2011. április 10
Annyira igaz, hogy, ami jó az gyorsan elmegy. A tegnap délután és a mai nap olyan gyorsan eltelt mintha egy óra lett volna...és megint kezdődik a hét. Ezen a héten sem leszünk egyedül a Peti anyukájának hála, mert ezen a héten ő marad fenn velünk. A Peti és az apukája most mentek haza, és megint kezdődik a visszaszámlálás...még hatot kell aludni és újra látjuk egymást.
Bazsi tegnap este szépen elaludt és az éjszakát is nagyon szépen töltötte. Reggel hatra mentem fel és mondta a Szilvi, hogy minden rendben volt, kétszer kelt de vissza tudta altatni. Bementem hozzá és nagyon nyugodtan majdnem reggel nyolcig aludt. A boxban töltött időszak, amikor alszik a gyerek sokszor nehézkesen és lassan megy el. Kimenni nem igazán tudsz, mert hátha felébred és benn főleg amikor már sötét van nincs nagyon mit csinálni. Ilyenkor próbálok én is pihenni, vagy éppen blogot írni. Bár a pihenés nem igazán megy, kb. olyan 20 percekre ha elpilled az ember.
Reggel kilenc körül jött a Peti váltani és tulajdonképpen az egész napra nem volt semmi rendszerünk, hiszen jöttek ma fel a Peti szülei is és mindenki minél többet akarta látni a kis Bazsit. Szóval kicsit össze vissza voltunk.
Bazsi eredményei ma is nagyon szépek. Kicsit vissza estek a sejtszámok de ez teljesen normális a neuphogén után. Mára 2300/930 lett az arány. Ami nagyon jó, azt mondta a doktor Úr. Mindent rendben talált a viziten is. Ma többször lázas lett a Bazsi és ebből kifolyólag elég nyűgös. Délutánra gyanús, GVH jellegű kiütései lettek, amire rögtön kapott szteroidokat, remélem ennyivel megúsztuk a dolgot.
A nap legnagyobb híre:-) Kiléphettünk a boxból:-))) Bizony a Bazsival együtt:-))) Csak egy 10 percre de nagyon jó érzés volt. Bazsit be kellett öltöztetni, hosszú ujjú, kis cipő, kendő a fején, maszk az arcán. Amikor kisétált, mert a Peti fogta a kis kezét és a földön mentek ki és kilépett az ajtón, a könnyem csordult ki. El se mondhatom milyen érzés volt:-) Bazsi furcsán visszanézett a box felé, nem értette a dolgot. Csak a box közvetlen környékén, a nővér pultnál maradhattunk de legalább látta végre a szabad eget:-) Csak nézett kifelé és láttam rajta a teljes ámulatot, hogy mi van odakinn. Nézett rám, az apjára a nagyszüleire és körbe-körbe...fantasztikus percek voltak. Egy kis szabadságot, jobban mondva annak az érzését kaptuk ma meg. Vissza kellett jönnünk a boxba, de azért ez nagyon jó volt. Bazsi még a földön is sétálgatott, mint egy igazi nagyfiú:-) Ezekből a percekből, boldog pillanatokból tudok meríteni erőt, a többivel nem foglalkozom. Még ha történtek ma rossz dolgok is, csak ezt hagyom meg a gondolataimba, mert ez jó érzéssel tölt el:-) Sajnos képeket nem tudtam csinálni, mert a gépünk nem volt itt, de azért meg lettek örökítve a boldog pillanatok. Peti apukája csinált a telefonjával képeket és majd megkérem, hogy valahogy jutassa el nekem én pedig azonnal töltöm fel nektek.
Nagyon remélem és bízok benne, hogy a lázak elmúlnak és a mai GVH jellegű kiütésekkel megúsztuk és holnap talán mehetünk egy félsteril szobába. Minden nappal érzem, hogy közelebb kerülünk ehhez a pillanathoz és tudom lassan el kell jönnie. A legnagyobb boldogság az lesz ebben, hogy a mellett, hogy végre kicsit szabadabban lehetünk, rugalmassabban végre benn aludhatok a Bazsival:-) Már nagyon várom!!!
Nekünk meg attól csordult ki a könnyünk, ahogy leírod, hogy miképpen sétált ki a boxból és mutattátok meg neki az eget...
VálaszTörlés