2010. október 25., hétfő

A 2. hét kezdete

2010. október 25

Ma a 2. hét, hogy itt vagyunk! Olyan kevés idő és mégis olyan hosszúnak tűnik, mintha legalább egy félév telt volna el, és mintha legalább annyit öregedtem volna! Elhatároztam, hogy ma nem fogok panaszkodni, mert abból éppen elég volt a tegnapi nap, és a mai nap pedig csupa jó történt velünk.

Már második éjjel az én kisfiam rendkívüli módon mókaficekedik. Éjjel 2 és 4 óra között, amikor kedve tartja felkel, eszik egyet és aztán nem alszik ám vissza a kis huncut. Nem sír, azt nem, de magyaráz és játszik:-) Egy darabig csöndben van és amikor azt hiszem, már elaludt és én is próbálok visszaszenderedni, elkezdi kis huncut módon kapirgászni az ágya szélét. Na ez nagyon nagyon hülye hangot hallat ilyenkor magából. Észrevette, hogy ekkor feléhajolok kérdően, hogy mit csinál és akkor azt hiszi huhuh indul a játék...ezerrel vigyorog, mintha nem is az éjszaka közepe lenne, hanem délután. Szóval nagyon huncut...de aranyos:-) Azért nagyon reménykedem benne, hogy erről a fantörpikus új szokásáról hamarosan letesz!

Reggel vérvétel után kisebb tortúra várt ránk. A vért levették és már jöhettünk is vissza a szállóra, mert a vizit csak délben lesz és akkor a doktornő megvizsgálja. Addig ne várakozzunk ott feleslegesen. Mire visszaértünk Bazsi édesen beszenderedett a reggeli jó levegőben. Épphogy letettem az ágyába, már csörög is a telefonom...ismeretlen szám. A nővérke volt az, hogy a gasztroenterológus doktorúr most szeretne látni minket. Szóval a félig alvó gyereket ismét visszacsomagoltam és irány vissza. Egy kicsit dühítő volt, de azért vicces, ogy Bazsi mindebből semmit sem érzékelt mert csak aludt, mint a bunda:-) Sebaj Anya mérgelődik helyette:-)

A véreredményünk magunkhoz képest nagyon szép lett. 940-re felugrott a neutrophin szám:-) Nem tudom hogyan, de csodás eredmény. Szerdán lesz ismét vérvétel, remélem így maradunk:-)

Most érkezett nemrég a hír, hogy sikerült felkerülnünk a transzplantációs listára. Jó hír, hiszen a Bizottság igennel döntött, ami nagy előrelépés az ügyünkben. Szóval most örülök, amennyire ennek örülni lehet! Furcsa irónia!

Mai bejegyzésem végén egy kis személyes dolog. Az elmúlt időben hihetetlen összefogás történik a Manó ügyében. Igyekszem, de sajnos nem tudom mindenkinek személyesen megköszönni ezt a fantasztikusan sok segítséget, amit kapunk!Mind a családnak, mind a barátoknak nagyon nagyon szépen köszönöm mindent,köszönet főleg a SOK JÓ SZÍVÉRT!!!!

3 megjegyzés:

  1. Szia Drága!
    Nagyon örülök annak, hogy Manóföldjén jól mennek a dolgok, és hogy Bazsink ilyen kis virgonc, mert ez jó jel! :)
    Drukkolok, mint ahogyan sokan mások is, akik szeretnek titeket!
    És hidd el:
    "Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék érte, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső, gondolj rá, van több biztos ember, akikkel megoszthatod szíved terhét, s akiknél oltalmat találsz szeretetben."
    Talán ez a pár sor erőt ad,amíg minden egyes nap, minden egyes héten küzdötök!
    Büszke vagyok Rátok, főleg Manóföld kis hercegére! :)

    Sok puszit küldök a távolból, és egy nagy adag egészséget mellé!
    :-**

    VálaszTörlés
  2. Szép jó reggelt Törpikék!

    Örömmel látom, hogy helyre jött a Bazsi kedélyállapota, ezek szerint a csípője sem fáj már. Ez megnyugtató. :) jöhet ismét az esti torna!
    Nem tudom milyenek a mindennapjaitok az orvosi vizsgálatok, vizitek ütemezése tekintetében, de a Pityuék holnap délután meglátogatnának benneteket a Danival és az Istvánnal (mennek Székesfehérvárra és ha végeznek, akkor beugranának), ha van kedved és energiád az István baromságaihoz :).
    Hívj fel a részletek miatt, ha lesz egy kis időd és megbeszéljük mennyire aktuális.

    Legyetek jók, játszatok sokat és élvezzétek a soha vissza nem térő pillanatokat. :) És fogd fel úgy, hogy öröm az ürömben, hogy ennyire szoros kötelék nem alakult volna ki köztetek, ha nem így alakulnak a dolgok! Ez egy éltre szóló kötődés lesz. :)

    VálaszTörlés
  3. Nem tudok egyebet mondani, mint, hogy köszönöm:-) Sokat segítenek ezek a gondolatok, a nehéz pillanatokban!

    Hatalmas puszi mindenkinek

    VálaszTörlés