3. nap: Kisütött a nap, de sajnos nem a boxban

2011. március 21

Tényleg igaz, hogy itt semmi sem biztos. Egyik napról a másikra, sőt egyik pillanatról a másikra változhatnak a dolgok.

Tegnap este, miután a blogot megírtam és felmentem, azt gondoltam minden rendben lesz. Bazsi ismét mélyebb pontra került. Csak aludt és félálomba volt, és közben nyöszörgött. Valószínűleg megint fájt neki valami. 21 óra körül egy kiscit felébredt. Adtam neki gyorsan enni, de böfizés közben ismét vissza aludt, úgy véltem elég mélyen. Vártam még egy kicsit aztán elmentem pihenni.

Reggelig ismét nem csörgött a telefonom, így igyekeztem minél hamarabb felérni hozzá. A nővér azt mondta minden rendben volt az éjszaka. Kétszer ébredt fel. Egyszer simán visszaaludt, másodzor viszont teljes ágynemű és ruha garnitúrát kellett cserélni nála, mert megint minden tiszta kaki volt. A hasmenés még mindig nem múlott el. Egész nap folyamatosan hasmenése volt, és legalább 4-5 alkalommal át kellett öltöztetni.

Reggel nagyon jó kedvében volt és ereje teljében, ismét régi önmaga. Amikor a Peti jött nyugodt szívvel mentem el, mert láttam jól van, játszik. Úgy éreztem, hogy túl vagyunk a tegnapi nehézségeken. Míg a Peti benn volt megtörtént az EEG vizsgálat (idegrendszeri vizsgálat, a múltkori "dühkitörések" miatt). Ezt elég nehezen viselte, de legalább túl vagyunk rajta. Az eredméyn holnap délelöttre lesz meg. A viziten az orvos is mindent rendben talált, és lassan elkezdett szépen enni is. A délutáni váltásnál, azonban megint minden beborult. Bazsa megint nagyon elhagyatott volt. Aludt, félálmba volt, nagyon gyengének tünt és enni sem akart, amíg benn voltam. A vérnyomása magas volt, láza is lett és kiscit elkezdett márványos lenni a bőre, ami valószínűlega nagy folyadékveszteségnek tudható be,a hasmenések miatt. Most kapott megint fájdalom csillapítót és vettek megint vért, hogy megnézzék, nem-e valami baci dolgozik benne.

Tegnap este miután elaludt hoztam magammal a szennyes kis ruháit. Régen mindig szagolgattam a kis rucikat, mert olyan kis Bazsi szaguk volt. Nem tudom elmondani milyen ez, olyan jellegzetesen az ő illata. Lehet, hogy hülyeség de én érzem. Most döbbentem tapasztaltam, hogy semmilyen illatot nem éreztem azon kis a póloján, ami egész nap rajta volt, csak a fertőtlenítő szagát. Pedig reménykedtem benne, hogy ha már nem puszilhatom, nem simogathatom, nem érezhetem a bőrét, akkor valami kis illatot kapok, de sajnos nem. Erre ég várnunk kell kicsit. Az ilyen apró kis dolgok is mennyire tudnak hiányozni. Ott van velem, és én is vele, de mégse tudom igazán megölelni, megszeretgetni és ő sem tud puszit adni, megölelni.

Ma vagyunk benn a boxban 2 hete. Ha belegondolok nagyon megy az idő, de a mindennapok mégis nagyon lassan telnek el. Már eljutottunk odáig, hogy rutinszerűvé vált egy nap folyamata és én is és a Peti is csináljuk a dolgunkat és próbáljuk a Bazsival töltött időt 100 %-osan eltölteni. Néha mintha már megszoknánk ezt az egész helyzetet, de sokszor olyan mintha megállna az idő és sose lenne vége. Nehéz látni a végét, annak, aminek nem tudod mikot van vége. Ezért csak a célt látjuk magunk elött időtől függetlenül és éljük meg a mindennapokat, azok nehézségeivel és olykor boldog pillanataival együtt.