Olyan normális

2010. november 04

Ma már teljesen úgy éreztem, mintha minden rendben lenne és mintha nem is lenne semmi gond körülöttünk! Az itthon töltött napok valóban feltöltenek minket, főleg ilyen szempontból. Leszámítva a mai napi ismételt ügyintézésemet,ami félig meddig sikertelen volt ismét - nem szeretnék belemenni, mert csak ismét felhúznám magam - teljesen kerek volt a mai napunk!

A Manó nagyon szépen aludt az éjszaka, amiért nagyon hálás voltam, mert tegnap este nagyon fáradtan feküdtem le, így kicsit én is kipihenhettem magam. Éjjel 3-kor kelt fel egyszer enni és reggel 6.30-kor kelt, mintha átállt volna az új időszámításra. Sajnos Apa tegnap este sokáig dolgozott, így nem tudtunk sokat együtt lenni, de sebaj, majd bepótoljuk:-)

Délelőtt kevés időt töltöttem Manóval, mert, mint már írtam ügyintézésben voltam, de délután sokat huncutkodtunk! Manónak kicsit el lett kényeztetve a kis popója, azt hiszem:-) A Mamám sokat vigyázott rá az utóbbi időben, ő pedig előszeretettel tartogatja egész nap, ha kell. Vagyis Manóka megszokta ezt a dolgot... a kis Huncut:-) Amint látótávolságon kívül kerültem, rögtön el kezdett hisztikézni...igen hiszti volt, nem sírás, ezt már azért megismerem:-) Ettünk egy nagy pépeset, ami után külön kis táncos műsort kellet lejtenem a kisfiamnak, mert már semmi nem kötötte le! Na ez már nagyon tetszett neki:-) Szerintem, ha valaki látta biztos halálra röhögte magát a lejtett táncomon:-)

Manó már alszik, elfáradt...

Azt hiszem ilyen lenne minden napunk, ha minden rendben lenne...valóban olyan volt ez a nap, mintha SEMMI GONDUNK NEM LENNE!Bárcsak minden nap, minden pillanat ilyen lenne! Bárcsak meggyógyulna a mi kis Manónk! Ezzel a gondolattal alszom ma el és ezzel a képpel fogok álmodni!SZERETLEK MANÓ!