2010. december 03
Sajnos tegnap nem írtam, ezért elnézést kérek. ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van, mert szívem szerint minden pillanatot megosztanék azokkal, akik olvasnak rólunk, de van amikor már annyira elfáradok estére, hogy képtelen vagyok leírni a gép elé, és legfőképpen felidézni azokat a gondolatokat, amiket le akarok írni!
Apropó lelkiismeret furdalás! Ma megfogalmazódott bennem, hogy mi az egyik legnehezebben feldolgozható érzés egy gyermek nevelésekor., legalább is számomra! Vannak pillanatok, amikor akármennyire is szereted a gyerekedet egyszerűen elpattan a húr, az a bizonyos húr, amikor már nem bírod tovább és úgy érzed sosem lesz vége ennek az érzésnek! Most nem arra gondolok, amikor a betegséggel kapcsolatos nehézségekkel állunk szemben. Ennél egy sokkal egyserűbb és talán mindennaposabb problémáról beszélek, amikor nem alszik éjjel rendesen a gyereked. Nagyon sokáig bírom és azt is tudom, hogy a Bazsi csak akkor sír amikor valami nem jó, és azt is tudom, hogy szegénykém a pocakjával küzd mostanság és ez éjszaka is kínozza de tegnap éjjel elpattant a húr. Már vele együtt sírtam! A fáradtságtól, a tehetetlenségtől! És ami még ennél is rosszabb, hogy ilyenkor akarva akaratlanul ingerültebb az ember, pedig szegénykém nem érdemelné meg. Persze ma reggel lelkiismeret furdalással ébredtem és egész délelött ez az érzés kínzott. Nem tudom mi lenne a jó megoldás! A Peti mondta, hogy ma menjek fel Anyukámhoz aludni és pihenjem ki magam, de képtelen vagyok itt hagyni őket. Napközben nem tudok pihenni, mert mindig van valami, amit csinálni akarok! Pedig ennek tudom nem lesz jó vége, mert egyszer csak elfogy az erőm, az energiám. Bízok abban, hogy lassan abbamaradnak ezek a fájdalmak és végre végig aluszikálja az éjszakát!Most kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik a gyermek születése óta ezt csinálják, hogy mit is jelentenek a kialvatlan éjszakák! Nappal hulla vagy és semmi sem 100-an, éjszaka pedig mérhetetlenül fáradt! Megmondom őszintén megijedtem! Megijedtem attól, hogy meddig fog ez még tartani és attól is, hogy ha lesz majd egyszer még egy babánk, akkor hogy fogjuk ezt bírni, mármint ha nem lesz eleinte olyan jó baba, minta Bazsi volt! Jó persze, butaság ezeken a dolgokon gondolkodni, hisz ez még a jövő...de azért csak csak elgondolkodok rajta!
Lehet, hogy szörnyen hangzanak ezek a gondolatok az én számból, mert végre természetes problémával állunk szembe, aminek örülni kéne, de akkor is nehéz ez most és nagyon fáradt vagyok!
De akkor is rázok magamon egyet és azt mondom: HOLNAP MÁR SOKKAL SOKKAL POZITÍVABB ÉLMÉNYEKET FOGOK ÍRNI:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése