2010. november 30
Azt olvastam, hogy az ami most történik veled, azt a mind a múltbeli gondolataidnak köszönheted, mert azok eredménye! Úgyhogy most is, akármennyire is érnek minket a csapások, mert bizony érnek, akkor is pozitív és boldog maradok és punktum:-) Mert az előző gondolatmenet szerint, ha igaz, márpedig igaz, akkor csak jó jöhet ez után.
A gondolatmenetem háttere egy újabb csapás. Bazsival délelőtt megtettük szokásos látogatásunkat és úgy gondolom minden rendben van. A doktornő szerint amíg nincs láz, nincs nagy gond. A vizelet eredmény ugyan még nem jött meg, és a neutrophin számunk is lestagnált 500 körülire, de azért úgy tűnik egy kis pocakfájást és fogfájást leszámítva jól vagyunk! Szóval nagy boldogan vettetünk véget kórházi látogatásunknak mire...a Peti hívott, hogy haza kell mennie mert rosszul érzi magát, hasgörcs, émelygés mi egyéb! Bíztam benne, hogy csak egy kisebb gyomorrontás, de sajnos nem. A doktornő szerint vírus! Ami mostanság elég sok embernek van és persze, mint minden vírus ez is fertőz. Így hát a drága férjem, hogy az ő szavaival éljek, likvidálva lett itthonról! Félreértés ne essék, nem dobtam ki:-) Egyszerűen szeparálva kell lennie a Bazsitól egy pár napig, hogy elkerüljük a fertőzés veszélyét! Szóval felköltözött ez időre a szüleihez.
Kicsim! Nagyon hiányzol...megint! Mind a kettőnknek! GYORSAN GYÓGYULJ MEG ÉS GYERE HAZA!!!!
2010. november 30., kedd
2010. november 29., hétfő
Délelött megint kórházlátogatás
2010. november 29
Az éjszaka megint nagyon nehéz volt. Bazsinak nagyon fájt valami, mert olyan keservesen sírt, és sehogy sem tudtam lenyugtatni. Nem tudom, hogy a pocija, vagy a foga, de valami nagyon, úgyhogy megint magam mellé kellett vennem. Hiába adják a jó tanácsokat sokan, hogy ne szoktasd magad mellé, de amikor már 2 óra alatt az éjszaka folyamán 5-ször, 6-szor felkelsz, akkor egy idő után annyira elfáradsz, hogy nem marad más lehetőséged, mint, hogy magad mellé veszed a gyereked.
Minden lefekvéskor bízok benne, hogy az aznapi éjszaka könnyebb lesz így ma is ezt teszem.
Ma megint be kellett mennünk a kórházba. Ismét egy újból vett vérvétel és egy vizelet mintavétel várt minket. Ma nagyon nehezen viseltük a benn töltött időt. Nem voltunk már egyedül a szobába, és ráadásul a szokásosnál minden sokkal lassabbnak tűnt. Bazsi is nehezen pihent, én meg nem igazán tudtam pihenni odabenn. A lényeg a vérvétel eredménye nem lett meg, mert a gép ismételten elromlott. Nem is tartották szükségesnek, hogy a fejét megszúrják, mert Bazsi jól van, láza nincs. az antibiotikumot abbahagyhatjuk és holnap 10 órakor egy telefon után kiderül, hogy hogyan tovább. Persze semmi nem ilyen egyszerű. A vizeletébe visszatért az ESBL baci, ami már Pesten is jelentkezett és ami nem árt neki, csak a sok gyógyszer váltja ki a pocakból!
Várom az eredményt és azt is, hogy hogyan lesz a következő pesti utunk!
Az éjszaka megint nagyon nehéz volt. Bazsinak nagyon fájt valami, mert olyan keservesen sírt, és sehogy sem tudtam lenyugtatni. Nem tudom, hogy a pocija, vagy a foga, de valami nagyon, úgyhogy megint magam mellé kellett vennem. Hiába adják a jó tanácsokat sokan, hogy ne szoktasd magad mellé, de amikor már 2 óra alatt az éjszaka folyamán 5-ször, 6-szor felkelsz, akkor egy idő után annyira elfáradsz, hogy nem marad más lehetőséged, mint, hogy magad mellé veszed a gyereked.
Minden lefekvéskor bízok benne, hogy az aznapi éjszaka könnyebb lesz így ma is ezt teszem.
Ma megint be kellett mennünk a kórházba. Ismét egy újból vett vérvétel és egy vizelet mintavétel várt minket. Ma nagyon nehezen viseltük a benn töltött időt. Nem voltunk már egyedül a szobába, és ráadásul a szokásosnál minden sokkal lassabbnak tűnt. Bazsi is nehezen pihent, én meg nem igazán tudtam pihenni odabenn. A lényeg a vérvétel eredménye nem lett meg, mert a gép ismételten elromlott. Nem is tartották szükségesnek, hogy a fejét megszúrják, mert Bazsi jól van, láza nincs. az antibiotikumot abbahagyhatjuk és holnap 10 órakor egy telefon után kiderül, hogy hogyan tovább. Persze semmi nem ilyen egyszerű. A vizeletébe visszatért az ESBL baci, ami már Pesten is jelentkezett és ami nem árt neki, csak a sok gyógyszer váltja ki a pocakból!
Várom az eredményt és azt is, hogy hogyan lesz a következő pesti utunk!
2010. november 28., vasárnap
Vasárnap...
2010. november 28
Bazsi nagyon ügyesen aludt az éjjel. Csak egyszer kelt fel és utána szépen vissza is aludt. Igaz, hogy reggel korán fenn voltunk, de sebaj, a lényeg, hogy éjszaka alvás volt. nagyon hálás vagyok az ilyen éjszakákért, mert amikor sok egymás után van, olyan amikor keveset alszik az nagyon nagyon fárasztó tud lenni. Ilyenkor ingerülté válok, és nyűgössé és ilyenkor sok olyan embert is megbántok, akit nem szeretnék...és egy idő után már a kávé sem használ:-)
Ma kimerészkedtünk ismét a Bazsival egy kicsit! Csak a Mamámékhoz vittük fel, mi pedig bababörzére mentünk a sportcsarnokba! Azt hiszem ez volt a legrosszabb börze, amin eddig voltam. Nem elég, hogy belépő volt, amit elég gáznak tartok egy ilyen rendezvényen, de még ráadásul a legtöbb helyen olyan árban árulták a használt ruhákat, mintha a brendonba mentem volna. Csalódás volt az egész! Csak a pépes hami és a sudocrem érte meg!
Délután pedig látogatóink voltunk! A Bazsi nagy barátja, még pocak időszakból, a Viki, a Balázs és a Domi. Domi akkora volt Bazsi mellet:-) De nagyon édesek voltak együtt! Képeket holnap pótolom!
Sajnos rossz hírekkel is kell szolgálnom! A Bazsi már a második hete csak 80 grammot hízott. Első alkalommal nem foglalkoztam vele, mert általában felváltva szokott hízni. egyik héten nagyon nagyot, másodikon pedig kisebbet! De egymás után két hét? Holnap beszélek a doktornővel, mert úgyis kell megint visszamennünk kontroll vizsgálatra!
Amúgy már egyre többször hangosan kacagunk...és persze egész nap jár a kis szánk:-)
Bazsi nagyon ügyesen aludt az éjjel. Csak egyszer kelt fel és utána szépen vissza is aludt. Igaz, hogy reggel korán fenn voltunk, de sebaj, a lényeg, hogy éjszaka alvás volt. nagyon hálás vagyok az ilyen éjszakákért, mert amikor sok egymás után van, olyan amikor keveset alszik az nagyon nagyon fárasztó tud lenni. Ilyenkor ingerülté válok, és nyűgössé és ilyenkor sok olyan embert is megbántok, akit nem szeretnék...és egy idő után már a kávé sem használ:-)
Ma kimerészkedtünk ismét a Bazsival egy kicsit! Csak a Mamámékhoz vittük fel, mi pedig bababörzére mentünk a sportcsarnokba! Azt hiszem ez volt a legrosszabb börze, amin eddig voltam. Nem elég, hogy belépő volt, amit elég gáznak tartok egy ilyen rendezvényen, de még ráadásul a legtöbb helyen olyan árban árulták a használt ruhákat, mintha a brendonba mentem volna. Csalódás volt az egész! Csak a pépes hami és a sudocrem érte meg!
Délután pedig látogatóink voltunk! A Bazsi nagy barátja, még pocak időszakból, a Viki, a Balázs és a Domi. Domi akkora volt Bazsi mellet:-) De nagyon édesek voltak együtt! Képeket holnap pótolom!
Sajnos rossz hírekkel is kell szolgálnom! A Bazsi már a második hete csak 80 grammot hízott. Első alkalommal nem foglalkoztam vele, mert általában felváltva szokott hízni. egyik héten nagyon nagyot, másodikon pedig kisebbet! De egymás után két hét? Holnap beszélek a doktornővel, mert úgyis kell megint visszamennünk kontroll vizsgálatra!
Amúgy már egyre többször hangosan kacagunk...és persze egész nap jár a kis szánk:-)
2010. november 27., szombat
Tegnapi nehéz nap után...
2010. november 27
Tegnap egész nap minden rendben zajlott! Bazsival a kórházban voltunk és egész szép eredményünk lett, leszámítva. hogy a vizeletébe még mindig ott van a Coli. Kapott egy neuphogént és hazaengedtek minket egy hétfői kontroll vizsgálat ígéretével. Ha láz van akkor kell mennünk, de szerencsére az azóta sem volt.
Sokat filóztunk azon, hogy elmerjünk-e indulni így a Bazsival, Pestre, a kezelésre. Mert kontrollra nem kellett felmennünk, de a kezelést szerettük volna. Nekem volt egy olyan megérzésem, hogy nem kéne menni. nem tudom miért, csak egy rossz sejtés, vagy valami ilyesmi. Ráadásul hivatalosan a pécsi onkológián vagyunk állományban. Vagyis ha történik valami, akkor oda kell menni. Végül úgy döntöttünk felmegyünk, mert nagyon fontos a kezelés. maximum nem alszunk fenn, és nem kettő, hanem csak egy kezelés lesz, de az is sokat számít. A sors azonban közbeszólt! Este Peti még elment a boltba, gyógyszertárba a Bazsi maradék gyógyszereiért és tankolni a következő a napi útra és hazafelé karambolt szenvedett. Az autónk olyan szinten összetört, hogy nem lehet menni vele. A kaszni nem nagyon sérült, viszont a hűtővíz elfolyt, ami miatt nem lehet menni vele. Így nem tudtunk Pestre menni. Csak annak örülök, hogy a Petinek nem lett semmi baja, és, hogy mindez nem ma történt Pestre menet, amikor a Bazsi benn ül az autóban és ne adj Isten, valami nagyobb baleset is lesz a vége. erről z oldalról megközelítve végül is szerencsésen megúsztuk a dolgot!
Ma egész nap itthon voltunk és délelőtt a Nagyival este pedig a másik két nagyszülővel és a nagybácsival volt el nagyon nagyon jól a Bazsi! Sokat játszódtunk, csak sajnos még mindig nyűgösek vagyunk, így szinte egész napos foglalkozást igényel a kis Drágám! Nem is csodálom. Egyszerre a fog, a pocakfájás, pisi is csípi a baci miatt és még a szuritól is fájhatnak az ízületei, csontjai. Azt hiszem én is nyűgös lennék!
Ma este már nyugodtan, minden gond mentesen együtt töltjük itthon az estét!
Tegnap egész nap minden rendben zajlott! Bazsival a kórházban voltunk és egész szép eredményünk lett, leszámítva. hogy a vizeletébe még mindig ott van a Coli. Kapott egy neuphogént és hazaengedtek minket egy hétfői kontroll vizsgálat ígéretével. Ha láz van akkor kell mennünk, de szerencsére az azóta sem volt.
Sokat filóztunk azon, hogy elmerjünk-e indulni így a Bazsival, Pestre, a kezelésre. Mert kontrollra nem kellett felmennünk, de a kezelést szerettük volna. Nekem volt egy olyan megérzésem, hogy nem kéne menni. nem tudom miért, csak egy rossz sejtés, vagy valami ilyesmi. Ráadásul hivatalosan a pécsi onkológián vagyunk állományban. Vagyis ha történik valami, akkor oda kell menni. Végül úgy döntöttünk felmegyünk, mert nagyon fontos a kezelés. maximum nem alszunk fenn, és nem kettő, hanem csak egy kezelés lesz, de az is sokat számít. A sors azonban közbeszólt! Este Peti még elment a boltba, gyógyszertárba a Bazsi maradék gyógyszereiért és tankolni a következő a napi útra és hazafelé karambolt szenvedett. Az autónk olyan szinten összetört, hogy nem lehet menni vele. A kaszni nem nagyon sérült, viszont a hűtővíz elfolyt, ami miatt nem lehet menni vele. Így nem tudtunk Pestre menni. Csak annak örülök, hogy a Petinek nem lett semmi baja, és, hogy mindez nem ma történt Pestre menet, amikor a Bazsi benn ül az autóban és ne adj Isten, valami nagyobb baleset is lesz a vége. erről z oldalról megközelítve végül is szerencsésen megúsztuk a dolgot!
Ma egész nap itthon voltunk és délelőtt a Nagyival este pedig a másik két nagyszülővel és a nagybácsival volt el nagyon nagyon jól a Bazsi! Sokat játszódtunk, csak sajnos még mindig nyűgösek vagyunk, így szinte egész napos foglalkozást igényel a kis Drágám! Nem is csodálom. Egyszerre a fog, a pocakfájás, pisi is csípi a baci miatt és még a szuritól is fájhatnak az ízületei, csontjai. Azt hiszem én is nyűgös lennék!
Ma este már nyugodtan, minden gond mentesen együtt töltjük itthon az estét!
2010. november 25., csütörtök
Régi "jó barátunk" visszatért
2010. november 25
Az éjszakánk nagyon nehezen telt. Bazsi alig aludt, pedig nagyon nagyon jó lett volna aludni mind a hármunknak egy nagyot. 11-től 01-ig 20 percenként felkelt sírva, ami után végképp nem tudtam mit kezdeni vele, így magamhoz vettem és elvonultam vele egy másik szobába, ne zavarjuk a Petit mert már éreztem, hogy ez az éjszaka nem lesz egyszerű. Az én férjem, olyan édes volt, hogy átjött megyünk vissza a közös ágyunkba, mert ezt együtt fogjuk megoldani! Így hát ő is szenvedett velünk! Szegényt mindig sajnálom ilyenkor, hisz ő utána egész nap dolgozik.
Szóval egész éjjel nagyon sokat sírt a Bazsi és nagyon nyűgös volt. Az a legrosszabb, hogy tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy csak a foga, vagy valami nagy baj van. Folyamatosan fogtam a fejét, de láznak nyomát se éreztem. Reggelre persze mosolyogva ébredt az én kis Manóm:-)
Reggel miután a kórházba értünk, a doktornő közölte a hírt, ismét coli van a vizeletében, vagyis ez a felelős a történtekért és nem csak a fog. A jó hír, hogy nem nagyobb gond, a rossz, hogy sajna több mint egy sima fogzási probléma. A colival már jó ideje küzdünk, tulajdonképpen születése óta. Nagyon makacs egy baci!
Este a sok sok teendő és esemény után amikor hazaértem a férjem a kisfiamat tartotta a kezébe ő pedig egy kis virágcsokrot és így kívántak boldog születésnapot nekem:-) Azt hiszem EZ VOLT A NAP CSÚCSPONTJA:-)))
Az éjszakánk nagyon nehezen telt. Bazsi alig aludt, pedig nagyon nagyon jó lett volna aludni mind a hármunknak egy nagyot. 11-től 01-ig 20 percenként felkelt sírva, ami után végképp nem tudtam mit kezdeni vele, így magamhoz vettem és elvonultam vele egy másik szobába, ne zavarjuk a Petit mert már éreztem, hogy ez az éjszaka nem lesz egyszerű. Az én férjem, olyan édes volt, hogy átjött megyünk vissza a közös ágyunkba, mert ezt együtt fogjuk megoldani! Így hát ő is szenvedett velünk! Szegényt mindig sajnálom ilyenkor, hisz ő utána egész nap dolgozik.
Szóval egész éjjel nagyon sokat sírt a Bazsi és nagyon nyűgös volt. Az a legrosszabb, hogy tulajdonképpen nem tudtam eldönteni, hogy csak a foga, vagy valami nagy baj van. Folyamatosan fogtam a fejét, de láznak nyomát se éreztem. Reggelre persze mosolyogva ébredt az én kis Manóm:-)
Reggel miután a kórházba értünk, a doktornő közölte a hírt, ismét coli van a vizeletében, vagyis ez a felelős a történtekért és nem csak a fog. A jó hír, hogy nem nagyobb gond, a rossz, hogy sajna több mint egy sima fogzási probléma. A colival már jó ideje küzdünk, tulajdonképpen születése óta. Nagyon makacs egy baci!
Este a sok sok teendő és esemény után amikor hazaértem a férjem a kisfiamat tartotta a kezébe ő pedig egy kis virágcsokrot és így kívántak boldog születésnapot nekem:-) Azt hiszem EZ VOLT A NAP CSÚCSPONTJA:-)))
2010. november 24., szerda
Még mindig nincs vége
2010. november 24
Mivel este már nagyon jól volt a Bazsi és a láz is elmúlt azt gondoltam, hogy a mostani periódusnak a ma reggeli vérvétellel vége szakad. Sajnos nem így lett. A gyulladásos értékünk ugyanis 4-ről 14-re ugrott fel. Egyenlőre ismét hazaengedtek minket, mivel Bazsinak nincs láza, és valószínűleg a kapott antibiotikum használ, de holnap reggel ismét megyünk vissza egy újabb vérvételre, ami majd eldönti a továbbiakat. Sajnos egyenlőre nagyon úgy néz ki, hogy nem a fogzás miatt volt a hőemelkedés, pedig nagyon bíztunk benne.
Manó amúgy jól volt egész nap, de sajnos estére megint benyűgösödött. Nem tusom miért pontosan. Vagy a foga, vagy a poci, vagy az injekció mellékhatása, vagy valami dolgozik benne.
Vannak napok, amikor úgy érzem rengeteg erő van bennem, szinte úgy gondolom mindenre képes vagyok, és aztán pedig megfordul minden. Egy kis időre elfáradok fizikailag és lelkileg is és úgy érzem nem bírom tovább, és minden percben csak sírni tudnék. Most kicsit így érzem. Pedig itthon vagyunk és tulajdonképpen nincs nagy baj, és mégis. A szívem ezerrel ver a fáradtságtól és kimerültségtől és alig látok. Megint ERŐT KELL MERÍTENEM, mert erre szüksége van mindenkinek, főleg a fiamnak!
Mivel este már nagyon jól volt a Bazsi és a láz is elmúlt azt gondoltam, hogy a mostani periódusnak a ma reggeli vérvétellel vége szakad. Sajnos nem így lett. A gyulladásos értékünk ugyanis 4-ről 14-re ugrott fel. Egyenlőre ismét hazaengedtek minket, mivel Bazsinak nincs láza, és valószínűleg a kapott antibiotikum használ, de holnap reggel ismét megyünk vissza egy újabb vérvételre, ami majd eldönti a továbbiakat. Sajnos egyenlőre nagyon úgy néz ki, hogy nem a fogzás miatt volt a hőemelkedés, pedig nagyon bíztunk benne.
Manó amúgy jól volt egész nap, de sajnos estére megint benyűgösödött. Nem tusom miért pontosan. Vagy a foga, vagy a poci, vagy az injekció mellékhatása, vagy valami dolgozik benne.
Vannak napok, amikor úgy érzem rengeteg erő van bennem, szinte úgy gondolom mindenre képes vagyok, és aztán pedig megfordul minden. Egy kis időre elfáradok fizikailag és lelkileg is és úgy érzem nem bírom tovább, és minden percben csak sírni tudnék. Most kicsit így érzem. Pedig itthon vagyunk és tulajdonképpen nincs nagy baj, és mégis. A szívem ezerrel ver a fáradtságtól és kimerültségtől és alig látok. Megint ERŐT KELL MERÍTENEM, mert erre szüksége van mindenkinek, főleg a fiamnak!
2010. november 23., kedd
A félelmek sajnos mindig beigazolódnak
2010. november 23
Napok óta attól féltem a nyűgössége a bazsinak valami mást is jelent nem csak a fogacskát...ma reggelre belázasodtunk. Egy másik, egészséges gyereknél, azt gondolja az ember a fogzás miatt van, kap lázcsillapítót és minden megy tovább a maga útján. Sajna nálunk ez nem ilyen egyszerű ugyanis egy láz hátterében sok minden más állhat. Így hát fogtuk magunkat és a pécsi onkológiai osztály céloztuk meg. Előtte a doktornővel történt előzetes egyeztetés alapján egy pécsi alapítványi házba kellett mennünk, ahol egy gyors vérképet csináltak. Hát sajnos a gyors vérkép, nem is volt olyan gyors, pont elromlott a gép átmenetileg. Így 1 óra várakozás után megszületett az eredmény. Egy katasztrofálisan rossz véreredmény. Most nem csak a neutrophin szám, hanem összességében minden alacsony lett. A doktornő egyértelműen mondta maradnunk kell, de azért csinál egy kontroll vérvizsgálatot mert gyanús neki, az alacsony vörösvérsejt szám, mert a Bazsi nem sápadt ennyire. Ez már jobban nézett ki. Bár a neutrophin tényleg alacsony de a többi jó, a CRP sem magyarázza a lázat, de az mégis van, hőemelkedéssel váltakozva. A döntés végül megszületett! Hazamehetünk, egy plussz antibiotikummal és egy neuphogén injekció után, és holnap kontroll vérvételre vissza kell mennünk, ami mindent eldönt. Ha emelkedik a CRP vagy van valami a vizeletében akkor egyértelmű a helyzet, egy fertőzésünk van, és benn kell maradnunk vénásan kapott antibiotikumos kezelés miatt. Ha nem akkor csak a fogzás miatt volt az egész. Remélem az utóbbi és csak vészharang volt ez a mai nap.
A tanulságot ismét levontam: Akármilyen nehéz is, de magadba kell sujkolnod azt a tényt, hogy nem szabad félni semmitől. Egyszerűen száműzni kell mindennemű félelmet a gondolatainkból, mert ha az befészkeli magát, akkor sajnos be is következik az a dolog amitől félünk, tartunk. Végiggondolva az életemet nem egy ilyen példát tudnék hozni, de a leginkább témába vágó, az az eset, amikor terhességem alatt folyamatosan attól tartottunk a Peti és én is, hogy nehogy valami baja legyen a gyereknek és lásd mi lett a vége. Egyszerűen vannak dolgok amiben bízni kell, hogy a maguk TERMÉSZETESEN MÓDJÁN LEZAJLANAK ÉS MEGOLDÓDNAK!
