22. nap: Megérkezett :-)

2011. április 09

Ma végre megérkezett délután kettő körül a Peti. Nagyon megörültünk neki. Sajnos Bazsi és én sem tudtuk neki abban a pillanatban kimutatni, mert neki a foga fájt én meg éppen holtponton voltam még a tegnapi nap és a ma délelött miatt, de azért elmondtam neki, hogy mennyire kimondhatatlan nagy öröm, hogy újra itt van:-) Ha csak egy kicsit is, de itt van velünk:-)

Tegnap éjszaka Bazsinál bennmaradtunk! Igaz, hogy a Szilvi nővér volt, aki nagyon szereti a Bazsit és tudom nála jó kezekben van, de egész nap olyan nyűgös volt, hogy úgy éreztem jobb ha ott maradunk. A megérzésem beigazolódott, mert Bazsi egész éjszaka két óránként kelt, ráadásul estére kisebb hasmenése lett így a Mami elmondása alapján többször kellett pelust cserélni, plusz mégegyszer ágyneműt is. Váltottuk egymást a múltkorihoz hasonló módszerben. Mivel nekem reggel ott kell lennem a fürdés és vizit miatt ezért én maradtam benn elméletben éjfélig, gyakorlatilag a Mama már 11-kor ott volt, és reggel 5-kor váltottuk egymást, Mama pedig tudott menni pihenni, és délelött 11 körül jött vissza. Mami ma hazament! Nagyon örülök, hogy itt volt és tudott nekünk segíteni ezzel, és ekkora hatalmas erőt adni nekem is a kitartásával! Azt hiszem tényleg joggal kiérdemli a "terminátor nagyi" címet:-) Fantasztikus erő van benne!!!

A délelött nagyon nehezen ment megint a tegnap estéhez hasonlóan. Bazsi nagyon nyűgös volt, folyamatosan félrekakilt a pelusból a sok izgés-mozgástól, egy szóval nagyon lefárasztott. Kicsit el is vesztettem a türelmemet, amit nagyon sajnálok és lelkiismeret furdalásom van miatta. Szerencsére pont jött a Mama váltani, amikor már holtponton voltam, így kinn ki tudtam dühöngeni és szúszázni magam. A délután már kicsit jobban ment. Bazsikám kapott fájdalomcsillapítót és ez úgy néz ki használt.

A magyarázat természetesen meg van megint mindenre. Nem kettő, hanem nagyon úgy néz ki, hogy egyszerre 6 foga mocorog- Nagyon durva. Én is láttam, amikor a doktor Úr kinyitotta a száját. Szegénynek most még ez is. Az eredmények mára nagyon szépen javultak. Bár ez várható is volt, mivel tegnap kapott neuphogént, de a jó hír, hogy mivel szépen reagáltak a sejtek a szurira így azt mondta a doktor Úr, hogy tuti jó a donor:-) Mára 3000 összfehérvérsejt és 2000 neutrophin számunk lett. Csak összehasonlításképpen mondom, hogy amikor régen kaptuk ugyanezt az injekciót akkor kb. 120-ról 150-re nővelte a sejtszámot, most pedig 700-ról 2000-re :-) Ez azért jó hír:-) Abban is megerősítést kaptam, hogy ez a hullámzás teljesen normális még az elején.

Nagyon izgulok azért, hogy milyenek lesznek a további eredmények. Tényleg minden nap egy hatalmas izgalom, hogy milyen eredményeink vannak és persze e mellett hogy van a Bazsi.

Apát egy "welcome hányással" fogadta az én kicsi fiam. Valahogy mindig neki jut. Kétszer mondta neki Bazsi ugye nem fogsz lehányni és utánna jött is, aminek jönnie kell. Nem tudom mitől lehetett de én gyanakodok, hogy a gyógyszerek voltak és az őszilé mert mind a kettőt nagyon erőltettük neki.

Most a Peti van fenn vele, ő altatja. Utánna jön le, mert ma ismét a Szilvi van, úgyhogy teljes bizalommal és nyugalommal merjük ott hagyni. Remélem nyugodtan fog tudni aludni. Várom már, hogy egy kicsit kettesben is lehessünk a Petivel, hiszen egy hete nem tudunk egy rendeset beszélgetni kettesben és nem telefonon keresztül, vagy csak megölelni egymást. Most, hogy itt van próbálom teljes mértékben feltölteni magam, magunkat azzal, hogy ő itt van velünk és együtt vagyunk:-) Mindig kicsit tovább benn időzök a boxban váltáskor, hogy legalább abban a 10 percben lehessünk hárman együtt. Ezek általában, leszámítva a kötelező pakolgatást, nagyon boldog pillanatok...és lassan eljöhet az az idő is, amikor már nem pillanatok, 10 percek hanem akár napok is lehetnek amit együtt töltünk:-)))