ötödik nap a boxban (-4. nap)

2011. március 11

Tegnap este én altattam a Bazsit és fájdalmas szívvel, mert muszály pihennem, ott hagytam a nővérekre, azzal, hogy ha gond van akkor azonnal hívjanak. Éjszaka körülbelül 5-ször felébredtem állandóan nézve az órámat, hogy mennyi az idő és, hogy hívtak-e. Elképesztően nehéz ott hagyni a fiamat, de tudom, hogy jelenleg nincs más választásom. Egész nap váltva megyünk be hozzá a Mamával, de az éjszakát nem lehet bírni, muszály aludni valamikor. Az új taktikánk az, hogy reggel 5-6 órától 12 óráig én vagyok benn a Bazsával, utánna 17 óráig a Mama és altatásig megint én, éjszaka pedig ha kell bemenni akkor, aki éppen bírja. Most szüneten vagyok, ha fogalmazhatok így és aztán megyek vissza 5 órára.

Bazsi egyenlőre még nagyon jól bírja. A bőre kicsit javult, mióta kenegetem a kapott krémmel. A súlya stagnál, néha kicsit nő, néha kicsit csökken. Nem lehet pontos súlyt mérni, tiszta súlyt, mert állandóan kap folyadékot vénásan a kemó miatt és így nem lehet biztosan tudni, hogy éppen ez a tiszta súlya vagy sem. Ma reggel 6.640 gramm volt. Ja és persze a rengeteg zsinor is rajta van, ami a kanüllel egyetemben rengeteget nyom rajta.
A bőrén jelentkeztek kis sebek, de egyenlőre ennek nem kell jelentőséget tulajdonítani.
A kemónak egyenlőre még nem jelentkezett hatása, a lényegi részt leszámítva. A sejtek puszutulásnak indultak, a fehérvértsejtek megfeleződtek, bár érdekes módon a neutrophin száma magasabb most mint volt, 300 körüli.
A kedélyállapota változott meg nagyon a kis Manónak. Egyszer aluszékony, máskor meg úgy fel van pörögve, hogy nem ismerek rá. Olyan sírása van, amit még nem tapasztaltam és sokszor nem tudom, hogy mit szeretne. Kicsit kifordult önmagából, ami azt hiszem ilyen helyzetbe érthető. Azonban ereje az fantasztikus. Kis King Kong-ot jástzik minden nap és az ágy rácsán akar folyamatosan felmászni, nem törödve semmivel maga körül:-)Félelmetes ez a sok erő ami benne van.

Én már jobban vagyok, ma már mertem enni is normális kaját. Kb egy órával ez elött, úgyhogy még nem merek nyilatkozni a végeredeményről:-) Azt hiszem sokat használt, hogy tudtam pihenni.
Lelkileg is kezdem összeszedni magam, bár még hullámzónak módható inkább. Amikor a Bazsihoz bemegyek mindig annyira felpumpálom magam, hogy ő ne érezze, hogy amikor kijövök, akkor sokszor teljesen összeomlok.
Próbálok beszélgetni emberekkel is, de hallva mások problémáit csak sokszor még nehezebb.

Megpróbálok a mának, a pillanatnak élni, még ha ez felelőtlen gondolkodásnak tűnik is, mert egyenlőre bele se merek gondolni, hogy mi lesz holnap, holnap után. Egyszerűen ez a mostani helyzet rákényszeríti az embert az ilyenfajta gondolkodásra, csak ennek az a hátulütője, hogy az élet más része nem áll meg körülöttönk ( a munka, a befizetésre váró csekkek, a mindennapi megélhetés), ami persze eltörpül mindez mellett, és mégis, ezek olyan feladatok, amikben nem lehet a pillanatnak élni.


A Peti is már kimondhatatlanul hiányzik...nagyon nehéz a hiányát elviselni.

A Bazsi tegnap nagyon édi volt. A kukucs-kukucs játékot, magától csinálta:-) Ő emelte fel a kis kendőt maga elé, hogy játszak vele...most csak ez a kép okoz nekem boldogságot!!! :-))