Napok óta attól féltem a nyűgössége a bazsinak valami mást is jelent nem csak a fogacskát...ma reggelre belázasodtunk. Egy másik, egészséges gyereknél, azt gondolja az ember a fogzás miatt van, kap lázcsillapítót és minden megy tovább a maga útján. Sajna nálunk ez nem ilyen egyszerű ugyanis egy láz hátterében sok minden más állhat. Így hát fogtuk magunkat és a pécsi onkológiai osztály céloztuk meg. Előtte a doktornővel történt előzetes egyeztetés alapján egy pécsi alapítványi házba kellett mennünk, ahol egy gyors vérképet csináltak. Hát sajnos a gyors vérkép, nem is volt olyan gyors, pont elromlott a gép átmenetileg. Így 1 óra várakozás után megszületett az eredmény. Egy katasztrofálisan rossz véreredmény. Most nem csak a neutrophin szám, hanem összességében minden alacsony lett. A doktornő egyértelműen mondta maradnunk kell, de azért csinál egy kontroll vérvizsgálatot mert gyanús neki, az alacsony vörösvérsejt szám, mert a Bazsi nem sápadt ennyire. Ez már jobban nézett ki. Bár a neutrophin tényleg alacsony de a többi jó, a CRP sem magyarázza a lázat, de az mégis van, hőemelkedéssel váltakozva. A döntés végül megszületett! Hazamehetünk, egy plussz antibiotikummal és egy neuphogén injekció után, és holnap kontroll vérvételre vissza kell mennünk, ami mindent eldönt. Ha emelkedik a CRP vagy van valami a vizeletében akkor egyértelmű a helyzet, egy fertőzésünk van, és benn kell maradnunk vénásan kapott antibiotikumos kezelés miatt. Ha nem akkor csak a fogzás miatt volt az egész. Remélem az utóbbi és csak vészharang volt ez a mai nap.
A tanulságot ismét levontam: Akármilyen nehéz is, de magadba kell sujkolnod azt a tényt, hogy nem szabad félni semmitől. Egyszerűen száműzni kell mindennemű félelmet a gondolatainkból, mert ha az befészkeli magát, akkor sajnos be is következik az a dolog amitől félünk, tartunk. Végiggondolva az életemet nem egy ilyen példát tudnék hozni, de a leginkább témába vágó, az az eset, amikor terhességem alatt folyamatosan attól tartottunk a Peti és én is, hogy nehogy valami baja legyen a gyereknek és lásd mi lett a vége. Egyszerűen vannak dolgok amiben bízni kell, hogy a maguk TERMÉSZETESEN MÓDJÁN LEZAJLANAK ÉS MEGOLDÓDNAK!
2010. november 22., hétfő
Egy kicsit megijedtünk
2010. november 22
Először is, végre sikerült pótolnom az eddigi hiányosságokat és feltöltöttem pár képet:-) Az elmúlt napok legszebb pillanataiból!
Nagyon szépen indult a mai napunk leszámítva azt a kis reggeli apróságot, hogy nyakig kakis volt az én Drágám korán reggel...ez volt az én reggeli meglepi csomagom:-) A súlyunk ennek köszönhetően egy kicsit visszaesett de estére, igaz hami után 5440 grammot nyomtunk a mérleg helyrehozatala után. Először irreálisan keveset mértünk így mondtam a Petinek, hogy cseréljünk elemet, mert ez biztosan nem jó! Szóval a fényképezőből átkerült a mérlegbe az elem, ami azt jelent, hogy megint be kell szereznem párat!
Estére kicsit megijedtünk mert kisebb hőemelkedés jelentkezett a Bazsinál, ráadásul bukott is elég sokat. Először levetkőztettem, mert a kandalló elég keményen tolja a meleget. Ez sikeresnek bizonyult mert a hőnk visszaállt normálisra. HUH, nagy levegő, nincs semmi baj! Máshol persze ez normális jelenség, főleg a fogzás időszakában, de mi már pár fokos hőemelkedésre is nagyon ugrunk, megijedünk. Bár a doktornő is megnyugtatott mert ma amikor kijött a Bazsira ránézni, akkor mindent rendben talált, leszámítva a kis beduzzadt nyirokcsomókat a nyakán. Este miután a szokásosnál egy kicsit nagyobb adagot evett egy jó nagyot bukizott, amitől ismét megijedtem de a Peti megnyugtatott, miután rákérdezett milyen hamit evett ma. Az almás csirke valószínűleg kicsit megzavarta a pocóját! Az alma ugyebár tud csinálni savat.
Persze fel kell készülnünk mindenféle eshetőségre, arra is, ha esetleg belázasodna ismét a Bazsi vagy valami gond lenne, csak olyan jó, hogy mostanság minden rendben van és olyan nehéz ebbe belegondolni. De sajna előfordulhat! De nem! Egyenlőre minden rendben és ma is egy nagyon szép napunk volt:-) Sokat játszottunk és kacagtunk:-) Egy kicsit keveset aludt napközben a kis Manó de volt már ilyen máskor is!
HOLNAP MÁR EGY KEVÉSBÉ POCÓFÁJÓS NAPUNK LESZ:-)
2010. november 21., vasárnap
Családlátogatás
2010. november 21
Ma 5250 grammal ébredtünk:-) Egészen kezd kikerekedni kis Manóm! Már van kis husi is a lábán és a pocakja is arányosan nagy, nem olyan kiálló mint az előtt!
Ma is nagyon klassz napot töltöttünk el együtt! Bár reggel és délelőtt is kicsit nyűgös volt a Drágám és olyan jól esett volna kialudni magam vasárnap reggel. De sebaj magam mellé vettem reggel 6-kor és Apa eljátszott vele egy jó darabig így neki köszönhetően tudtam alukálni én is 8.30-ig. Délelőtt Manó kicsit nyügi volt, csak kézben és a pocakomon tudott alukálni.
Délután 2-kor elindultunk Komló felé, mert kisebb családi összejövetel volt és úgy döntöttünk, előzetes betegségfelmérő körbetelefonálás után, hogy mi is tiszteletünket tesszük. Manó jól van így talán nem csinálunk nagy gondot, úgyis olyan régen voltunk családi összejövetelen és a Manót úgyse visszük sehova máshova. Jól éreztük magunkat és végre jó volt családi környezetbe tölteni egy vasárnap délutánt. Manó nagyon meg volt szeppenve. Nem tudta hova tenni azt a sok sok embert maga körül, de sokat mosolygott:-) Csak hamar elfáradtunk!
Holnap kezdődik egy újabb hét, és újra itthon:-) Csak pénteken megyünk ismét Pestre, reméljük ismét, legalább olyan JÓ EREDMÉNNYEL, mint a múlt héten!
Ma 5250 grammal ébredtünk:-) Egészen kezd kikerekedni kis Manóm! Már van kis husi is a lábán és a pocakja is arányosan nagy, nem olyan kiálló mint az előtt!
Ma is nagyon klassz napot töltöttünk el együtt! Bár reggel és délelőtt is kicsit nyűgös volt a Drágám és olyan jól esett volna kialudni magam vasárnap reggel. De sebaj magam mellé vettem reggel 6-kor és Apa eljátszott vele egy jó darabig így neki köszönhetően tudtam alukálni én is 8.30-ig. Délelőtt Manó kicsit nyügi volt, csak kézben és a pocakomon tudott alukálni.
Délután 2-kor elindultunk Komló felé, mert kisebb családi összejövetel volt és úgy döntöttünk, előzetes betegségfelmérő körbetelefonálás után, hogy mi is tiszteletünket tesszük. Manó jól van így talán nem csinálunk nagy gondot, úgyis olyan régen voltunk családi összejövetelen és a Manót úgyse visszük sehova máshova. Jól éreztük magunkat és végre jó volt családi környezetbe tölteni egy vasárnap délutánt. Manó nagyon meg volt szeppenve. Nem tudta hova tenni azt a sok sok embert maga körül, de sokat mosolygott:-) Csak hamar elfáradtunk!
Holnap kezdődik egy újabb hét, és újra itthon:-) Csak pénteken megyünk ismét Pestre, reméljük ismét, legalább olyan JÓ EREDMÉNNYEL, mint a múlt héten!
2010. november 20., szombat
Nagyon jól vagyunk
2010. november 20
Nehezen találtam címet a mai blog bejegyzésemnek, mert kicsit kezdjük úgy érezni magunkat, mintha minden rendben lenne! Csak a gyógyszerek és tudat, hogy jövő héten ismét fel kell utaznunk Pestre emlékeztet jelenleg arra, hogy nem vagyunk egy teljesen "normális" család. Annyira szép lenne, ha ez örökre így maradna...már elkezdtünk nagyot álmodni és azon gondolkodni, kicsit tervezgetni, hogy mi lesz karácsonykor. Most egész nagy chance van arra, hogy itthon leszünk együtt hárman. Ma láttam is a Tescoban egy édi kis baba mikulás jelmezt, nagyon édi volt, elképzeltem benne a Bazsit:-)
Tegnap nem írtam semmit mert, a Bazsi későn 9 után aludt el és akkor már inkább a párommal foglalkoztam, hiszen nincs minden nap 10 éves évforduló:-) Ma meg is ünnepeltük kicsit. Elmentünk Siklósra fürcsizni kicsit, aztán pedig a Tenkes csárádban vacsiztunk is egyet, miközben nosztalgiáztunk az elmúlt időkről.
Ma egy másik babánál teljesen átlagos dolog történt a kis Manóval. A Petit rögtön fel is hívtam, nagy örömömben, aki persze nevetve mesélte, hogy kicsit hangosabb a telefonja a kelleténél és pont egy ügyféllel beszélt, miközben a következő sztorit ecseteltem. A Bazsinak nagyon nagyon rég óta rendes kakija volt:-) Tudom ez olyan furcsa, de higgyétek el, mi nagyon tudunk örülni az ilyen apróságoknak is. Nehezen nyomta ki, olyan kis édesen:-)
A fogfájás mára kicsit csillapodott, már éjszaka is csak egyszer-kétszer ébredt fel a kis Manó, amiért nagyon hálás voltam, mert annál rosszabb nincs, mikor csak sír és sír és nem tudom lenyugtatni semmivel. Talán használ ez a fogpaszta, amit vettünk neki.
Holnap egy kis közös szép napot töltünk majd ismét el...HÁLÁS VAGYOK EZEKÉRT A SZÉP PILLANATOKÉRT...el se tudom mondani mennyire!
Nehezen találtam címet a mai blog bejegyzésemnek, mert kicsit kezdjük úgy érezni magunkat, mintha minden rendben lenne! Csak a gyógyszerek és tudat, hogy jövő héten ismét fel kell utaznunk Pestre emlékeztet jelenleg arra, hogy nem vagyunk egy teljesen "normális" család. Annyira szép lenne, ha ez örökre így maradna...már elkezdtünk nagyot álmodni és azon gondolkodni, kicsit tervezgetni, hogy mi lesz karácsonykor. Most egész nagy chance van arra, hogy itthon leszünk együtt hárman. Ma láttam is a Tescoban egy édi kis baba mikulás jelmezt, nagyon édi volt, elképzeltem benne a Bazsit:-)
Tegnap nem írtam semmit mert, a Bazsi későn 9 után aludt el és akkor már inkább a párommal foglalkoztam, hiszen nincs minden nap 10 éves évforduló:-) Ma meg is ünnepeltük kicsit. Elmentünk Siklósra fürcsizni kicsit, aztán pedig a Tenkes csárádban vacsiztunk is egyet, miközben nosztalgiáztunk az elmúlt időkről.
Ma egy másik babánál teljesen átlagos dolog történt a kis Manóval. A Petit rögtön fel is hívtam, nagy örömömben, aki persze nevetve mesélte, hogy kicsit hangosabb a telefonja a kelleténél és pont egy ügyféllel beszélt, miközben a következő sztorit ecseteltem. A Bazsinak nagyon nagyon rég óta rendes kakija volt:-) Tudom ez olyan furcsa, de higgyétek el, mi nagyon tudunk örülni az ilyen apróságoknak is. Nehezen nyomta ki, olyan kis édesen:-)
A fogfájás mára kicsit csillapodott, már éjszaka is csak egyszer-kétszer ébredt fel a kis Manó, amiért nagyon hálás voltam, mert annál rosszabb nincs, mikor csak sír és sír és nem tudom lenyugtatni semmivel. Talán használ ez a fogpaszta, amit vettünk neki.
