27. nap: Szenvedünk a fogakkal

2011. április 14

Szegénykémnek nincs elég baja, most már napok óta jönnek a fogai, és nem is akár mennyi. Ma ismét megerősített a doktor Úr, hogy biztosan azért olyan nyűgös, mert teljesen be van dagadva, az egész fogínye a Bazsának.

Este amikor felmentem éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, ahogy azt a blogban is írtam. Teljesen bizonytalan voltam, hogy mi tévő legyek, mert benn akartam maradni a Bazsival, mert végre örülök, hogy benn lehetek vele, de azt is éreztem, hogy szükségem van a pihenésre. Szépen nyugodtan aludt már akkor is, úgyhogy úgy döntöttünk a Peti Anyuval, hogy ő alszik benn, én pedig pihenek egyet, és másnap 6-ra ott vagyok.

Nagyon rossz érzéssel jöttem el, nem azért mert nem voltam nyugodt, tudtam jó kezekben van, csak elkapott az a hülye érzés, hogy rossz anya vagyok. Tudom hülyeség, de mégis.

Nagyon jót tett az alvás mert ma kipihenten és 100%-osan tudtam a Bazsira koncentrálni.

Reggel 8-ig aludt a kis drága, aztán a délöttünk hamar eltelt. Fürcsiztünk, volt vizit, kicsit rendet raktam, megcsináltam a mindennapos letörölgetést és egy nagyon játszottunk. Nagyon nyűgös lett egy idő után. Valószínűleg a foga kezdett el fájni, ezért kapott egy kis fájdalom csillapítót, aminek meg is lett a hatása, mert délutánra már sokkal jobb kedvvel fogadott:-)

Az eredmények ma is szépek lettek, úgyhogy ahogy a doktor Úr fogalmazott, a tegnapi sem labor hiba volt:-) Ma a sejtszámok 7000/4000 körüli arányban voltak jelen, mai nagyon szép. Vért nem kellett kapnia, mert a vörös vérsejtek is nagyon rendben voltak, csak a trombocita száma esett egy kicsit vissza, így azt ma kellett kapnia.

Ma túlestünk az első köröm vágáson is. Már a boxba kerülés óta nem volt vágva a kis körme, mert nem lehetett, úgyhogy, azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy mekkora volt.

Kezdjük belakni az új szobánkat. Ma már a nagy ágyon is játszottunk:-) Sajnos a folyosóra nem mehetünk ki sétálni. Nem a Bazsi miatt, mert az állapota már engedné, hanem mert izolálva vagyunk az a bizonyos baci miatt. A legnagyobb bánatom mégis az, hogy foncsoros az ablaküveg így nem tudunk kinézni sem a nagyvilág felé, vagy megnézni a napocskát. Nem baj. Mindent szép sorjában, annak is eljön az ideje:-)

Csináltam ma képeket, amit első sorban a Petinek küldünk és üzenjük, hogy nagyon nagyon szeretjük és már csak kettőt kell aludni és itt van velünk újra:-)