2010. december 31
Elérkezett az év utolsó napja, és nekem rengeteg mondani valóm lenne. Napközben is rengeteg gondolat az eszembe jut és mire leülök a gép elé sokszor kimennek a fejemből.
Az eredményeinkről annyit, hogy az utolsó vizelet eredmény is sajnos pozitív lett, ami magyarázta a lázat. Ismét visszatért a Koli és a Klebsiella baktérium. Egyenlőre nem olyan szignifikánsan és mivel a láz is elmúlt így nem kapott a Bazsi ismét egy újabb antibiotikumot, hanem jelenleg kenőccsel próbáljuk a problémát orvosolni. Hogy milyen eredménnyel az majd hétfőn kiderül, mert ma vittünk megint vizeletet az onkológiára, kontrollra.
A súlyban sajnos úgy néz ki nem fogjuk elérni az áhított 6 kilót elsejére, mert a Bazsi még mindig 5.600 és 5.700 gramm között ingadozik.
Amúgy jól vagyunk most! Sokat játszik és mosolyog, úgy tűnik jól érzi magát. Én is próbálom összeszedni magam miatta és a Peti miatt is.
Ránk fér egy kis kikapcsolódás, úgyhogy ma a Bazsi a nagymamámnál lesz mi pedig szilveszterezünk egy kicsit a barátokkal. Remélem jót fog tenni ez a kis kikapcsolódás, azt hiszem nagy szükségünk van rá. A Balázs miatt pedig nyugodt szívvel vagyunk, mert a Mamáméknál nagyon jó kezekben van:-)
Az idei utolsó bejegyzésem sorait azzal zárom, hogy mindenkinek, aki ezt olvassa kívánok, kívánunk NAGYON NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET!!!
2010. december 31., péntek
2010. december 26., vasárnap
Mi történt
2010. december 26
Lassan véget ér a karácsony és végre eljutottam odáig, hogy pótoljam az elmúlt napok kimaradt írásait és történéseit!
Mi is történt azóta? Röviden, nagyon sok minden, de azért persze részletezem is kicsit:-)
Szerda, csütörtök Pesten voltunk a szokásos kontroll vizsgálatunkon. Szerda nagyon strapás nap volt ismét, mivel sietnünk kellett, 5 órára időpontunk volt a terapeutánknál. Felértünk időben, mert nem volt nagy forgalom és a Bazsi is nagyon jól viselkedett, mert szinte végig aludta az utat, velem együtt, és majdnem szegény Apa is elaludt:-) De persze azért résen volt, hisz ő vezetett. A kezelésünk megint nem volt egyszerű mert Bazsi sokat sírdogált, és most nem én mentem be vele, hanem az Apukája, mert nagyon negatívnak éreztem magam, úgyhogy inkább kinn maradtam a váróba. Az esténk szépen eltelt az alapítványi házba és reggel a szokásos módszerrel és időpontba készültünk át a transzplantációs ambulanciára. Utólag megállapítottuk, hogy tulajdonképpen teljesen felesleges volt felmennünk, mert a karácsonyi forgatag ott is meghagyta a nyomát és hatalmas kapkodás volt. A vérvizsgálatot és a szurit pedig Pécsen is el lehetett volna intézni, így megúszhattunk volna egy tortúrát. De utólag már mindegy! Két dolog végülis értelmett adott az odautazásunknak. Az egyik, hogy megtudtuk, kiválasztották a donort, azt az egyet amelyik a legmegfelelőbb. A másik, pedig, hogy a Bazsi tudott két kezelést kapni.
Az az igazság, hogy nagyon felzaklatott mind a kettőnket a transzplantáció újabb híre, hiszen az egyik orvos már januárban meg akarja kezdeni. Persze jó hír, hogy van donor és, hogy elkezdődhet az egész, csak most olyan hirtelen közelinek tűnt az egész. A másik orvos szerint még várni kéne amíg a Bazsi megerősödik. Bennem pedig egyfolytában az bujkál, hogy milyen szuper is lenne, hogy ha megúszhatnánk az egészet és magától beindulna a Bazsi kis csontvelője. Bár napok, sőt hetek óta nagyon mély ponton vagyok de azért még mindig bízok benne és látok egy kis halvány remény sugarat arra vonatkozólag, hogy ez össze fog jönni.