Holnap egy kis közös szép napot töltünk majd ismét el...HÁLÁS VAGYOK EZEKÉRT A SZÉP PILLANATOKÉRT...el se tudom mondani mennyire!
2010. november 18., csütörtök
Egy nehéz éjszaka
2010. november 18
ma reggelre, azt hiszem újra olyan érzésem volt, mint amikor hazajöttünk a születés után a kórházból és alig aludtam valamit éjszakánként! Bazsi ötször felkelt és nagyon nehezen aludt vissza! Ez a fogzás nagyon nehéz mind a kettőnknek. Hála Istennek Apuci nem ébredt fel a dolgokra, csak a reggeli nyűgösségem tudatta vele, hogy mi történt.
A nehéz éjszakát egy nyűgös nap követte. Manó csak kézben, vagy a közelembe volt el, és nagyon keveset aludt napközben. Folyamatosan kenem neki a fogpasztával a kis fogínyét, ami átmenetileg kis időre mindig, mintha használna, de aztán folytatódik minden tovább. Nagyon remélem, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon. De azért jó érzés, hogy olyan dolgok történnek velünk, mint minden normális családban, még ha ez csak egy kis fogzás is.
Hálás lennék, ha ma végigaludná az éjszakát a kis Drágám, mert holnap nehéz nap vár rám! Hatalmas nagytakarítás:-(
Holnap évfordulónk lesz az én kis férjemmel, 10 éve lesz, hogy megismerkedtünk...HUH 10 év, ez nagyon kemény! De a hosszú idő ellenére még mindig nagyon szeretem és ő az az ember még mindig, akivel szeretném leélni az életem és öregen a kandalló előtt ülve nézni, ahogy Bazsi és a leendő tesókája játszik az unokáinkkal!Ezt kívánom, mind a kettőnknek, ennek a napnak az alkalmából!
Most megyek is pihenni!
Tudom ígérem egy ideje, de igyekszem hamarosan képeket is felrakni a blogra!
ma reggelre, azt hiszem újra olyan érzésem volt, mint amikor hazajöttünk a születés után a kórházból és alig aludtam valamit éjszakánként! Bazsi ötször felkelt és nagyon nehezen aludt vissza! Ez a fogzás nagyon nehéz mind a kettőnknek. Hála Istennek Apuci nem ébredt fel a dolgokra, csak a reggeli nyűgösségem tudatta vele, hogy mi történt.
A nehéz éjszakát egy nyűgös nap követte. Manó csak kézben, vagy a közelembe volt el, és nagyon keveset aludt napközben. Folyamatosan kenem neki a fogpasztával a kis fogínyét, ami átmenetileg kis időre mindig, mintha használna, de aztán folytatódik minden tovább. Nagyon remélem, hogy hamarosan túl leszünk ezen a nehéz időszakon. De azért jó érzés, hogy olyan dolgok történnek velünk, mint minden normális családban, még ha ez csak egy kis fogzás is.
Hálás lennék, ha ma végigaludná az éjszakát a kis Drágám, mert holnap nehéz nap vár rám! Hatalmas nagytakarítás:-(
Holnap évfordulónk lesz az én kis férjemmel, 10 éve lesz, hogy megismerkedtünk...HUH 10 év, ez nagyon kemény! De a hosszú idő ellenére még mindig nagyon szeretem és ő az az ember még mindig, akivel szeretném leélni az életem és öregen a kandalló előtt ülve nézni, ahogy Bazsi és a leendő tesókája játszik az unokáinkkal!Ezt kívánom, mind a kettőnknek, ennek a napnak az alkalmából!
Most megyek is pihenni!
Tudom ígérem egy ideje, de igyekszem hamarosan képeket is felrakni a blogra!
2010. november 17., szerda
Egy csodálatos eredmény
2010. november 17
Tegnap ismét kimaradt a blog írás. Későn értünk Pestre és mire túl voltunk a kezelésen a Bazsi etetésén és altatásán, már annyira kifáradtam, hogy képtelen voltam leülni a gép elé írni, akármennyire is szerettem volna.
Nagyon vártam, de ugyanakkor nagyon is izgultam az eredmény miatt hiszen a Bazsi napok óta nagyon nyűgös ismét, éjszaka is többször felébred és nehezen tudom lenyugtatni! Most a transzplantációs ambulanciára kellett mennünk, aminek kevésbé örültem, mert bár transzplantált betegek voltak, de azért sokan. Ilyenkor mindig izgulok nehogy valami elérje a Bazsit. Hiszen mi itthon nagyon vigyázunk rá, nem visszük sehova, nem megy emberek közé. Próbálunk megtenni mindent annak érdekben, hogy megóvjuk minden bajtól.
Az eredmény fantasztikus volt. A neutrophin számunk 2500 volt:-) Ez egy csoda:-) Nála az! Ismételten nem tudom minek köszönhető pontosan, a kezelésnek vagy az injekciónak, amit kap. Mindegy is! Az a lényeg, hogy azt folytassuk, amit eddig és reménykedjünk továbbra is a legjobbakba! Az eredményre való tekintettel hazajöhettünk, úgyhogy ismét itthon vagyunk:-) Jövő hét végén kell újra felmennünk és bízok benne, hogy ezt az időt ismét itthon tudjuk együtt tölteni, kórházaktól távol.
Ismét voltunk két kezelésen, ami biztosan használ a Bazsinak! Nagyon nyűgösen viselte, most ezeket is.
A nyűgösségének oka egyértelművé vált ma. A Doktor Urat megkértük, hogy nézze meg a fogacskáját, mert gyanús, hogy nő. Ahogy hozzáért a fogínyéhez üvöltött Bazsi, azon kívül alul két erőteljes foggyökér látszódik és felül az egész fogínye be van gyulladva. Vagyis nőnek a fogacskák, kíváncsi vagyok mikor bújik ki:-)
Ma tehát ismét itthonról kívánok NAGYON SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK:-)
Tegnap ismét kimaradt a blog írás. Későn értünk Pestre és mire túl voltunk a kezelésen a Bazsi etetésén és altatásán, már annyira kifáradtam, hogy képtelen voltam leülni a gép elé írni, akármennyire is szerettem volna.
Nagyon vártam, de ugyanakkor nagyon is izgultam az eredmény miatt hiszen a Bazsi napok óta nagyon nyűgös ismét, éjszaka is többször felébred és nehezen tudom lenyugtatni! Most a transzplantációs ambulanciára kellett mennünk, aminek kevésbé örültem, mert bár transzplantált betegek voltak, de azért sokan. Ilyenkor mindig izgulok nehogy valami elérje a Bazsit. Hiszen mi itthon nagyon vigyázunk rá, nem visszük sehova, nem megy emberek közé. Próbálunk megtenni mindent annak érdekben, hogy megóvjuk minden bajtól.
Az eredmény fantasztikus volt. A neutrophin számunk 2500 volt:-) Ez egy csoda:-) Nála az! Ismételten nem tudom minek köszönhető pontosan, a kezelésnek vagy az injekciónak, amit kap. Mindegy is! Az a lényeg, hogy azt folytassuk, amit eddig és reménykedjünk továbbra is a legjobbakba! Az eredményre való tekintettel hazajöhettünk, úgyhogy ismét itthon vagyunk:-) Jövő hét végén kell újra felmennünk és bízok benne, hogy ezt az időt ismét itthon tudjuk együtt tölteni, kórházaktól távol.
Ismét voltunk két kezelésen, ami biztosan használ a Bazsinak! Nagyon nyűgösen viselte, most ezeket is.
A nyűgösségének oka egyértelművé vált ma. A Doktor Urat megkértük, hogy nézze meg a fogacskáját, mert gyanús, hogy nő. Ahogy hozzáért a fogínyéhez üvöltött Bazsi, azon kívül alul két erőteljes foggyökér látszódik és felül az egész fogínye be van gyulladva. Vagyis nőnek a fogacskák, kíváncsi vagyok mikor bújik ki:-)
Ma tehát ismét itthonról kívánok NAGYON SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK:-)
2010. november 15., hétfő
Újra itt
2010. november 15
A mai napon már jelentkezett drága Nati barátnőm, hogy reméli nincs semmi baj, hiszen már két napja nem írtam a blogra...őt is és ez úton mindenkit megnyugtatok, nincs semmi baj:-) A magyarázat igen egyszerű. Ezt a hétvégét a barátaimnak, a családomnak és magamnak szenteltem teljesen kikapcsolva és némileg elfeledve a problémáimat! Elnézést kérek mindenkitől, akinek csalódást okoztam ez által de szükségem volt végre pár napra, maikor nem törődök a gondjainkkal. Tudom, hogy nem menekülhetek el a problémák elől, ezzel teljesen tisztában vagyok, de néha szükségem van egy kicsit arra, hogy ne gondoljak erre a sok szörnyűségre, ami körülöttünk van! Ha pedig írok a blogra, akarva akaratlanul eszembe van minden, aminek ilyenkor nem kell. De egy kicsit feltöltődve újra itt vagyok, itt vagyunk:-)
A Bazsival minden rendben van. Apa vigyázott rá péntek este, amíg én kicsit barátnőimmel, 1 év után elmentem kicsit bulizni. Ez úton is köszönöm csajok...nagyon jól éreztem magam..bár egy darabig elég volt, hiába én is öregszem:-) Meg hát Anya lettem:-) De azért köszönök mindent, főleg, hogy nem hoztatok fel egész este olyan témát, amiről nem akartam beszélni. Szeretlek titeket!!!
Apa hősiesen kitartott kis Manónk mellett. Bár kicsit kihasználta Manócska, hogy nem vagyok itthon és ő is bulizott este...nem nagyon hagyta apát alukálni. Így azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy majdnem, hogy fáradtabb volt , mint én:-)
A nyűgösség egy kicsit enyhül. Ma már egész keveset volt sírdogálás, és sokat játszott a Drágám!Ma már felhúztunk egy rugit, amit Viki nénitől kaptunk..köszönjük szépen, nagyon édik vagyunk benne:-)
Vasárnap apa hozott egy kengurut a vásárból, amiben ma egy kicsit sétáltunk is, persze szigorúan emberektől mentes helyen. Nagyon klassz volt:-) Ki kell még használni ezeket a szép napos időket!
Holnap délben ismét indulunk Pestre! Szerdán reggel lesz vérvétel és persze két kezelés. Remélem, hogy szerdán este már újra együtt leszünk itthon!
A hétvégére elkészült az előszobánk! Már csak egy festés hiányzik, de lényegében kész van. Köszönetet szeretnék mondani itt is a Nagybácsinak és mindazoknak, akik segítettek!
Holnap tehát ismét útra kelünk...de csak is nagyon POZITÍVAN!
A mai napon már jelentkezett drága Nati barátnőm, hogy reméli nincs semmi baj, hiszen már két napja nem írtam a blogra...őt is és ez úton mindenkit megnyugtatok, nincs semmi baj:-) A magyarázat igen egyszerű. Ezt a hétvégét a barátaimnak, a családomnak és magamnak szenteltem teljesen kikapcsolva és némileg elfeledve a problémáimat! Elnézést kérek mindenkitől, akinek csalódást okoztam ez által de szükségem volt végre pár napra, maikor nem törődök a gondjainkkal. Tudom, hogy nem menekülhetek el a problémák elől, ezzel teljesen tisztában vagyok, de néha szükségem van egy kicsit arra, hogy ne gondoljak erre a sok szörnyűségre, ami körülöttünk van! Ha pedig írok a blogra, akarva akaratlanul eszembe van minden, aminek ilyenkor nem kell. De egy kicsit feltöltődve újra itt vagyok, itt vagyunk:-)
A Bazsival minden rendben van. Apa vigyázott rá péntek este, amíg én kicsit barátnőimmel, 1 év után elmentem kicsit bulizni. Ez úton is köszönöm csajok...nagyon jól éreztem magam..bár egy darabig elég volt, hiába én is öregszem:-) Meg hát Anya lettem:-) De azért köszönök mindent, főleg, hogy nem hoztatok fel egész este olyan témát, amiről nem akartam beszélni. Szeretlek titeket!!!
