Ügyintézés

2010. november 02

Sajnos azzal, hogy hazajöhettünk egy rakat teendő is a nyakamba zuhant, az örömök mellett. Ma egész nap alig lehettem a kis Manómmal, mert reggeltől délutánig non-stop rohangáltam a városba, intézve a teendőket, főleg a Manó ügyével kapcsolatban. Hálás vagyok amiért a Mamim ismét tudott vigyázni a Bazsira, mert őt sehova nem vihetem, vagyis ha a Mama nem tudott volna segíteni konkrétan semmit nem tudnék elintézni. Estére mire végleg hazaértem teljesen kidőltem, és a Manó is nagyon nyűgös volt, mert reggel korán már 5.30-kor kelt és ráadásul a pocónk is nagyon fájt. Azt hiszem ezt az idő átállítást nem igazán tudjuk megszokni.

Megfogadtam, hogy amíg itthon vagyunk és minden rendben van, nem panaszkodom, csak a szép dolgokról írok, de egyszerűen nem bírom ki, hogy le ne írjam a mai nappal kapcsolatos élményemet, mert ez is a témába vág. Kérek mindenkit, hogy ne panaszkodásnak vegye, a következő sorokat, de egyszerűen ki kell adnom magamból, mert különben felrobbanok!!!

Egy egész listával indultam neki a mai napnak, végiggondolva, hogy mit is kell elintéznem, hova kell mennem és mi a legrövidebb és leggyorsabb útja ennek a sok sok mindennek. A tervem már reggel buktával indult, de ekkor még nagyon kitartó voltam és megfogadtam a mai napom akkor is nagyon szép lesz és mindent el fogok tudni intézni. A magyar bürokrácia azonban közbeszólt. A súlyadó ügyintézésével kezdtem, mert a Bazsira való tekintetettel elengedi a Magyar Állam a súlyadónkat. Szóval fél óra várás után, minden szükséges papírral a kezembe végre bekerültem a kis irodába, ahol közölték velem, hogy a 7 pontos orvosi igazolás, amit már leadtam a családi pótlék intézésénél, szükséges. Természetesen csak egy példányom volt belőle, amit mint említettem már leadtam és ha lenne akkor se lenne megfelelő a másolat, és a zárójelentés sem jó. Vagyis tudatosult bennem errefelé lesz még egy köröm. Hogy mikor? Nem tudom!Itt már kezdtem kicsit kiborulni, mert biztos voltam benne még egy napom rámegy ezekre a dolgokra, de sebaj az okmányirodában mindent el fogok tudni intézni, amit kell. E hónap november 15-ével lejár a TGYÁS időszaka, így meg kell igényelnem a GYED-et, ami újabb formanyomtatványok beadásával jár, plussz...és most figyeljetek, EREDETI SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT leadásával. Nem jó másolat, sem hivatalos másolat, csak eredeti. Rendben gondoltam, nem gond, az okmányirodában majd segítenek. Persze 1 óra várakozás és 2000 HUF illetékbélyeg ellenében. Nevetséges...Állambácsi vagy valamilyen illetékes emberke kitalálja, hogy eredeti kell és még én fizessek érte, mert azért remélem azt ők sem gondolták komolyan, hogy az egyetlen eredeti példányt leadom! OK! Elmentem hát postára illetékbélyegért...1,5 óra de sikerült! Már csak 1 dolgom van itt, a rokkant kártyát az autóra elintézni. Természetesen előzetes időpontot kell kérni...értem vagyis ide is vissza kell még jönnöm, vagyis egyre inkább tudatosult bennem, hogy még egy napot, vagy legalább is egy délelöttöt kérnem kell a Mamámtól, hogy vigyázzon a Bazsira! Azért a biztonság kedvéért, megkérdeztem még egyszer, hogy mire van pontosan szükség, nehogy még az után még egyszer vissza kelljen jönnöm... a Bazsi papírjai, a 7 pontos igazolás (ismét egy :-) és most jön megint a lényeg EGY FOTÓ A BAZSIRÓL! Oh, ez nem gond, az van, nade igazolványkép, ott helybe...elmeséltem a hölgynek, hogy nem tudom magammal hozni a gyereket mert olyan betegsége van, amivel jelenleg nem vihetem emberek közé. Semmi gond, akkor oldjam meg...miután az illetékes hölgy kitessékelt az ajtón, pedig csak egy gyors kérdésem lett volna, úgy döntöttem majd elintézem én magam. Felhívtam, hát a Nati barátnőmet, hogy segítsen, mert ő fotós, biztos menni fog...menni fog, ez legalább sikerült!
Na ezen a ponton azt hiszem elfáradtam, mindez 2,5 órámba került ( a fent leírtak) és mindösszesen egy születési anyakönyvi kivonatot tudtam kikérni!!! Azt hiszem ezt nevezik a Magyar Bürokráciának!

Ha már a témánál tartok had említsek meg még valamit, ami már nagyon régóta piszkálja az orromat! A Magyar Államkincstár nagyon rendes és kapott a Bazsi egy kártyát, aminek a segítségével ő és egy kísérője 10%-os áron utazhat minden tömegközlekedési járaton! Ez a tartósan beteg gyermekek utazási kedvezménye. Nagyon rendes az államtól, csak kérdezem én, hogy egy olyan gyereket, akit több ember közé nem vihetek, mert azonnal megfertőzödik, hogyan vigyek bármilyen buszra, vagy vonatra. Nélküle természetesen ez a kedvezmény pedig nem vehető igénybe. Félreértés ne essék nem akarok én kritizálni, mert minden kis segítségnek örülünk a jelen állapotban, de ezt azért szerintem mindenki belátja, hogy használhatatlan segítség!

Elnézést az erős hangvételért, néhol, és, hogy kicsit más jellegű dolgokról írtam ma, mint szoktam, de úgy gondolom ez is ide tartozik. Mára befejeztem soraimat, bízom benne, hogy holnap egy sokkal kevésbé fárasztó és VIDÁM NAP KÖSZÖNT RÁNK:-)