Csütörtökön este miután hazaértünk és a Bazsi elaludt feldíszítettük ketten a fát, hogy a Bazsi már arra ébredjen, hogy meglepi várja:-) A meglepi sikerült is. reggel amikor felébredt és meglátta a fát és a csillagszórót az Apja kezében először tátott szájjal nézett, aztán úgy elkezdett nevetni és annyira tetszett neki, hogy majdnem elfelejtette, hogy éhes:-)
A szentesténk szépen telt el. Meglátogatott minket a nagyi és mi is meglátogattuk a nagyszülőket. Nagyon örültem neki, hogy teljesült a kívánságunk és itthon leszünk egész ünnepkor, hárman együtt. Aztán eljött a másnap reggel. Bazsi 39 fokos lázzal ébredt. Nem tudtam mi tévő legyek azon kívül, hogy adtam neki lázcsillapítót, így felhívtam a doktornőt és a Peti már robogott is be vele az onkológiára. Ott megint vérvétel, vizelet minta és fül-orr-gégészet. A láz nem akart elmúlni, de Bazsi jól volt. Játszott, evett, ivott, aludt, mintha semmi gondja nem lenne. Minden eredmény negatív lett. a vére a neutrophin számot leszámítva teljesen rendbe van. Se gyulladás, se fertőzés nincs a szervezetébe, egyenlőre a vizeletvizsgálatra kell várni. Este még lázas volt és reggelre mintha csak egy rossz álom lett volna az egész. Bazsi lázmentes lett és minden megint teljesen rendbe van. A Peti 10%-ig biztos benne, hogy a kezelés miatt van, ugyanis pár napon belül utána még belázasodhat és az a jó, mert akkor használt nagyon. Holnap lesz még vizelet eredmény. Ha az is negatív akkor nagyon örülök, mert ugyanaz van mint két héttel ez előtt a kezelés után, és csak annak az utóhatása és nagyon is használ...
Még egyszer így a karácsony utolsó óráiban kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!
Lassan véget ér a karácsony és végre eljutottam odáig, hogy pótoljam az elmúlt napok kimaradt írásait és történéseit!
Mi is történt azóta? Röviden, nagyon sok minden, de azért persze részletezem is kicsit:-)
Szerda, csütörtök Pesten voltunk a szokásos kontroll vizsgálatunkon. Szerda nagyon strapás nap volt ismét, mivel sietnünk kellett, 5 órára időpontunk volt a terapeutánknál. Felértünk időben, mert nem volt nagy forgalom és a Bazsi is nagyon jól viselkedett, mert szinte végig aludta az utat, velem együtt, és majdnem szegény Apa is elaludt:-) De persze azért résen volt, hisz ő vezetett. A kezelésünk megint nem volt egyszerű mert Bazsi sokat sírdogált, és most nem én mentem be vele, hanem az Apukája, mert nagyon negatívnak éreztem magam, úgyhogy inkább kinn maradtam a váróba. Az esténk szépen eltelt az alapítványi házba és reggel a szokásos módszerrel és időpontba készültünk át a transzplantációs ambulanciára. Utólag megállapítottuk, hogy tulajdonképpen teljesen felesleges volt felmennünk, mert a karácsonyi forgatag ott is meghagyta a nyomát és hatalmas kapkodás volt. A vérvizsgálatot és a szurit pedig Pécsen is el lehetett volna intézni, így megúszhattunk volna egy tortúrát. De utólag már mindegy! Két dolog végülis értelmett adott az odautazásunknak. Az egyik, hogy megtudtuk, kiválasztották a donort, azt az egyet amelyik a legmegfelelőbb. A másik, pedig, hogy a Bazsi tudott két kezelést kapni.
Az az igazság, hogy nagyon felzaklatott mind a kettőnket a transzplantáció újabb híre, hiszen az egyik orvos már januárban meg akarja kezdeni. Persze jó hír, hogy van donor és, hogy elkezdődhet az egész, csak most olyan hirtelen közelinek tűnt az egész. A másik orvos szerint még várni kéne amíg a Bazsi megerősödik. Bennem pedig egyfolytában az bujkál, hogy milyen szuper is lenne, hogy ha megúszhatnánk az egészet és magától beindulna a Bazsi kis csontvelője. Bár napok, sőt hetek óta nagyon mély ponton vagyok de azért még mindig bízok benne és látok egy kis halvány remény sugarat arra vonatkozólag, hogy ez össze fog jönni.
