtt töltjük:-) Már alig várom.
Átkötöttem ma a két sebét, a lábán és a csipőjén. Biztosan nem fáj neki, mert nem sírt és még a ragasztólevételt is nagyon ügyesen bírta:-) A lábán már egy kis heg van csak, de a csipőjén a seb elég mély, még mindig. Nem is merem már két napja tornáztatni, bár ma már kicsit bátrabbak voltunk és finoman megtornáztattam a kis csipőjét, a lábit és a kezecskéket. Hason is tornáztunk kicsit. Nagyon édes volt, folyton kicsúszott a kis keze és orra bukott:-)
Holnap ismét egy vérvételünk lesz és az eredménytől függően jöhetünk vissza a szállásra, illetve az is kiderül hogy alakul a jövő hetünk. Bízok továbbra a legjobbakban, hisz mi mást tehetnék. A cél a neutrophin szám emelkedése legalább stabil 1000-es szintre! Ha ezt tartani tudja akkor az nagyon jó lenne.
Nem nagyon akartam ról abeszélni, de mivel elhatároztam, hogy mindenről igyekszek írni, ami velünk történik, így úgy döntöttem mégis csak leírom. Tegnap az egyik beteg fiú mamájával beszélgettem a konyhában, amikor mondta, hogy vasárnap Matyika meghalt. Nagyon mélyen érintett az esemény, bár nem ismertem az 5 hónapos kisfiút. Csak a szüleivel találkoztam, egész pontosan az apukájával, aki hihetetlen mértékben pozitív volt és bizakodó, akárhányszor beszélgettünk. Az utolsó találkozásunkkor még mondta is, hogy sokkal jobban van Matyika és ez nagyon jó jel. Nagyon sajnálom és nagyon lesújtott a hír. Nem tudom, hogy valaha is olvasni fogják-e ezeket a sorokat a szülei de ez úton is őszinte részvétem nekik és üzenem legyenek továbbra is nagyon erősek!
Annyi mindent hall és él meg itt az ember, hogy egyszerűen egy idő után teljesen átáll a gondolkodásmódja...
a Bazsi sí, úgyhogy mennem kell, de ma még jelentkezem friss KÉPEKKEL:-)
Szép Jó reggelt kis HÓseim!
VálaszTörlésMár reggel azzal kellett kezdtem szinte a napot, hogy Manóvilág lakosainak friss élményeiről tájékozódom! :) Olvastam a Peti tegnapi bejegyzését, miszerint egy nagyobb összeg várható a Bazsi kezelésére a kollégáitól. Ez gyorsan ment :). Ilyenkor derül ki csak igazán, hogy kik is az igazi barátok, szintén közhely, de azt hiszem az a megmozdulás amit itt a blogon pár nap alatt elindult, az szép reményekkel kecsegtet. Bár senki nem tudja átérezni a fájdalmatokat és a bizonytalanságot senki nem tudja enyhíteni, de jó tudni, hogy bármi történik nem vagytok egyedül!
Kitartást, szép napot, még majd visszanézek!
Puszka
Szia Drága!
VálaszTörlésIgyekszem folyamatosan írni, úgyhogy tudsz majd részletesen mindenről tájékozódni:-)
Igen, ez nagyon jó érzés, hogy ennyien melletünk vannak és kapunk segítséget. Sosem kértem senkitől, mindig próbáltunk a saját lábunkon megállni és magunknak előteremteni amire kell, de most jól jön ez a sok segítség.
A szememből a könny kicsordul és nem tulzok hidd el, amikor azt látom mennyi jó ember is van körülöttünk. Bárcsak valakitől kérhetnénk az egészséget is, az lenne a legnagyobb ajándék. De az meglesz így is:-)
Sok puszi neked