Egy nyugis nap

2011. március 05 (Hatodik nap)

Ma ismét én írom a blog bejegyzést, nem a Peti. Bár a hétre megígértem, hogy ő írhatja, de a körülmények úgy alakultak, hogy ma ismét én tudtam gép elé ülni és leírni, az én kis szokásos stílusomban a nap eseményeit. Megmondom őszintén már kicsit hiányzott is ez nekem:-)

Második napja átélem az érem másik oldalát, azt, amit a Peti szokott átélni esténként, mert ő alszik benn a Bazsival. Mivel holnap megy haza ezért döntött így, hogy ezzel is segítsen nekem rápihenni a következő napokra még nem jön vissza, úgyhogy most, mind a ketten a mi kis hőseink.

Az oka, hogy visszamegy nagyon egyszerű. Mivel elhúzodot kicsit a boxba kerülésünk és mivel korlátozott lehetőségei vannak arra, hogy itt legyen, hála a Magyar Állam új törvényeinek, ezért próbálunk úgy időzíteni, hogy a legkritikusabb időszakban lehessen itt. Egy kicsit azért bővebben ki is fejtem, hogy mit is jelent ez az új törvény, ami véleményem szerint rendkívűl bosszantó, nem csak ránk nézve, hanem bárkire, aki egy ilyen helyzetbe ne adj Isten belekerül. A munkahelyén próbálnak mindent elkövetni annak érdekében, hogy itt lehessen minél többet velünk, meghoznak minden áldozatot akár hetekig is nélkülözik anélkül, hogy ebből probléma lenne és nagyon kedvesen és rugalmasan, megértően kezelik ezt a helyzetet, amibe belekerültünk, amiről nem tehetünk. A magyar törvénykezés már kevésbé. Sajna a rendkívűli szabadságot mindenféle itteni igazolás ellenére sem kaphatja meg a Peti mivel az új törvények értelmében nem kaphatja meg, mert én még GYED-en vagyok, illetve mert csak nagyon rendkívűli helyzetbe jár. Kérdezem én, hogy ez mi ha nem rendkívűli eset? Nem arról van szó, hogy nyaralni akarunk menni rendkívűli módon, vagy csak kijátszani a munkát. A másik ok, hogy én még GYED-en vagyok így, én vagyok a gyerek mellett, vagyis nincs szükség a törvények szerint még egy szülő gondoskodására, ez egyedül is megoldható probléma szerintük. Úgy gondolom, hogy nem arról van szó, hogy otthon nevelgetem békében a gyermekünket és nem tudok megküzdeni az otthoni helyzettel, hanem ennél azért egy sokkal bonyolultabb és nehezebb helyzet megoldásáról van szó, ami igenis igényel két szülő jelenlétét. A boxos időszakot fizikai képtelenség egyedül végigcsinálni, ha csak nincs olyan ember, aki akár 30-40 napon keresztül éjjel-nappal fenn tud lenni és egy 3*2 méteres szobába étlen-szomjan el tud lenni. Úgy gondolom, akik ezeket a törvényeket hozzák azoknak ismerniük kéne az ilyen és a rendkívűli esetek fogalmát. Mert még egyszer megkérdezem, ha ez nem az , akkor mi az?
Még az a szerencsénk tényleg, hogy a Peti munkahelyén olyan a hozzáállás, amilyen, mert különben, nem is tudom mi lenne! Köszönöm nekik!

Ma reggel 7 körül keltem és miután elrendeztem reggeli teendőimet már mentem is be az én kis hőseimhez. Az éjszaka katasztrófa volt. Bazsa keveset aludt és a gépek is egész éjjel csipogtak megint, így a Peti nagyon kikészült, elfáradt. Mégis a mai napot nagyon hősiesen bírta és még a ma éjszakát is bevállalta miattam, meg persze a fia miatt is, hogy még ma éjjel vele lehessen:-)
Amikor átértem egymás mellet aludtak nagyon édesen:-)

Mára sem volt már láza a Bazsinak. A hányások teljesen abbamaradtak, de sajnos továbbra is hasmenése volt. Az étvágya és az ereje, jó kedve azonban szép lassan tér vissza:-)

A viziten megvizsgálta a doktor Úr és mindent rendben talált, bár kicsit sok folyadék van benne így az infúziót lassabbra állították mára. Sajnos kicsit vérszegény lett a drága, ami a sok, szükséges vérvételnek köszönhető. Elkpzelhető, hogy a napokban vért kell kapnia, de ez sajnos hozzá tartozik az itteni folyamatokhoz, mert szinte minden nap kell vért venni tőle így nem tudja olyan gyorsan újra termelni a vért a kis szervezete.

A terveik szerint haladunk tovább egyenlőre. Vagyis hétfőn CT és EEG vizsgálat és valószínűleg kedden megyünk a boxba.

Este látogatónk volt. Igaz csak ablakon keresztül, de azért jó volt látni egy jó barátot és Bazsa is nagyon örült Tomi bácsinak:-) Jó utat neked! Köszönjük, hogy meglátogattál minket!

A kanült kezdjük megszokni. Muszály lesz megbarátkozni vele, mert egy jó darabig, akár egy évig is benne lehet. A seb a nyakán már egészen kezd beforrni, egyre szebb. Hamarosan teljesen behegesedik.

Ma imét egyedül alszom. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez sem könnyű helyzet. Tegnap este is már nagyon kellett az alvás, mert annyira felpörgött a szervezetem, hogy vert a szívem és zsibbadt minden végtagom, és mégis alig bírta, elaludni, mert tök egyedül voltam.

Sokszor eszembe jutott az a gondolat, hogy lennék már fél évvel idősebb. Azt hiszem szívesen odaadnám ezt az időszakot az életemből, nem bánnám, ha hipp-hopp már szeptember lenne.

Most megyek is pihenni. Mindenkinek jó éjt és szép álmokat kívánok!