10. nap: Meghatodóttság

2011. március 28 Ma Bazsi egész délutánig nagyon rosszul volt, mostanra javult kicsit a helyzet. Ennek ellenére jó hírekkel is tudok szolgálni, éppen ezért is adtam ma kicsit önző módon a "meghatodóttság" címet, mert én ma nagyon meghatódtam és azt hiszem az eddigieknél is jobban elkezdtem abban hinni, hogy minden rendben lesz:-) Már a tegnapi nap is, ahogy írtam nagyon kis bújós volt, ez a ma délelőttre tetőzött be. Reggel maikor felmentem, mondta a nővérke, hogy minden rendben volt éjszaka, egyszer kelt Bazsi, igaz nagyon enni most sem akart de hamar visszaaludt. Reggel megtörténtek a szokásos hétfői vizelet és vérvételi vizsgálatok, ami kicsit felzaklatta, de szépen alukált tovább. 7 óra körül ébredt és legkevésbé sem a megszokott mosolygód módon. Sírva kelt és rögtön kézbe kéretőzött, és csak ott volt nyugodt. Ahogy letettem egy percre is azonnal elkezdett nagyon keservesen sírni. Gyanús volt, hogy valami nincs, vagy nem lesz rendbe, úgy gondoltam be fog lázasodni, hiszen akkor viselkedik így. A reggeli fürdést és csőcserét is végigordította, teljesen felzaklatta magát. A bőre biztosan nagyon fáj, mert tele van sebekkel, amit próbálok kezelni neki, de csak nem akarnak múlni. Ma kaptunk is rá egy másfajta krémet, ami remélhetőleg használni fog. Amíg a Peti benn volt két telefont kaptam tőle. Az egyik a vizit után nagyon meghatott. A tegnapi sejtmocorgás, ma a 10. napon biztossá vált, ma még jobban beindultak azok a kis sejtecskék:-) Örömömben elsírtam magam. Valamit éreztem, hogy mintha megkönnyebültem volna egy kicsit, bár még nagyon messze van a vége, de mégis ez egy újabb lépcsőfok, amit átléptünk. Nem szabad előre örülni, mert a doktor Úr is mondta, hogy napról napra változhatnak a sejtszámok ás ne ijedjünk meg, ha estleg egyik nap alacsonyabb de egy biztos valami történik:-) Az összfehérvérsejtszáma 220 volt a neutrophin száma pedig 20. Még nagyon alacsony de az arányokat tekintve jó. Csak összehasonlításképpen, amikor először Pestre kerültünk, akkor az összfehérvérsejtszáma 8000 körül volt és a neutrophin száma szintén 20 körüli. Vagyis az arányok önmagukért beszélnek. Még nem lehet biztosan tudni, hogy ezek az új sejtek-e, de nekem van egy olyan megérzésem, hogy igen. sajnos még a nehezén nem vagyunk teljesen túl, mint ahogy azt a mai nap példája is megmutatta, viszont ha így mennek tovább szép lassan a sejtszámok, akkor nagyon jó irány vettünk és minden rendben lesz:-) Most két dologért kell szorítani. Az egyik, hogy a sejtnövekedés ne vegyen radikális gyors növekedést, mert az sem jó ha túl gyors, hanem szépen lassan haladjon a maga ütemében. A másik, hogy a rota minél előbb kitisztuljona szervezetéből, mert amíg az van, addig akárhogy alakulnak a sejtszámok nem jöhetünk ki asz osztályról. Szóval ez a két cél. A második telefonhívás, már kevésbé volt pozitív. Peti kiborúlva hívott fel, hogy nem tud mit csinálni a Bazsival, mert egyfolytában sír és semmi nem jó neki. Siettem fel és a szokott időnél hamarabb voltam fenn és Bazsi tényleg teljesen ki volt borulva. Én is alig bírtam megnyugtatni, és a Peti is nagyon megviselten jött ki a boxból. Mondtam neki, hogy sétáljon egyet és pihenjen, minden rendben lesz. A jelek egyértelműek voltak a Bazsi belázasodott, 38,1 lett a hője délutánra. Kapott lázcsillapítót. Egy kicsit jobban lett de enni nem nagyon akart, a gyógyszereket nagyon nehezen adtuk be neki. Remélem, hogy estére rendeződik kicsit. Nagyon rossz látni, amikor így szenved és nem tud az ember segíteni neki. Sokszor mi is kiborulunk, főleg ez az érzés miatt, hogy bármit teszel, nem lesz jobb. Ezért is, többek között nagyon jó, hogy mind a ketten fenn vagyunk és ilyen helyzetekbe is segítjük egymást. Nagyon örülök neki, hogy erre a hétre is fenn tudott még maradni a Peti, mert most még nagyon nagy szükségünk van rá. Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a Nándinak és az Ágotának, és az összes munkatársának, hogy megadták ezt a lehetőséget nekünk. Nem győzöm elégszer megköszönni, és hálás lenni érte. Ma 3 hete, hogy a boxban vagyunk...még nem tudom pontosan mennyi időt kel itt töltenünk, de egy valami biztos a két célt kitűztem magam, magunk elé: húsvétra kinn leszünk a boxból és a Bazsa születésnapját már otthon ünnepeljük...:-)