Csütörtökön este miután hazaértünk és a Bazsi elaludt feldíszítettük ketten a fát, hogy a Bazsi már arra ébredjen, hogy meglepi várja:-) A meglepi sikerült is. reggel amikor felébredt és meglátta a fát és a csillagszórót az Apja kezében először tátott szájjal nézett, aztán úgy elkezdett nevetni és annyira tetszett neki, hogy majdnem elfelejtette, hogy éhes:-)
A szentesténk szépen telt el. Meglátogatott minket a nagyi és mi is meglátogattuk a nagyszülőket. Nagyon örültem neki, hogy teljesült a kívánságunk és itthon leszünk egész ünnepkor, hárman együtt. Aztán eljött a másnap reggel. Bazsi 39 fokos lázzal ébredt. Nem tudtam mi tévő legyek azon kívül, hogy adtam neki lázcsillapítót, így felhívtam a doktornőt és a Peti már robogott is be vele az onkológiára. Ott megint vérvétel, vizelet minta és fül-orr-gégészet. A láz nem akart elmúlni, de Bazsi jól volt. Játszott, evett, ivott, aludt, mintha semmi gondja nem lenne. Minden eredmény negatív lett. a vére a neutrophin számot leszámítva teljesen rendbe van. Se gyulladás, se fertőzés nincs a szervezetébe, egyenlőre a vizeletvizsgálatra kell várni. Este még lázas volt és reggelre mintha csak egy rossz álom lett volna az egész. Bazsi lázmentes lett és minden megint teljesen rendbe van. A Peti 10%-ig biztos benne, hogy a kezelés miatt van, ugyanis pár napon belül utána még belázasodhat és az a jó, mert akkor használt nagyon. Holnap lesz még vizelet eredmény. Ha az is negatív akkor nagyon örülök, mert ugyanaz van mint két héttel ez előtt a kezelés után, és csak annak az utóhatása és nagyon is használ...
Még egyszer így a karácsony utolsó óráiban kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!
2010. december 20., hétfő
Eredmények
2010. december 20
Pár nap múlva karácsony és már egyre biztosabban érzem azt, hogy itthon töltjük az ünnepeket! Azt gondolom ez a legnagyobb ajándék amit ebben az évben kaphatunk. Bár előtte még van egy két nap nehézség, de túl leszünk rajta.
Sokáig nem írtam aminek több oka is van. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy azok az eredmények amikre vártunk egészen a mai nap nem érkeztek meg. A vizelet, mint pénteken kiderült negatív lett teljesen mindenféle baktériumtól. ennek nagyon örültem, de még ott volt a másik aminek csak ma lett meg a végleges eredménye. A széklet szintén teljesen negatív lett a vizsgált kórokozókra. Igaz így nagyjából semmi nem magyarázza a múlt heti lázat de a lényeg, hogy komolyabb baj nincs és persze a láz sem jelentkezett azóta. Lehet, hogy csak egy hirtelen jött-ment dolog volt, én legalább is ebben bízom. a másik aminek nagyon örülök, hogy nem kapta el ismét tőlünk a rajtunk átfutó vírust. Igaz nagyon vigyáztunk,de azért jó hír, hogy mégis csak meg tudjuk védeni bizonyos dolgoktól, még ha ilyen közel is van hozzá.
Pesten karácsony előtte ígértek még egy kontroll vizsgálatot. Múlt héten telefonáltam a doktor Úrnak és azt mondta, hogy csütörtök reggel 8-kor szeretné látni a Bazsit. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire konkrétan karácsony előtt. Sebaj! Biztos minden rendben lesz és jöhetünk haza is, és másnap együtt fogjuk ünnepelni itthon a karácsonyt. Az első közös karácsonyt édes hármasban:-)
Olyan szempontból viszont örülök, hogy most ismét fog kapni két kezelést a Bazsi, így talán az elkövetkezendő ünnepi időszakban minden rendben lesz. Bár megvallom őszintén az elmúlt napokban kicsit megingott a bizalmam a kezelés eredményességében, de miután kiderült, hogy minden eredmény negatív, ismét visszakaptam a bizalmamat. Sajnos a negatív hangulatom ami már egy ideje uralkodik rajtam, és ami már több visszajelzésből is hallottam itt is érződik, még mindig nem. Pedig nagyon igyekszem, csak elfáradtam kicsit minden értelemben. Az ember alapban is elfárad év végére, nem ám egy ilyen év után. Azt hiszem jót fog tenni ez az ünnepi időszak.
