33.nap: Állandó hullámvölgy

2011. március 20

Sokszor nagyon nehéz összefoglalni egy nap eseményeit, a megélt pillanatokat és érzéseket. Nap közben sokszor felmerülnek olyan események és olyan érzések, amiket szívesen és azonnal leírnék, és aztán este amikor gép közelbe kerülök nem találom a szavakat. Ezért tűnik néha kuszának az, amit írok.

Ma is minden rendben volt, nagyon szépen alakultak az események. A Bazsi már második napja nem lázas, aminek nagyon örülök, mert ez által a kedve is sokkal jobb. A GVH is alig, vagy csak nagyon enyhén jelentkezik. Egy kis aggasztó dolog volt ma, hogy legalább 7-szer 8-szor kakilt és eléggé vegyesek voltak a székletei a hasmenéses állagig is. De már próbálok ezekkel az apró részletekkel nem foglalkozni és, ami talán még ennél is fontosabb nem gondolkozni azon, hogy ez talán az, amit nem akarunk, hogy legyen. Inkább ki se mondom, le se írom. Az eredmények ma is továbbra is nagyon szépek. Körülbelül 8000 fehérvérsejttel és 5-6000 körüli neutrophinnel. Már nem is szokták pontosan megmondani mert a lényeg, hogy már több, mint egy hete nagyon stabil a vérkép:-) A trombocita szám ismét emelkedett. Sajnos holnap viszont kell kapnia vért, de a doktor Úr megnyugtatott, hogy ez nem vérképzési probléma. Ez az ő hibájuk mert rengeteg vért vesznek tőle és egyenlőre nem tudja olyan gyorsan újra termelni a vért a kis szervezete. Vagyis jelen körülmények között ez teljesen normális.

Ma megpróbáltunk a dietetikus tanácsával egy kicsit változtatni az étrendjén. Kaptunk főzeléket, amit külön a Bazsinak késztettek el. Ezt nagyon szépen ette, ízlett neki. Vettem neki babáknak való gyümölcskompotot, aminek azért is örültem nagyon mert eddig nem nagyon tudtam mit venni, amivel kicsit színesebbé tehetem az étkezését, mivel minden tej alapú és ugyebár Bazsinak tejfehérje allergiája van. Ez eléggé leszűkíti a lehetőségeket. Holnap elmegyek venni neki baba piskótát és kekszeket, mert ezeket is leegyeztettük, hogy lehet és a dietetikus utánanéz, hogy kakaó port be lehet-e vezetni a hamiba.

A Mama már jobban van és nem görcsöl. Azt mondta valószínűleg már kiment belőle az a csúnya vesekő. Ennek nagyon örülök szintén, mert aggódtam miatta is. Megkértem ma este, hogy aludjon benn a Bazsival mert szükségem van egy kis pihenésre. Hiában kórházban tényleg nem lehet kialudni magát az embernek.

Ma ismét kisebb mélyponton vagyok. Ez miatt rosszul is érzem magam, mert tulajdonképpen nincs rá okom, hiszen Bazsi jól van és minden klasszul alakul. Úgy gondolom, hogy sokat változtam és tényleg nagyon pozitívan és erősen tudok hozzáállni a dolgokhoz és néha mégis elkap ez a rossz érzés, nevezzük depressziónak, rossz kedvnek, vagy csak elegem van érzésnek. Az a baj, hogy legtöbbször akkor kap ez el, amikor olyan dolgok jutnak az eszembe, férkőzik be a gondolatomba, amiken változtatni nem tudok, hanem egyszerűen csak el kell fogadnom és tudnom kell kezelnem. Például, hogy távol vagyunk egymástól a Petivel, nincs együtt a család, hogy a mindennapjainkat egy kórházban éljük immár lassan 2. hónapja, meg amúgy egy éve már, hogy csináljuk ezt az egészet, hogy úgy érzem elvesztettem barátokat, kicsit csalódtam is, hogy nincs egy normális életünk stb, stb, stb. Aztán persze eszembe jut a dolgok másik oldala és máris jobban érzem magam. Hogy fantasztikus eredményeink vannak és azért csináljuk ezt az átmeneti nehéz időszakot, hogy mi is normális életet élhessünk, hogy nagyon meg tudjuk becsülni a családdal együtt töltött kis időt, hogy úgy érzem megerősítette a kapcsolatunkat a Petivel és még jobban megerősített abban, hogy mennyire szeretem és számíthatok rá, hogy milyen jó ember és Apa, hogy megtanultam értékelni az élet apró örömeit, hogy megváltozott a gondolkodás módom és hogy megismertem olyan embereket, akiket enélkül nem ismertem volna meg és, hogy pozitívan csalódtam bizonyos emberekben, akiktől az utóbbi időben rengeteg szeretetet, erőt és figyelmet kaptunk, olyanoktól akiktől nagyon nem vártam.

Tulajdonképpen mindig arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy tényleg nem szabad ennyit foglalkoznom magammal és hogy az utóbbi leírt dolgokkal kell foglalkoznom.

Remélem nem untattam senkit a mai eszmefuttatásommal és nem voltam senkinek "sok" de most egy kicsit jobb érzés, hogy kiírtam magamból:-)

Holnap képekkel is színesítem ismét a történetünket:-)