2010. október 28., csütörtök


2 megjegyzés:

  1. Kedves Niki! Nagyon nehezen szántam rá magam az írásra,mert amit éreztem amikor megtudtam mi van
    veletek megbénított teljesen. Ugyanebben a cipőben
    járunk csak mi már túl vagyunk a nehezén, lassan lassan gyógyulunk:))))))))))))
    Hidd el nálatok sem lesz ez másként az a " férfiember " akinek ilyen anyukája van biztosan
    meggyógyul.Rengeteg erőt fogsz adni Neki azzal hogy vele vagy, hogy simogatod.Minden nap gondolok Rátok és kivánom Nektek a mielőbbi gyógyulást. Ha bármiben segíthetek szólj. Éva

    VálaszTörlés
  2. Kedves Éva!

    Köszönöm szépen, hogy a sok nehézségetek mellett is jut arra időd és energiád, hogy ránk szánsz egy-két gondolatot!
    Rengeteg erőt és mielőbbi gyógyulást kívánok, kívánunk mi is nektek!
    Én is csak azt tudom, mondani, hogy ha bármiben, akár csak egy kis beszélgetéssel is de segíteni tudok, akkor szólj!

    Sok puszit küldünk nektek!

    VálaszTörlés