A Bazsi jól van. A több hetes súlystagnálás után, úgy látszik talán ismét szépen megindult a súlyunk. Este már 5.760 grammot mértünk, ami a mai 5 kaki után nagyon jó hír. Ahogy a Peti fogalmazta meg, ha talán karácsonyra nem is de új évre, 7 hónapos korára eléri a 6 kilót.
Megyünk pihenni! Mindenkinek jó pihenést ma estére!
Pár nap múlva karácsony és már egyre biztosabban érzem azt, hogy itthon töltjük az ünnepeket! Azt gondolom ez a legnagyobb ajándék amit ebben az évben kaphatunk. Bár előtte még van egy két nap nehézség, de túl leszünk rajta.
Sokáig nem írtam aminek több oka is van. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy azok az eredmények amikre vártunk egészen a mai nap nem érkeztek meg. A vizelet, mint pénteken kiderült negatív lett teljesen mindenféle baktériumtól. ennek nagyon örültem, de még ott volt a másik aminek csak ma lett meg a végleges eredménye. A széklet szintén teljesen negatív lett a vizsgált kórokozókra. Igaz így nagyjából semmi nem magyarázza a múlt heti lázat de a lényeg, hogy komolyabb baj nincs és persze a láz sem jelentkezett azóta. Lehet, hogy csak egy hirtelen jött-ment dolog volt, én legalább is ebben bízom. a másik aminek nagyon örülök, hogy nem kapta el ismét tőlünk a rajtunk átfutó vírust. Igaz nagyon vigyáztunk,de azért jó hír, hogy mégis csak meg tudjuk védeni bizonyos dolgoktól, még ha ilyen közel is van hozzá.
Pesten karácsony előtte ígértek még egy kontroll vizsgálatot. Múlt héten telefonáltam a doktor Úrnak és azt mondta, hogy csütörtök reggel 8-kor szeretné látni a Bazsit. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire konkrétan karácsony előtt. Sebaj! Biztos minden rendben lesz és jöhetünk haza is, és másnap együtt fogjuk ünnepelni itthon a karácsonyt. Az első közös karácsonyt édes hármasban:-)
Olyan szempontból viszont örülök, hogy most ismét fog kapni két kezelést a Bazsi, így talán az elkövetkezendő ünnepi időszakban minden rendben lesz. Bár megvallom őszintén az elmúlt napokban kicsit megingott a bizalmam a kezelés eredményességében, de miután kiderült, hogy minden eredmény negatív, ismét visszakaptam a bizalmamat. Sajnos a negatív hangulatom ami már egy ideje uralkodik rajtam, és ami már több visszajelzésből is hallottam itt is érződik, még mindig nem. Pedig nagyon igyekszem, csak elfáradtam kicsit minden értelemben. Az ember alapban is elfárad év végére, nem ám egy ilyen év után. Azt hiszem jót fog tenni ez az ünnepi időszak.
A Bazsi jól van. A több hetes súlystagnálás után, úgy látszik talán ismét szépen megindult a súlyunk. Este már 5.760 grammot mértünk, ami a mai 5 kaki után nagyon jó hír. Ahogy a Peti fogalmazta meg, ha talán karácsonyra nem is de új évre, 7 hónapos korára eléri a 6 kilót.
Megyünk pihenni! Mindenkinek jó pihenést ma estére!
2010. december 16., csütörtök
Várakozás
2010. december 16
Reggel felhívtam az onkológián a doktornőt, hogy hogyan legyen a vizelet és széklet mintavétel. Két lehetőségem volt. Vagy a Bazsival megyek vagy viszek mintát, ahhoz viszont nem voltak meg itthon a megfelelő eszközök. Mivel sajnos ma senki nem tudott vigyázni a Bazsira, bár Pati mondta, hogy vigyem a céghez be, amíg elmegyek a tartályokért és egyéb eszközökért, de nem akartam annyi ideig bennhagyni és mellesleg a lényeg az lett volna, hogy egyáltalán ne rángassam ilyen időbe sehova a gyereket. Így hát dacolva az időjárás viszontagságaival elindultunk be a kórházba. Csak reménykedni tudtam abban, hogy parkolóhelyet a közelben találok és persze, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az automata működni fog. Szerencsém volt, mert a kapu a kórház bejáratánál nyitott sorompóval fogadott így gyorsan feltűnés nélkül besuhantam, és a közelben találtam is parkolóhelyet. Nem egyszerű mindent cipelni, a Bazsit a hordozóban és még a táskát a pelenkákkal, kajával és mi egyébbel. Így hát nagyon megörültem, hogy ebben a remek időben csak rövid távot kell megtennünk.