Apa hősiesen kitartott kis Manónk mellett. Bár kicsit kihasználta Manócska, hogy nem vagyok itthon és ő is bulizott este...nem nagyon hagyta apát alukálni. Így azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy majdnem, hogy fáradtabb volt , mint én:-)
A nyűgösség egy kicsit enyhül. Ma már egész keveset volt sírdogálás, és sokat játszott a Drágám!Ma már felhúztunk egy rugit, amit Viki nénitől kaptunk..köszönjük szépen, nagyon édik vagyunk benne:-)
Vasárnap apa hozott egy kengurut a vásárból, amiben ma egy kicsit sétáltunk is, persze szigorúan emberektől mentes helyen. Nagyon klassz volt:-) Ki kell még használni ezeket a szép napos időket!
Holnap délben ismét indulunk Pestre! Szerdán reggel lesz vérvétel és persze két kezelés. Remélem, hogy szerdán este már újra együtt leszünk itthon!
A hétvégére elkészült az előszobánk! Már csak egy festés hiányzik, de lényegében kész van. Köszönetet szeretnék mondani itt is a Nagybácsinak és mindazoknak, akik segítettek!
Holnap tehát ismét útra kelünk...de csak is nagyon POZITÍVAN!
2010. november 11., csütörtök
Egy kicsit nyűgősebb nap
2010. november 11
Éjszaka a Manó többször ébresztett. Egyfolytában elmászkált a helyéről és kétszer is arra ébredtem fel, hogy a kis megfigyelőn valami koccanást hallok, aztán pedig sírást. Beütötte a kis feját a kis ágyba, mert lecsúszott a párnás részről. Reggel pedig úgy ébredt, hogy a lábai kalimpáltak az ágy rácsain kifelé:-) Nagyon édi volt!
Már 2 napja nagyon nyűgös a Drágám, ahogy írtam is de ma csúcsot döntött. 5 percre nem tudom letenni, csak a játszószőnyegen volt el néha. Egész nap turmákolta a kis szájába a kezét, kocogtatja a fogínét és amikor hozzáérek űvölt. Ráadásul a kis dudor a fogínyén gyanúsan egyre nagyobb.
Ma felhívtam a Doktor Urat! Jövő héten szerdán kell csak felmennünk kontroll vizsgálatra és remélhetőleg utána már jöhetünk is haza rögtön:-) Már kedden délután felmegyünk, mert akkor megint el tudunk menni kedden és szerdán is két kezelésre is!
HOLNAP ISMÉT JELENTKEZÜNK INNEN MANÓVILÁGBÓL:-)
Éjszaka a Manó többször ébresztett. Egyfolytában elmászkált a helyéről és kétszer is arra ébredtem fel, hogy a kis megfigyelőn valami koccanást hallok, aztán pedig sírást. Beütötte a kis feját a kis ágyba, mert lecsúszott a párnás részről. Reggel pedig úgy ébredt, hogy a lábai kalimpáltak az ágy rácsain kifelé:-) Nagyon édi volt!
Már 2 napja nagyon nyűgös a Drágám, ahogy írtam is de ma csúcsot döntött. 5 percre nem tudom letenni, csak a játszószőnyegen volt el néha. Egész nap turmákolta a kis szájába a kezét, kocogtatja a fogínét és amikor hozzáérek űvölt. Ráadásul a kis dudor a fogínyén gyanúsan egyre nagyobb.
Ma felhívtam a Doktor Urat! Jövő héten szerdán kell csak felmennünk kontroll vizsgálatra és remélhetőleg utána már jöhetünk is haza rögtön:-) Már kedden délután felmegyünk, mert akkor megint el tudunk menni kedden és szerdán is két kezelésre is!
HOLNAP ISMÉT JELENTKEZÜNK INNEN MANÓVILÁGBÓL:-)
2010. november 10., szerda
Pécsi kórházlátogatás
2010. november 10
A cím ellenére hál Isten, semmi negatív nem történt a mai nap folyamán, leszámítva a kórházi parkolásom sztoriját de ezt inkább hagyjuk, ezzel senkit nem akarok fárasztani!
Ma benn voltunk a pécsi kórházba egy szurira! Véreredményt sem néztek, mert az csak a jövőhéten lesz szükséges! A Bazsi egy kis hős volt:-) A szurira már fel sem figyelt csak amikor elkezdte csípni a tartalma a kis kezecskéjét! De ahogy szokott hamar lenyugodott és utána már mosolygott is tovább ahogy szokott!
Reggeli mérlegelésünkkor hatalmas örömóda szólt...elértük az 5 kilót:-))) Ez hatalmas eredmény, főleg reggel, mert ez a tiszta súly!
Kicsit nyügi volt ma a drágám, amit valószínűleg a szurinak tudhatunk be. Az idősebb gyerekek ugyanis azt tapasztalták, hogy ennek hatására csontfájdalmat éreznek! Annyira rossz, hogy nem tudja megmondani mi fáj, csak sír!
Hamarosan veszek végre elemet a fényképezőnkbe és akkor végre képekkel is gazdagítom a bejegyzéseimet, mert ez a lényeg:-)
Holnap reggel hívom a pesti orvost és akkor kiderül, hogy mikor kell mennünk legközelebb Pestre. Remélem csak ismét egy kontroll vizsgálat lesz és, ami talán ennél is fontosabb, hogy a Bazsi továbbra is ilyen jól lesz, mit az elmúlt napokban...MA EGY ÚJABB SZÉP NAPUNK VOLT:-))))
A cím ellenére hál Isten, semmi negatív nem történt a mai nap folyamán, leszámítva a kórházi parkolásom sztoriját de ezt inkább hagyjuk, ezzel senkit nem akarok fárasztani!
Ma benn voltunk a pécsi kórházba egy szurira! Véreredményt sem néztek, mert az csak a jövőhéten lesz szükséges! A Bazsi egy kis hős volt:-) A szurira már fel sem figyelt csak amikor elkezdte csípni a tartalma a kis kezecskéjét! De ahogy szokott hamar lenyugodott és utána már mosolygott is tovább ahogy szokott!
Reggeli mérlegelésünkkor hatalmas örömóda szólt...elértük az 5 kilót:-))) Ez hatalmas eredmény, főleg reggel, mert ez a tiszta súly!
Kicsit nyügi volt ma a drágám, amit valószínűleg a szurinak tudhatunk be. Az idősebb gyerekek ugyanis azt tapasztalták, hogy ennek hatására csontfájdalmat éreznek! Annyira rossz, hogy nem tudja megmondani mi fáj, csak sír!
Hamarosan veszek végre elemet a fényképezőnkbe és akkor végre képekkel is gazdagítom a bejegyzéseimet, mert ez a lényeg:-)
Holnap reggel hívom a pesti orvost és akkor kiderül, hogy mikor kell mennünk legközelebb Pestre. Remélem csak ismét egy kontroll vizsgálat lesz és, ami talán ennél is fontosabb, hogy a Bazsi továbbra is ilyen jól lesz, mit az elmúlt napokban...MA EGY ÚJABB SZÉP NAPUNK VOLT:-))))
2010. november 9., kedd
Köszönet
2010. november 09
Nehezen találok arra szavakat, hogy leírjam mit éreztem és mit érzek még most is, azzal kapcsolatban, ami tegnap történt! Hihetetlen érzés volt a fiam plakátját látni egy bulin és látni azt a sok embert, aki csak miatta jött el, és miatta tevékenykedett, dolgozott ennyit és összehozták ezt a fantasztikus estét! Az a rengeteg barát és az a sok szeretet , amit tegnap éreztem leírhatatlan. Igyekeztem mindenkinek is személyesen megköszönni, de ezúton is még egyszer köszönetemet nyilvánítom mindenkinek, aki részt vett a tegnap estén vagy így, vagy úgy!
Számokat nem akarok mondani de a segítségetekkel elegendő pénzt gyűlt össze ahhoz, hogy Bazsi kezelését még hosszú hosszú ideig folytatni tudjuk!
A tegnap estén kívül szeretném megragadni az alkalmat, hogy, mind a családnak, mind pedig a barátoknak is megköszönjem azt a sok segítséget, amit kaptunk. Annyi emberről van szó, hogy név szerint le se tudom írni és mindenkit név szerint megemlíteni, de azt hiszem aki kell az tudja, hogy mennyire hálásak vagyunk mindenért!
Csak ugyanennyi ennyi szeretetet, törődést kívánok mindenkinek!
...MERT OLYAN VILÁGOT NEM TUDOK ELKÉPZELNI, AMELYBEN NE MOSOLYOGNA A BAZSI!!!!!
Nehezen találok arra szavakat, hogy leírjam mit éreztem és mit érzek még most is, azzal kapcsolatban, ami tegnap történt! Hihetetlen érzés volt a fiam plakátját látni egy bulin és látni azt a sok embert, aki csak miatta jött el, és miatta tevékenykedett, dolgozott ennyit és összehozták ezt a fantasztikus estét! Az a rengeteg barát és az a sok szeretet , amit tegnap éreztem leírhatatlan. Igyekeztem mindenkinek is személyesen megköszönni, de ezúton is még egyszer köszönetemet nyilvánítom mindenkinek, aki részt vett a tegnap estén vagy így, vagy úgy!
Számokat nem akarok mondani de a segítségetekkel elegendő pénzt gyűlt össze ahhoz, hogy Bazsi kezelését még hosszú hosszú ideig folytatni tudjuk!
A tegnap estén kívül szeretném megragadni az alkalmat, hogy, mind a családnak, mind pedig a barátoknak is megköszönjem azt a sok segítséget, amit kaptunk. Annyi emberről van szó, hogy név szerint le se tudom írni és mindenkit név szerint megemlíteni, de azt hiszem aki kell az tudja, hogy mennyire hálásak vagyunk mindenért!
Csak ugyanennyi ennyi szeretetet, törődést kívánok mindenkinek!
...MERT OLYAN VILÁGOT NEM TUDOK ELKÉPZELNI, AMELYBEN NE MOSOLYOGNA A BAZSI!!!!!
2010. november 8., hétfő
Újra itthon:-)
2010. november 8
Újra itthon:-))))
Nagyon izgultunk a mai nap miatt, de hazajöhettünk:-) Nagyon boldog vagyok:-)
Bár a mai nap, az utazás, a betegség és minden megviselt egy kicsit, mai miatt hisztisebb voltam a kelleténél...bocsánat mindenkinek, akit megbántottam, ez miatt, legfőképpen a férjemet!!!
Az eredmények sajnos nem voltak 100 % -osak, mert a neutrophinünk lecsökkent 230-ra, de az orvos úgy látta Bazsi jó állapotban van, szépen fejlődik ezért adott neki egy szurit és jöhettünk haza! Szerdán meg kell látogatnunk a pécsi kórházat még egy szurira és egy vérképre, és annak a függvényében derül ki, hogy mikor kell legközelebb Pestre mennünk!
Ma is volt egy kezelésünk! Bazsi nagyon évezte...végig dundizott:-) A ma délelőtt lefárasztotta, mert a vérvétel megint nem volt egyszerű, így egész hazafelé is alukált:-)
Most rohanok, mert én is lenézek kicsit a Lépcsőházba...megnézni, hogy mi mindent szerveztek a kis Manónknak!
ÚJRA ITTHON:-))))
Újra itthon:-))))
Nagyon izgultunk a mai nap miatt, de hazajöhettünk:-) Nagyon boldog vagyok:-)
Bár a mai nap, az utazás, a betegség és minden megviselt egy kicsit, mai miatt hisztisebb voltam a kelleténél...bocsánat mindenkinek, akit megbántottam, ez miatt, legfőképpen a férjemet!!!
