15. nap: Az első nagy kiborulás

2011. április 02

Ma olyan dolog történt, amire azt gondolom egyikünk sem számított. Tényleg vannak helyzetek, amire nem lehet felkészülni, de muszáj megoldani.

Először kezdem a jó hírrel, ami talán a legfontosabb. A mai blog címét hála Istennek nem az eredmények miatt írtam, azok továbbra is fantasztikusak:-) A mai sejtszám 2800/ 630 volt:-) Vagyis még egy nap 500 feletti neutrophin szám és nyílik a box ajtó:-) Nagyon izgatott vagyok és minden nap ugyanilyen izgatottan várom az aznapi eredményeket. A bőre a Bazsinak továbbra is javul. Már szinte egyáltalán nem gyulladt.

A mindennapjai továbbra sem egyszerűek. Sajnos elég nyűgös és mivel az alvásai felszínesek így nagyon fáradtnak tűnik egész nap. Mint kiderült a napokban már megvonták tőle a Rivotrilt (nyugtató), amit a kemó óta kap és ez is lehet oka a viselkedésére, a sejtmozgások mellett. Sajnos ma megállapítottam azt is, hogy sokkal kevesebbet nevet, mint szokott. Ahogy az egyik Anyuka mondta az ő kislányáról "árnyéka önmagának". De tudom, hogy szép lassan, ahogy jobban lesz és ahogy egyre több szabadságot kapunk ez is javulni fog. Biztos lesz mit dolgoznunk azon, hogy kitöröljük emlékeiből ezeket a rossz élményeket.

Az ok, a történet, amiért ezt a címet adtam ma:

Éjjel egy olyan nővér volt a Bazsival, akivel már eddig is voltak némi nemű problémánk, de nem olyan mint a mai, tegnap éjszakai. Szeretném leszögezni, hogy a legtöbb nővért nagyon szeretjük és ők is úgy gondolom szeretik a Bazsit. Tisztelem a munkájukat és sokakban közülük teljes mértékben megbízok, és teljes bizalommal hagyom rájuk éjszaka a Bazsit, még ha rossz érzés is otthagyni. De ez az eset úgy érzem, és nem csak mi érezzük így nagyon nonszensz és nem fogom a főnővérnél sem szó nélkül hagyni, sőt ha kell a szemébe megmondom.

Este azzal, hagytam ott 10 óra körül, hogy tudta Bazsi mostanában kicsit nyugtalanul alszik, de leszögeztem, hogy amint felkel szóljon és mi megyünk. A másik éjszakás nővérrel is beszéltem, akit nagyon szeretünk de nem nála volt a Bazsi, hogy ha van ideje legyen szíves menjen be hozzá, mert tudom ő vissza tudja altatni nagyon szépen mert szeretettel közelíti meg és ezt érzi. Szóval eljöttem és bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Reggel 5 órakkor csörgött a Peti telefonja, hogy Apuka jöjjön fel mert eddig bírtuk ideigleg. Szó szerint idézek! Peti rohant mert hallotta, hogy Bazsi üvölt a háttérben. Mire felért az a látvány fogadta, hogy a mi nővérünk ül a Pultnál és azzal fogadja, hogy ugye Apuka eddig jó bírtuk,a Bazsi meg üvölt. Bement hozzá és Bazsiból ömlött a vér. Beütötte a kis fejét, ami elkezdtett vérezni, azt hiszem nem kell részleteznem, hogy az alcsony trombocita szám miatt. Addigra már hajlandó volt odajönni a mi nővérünk és megnézni mi van a gyerekkel. Már ez is kiborított, de amit este még plusz információnak hallottam hozzá, hogy részletesen mi is történt, az meghalatta a befogadó képességeim határait.

A másik nővér (szándékosan nem mondok neveket) aki nem velünk volt jött dolgozni és az átadás után az volt az első, hogy odajött és megkérdezte, hogy mi volt reggel mert ő kétszer benn volt a Bazsinál, egyszer éjfélkor másodszor pedig reggel 4.30 körül és szépen visszaaltatta mind a kétszer és reggel már el kellett menni a saját betegeihez és arra jött vissza, hogy Peti már ott van. Elmeséltem neki a reggeli telefonhívást és teljesen ki volt akadva. Egy részt nem is a mi nővérünk volt benn, másrészt pedig semmi gond nem volt a Bazsival, szépen visszaaludt, vagyis nem tudja se ő, se én, hogy a hölgy mit nem bírt már idegileg. Még neki, a bizonyos másik nővérnek volt lekiismeret furdalása, hogy mi történt a Bazsival, miért vérzett! Azt hiszem, hogy ez nem maradhat szó nélkül!