16. nap: Megnyílt a box ajtó

2011. április 03

Annyi minden történt a mai nap folyamán, hogy nehéz lesz szavakba öntenem mindent, mind a történéseket, mind az érzelmeket, de azt hiszem, hogy az érzelmek tekintetében majd beszélnek helyettem a képek.

Éjszaka Petinek megint mennie kellett, mert Bazsi nagyon nyugtalan volt. Ma mondta is a doktor Úr, hogy szem elött tartja ezt a szempontot, hogy nagyon nehezek az éjszakák és a Bazsi is nagyon nehezen viseli a bezártságot és amint a körülmények úgy alakulnak átkerülhetünk egy félsteril szobába. Reggel arra mentem fel, hogy Peti a folyóson aludt egy ágyon, oda rakták a nővérek, hogy pihenjen már egy kicsit. Kicsit muris volt a helyzet:-)

Nap közben minden rendben zajlott. Egy kicsit felborult a napirendünk mivel a Peti éjszaka benn volt és mert ma már mennie kellett haza. Úgyhogy kicsit másképpen váltottuk egymást, mint eddig.

A legnagyobb hír, hogy ma kinyílt a box ajtó. Elértünk egy újabb lépcsőfokot a gyógyulás irányába:-) Hatalmas nagy boldogságot és kimondhatatlan örömöt jelentett ez nekünk. El sem tudom mondani, hogy egy ilyen apróság, mint az, hogy újra hosszú idő után megérintheted a gyereked bőrét mit is jelent! A Bazsi is megérezte, hogy valami változás történik, mert ma már sokkal többet mosolygott, mint szokott:-) A Peti kezét az arcához simította nekem pedig végigsimogatta a kezemet, megölelt és magához szorított, amikor megérezte a kezünket a bőrünket:-) Fantasztikus érzés volt!

Az eredmény mára 1900/600 volt, vagyis azért történhetett mindez mert ismét már harmadik nap stabilan 500 felett volt a neutrophin száma a Bazsinak. Az összfehérvérsejt kicsit visszacsökkent, de ez nem jelent semmi gondot. Előfordul az ilyesmi. A box ajtó nyítás fokozatos bevezetést jelent újra a dolgokba. Levehettünk minden védőfelszerelést, csak a maszkot nem és egy kisebb köppenyt kell húznunk de ez igazából másik védelme miatt van, mert Bazsinak van egy bacija, ami mások számára káros lehet, rá nem. Így óvni kell a többi beteget is, nehogy széthordjuk. Este azért mondta a nővérünk, hogy ha az ő gyereke lenne, akkor a fejére azért felhúzná a sapit, mert azt nem tudjuk lemosni minden alkalommal, úgyhogy most este azt is visszahúztam.

Estére megérkezett a mama, most ő van benn vele, aztán megyek vissza 10 körül, a többi meg majd alakul magától. Egyenlőre megbeszéltünk egy ütemtervet, de úgyis majd a helyzet és a Bazsi diktálja az ütemet.

Már most nagyon érzem a Peti hiányát. Nagyon jó, hogy itt van velem a mama és nem vagyok egyedül, ez rendkívűl nagy segítség, de azért mégis...ilyenkor nagyon jó, ha az van veled, aki a párod, a társad. Hálás vagyok azért, hogy úgy érzem a legnehezebb időben itt volt, és hogy úgy ment haza, hogy még ő is megérinthette a Bazsit és ilyen jó hírrel távozott:-) Próbálok erős maradni a fiam érdekében, és átvészelni innentől kezdve a hétköznapokat és az együtt töltött hétvégékkel feltöltődni. Azt hiszem ez is egy olyan tényezője az egésznek, ami nagyon nehéz, hogy külön van a család, távol egymástól. Nekünk és neki sem könnyű, tudom, hogy másik oldal is nagyon nehéz lehet, hogy egyedül van otthon. De az a lényeg, hogy most ezt a "kis időt" átvészeljük és utánna rengeteg időt tölthetünk együtt:-)))