Az eredmények sajnos nem voltak 100 % -osak, mert a neutrophinünk lecsökkent 230-ra, de az orvos úgy látta Bazsi jó állapotban van, szépen fejlődik ezért adott neki egy szurit és jöhettünk haza! Szerdán meg kell látogatnunk a pécsi kórházat még egy szurira és egy vérképre, és annak a függvényében derül ki, hogy mikor kell legközelebb Pestre mennünk!
Ma is volt egy kezelésünk! Bazsi nagyon évezte...végig dundizott:-) A ma délelőtt lefárasztotta, mert a vérvétel megint nem volt egyszerű, így egész hazafelé is alukált:-)
Most rohanok, mert én is lenézek kicsit a Lépcsőházba...megnézni, hogy mi mindent szerveztek a kis Manónknak!
ÚJRA ITTHON:-))))
2010. november 7., vasárnap
Lebetegedve
2010. november 07
Reggelre mind a ketten a Petivel, arra ébredtünk, hogy nagyon kapar a torkunk. Valószínűleg mind a ketten megfáztunk. Kicsit lazán vettük az elmúl napokban a jó időt, úgyhogy ráfáztunk...szó szerint. Elég rossz, mert ilyenkor az ember sokkal nyűgösebb és nehezebben is tud ezerrel pozitív lenni, márpedig most megint arra van szükségünk. Próbálom tartani magam és erős lenni, nem ágynak esni, mert akkor a kis Manóval mi lesz? Pedig érzem, hogy rendesen odavagyok. Ráadásul egész nap nagyon odafigyeltem, ne puszilgassam, ne hajoljak nagyon közel nehogy valami gond legyen. Bár szerintem csak egy szimpla megfázás, de azért az ördög nem alszik! MIndennel tömjük magunkat, vitaminok, mézes tea stb. Remélem, hogy holnapra már jobban leszünk mind a ketten.
A Manó kicsit nyűgös volt egész nap, sok tartogatást igényelt:-) Este viszont megint végigalidtza az éjszakát, és nem ám akármeddig reggel fél hétig:-) Nagyon ügyi volt.
Délelött voltunk megint a krániós kezelésen, Bazsi nagyon ügyesen viselte. Ráadásul, nagyon jó hírrel jöttünk el. A terapeutánk szerint a Bazsi nagyon fogékony a dolgokra és úgy érze egyre jobban van, még azt is megmeri kockáztatni, hogy rendbejönnek a dolgok. Végre egy masszív szál amibe kapaszkodhatunk. ha megúszhatnánk a transzplantáció nélkül az maga lenne a csoda:-)
Már nagy izgalommal várom a holnapi napot, hogy milyen eredmény lesz! Nagyon nagyon bízok továbbra is benne, hogy hazamehetünk és csak egy hét múlva kell ismét kontrollra jönnünk...el se tudom mondani mennyire. Mindenki szorítson nagyon nekünk!!!! Bár tudom, hogy anélkül, hogy mondanám is megteszi ezt mindenki nekünk, aki ismer minket!
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kis Drágának jön a foga. ma benyúltama szájába és valami kis dudort éreztem az alsó fogínyén! Nem vagyok benne biztos, hogy az egy kis fog kezdemény, mert nem találkoztam még ilyen helyzettel, de nagyon gyanús az a kis púpocska. Lehet, hogy egyik reggel egy kis foggal ébredünk? Nagyon vicces lesz, az biztos, amikor lesz egy kis foga:-) Majd szólok a fogtündérnek, hogy könnyebben kibújhasson, és ne szenvedjen vele sokat:-)
Remélem holnap már otthonról írok ismét... OTTHONRÓL:-)
Reggelre mind a ketten a Petivel, arra ébredtünk, hogy nagyon kapar a torkunk. Valószínűleg mind a ketten megfáztunk. Kicsit lazán vettük az elmúl napokban a jó időt, úgyhogy ráfáztunk...szó szerint. Elég rossz, mert ilyenkor az ember sokkal nyűgösebb és nehezebben is tud ezerrel pozitív lenni, márpedig most megint arra van szükségünk. Próbálom tartani magam és erős lenni, nem ágynak esni, mert akkor a kis Manóval mi lesz? Pedig érzem, hogy rendesen odavagyok. Ráadásul egész nap nagyon odafigyeltem, ne puszilgassam, ne hajoljak nagyon közel nehogy valami gond legyen. Bár szerintem csak egy szimpla megfázás, de azért az ördög nem alszik! MIndennel tömjük magunkat, vitaminok, mézes tea stb. Remélem, hogy holnapra már jobban leszünk mind a ketten.
A Manó kicsit nyűgös volt egész nap, sok tartogatást igényelt:-) Este viszont megint végigalidtza az éjszakát, és nem ám akármeddig reggel fél hétig:-) Nagyon ügyi volt.
Délelött voltunk megint a krániós kezelésen, Bazsi nagyon ügyesen viselte. Ráadásul, nagyon jó hírrel jöttünk el. A terapeutánk szerint a Bazsi nagyon fogékony a dolgokra és úgy érze egyre jobban van, még azt is megmeri kockáztatni, hogy rendbejönnek a dolgok. Végre egy masszív szál amibe kapaszkodhatunk. ha megúszhatnánk a transzplantáció nélkül az maga lenne a csoda:-)
Már nagy izgalommal várom a holnapi napot, hogy milyen eredmény lesz! Nagyon nagyon bízok továbbra is benne, hogy hazamehetünk és csak egy hét múlva kell ismét kontrollra jönnünk...el se tudom mondani mennyire. Mindenki szorítson nagyon nekünk!!!! Bár tudom, hogy anélkül, hogy mondanám is megteszi ezt mindenki nekünk, aki ismer minket!
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kis Drágának jön a foga. ma benyúltama szájába és valami kis dudort éreztem az alsó fogínyén! Nem vagyok benne biztos, hogy az egy kis fog kezdemény, mert nem találkoztam még ilyen helyzettel, de nagyon gyanús az a kis púpocska. Lehet, hogy egyik reggel egy kis foggal ébredünk? Nagyon vicces lesz, az biztos, amikor lesz egy kis foga:-) Majd szólok a fogtündérnek, hogy könnyebben kibújhasson, és ne szenvedjen vele sokat:-)
Remélem holnap már otthonról írok ismét... OTTHONRÓL:-)
2010. november 6., szombat
Újra Pesten
2010. november 06
Ismét fenn Pesten...
Tegnap este Manó nagyon ügyes volt, először átaludta az éjszakát:-) Este 8-tól reggel 5-ig aludt egy huzamban, egy hangja nem volt! Fel is ébredtem kétszer és megnéztem nincs-e valami gond valami, mert furcsa volt, hogy éjszaka nem kel fel. Remélem ez egy tartós állapot marad...és persze mindemellett szépen hízik tovább, és nem fog mutatkozni a súlyában egy étkezés kimaradása. Hálás vagyok érte, hogy idáig eljutott, mert az éjszakai etetések, már sokszor nagyon nehezen mentek, főleg egy nehéz nap után!
A másik nagy lépésünk a mai nap, hogy már kétszer teljes egészében pépes hamit ettünk:-) Eddig csak 1 volt a másodikat pedig csak próbáltuk bevezetni szép lassan, de ma szépen kétszer megette a kis hamikáját...mellesleg nagyon ügyesen kanálból:-)
Délután 4 órakkor indultunk Pestre, úgyhogy most ismét itt vagyunk a szállón. Nagyon furcsa volt visszajönni...de remélem tényleg csak egy gyors kirándulás lesz és hétfőn már megyünk is ismét haza, egy hétre, vagy ... ki tudja. Csak legyenek jók az eredmények, ezt kívánom...minimum egy 1000-es neutrophin számot és egy 10 alatti CRP-t. Ha kérhetek még egyet akkor a májenzimek is rendeződjenek, mert akkor végre abbahagyhatjuk azt a keserű gyógyszert!Az nagyon jó lenne, azt hiszem mind a kettőnknek!
Az út gyorsan elment és a kis Drága meint végigaludta az utat. Eleinte nézelődött nem tudta, mi történik körülötte, kérdő szemekkel nézett rám, aztán dundizott egészen Pestig. Fürcsi és egy hatalmas evés után pedig bealudt, azóta is szépeket álmodik:-)
Holnap ismét lesz egy krániós kezelésünk! Aztán pedig hétfőn is!
Jó éjszakát mindenkienk mára, én is megyek mert hosszú volt ez a mai nap!
Ismét fenn Pesten...
Tegnap este Manó nagyon ügyes volt, először átaludta az éjszakát:-) Este 8-tól reggel 5-ig aludt egy huzamban, egy hangja nem volt! Fel is ébredtem kétszer és megnéztem nincs-e valami gond valami, mert furcsa volt, hogy éjszaka nem kel fel. Remélem ez egy tartós állapot marad...és persze mindemellett szépen hízik tovább, és nem fog mutatkozni a súlyában egy étkezés kimaradása. Hálás vagyok érte, hogy idáig eljutott, mert az éjszakai etetések, már sokszor nagyon nehezen mentek, főleg egy nehéz nap után!
A másik nagy lépésünk a mai nap, hogy már kétszer teljes egészében pépes hamit ettünk:-) Eddig csak 1 volt a másodikat pedig csak próbáltuk bevezetni szép lassan, de ma szépen kétszer megette a kis hamikáját...mellesleg nagyon ügyesen kanálból:-)
Délután 4 órakkor indultunk Pestre, úgyhogy most ismét itt vagyunk a szállón. Nagyon furcsa volt visszajönni...de remélem tényleg csak egy gyors kirándulás lesz és hétfőn már megyünk is ismét haza, egy hétre, vagy ... ki tudja. Csak legyenek jók az eredmények, ezt kívánom...minimum egy 1000-es neutrophin számot és egy 10 alatti CRP-t. Ha kérhetek még egyet akkor a májenzimek is rendeződjenek, mert akkor végre abbahagyhatjuk azt a keserű gyógyszert!Az nagyon jó lenne, azt hiszem mind a kettőnknek!
Az út gyorsan elment és a kis Drága meint végigaludta az utat. Eleinte nézelődött nem tudta, mi történik körülötte, kérdő szemekkel nézett rám, aztán dundizott egészen Pestig. Fürcsi és egy hatalmas evés után pedig bealudt, azóta is szépeket álmodik:-)
Holnap ismét lesz egy krániós kezelésünk! Aztán pedig hétfőn is!
Jó éjszakát mindenkienk mára, én is megyek mert hosszú volt ez a mai nap!
2010. november 5., péntek
Nagy munkálatok
2010. november 5
Ma elkezdődtek a munkálatok, a házon, hogy Manónak biztosítani tudjuk a megfelelő higiéniát! Mit jelent ez? Aki volt már nálunk az tudja, hogy sajna kicsit gyenge volt az ajtó rendszerünk, pláne, hogy minden bejött rajta körbe így egy régi függöny választotta el az ajtót a nagyszobától. Már régóta érett, hogy megcsináljuk az előszobát, csak sajnos az utóbbi időben elég sok pénz elment...gondolom nem kell mondanom mire, így tartalékaink lassan lassan fogytak. De egyszerűen most muszáj volt ezt megcsinálni! A Peti bátyjának, kedves Apósomnak és egy nagyon jó barátnak köszönhetően, ma hatalmas haladás történt az ügy érdekében:-) Fantasztikus nagyot dolgoztak! Ha ez elkészül, már csak egy festés és a Bazsi szobájának félsterillé alakítása van hátra, ahhoz, hogy a transzplantáció után minden rendben legyen és megfelelő körülmények között tudjon tovább cseperedni!
