14. nap: Ma lettünk 10 hónaposak és ez nem vicc:-)

2011. április 01

Ma reggel mondtam a nővérnek, hogy Bazsi ma lett 10 hónapos. Erre elkezdett aranyosan nevetni, hogy pont ma, elsején. Erre a válaszom az volt, hogy igen, ma vagyunk 10 hónaposak és ez nem vicc:-)

Az altatás és az elalvás mostanság elég nehezen megy. Ahogy kinyílik a box ajtaja Bazsi felpattan és elkezd sírni. A nővérek tanácsára miután elaludt szép óvatosan a box alatt másztam ki (mert oldalt van egy kis rés, ahol a levegő kiáramlik). Nagyon vicces volt a szituáció de bevált. A módszernek és a Peti által kitalált altatós póznak köszönhetően Bazsi fél 10-kor elaludt este és reggel amikor mentem fel, azt mondták minden rendben volt, csak kétszer kelt fel és szépen vissza lehetett altatni.

Ma reggel újabb jó híreket kaptunk:-) Bazsi eredményei fantasztikusan szárnyalnak. Mára a sejtek aránya 2080/ 530 lett. Vagyis elérte a neutrophin száma az 500-as álomhatárt, ami fantasztikus eredmény 2 héttel a beültetés után. Megkérdeztem az orvost, hogy ezek már az új sejtek-e? Még nem tudnak ezzel kapcsolatba vizsgálatokat csinálni, de nagy valószínűséggel az, főleg a %-os arányokat nézve. Visszaesések lehetnek néha, néha de ha így lesz még két napig, akkor lassan félsterilek lehetünk:-) Ez lassú bevezetést jelent, minden nap valami újat szigorú megfigyelés mellett, de már ezek is bíztatóak:-)

A bőre javulgat szép lassan, már nem olyan piros gyulladt a kemós foltok, és mára a kezén lévő piros kis pöttyök sem jelentkeztek, ami szintén nagyon jó hír. Enni is nagyon ügyesen eszik, bár még nem a teljes adagot, de már a pépeset és a tápszert is uggyanúgy elfogadja. Mára a kedve is javult valamelyest. Fájdalmai valószínűleg még mindig vannak, de nem lehet biztosan tudni, hogy ez meddig fog tartani, erre is érvényes az a szabály, hogy mindenkinél másképp történik.

Vasárnap Peti megy vissza Pécsre. Nagyon jó , hogy itt volt és itt van. Persze nagy segítség bárki, aki feljön, de azért mégis csak mi együtt tudunk két lábon állni. Azt gondolom, hogy sikerült pont abban az időben itt lennie, amikor a leginkább kellett és szükségünk volt rá. Nagyon hálás vagyok ezért, és most visszagondolva nagyon hamar elment ez a 3 hét még itt volt, pedig nagyon hosszúnak tünt. Már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni, mind a kettőnknek. A biztonságérzet, amit nyújt, ha velünk van, az esti séták, beszélgetések, az együtt töltött idők. Most úgy érzem elég erő van bennem, hogy nélküle továbbvigyem amit kell, és tudom, hogy a hétvégéken, amikor találkozunk majd, akkor sokkal nagyobb öröm lesz újra látni egymást, mint eddig bármikor az életünkben. Igyekszek még a maradék két napból maximális erőt meríteni és maximálisan kihasználni. Ha olvasod, és tudom, hogy olvasod a blogot "Apa-Isten" akkor tudd, hogy nagyon szeretlek, és szeretünk mind a ketten!!!

Ez úton szeretnék elnézést kérni a blog elmúlt két napi formája miatt. Tulajdonképpen nem tudom megfejteni az okát, hogy miért egybe írja az egész szöveget, bekezdések nélkül a gép, pedig ugyanúgy írom, mint eddig! Ha valakinek van valami használható ötlete az kérem ossza meg velem, mert nem igazán jövök rá a megoldásra. (Lehet, hogy rájöttem, de majd a mostaniból kiderül)