2011. április 15
Szép lassan összegyűlik a család egyik fele a hétvégére:-) Ma megérkezett a Peti apu, holnap pedig végre megjön a Peti is. Már alig várjuk mind a ketten! Sőt ha minden jól megy talán egy kis időt is el tudunk tölteni édes kettesben:-)
Az éjszakánk ismét nem volt könnyű, de azért sokkal jobb volt mint a múltkor. Bazsi többször felsírt és a gép is megint becsipogott egy párszor, de azért tudtunk valamennyit pihenni, meg én is aludtam pár órát még délelőtt. Hiába a kórházban sosem tudja rendesen kialudnia magát az ember. Ezt gondolom tapasztalta már mindenki, aki egyszer is feküdt benn kórházban. Pláne, ha a gyerekeddel alszol benn. Éjszaka nem bírunk aludni mert valami mindig csipog vagy csak Bazsa ébred fel. Reggel a szokásos vérvétel és mérések miatt kelünk. Reggel pedig már mozgolódás van, amit természetesen hallunk benn a szobában, vagyis teljesen kizárt a nyugodt éjszaka. De sebaj, lassan eljön a mi időnk is:-)
Bazsi ma megint belázasodott így ismét bakterológia vizsgálatot csináltak nála, bár a múlkorinak negatív lett az eredménye, vagyis nincs semmilyen fertőzése. Ez jó hír, csak tulajdonképpen változatlanul nem lehet biztosan tudni, hogy miért vannak a lázak, immár több mint eg yhete tartósan. Feltételezhetően a fogak, vagy a GVH miatt. Ma ismét kicsit jelentkezett pici piros pöttyök formájában, de el is múlott, ahogy jött, aminek nagyon örültem. Az eredmények mára is nagyon biztatóak, 8000-es fehérvérsejttel és 5300-as neutrophin számmal. Ami még inkább bizakodásra ad okot, hogy nagyon úgy néz ki a vörös vérsejtek is elkezdtek dolgozni, mert a hemoglobin szintje Bazsinak ma is nagyon szép volt, pedig mindennap vesznek tőle vért és utoljára kedden kapott vért. Vagyis kell, hogy termelődjön. A trombocita termelődés még nem biztos, de nagy valószínűséggel az is lassan beindul. Vagyis dolgozik a kis donorunk:-)
Ma dél körül megérkezett a nagypapi és nagy örömére, 1,5 hónap után végre ismét megölelhette a kis Bazsát:-)
Bazsi egyre jobban anyás lett! Ahogy meglát már nyúl felém két kézzel és kéretőzik hozzám, és ahogy belép valaki a szobába ugyanez a szituáció lép életbe. Folyamatosan kapaszkodik belém és ölelget:-)
Már csak 1 nap, még annyi sem és itt van a Peti. Már nagyon várom, mert rettentően hiányzik. Az egyik legnehezebb, hogy ilyen sokat vagyunk távol egymástól. Rossz a mind a hármunknak, de, hogy egy kicsit önző módon magamról is beszéljek, nekem is nagyon rossz, hogy sokszor nincs kihez odabújnom. Talán neki még rosszabb, mert ő teljesen egyedül van, mi legalább itt vagyunk egymásnak a Bazsival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése