11. nap: Mindenre megvan a magyarázat

2011. március 29 Ma ismét bebizonyosodott számomra, hogy semmi sincs véletlenül, úgy is mondhatnám, hogy mindennek megvan a miértje. Éjszaka fel kellett mennünk a Bazsihoz, mert a tegnapi naphoz hasonlóan az éjszaka sem bizonyult egyszerűnek. Ugyanúgy viselkedett, és viselkedik még mindig, mint amikor beteg volt és fájt valamije. Először az enzim gyógyszerére gyanakodtam, mert volt már máskor is, hogy fájt tőle a hasikája, és most emelt adagban kapjuk egy pár napja, viszont enni meg kevesebbet eszik. A reggeli viziten azonban megkaptam a választ mindenre. Már a nővér is megállapította, hogy mi lehet a probléma hátterébe de a doktor Úr megerősített minden feltételezést. Ahogy ő fogalmazott, a sejtek elindulása nekünk nagy öröm a betegnek kevésbé ugyanis olykor igen erős fájdalmakkal és egyéb tünetekkel mint például láz járhat. Vagyis ezért viselkedik Bazsi úgy ahogy tegnap óta. A mai eredmény pedig megerősítette ezt az elképzelést. Az összfehérvérsejtszámunk mára megduplázódott 500 lett a benne lévő védekező sejtek, vagyis a neutrophinek pedig 120-ra növekedtek! Ez fantasztikus haladás:-) Egyértelmű jele annak, hogy beindultak a sejtek és lassan a tapadás is elkezdődik ha így folytatjuk:-) A tényt leszámítva, hogy ez fájdalmat (csont és izületi fájdalmakat) okoz a Bazsinak, kimondhatatlan boldogságot éreztem ismét a hír hallatán. Második napja úgy érzem végre, hogy van értelme az elmúlt időszak szenvedéseinek és egyre erősebben úgy érzem hamarosan minden rendben lesz. Valahogy elkezdtem látni az út végét és egy nagyon jó érzéssel tölt el. A mindennapok most nem egyszerűek! A Bazsinak jobban szüksége van ránk, mint talán eddig bármikor. Állandó ölelésre és szeretetre vágyik, szinte lehetetlen letenni. Kevesebbet is mosolyog, de azért olykor olykor kicsalok egy kis nevetést:-) Remélem, hogy pár nap és jobban lesz. A bőre változatlanul nagyon csúnya. Többféle seb és folt is van rajta, mait különböző krémekkel kell kenni. Ma már bele is zavarodtam, mert sokszor nehéz megkülönböztetni az egyiket a másiktól. Amúgy is nagyon kell figyelni a bőrét, mert a bőr GVH legkisebb jelét azonnal jeleznünk kell az orvosok felé. Amikor kijöttem a boxból gyanús lett a jobb karja, mintha apró piros kis foltok lettek volna rajta, de az orvos azt mondta ez még szerencsére nem az, de ehhez valami hasonló lesz majd a dolog. A súlyunkat továbbra is nagyon szépen tartjuk, ma reggel 6.770 gramm volt fürdés elött. Igaz még mindig folyamatosan kapja vénásan is a tápanyagot, amit nagyon nem bánok, mert keveset eszik. Ma sikerült végre egy kis pépeset is ennünk, de úgy veszem észre, hogy szívesebben fogadja el továbbra is a tápszert. Valószínűleg fáj még a kis szája, hiszen a sejtek teljes megtapadásáig még lehetnek szájnyálkahártya problémák. Ma kapott a Bazsi ismét trombocitát, de ezt már szinte észre sem vesszük, mert tudjuk, hogy normális az ilyen esetben. Az osztályon amúgy nem csak nekünk, de másoknak is csupa jó hírrel és eseménnyel telt a mai nap, aminek nagyon örültem. A melletünk lévő boxban a kislány 10 hét után kijöhetett:-) Igaz még az osztályon kell maradni, de egy másik, normál kórházi, félsteril szobába. Az jutott eszembe milyen érdekes az élet. Régen, amikor kórházba kerültünk mindig kibuktam és nagyon rossz volt, most pedig már annak is, hogy fogunk örülni, ha egy normális kórterembe mehetünk majd, és kijöhetünk a boxból! Nagyon remélem, hogy hamarosan elmúlnak a Bazsi erős fájdalmai de azt is tudom, akármilyen furcsán hangzik, hogy ez most jó. Sajnos ezen segíteni nem tudunk, ezzel neki kell megküzdenie, csak azt tehetjük, hogy mellet vagyunk és "fogjuk a kezét". De a legfontosabb, hogy nagyon jól haladunk és tapadnak a sejtecskéink:-)