Manókámnak tegnap óta tele van a nózikája mindeféleségekkel...nem részletezném! Már tegnap többször ki kellet szívnom az orrát és még éjszaka is, ami persze nem nagyon tetszett neki, megértem...pedig még nem is porszívót használok! A doktornőt fel is hívtam, hogy nézzen ki hozzánk, mert kicsit aggódom. De szerencsére nem piros a kis torka és a tüdeje is tiszta így valószínűleg a száraz levegő, vagy a túlzott nyáltermelés okozta a dolgot.
Szegénykém este nagyon nagyon nehezen nyugodott le. Egy pár napja már kilódunk egy gyógyszerrel, amit a rossz máj értékek miatt kaptunk. A gyógyszer ugyanis olyan keserű,mint az epe...tudom mert megkóstóltam!Ma este körülbelül egy 15 perces sírás után nyugodott le!
Holnap indulunk vissza Pestre, de csak egy valamire tudok gondolni, hogy MINDEN RENDBEN LESZ ÉS JÖHETÜNK VISSZA...legalább megint egy hétre!
Ma elkezdődtek a munkálatok, a házon, hogy Manónak biztosítani tudjuk a megfelelő higiéniát! Mit jelent ez? Aki volt már nálunk az tudja, hogy sajna kicsit gyenge volt az ajtó rendszerünk, pláne, hogy minden bejött rajta körbe így egy régi függöny választotta el az ajtót a nagyszobától. Már régóta érett, hogy megcsináljuk az előszobát, csak sajnos az utóbbi időben elég sok pénz elment...gondolom nem kell mondanom mire, így tartalékaink lassan lassan fogytak. De egyszerűen most muszáj volt ezt megcsinálni! A Peti bátyjának, kedves Apósomnak és egy nagyon jó barátnak köszönhetően, ma hatalmas haladás történt az ügy érdekében:-) Fantasztikus nagyot dolgoztak! Ha ez elkészül, már csak egy festés és a Bazsi szobájának félsterillé alakítása van hátra, ahhoz, hogy a transzplantáció után minden rendben legyen és megfelelő körülmények között tudjon tovább cseperedni!
Manókámnak tegnap óta tele van a nózikája mindeféleségekkel...nem részletezném! Már tegnap többször ki kellet szívnom az orrát és még éjszaka is, ami persze nem nagyon tetszett neki, megértem...pedig még nem is porszívót használok! A doktornőt fel is hívtam, hogy nézzen ki hozzánk, mert kicsit aggódom. De szerencsére nem piros a kis torka és a tüdeje is tiszta így valószínűleg a száraz levegő, vagy a túlzott nyáltermelés okozta a dolgot.
Szegénykém este nagyon nagyon nehezen nyugodott le. Egy pár napja már kilódunk egy gyógyszerrel, amit a rossz máj értékek miatt kaptunk. A gyógyszer ugyanis olyan keserű,mint az epe...tudom mert megkóstóltam!Ma este körülbelül egy 15 perces sírás után nyugodott le!
Holnap indulunk vissza Pestre, de csak egy valamire tudok gondolni, hogy MINDEN RENDBEN LESZ ÉS JÖHETÜNK VISSZA...legalább megint egy hétre!
2010. november 4., csütörtök
Olyan normális
2010. november 04
Ma már teljesen úgy éreztem, mintha minden rendben lenne és mintha nem is lenne semmi gond körülöttünk! Az itthon töltött napok valóban feltöltenek minket, főleg ilyen szempontból. Leszámítva a mai napi ismételt ügyintézésemet,ami félig meddig sikertelen volt ismét - nem szeretnék belemenni, mert csak ismét felhúznám magam - teljesen kerek volt a mai napunk!
A Manó nagyon szépen aludt az éjszaka, amiért nagyon hálás voltam, mert tegnap este nagyon fáradtan feküdtem le, így kicsit én is kipihenhettem magam. Éjjel 3-kor kelt fel egyszer enni és reggel 6.30-kor kelt, mintha átállt volna az új időszámításra. Sajnos Apa tegnap este sokáig dolgozott, így nem tudtunk sokat együtt lenni, de sebaj, majd bepótoljuk:-)
Délelőtt kevés időt töltöttem Manóval, mert, mint már írtam ügyintézésben voltam, de délután sokat huncutkodtunk! Manónak kicsit el lett kényeztetve a kis popója, azt hiszem:-) A Mamám sokat vigyázott rá az utóbbi időben, ő pedig előszeretettel tartogatja egész nap, ha kell. Vagyis Manóka megszokta ezt a dolgot... a kis Huncut:-) Amint látótávolságon kívül kerültem, rögtön el kezdett hisztikézni...igen hiszti volt, nem sírás, ezt már azért megismerem:-) Ettünk egy nagy pépeset, ami után külön kis táncos műsort kellet lejtenem a kisfiamnak, mert már semmi nem kötötte le! Na ez már nagyon tetszett neki:-) Szerintem, ha valaki látta biztos halálra röhögte magát a lejtett táncomon:-)
Manó már alszik, elfáradt...
Azt hiszem ilyen lenne minden napunk, ha minden rendben lenne...valóban olyan volt ez a nap, mintha SEMMI GONDUNK NEM LENNE!Bárcsak minden nap, minden pillanat ilyen lenne! Bárcsak meggyógyulna a mi kis Manónk! Ezzel a gondolattal alszom ma el és ezzel a képpel fogok álmodni!SZERETLEK MANÓ!
Ma már teljesen úgy éreztem, mintha minden rendben lenne és mintha nem is lenne semmi gond körülöttünk! Az itthon töltött napok valóban feltöltenek minket, főleg ilyen szempontból. Leszámítva a mai napi ismételt ügyintézésemet,ami félig meddig sikertelen volt ismét - nem szeretnék belemenni, mert csak ismét felhúznám magam - teljesen kerek volt a mai napunk!
A Manó nagyon szépen aludt az éjszaka, amiért nagyon hálás voltam, mert tegnap este nagyon fáradtan feküdtem le, így kicsit én is kipihenhettem magam. Éjjel 3-kor kelt fel egyszer enni és reggel 6.30-kor kelt, mintha átállt volna az új időszámításra. Sajnos Apa tegnap este sokáig dolgozott, így nem tudtunk sokat együtt lenni, de sebaj, majd bepótoljuk:-)
Délelőtt kevés időt töltöttem Manóval, mert, mint már írtam ügyintézésben voltam, de délután sokat huncutkodtunk! Manónak kicsit el lett kényeztetve a kis popója, azt hiszem:-) A Mamám sokat vigyázott rá az utóbbi időben, ő pedig előszeretettel tartogatja egész nap, ha kell. Vagyis Manóka megszokta ezt a dolgot... a kis Huncut:-) Amint látótávolságon kívül kerültem, rögtön el kezdett hisztikézni...igen hiszti volt, nem sírás, ezt már azért megismerem:-) Ettünk egy nagy pépeset, ami után külön kis táncos műsort kellet lejtenem a kisfiamnak, mert már semmi nem kötötte le! Na ez már nagyon tetszett neki:-) Szerintem, ha valaki látta biztos halálra röhögte magát a lejtett táncomon:-)
Manó már alszik, elfáradt...
Azt hiszem ilyen lenne minden napunk, ha minden rendben lenne...valóban olyan volt ez a nap, mintha SEMMI GONDUNK NEM LENNE!Bárcsak minden nap, minden pillanat ilyen lenne! Bárcsak meggyógyulna a mi kis Manónk! Ezzel a gondolattal alszom ma el és ezzel a képpel fogok álmodni!SZERETLEK MANÓ!
2010. november 3., szerda
Egész nap itthon
2010. november 03
Manó ma reggel huncut módon 5 órakor már magyarázott az ágyában. Annyira édes reggel...nem sír, csak jár a kis szája, játszik a csicsikendővel és csak a babfigyelőn látom, ahogy világítanak gomb kis szemei:-)
Gondoltam húzom kicsit az időt, de nem jött össze, ez az időzavar még nem rendeződött a kis Drágánál. Így hát 5.30 körül átestünk a reggeli szertartáson...pelenkázás, súlymérés, evés és egy gyógyszerek. Most viszont okosabb voltam, mint tegnap és a Peti tanácsára közénk raktam, hátha visszaalszik. Így is lett! Igaz fél órába telt de aludtunk még 8 óráig.
Elhatároztam, hogy ma pihenünk egész nap...hát Manó nem így gondolta! Nagyon nyügi volt egész nap. Remélem csak a kis fogacskája dolgozik, mert ennek jelei mutatkoztak. LÁzunk nem volt, se hőemelkedés, úgyhogy biztos minden rendben van!
Ma megkaptuk megint a kezelésünket. Érződött a nyűgössége, mert sokkal többet sírt közbe, mint szokott, főleg a kis mellkasánál. De aztán lenyugodott és hami után be is aludtunk!
Most én is megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Két napja megint estére úgy elfáradok, mintha egész nap futottam volna...JÓ ÉJT MANÓ! JÓ ÉJT MINDENKI!
Manó ma reggel huncut módon 5 órakor már magyarázott az ágyában. Annyira édes reggel...nem sír, csak jár a kis szája, játszik a csicsikendővel és csak a babfigyelőn látom, ahogy világítanak gomb kis szemei:-)
Gondoltam húzom kicsit az időt, de nem jött össze, ez az időzavar még nem rendeződött a kis Drágánál. Így hát 5.30 körül átestünk a reggeli szertartáson...pelenkázás, súlymérés, evés és egy gyógyszerek. Most viszont okosabb voltam, mint tegnap és a Peti tanácsára közénk raktam, hátha visszaalszik. Így is lett! Igaz fél órába telt de aludtunk még 8 óráig.
Elhatároztam, hogy ma pihenünk egész nap...hát Manó nem így gondolta! Nagyon nyügi volt egész nap. Remélem csak a kis fogacskája dolgozik, mert ennek jelei mutatkoztak. LÁzunk nem volt, se hőemelkedés, úgyhogy biztos minden rendben van!
Ma megkaptuk megint a kezelésünket. Érződött a nyűgössége, mert sokkal többet sírt közbe, mint szokott, főleg a kis mellkasánál. De aztán lenyugodott és hami után be is aludtunk!
Most én is megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Két napja megint estére úgy elfáradok, mintha egész nap futottam volna...JÓ ÉJT MANÓ! JÓ ÉJT MINDENKI!
2010. november 2., kedd
Ügyintézés
2010. november 02
Sajnos azzal, hogy hazajöhettünk egy rakat teendő is a nyakamba zuhant, az örömök mellett. Ma egész nap alig lehettem a kis Manómmal, mert reggeltől délutánig non-stop rohangáltam a városba, intézve a teendőket, főleg a Manó ügyével kapcsolatban. Hálás vagyok amiért a Mamim ismét tudott vigyázni a Bazsira, mert őt sehova nem vihetem, vagyis ha a Mama nem tudott volna segíteni konkrétan semmit nem tudnék elintézni. Estére mire végleg hazaértem teljesen kidőltem, és a Manó is nagyon nyűgös volt, mert reggel korán már 5.30-kor kelt és ráadásul a pocónk is nagyon fájt. Azt hiszem ezt az idő átállítást nem igazán tudjuk megszokni.
Megfogadtam, hogy amíg itthon vagyunk és minden rendben van, nem panaszkodom, csak a szép dolgokról írok, de egyszerűen nem bírom ki, hogy le ne írjam a mai nappal kapcsolatos élményemet, mert ez is a témába vág. Kérek mindenkit, hogy ne panaszkodásnak vegye, a következő sorokat, de egyszerűen ki kell adnom magamból, mert különben felrobbanok!!!
