2010. november 29
Az éjszaka megint nagyon nehéz volt. Bazsinak nagyon fájt valami, mert olyan keservesen sírt, és sehogy sem tudtam lenyugtatni. Nem tudom, hogy a pocija, vagy a foga, de valami nagyon, úgyhogy megint magam mellé kellett vennem. Hiába adják a jó tanácsokat sokan, hogy ne szoktasd magad mellé, de amikor már 2 óra alatt az éjszaka folyamán 5-ször, 6-szor felkelsz, akkor egy idő után annyira elfáradsz, hogy nem marad más lehetőséged, mint, hogy magad mellé veszed a gyereked.
Minden lefekvéskor bízok benne, hogy az aznapi éjszaka könnyebb lesz így ma is ezt teszem.
Ma megint be kellett mennünk a kórházba. Ismét egy újból vett vérvétel és egy vizelet mintavétel várt minket. Ma nagyon nehezen viseltük a benn töltött időt. Nem voltunk már egyedül a szobába, és ráadásul a szokásosnál minden sokkal lassabbnak tűnt. Bazsi is nehezen pihent, én meg nem igazán tudtam pihenni odabenn. A lényeg a vérvétel eredménye nem lett meg, mert a gép ismételten elromlott. Nem is tartották szükségesnek, hogy a fejét megszúrják, mert Bazsi jól van, láza nincs. az antibiotikumot abbahagyhatjuk és holnap 10 órakor egy telefon után kiderül, hogy hogyan tovább. Persze semmi nem ilyen egyszerű. A vizeletébe visszatért az ESBL baci, ami már Pesten is jelentkezett és ami nem árt neki, csak a sok gyógyszer váltja ki a pocakból!
Várom az eredményt és azt is, hogy hogyan lesz a következő pesti utunk!
Nikim, ne másokra, hanem a saját megérzésedre hallgass. Ha úgy látod jónak, hogy Bazsit magad mellé veszed, akkor tedd úgy! Neki duplán, sőt triplán szüksége lehet rád. Sokkal jobb gyerek ő annál, minthogy elkapassa magát!
VálaszTörlésPuszillak!
Ez így is van:-)
VálaszTörlés