Várakozás

2010. december 16

Reggel felhívtam az onkológián a doktornőt, hogy hogyan legyen a vizelet és széklet mintavétel. Két lehetőségem volt. Vagy a Bazsival megyek vagy viszek mintát, ahhoz viszont nem voltak meg itthon a megfelelő eszközök. Mivel sajnos ma senki nem tudott vigyázni a Bazsira, bár Pati mondta, hogy vigyem a céghez be, amíg elmegyek a tartályokért és egyéb eszközökért, de nem akartam annyi ideig bennhagyni és mellesleg a lényeg az lett volna, hogy egyáltalán ne rángassam ilyen időbe sehova a gyereket. Így hát dacolva az időjárás viszontagságaival elindultunk be a kórházba. Csak reménykedni tudtam abban, hogy parkolóhelyet a közelben találok és persze, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az automata működni fog. Szerencsém volt, mert a kapu a kórház bejáratánál nyitott sorompóval fogadott így gyorsan feltűnés nélkül besuhantam, és a közelben találtam is parkolóhelyet. Nem egyszerű mindent cipelni, a Bazsit a hordozóban és még a táskát a pelenkákkal, kajával és mi egyébbel. Így hát nagyon megörültem, hogy ebben a remek időben csak rövid távot kell megtennünk.
Gondoltam a mai nap csak szerencsés lehet. De csak gondoltam. Nem mehettünk be az osztályra mert az tele volt és éppen megbeszélést tartottak az orvosok. Így hát az előtéri várakozóba vártunk, ahol igencsak hideg van, ráadásul rendszeresen nyitogatják az ajtót ki és bemenetelkor. 1 óra eltelte után bementem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e szólni a doktornőnek vagy nem mehetnénk-e be, mert ez így nem túl jó. Egyik sem jött be, így hát tovább várakoztunk kint. Amikor megláttam a doktornőt ismét bementem már kezemben a Bazsival. A válasz az volt, hogy továbbra is várjunk mert most vizit lesz. Na itt kiborult a bili. Nem vagyunk ugyanis etetni és pelenkázni egy ilyen helyiségben ahol megfázhat a gyerek. Határozottan megkértem, hogy szóljanak a doktornőnek. Így 5 percen belül kaptunk egy pisi zacskót és tartályokat amibe majd hozzam vissza a mintákat. Vagyis még ezt is meg kell ma oldani, na pufff.

Nem tehetek róla de egyre inkább kiborítanak az ilyen esetek. Nagyon türelmesnek gondolom magam és nagyon megértő vagyok de egy idő után, amikor alapba ennyi feszültség és aggodalom hárul az emberre nehezen viseli türelmesen az ilyen esteket.

Még kedvesen meg is kérdezte a nővér, aki mellesleg előtte közölte velem, hogy a kinti helyiségben van pelenkázó Anyuka, hogy a Nagymama nem ért rá esetleg, hogy vigyázzon a picire. Nem! Mert, hogy nálunk a nagymama és nagypapa is dolgozik és persze a férjem is. Sokat úgy csinálnak, mintha olyan egyszerű lenne! De nem gondol senki arra, hogy dolgozni mindenkinek kell.

Hétfő óta amúgy is nagyon feszült vagyok, mióta belázasodott a Bazsi. egyszerűen nem tudok lenyugodni és mindenre ugrok. Muszáj lesz lenyugodnom, mert azt hiszem kezdek teljesek kifordulni önmagamból és ez senkinek sem jó.

HÁLÁS VAGYOK, HOGY VÉGET ÉRT A MAI NAP!!! HOLNAP EGY ÚJ, SZEBB NAP JÖN!!!!