Gondoltam a mai nap csak szerencsés lehet. De csak gondoltam. Nem mehettünk be az osztályra mert az tele volt és éppen megbeszélést tartottak az orvosok. Így hát az előtéri várakozóba vártunk, ahol igencsak hideg van, ráadásul rendszeresen nyitogatják az ajtót ki és bemenetelkor. 1 óra eltelte után bementem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e szólni a doktornőnek vagy nem mehetnénk-e be, mert ez így nem túl jó. Egyik sem jött be, így hát tovább várakoztunk kint. Amikor megláttam a doktornőt ismét bementem már kezemben a Bazsival. A válasz az volt, hogy továbbra is várjunk mert most vizit lesz. Na itt kiborult a bili. Nem vagyunk ugyanis etetni és pelenkázni egy ilyen helyiségben ahol megfázhat a gyerek. Határozottan megkértem, hogy szóljanak a doktornőnek. Így 5 percen belül kaptunk egy pisi zacskót és tartályokat amibe majd hozzam vissza a mintákat. Vagyis még ezt is meg kell ma oldani, na pufff.
Nem tehetek róla de egyre inkább kiborítanak az ilyen esetek. Nagyon türelmesnek gondolom magam és nagyon megértő vagyok de egy idő után, amikor alapba ennyi feszültség és aggodalom hárul az emberre nehezen viseli türelmesen az ilyen esteket.
Még kedvesen meg is kérdezte a nővér, aki mellesleg előtte közölte velem, hogy a kinti helyiségben van pelenkázó Anyuka, hogy a Nagymama nem ért rá esetleg, hogy vigyázzon a picire. Nem! Mert, hogy nálunk a nagymama és nagypapa is dolgozik és persze a férjem is. Sokat úgy csinálnak, mintha olyan egyszerű lenne! De nem gondol senki arra, hogy dolgozni mindenkinek kell.
Hétfő óta amúgy is nagyon feszült vagyok, mióta belázasodott a Bazsi. egyszerűen nem tudok lenyugodni és mindenre ugrok. Muszáj lesz lenyugodnom, mert azt hiszem kezdek teljesek kifordulni önmagamból és ez senkinek sem jó.
HÁLÁS VAGYOK, HOGY VÉGET ÉRT A MAI NAP!!! HOLNAP EGY ÚJ, SZEBB NAP JÖN!!!!
Reggel felhívtam az onkológián a doktornőt, hogy hogyan legyen a vizelet és széklet mintavétel. Két lehetőségem volt. Vagy a Bazsival megyek vagy viszek mintát, ahhoz viszont nem voltak meg itthon a megfelelő eszközök. Mivel sajnos ma senki nem tudott vigyázni a Bazsira, bár Pati mondta, hogy vigyem a céghez be, amíg elmegyek a tartályokért és egyéb eszközökért, de nem akartam annyi ideig bennhagyni és mellesleg a lényeg az lett volna, hogy egyáltalán ne rángassam ilyen időbe sehova a gyereket. Így hát dacolva az időjárás viszontagságaival elindultunk be a kórházba. Csak reménykedni tudtam abban, hogy parkolóhelyet a közelben találok és persze, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az automata működni fog. Szerencsém volt, mert a kapu a kórház bejáratánál nyitott sorompóval fogadott így gyorsan feltűnés nélkül besuhantam, és a közelben találtam is parkolóhelyet. Nem egyszerű mindent cipelni, a Bazsit a hordozóban és még a táskát a pelenkákkal, kajával és mi egyébbel. Így hát nagyon megörültem, hogy ebben a remek időben csak rövid távot kell megtennünk.