Egy egész listával indultam neki a mai napnak, végiggondolva, hogy mit is kell elintéznem, hova kell mennem és mi a legrövidebb és leggyorsabb útja ennek a sok sok mindennek. A tervem már reggel buktával indult, de ekkor még nagyon kitartó voltam és megfogadtam a mai napom akkor is nagyon szép lesz és mindent el fogok tudni intézni. A magyar bürokrácia azonban közbeszólt. A súlyadó ügyintézésével kezdtem, mert a Bazsira való tekintetettel elengedi a Magyar Állam a súlyadónkat. Szóval fél óra várás után, minden szükséges papírral a kezembe végre bekerültem a kis irodába, ahol közölték velem, hogy a 7 pontos orvosi igazolás, amit már leadtam a családi pótlék intézésénél, szükséges. Természetesen csak egy példányom volt belőle, amit mint említettem már leadtam és ha lenne akkor se lenne megfelelő a másolat, és a zárójelentés sem jó. Vagyis tudatosult bennem errefelé lesz még egy köröm. Hogy mikor? Nem tudom!Itt már kezdtem kicsit kiborulni, mert biztos voltam benne még egy napom rámegy ezekre a dolgokra, de sebaj az okmányirodában mindent el fogok tudni intézni, amit kell. E hónap november 15-ével lejár a TGYÁS időszaka, így meg kell igényelnem a GYED-et, ami újabb formanyomtatványok beadásával jár, plussz...és most figyeljetek, EREDETI SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT leadásával. Nem jó másolat, sem hivatalos másolat, csak eredeti. Rendben gondoltam, nem gond, az okmányirodában majd segítenek. Persze 1 óra várakozás és 2000 HUF illetékbélyeg ellenében. Nevetséges...Állambácsi vagy valamilyen illetékes emberke kitalálja, hogy eredeti kell és még én fizessek érte, mert azért remélem azt ők sem gondolták komolyan, hogy az egyetlen eredeti példányt leadom! OK! Elmentem hát postára illetékbélyegért...1,5 óra de sikerült! Már csak 1 dolgom van itt, a rokkant kártyát az autóra elintézni. Természetesen előzetes időpontot kell kérni...értem vagyis ide is vissza kell még jönnöm, vagyis egyre inkább tudatosult bennem, hogy még egy napot, vagy legalább is egy délelöttöt kérnem kell a Mamámtól, hogy vigyázzon a Bazsira! Azért a biztonság kedvéért, megkérdeztem még egyszer, hogy mire van pontosan szükség, nehogy még az után még egyszer vissza kelljen jönnöm... a Bazsi papírjai, a 7 pontos igazolás (ismét egy :-) és most jön megint a lényeg EGY FOTÓ A BAZSIRÓL! Oh, ez nem gond, az van, nade igazolványkép, ott helybe...elmeséltem a hölgynek, hogy nem tudom magammal hozni a gyereket mert olyan betegsége van, amivel jelenleg nem vihetem emberek közé. Semmi gond, akkor oldjam meg...miután az illetékes hölgy kitessékelt az ajtón, pedig csak egy gyors kérdésem lett volna, úgy döntöttem majd elintézem én magam. Felhívtam, hát a Nati barátnőmet, hogy segítsen, mert ő fotós, biztos menni fog...menni fog, ez legalább sikerült!
Na ezen a ponton azt hiszem elfáradtam, mindez 2,5 órámba került ( a fent leírtak) és mindösszesen egy születési anyakönyvi kivonatot tudtam kikérni!!! Azt hiszem ezt nevezik a Magyar Bürokráciának!
Ha már a témánál tartok had említsek meg még valamit, ami már nagyon régóta piszkálja az orromat! A Magyar Államkincstár nagyon rendes és kapott a Bazsi egy kártyát, aminek a segítségével ő és egy kísérője 10%-os áron utazhat minden tömegközlekedési járaton! Ez a tartósan beteg gyermekek utazási kedvezménye. Nagyon rendes az államtól, csak kérdezem én, hogy egy olyan gyereket, akit több ember közé nem vihetek, mert azonnal megfertőzödik, hogyan vigyek bármilyen buszra, vagy vonatra. Nélküle természetesen ez a kedvezmény pedig nem vehető igénybe. Félreértés ne essék nem akarok én kritizálni, mert minden kis segítségnek örülünk a jelen állapotban, de ezt azért szerintem mindenki belátja, hogy használhatatlan segítség!
Elnézést az erős hangvételért, néhol, és, hogy kicsit más jellegű dolgokról írtam ma, mint szoktam, de úgy gondolom ez is ide tartozik. Mára befejeztem soraimat, bízom benne, hogy holnap egy sokkal kevésbé fárasztó és VIDÁM NAP KÖSZÖNT RÁNK:-)
Sajnos azzal, hogy hazajöhettünk egy rakat teendő is a nyakamba zuhant, az örömök mellett. Ma egész nap alig lehettem a kis Manómmal, mert reggeltől délutánig non-stop rohangáltam a városba, intézve a teendőket, főleg a Manó ügyével kapcsolatban. Hálás vagyok amiért a Mamim ismét tudott vigyázni a Bazsira, mert őt sehova nem vihetem, vagyis ha a Mama nem tudott volna segíteni konkrétan semmit nem tudnék elintézni. Estére mire végleg hazaértem teljesen kidőltem, és a Manó is nagyon nyűgös volt, mert reggel korán már 5.30-kor kelt és ráadásul a pocónk is nagyon fájt. Azt hiszem ezt az idő átállítást nem igazán tudjuk megszokni.
Megfogadtam, hogy amíg itthon vagyunk és minden rendben van, nem panaszkodom, csak a szép dolgokról írok, de egyszerűen nem bírom ki, hogy le ne írjam a mai nappal kapcsolatos élményemet, mert ez is a témába vág. Kérek mindenkit, hogy ne panaszkodásnak vegye, a következő sorokat, de egyszerűen ki kell adnom magamból, mert különben felrobbanok!!!
Egy egész listával indultam neki a mai napnak, végiggondolva, hogy mit is kell elintéznem, hova kell mennem és mi a legrövidebb és leggyorsabb útja ennek a sok sok mindennek. A tervem már reggel buktával indult, de ekkor még nagyon kitartó voltam és megfogadtam a mai napom akkor is nagyon szép lesz és mindent el fogok tudni intézni. A magyar bürokrácia azonban közbeszólt. A súlyadó ügyintézésével kezdtem, mert a Bazsira való tekintetettel elengedi a Magyar Állam a súlyadónkat. Szóval fél óra várás után, minden szükséges papírral a kezembe végre bekerültem a kis irodába, ahol közölték velem, hogy a 7 pontos orvosi igazolás, amit már leadtam a családi pótlék intézésénél, szükséges. Természetesen csak egy példányom volt belőle, amit mint említettem már leadtam és ha lenne akkor se lenne megfelelő a másolat, és a zárójelentés sem jó. Vagyis tudatosult bennem errefelé lesz még egy köröm. Hogy mikor? Nem tudom!Itt már kezdtem kicsit kiborulni, mert biztos voltam benne még egy napom rámegy ezekre a dolgokra, de sebaj az okmányirodában mindent el fogok tudni intézni, amit kell. E hónap november 15-ével lejár a TGYÁS időszaka, így meg kell igényelnem a GYED-et, ami újabb formanyomtatványok beadásával jár, plussz...és most figyeljetek, EREDETI SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT leadásával. Nem jó másolat, sem hivatalos másolat, csak eredeti. Rendben gondoltam, nem gond, az okmányirodában majd segítenek. Persze 1 óra várakozás és 2000 HUF illetékbélyeg ellenében. Nevetséges...Állambácsi vagy valamilyen illetékes emberke kitalálja, hogy eredeti kell és még én fizessek érte, mert azért remélem azt ők sem gondolták komolyan, hogy az egyetlen eredeti példányt leadom! OK! Elmentem hát postára illetékbélyegért...1,5 óra de sikerült! Már csak 1 dolgom van itt, a rokkant kártyát az autóra elintézni. Természetesen előzetes időpontot kell kérni...értem vagyis ide is vissza kell még jönnöm, vagyis egyre inkább tudatosult bennem, hogy még egy napot, vagy legalább is egy délelöttöt kérnem kell a Mamámtól, hogy vigyázzon a Bazsira! Azért a biztonság kedvéért, megkérdeztem még egyszer, hogy mire van pontosan szükség, nehogy még az után még egyszer vissza kelljen jönnöm... a Bazsi papírjai, a 7 pontos igazolás (ismét egy :-) és most jön megint a lényeg EGY FOTÓ A BAZSIRÓL! Oh, ez nem gond, az van, nade igazolványkép, ott helybe...elmeséltem a hölgynek, hogy nem tudom magammal hozni a gyereket mert olyan betegsége van, amivel jelenleg nem vihetem emberek közé. Semmi gond, akkor oldjam meg...miután az illetékes hölgy kitessékelt az ajtón, pedig csak egy gyors kérdésem lett volna, úgy döntöttem majd elintézem én magam. Felhívtam, hát a Nati barátnőmet, hogy segítsen, mert ő fotós, biztos menni fog...menni fog, ez legalább sikerült!
Na ezen a ponton azt hiszem elfáradtam, mindez 2,5 órámba került ( a fent leírtak) és mindösszesen egy születési anyakönyvi kivonatot tudtam kikérni!!! Azt hiszem ezt nevezik a Magyar Bürokráciának!
Ha már a témánál tartok had említsek meg még valamit, ami már nagyon régóta piszkálja az orromat! A Magyar Államkincstár nagyon rendes és kapott a Bazsi egy kártyát, aminek a segítségével ő és egy kísérője 10%-os áron utazhat minden tömegközlekedési járaton! Ez a tartósan beteg gyermekek utazási kedvezménye. Nagyon rendes az államtól, csak kérdezem én, hogy egy olyan gyereket, akit több ember közé nem vihetek, mert azonnal megfertőzödik, hogyan vigyek bármilyen buszra, vagy vonatra. Nélküle természetesen ez a kedvezmény pedig nem vehető igénybe. Félreértés ne essék nem akarok én kritizálni, mert minden kis segítségnek örülünk a jelen állapotban, de ezt azért szerintem mindenki belátja, hogy használhatatlan segítség!
Elnézést az erős hangvételért, néhol, és, hogy kicsit más jellegű dolgokról írtam ma, mint szoktam, de úgy gondolom ez is ide tartozik. Mára befejeztem soraimat, bízom benne, hogy holnap egy sokkal kevésbé fárasztó és VIDÁM NAP KÖSZÖNT RÁNK:-)
2010. november 1., hétfő
Nagyfiúk lettünk
2010. november 01
Ma délután 13.35-kor, egész pontosan, 5 hónapos lett kicsi Manónk:-) Hihetetlen, hogy milyen hamar eltelt már ez az 5 hónap. A nehézségek ellenére, úgy repült ez az idő...mintha csak tegnap lett volna, hogy hazahoztuk Manót, aki olyan volt a legkisebb ruhácskájába is, mint "zsákos Frodó":-) A képet, amit csatoltam, láthatjátok is...nagyon édes nem? :-)
Most néztem meg az egy hónappal ez előtti adatokat, mert a betegség miatt folyamatosan kell vezetnem az adatokat (gyógyszerek, súly, evés-ivás stb). 1 hónappal ez előtt 3.950 gramm volt a Manó. Most este 4.940 grammot mértünk...ez majdnem 1 kilós hízást jelent, fantasztikus eredmény, nagyon büszke vagyok Manóra. Az olyan hetek után, amikor egy dekát sem hízott egy nagyon nagy eredmény.
A mi kis legénykénk, egy tanulós üveget kapott ajándékba 5. hónapra, mert a nagyfiúk már ilyenből isznak:-) Egyenlőre még nem nagyon alkalmazta a dolgot, sőt az üveg megfogása izgalmasabbá vált, mint az evés. Sebaj, a kanalas hamit is így kezdtük, ebbe is belejövünk:-)
Vagyis minden rendben Manó világban...nagyon nagyon jó érzés, kicsit végre NORMÁLIS ÉLETE ÉLNI!! MINDEN PERCÉT KIÉLVEZZÜK:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)