Gondoltam a mai nap csak szerencsés lehet. De csak gondoltam. Nem mehettünk be az osztályra mert az tele volt és éppen megbeszélést tartottak az orvosok. Így hát az előtéri várakozóba vártunk, ahol igencsak hideg van, ráadásul rendszeresen nyitogatják az ajtót ki és bemenetelkor. 1 óra eltelte után bementem és megkérdeztem, hogy nem lehetne-e szólni a doktornőnek vagy nem mehetnénk-e be, mert ez így nem túl jó. Egyik sem jött be, így hát tovább várakoztunk kint. Amikor megláttam a doktornőt ismét bementem már kezemben a Bazsival. A válasz az volt, hogy továbbra is várjunk mert most vizit lesz. Na itt kiborult a bili. Nem vagyunk ugyanis etetni és pelenkázni egy ilyen helyiségben ahol megfázhat a gyerek. Határozottan megkértem, hogy szóljanak a doktornőnek. Így 5 percen belül kaptunk egy pisi zacskót és tartályokat amibe majd hozzam vissza a mintákat. Vagyis még ezt is meg kell ma oldani, na pufff.
Nem tehetek róla de egyre inkább kiborítanak az ilyen esetek. Nagyon türelmesnek gondolom magam és nagyon megértő vagyok de egy idő után, amikor alapba ennyi feszültség és aggodalom hárul az emberre nehezen viseli türelmesen az ilyen esteket.
Még kedvesen meg is kérdezte a nővér, aki mellesleg előtte közölte velem, hogy a kinti helyiségben van pelenkázó Anyuka, hogy a Nagymama nem ért rá esetleg, hogy vigyázzon a picire. Nem! Mert, hogy nálunk a nagymama és nagypapa is dolgozik és persze a férjem is. Sokat úgy csinálnak, mintha olyan egyszerű lenne! De nem gondol senki arra, hogy dolgozni mindenkinek kell.
Hétfő óta amúgy is nagyon feszült vagyok, mióta belázasodott a Bazsi. egyszerűen nem tudok lenyugodni és mindenre ugrok. Muszáj lesz lenyugodnom, mert azt hiszem kezdek teljesek kifordulni önmagamból és ez senkinek sem jó.
HÁLÁS VAGYOK, HOGY VÉGET ÉRT A MAI NAP!!! HOLNAP EGY ÚJ, SZEBB NAP JÖN!!!!
2010. december 15., szerda
Csalóka
2010. december 15
Az eredményről sajnos tegnap semmit nem tudtunk és mivel a kisfiam legújabb szokása, hogy éjszaka óránként felkel, plusz még egész nap a városba rohangáltam (ennek eredményét, egész pontosan eredménytelenségét nem szeretném most részletezni, majd talán egyszer az egészet) ezért tegnap este már hulla fáradtan estem az ágyba!
A vizeletében, mit ahogy az már a már kiderült megint találtak valamit. A doktornő szerint csak valami székletből bekerült szennyeződés, ezért újra meg kell ismételni holnap. Vagyis egy újabb kör lesz holnap a csalóka eredmény miatt a kórházba. Kiharcoltam egy széklet vizsgálatot is mert mostanság nagyon kevereg a Bazsi pocija és mintha sokat fájna a hasa.
vagyis holnap kiderül minden...REMÉLEM!
Az eredményről sajnos tegnap semmit nem tudtunk és mivel a kisfiam legújabb szokása, hogy éjszaka óránként felkel, plusz még egész nap a városba rohangáltam (ennek eredményét, egész pontosan eredménytelenségét nem szeretném most részletezni, majd talán egyszer az egészet) ezért tegnap este már hulla fáradtan estem az ágyba!
A vizeletében, mit ahogy az már a már kiderült megint találtak valamit. A doktornő szerint csak valami székletből bekerült szennyeződés, ezért újra meg kell ismételni holnap. Vagyis egy újabb kör lesz holnap a csalóka eredmény miatt a kórházba. Kiharcoltam egy széklet vizsgálatot is mert mostanság nagyon kevereg a Bazsi pocija és mintha sokat fájna a hasa.
vagyis holnap kiderül minden...REMÉLEM!
2010. december 13., hétfő
Egy újabb mélypont
2010. december 13
Az ember nagyon könnyen megszokja a jót, szemben a rosszal. Bár az is igaz, hogy egy idő után a rosszhoz is hozzászokhat valamilyen mértékben. Amikor a Bazsi először kórházba került és először szúrták meg, kanült kapott azt nagyon nehezen viseltük. Ma már nem mondom, hogy meg sem kottyan egy vérvétel, mert mai napig nehezen viselem, amikor torka szakadtából sír, miközben szúrják, de már sokkal könnyebben vesszük ezt az akadályt, mint az első alkalommal. A jót megszokni azonban sokkal könnyebb és sokkal nehezebb is búcsút venni tőle, akár kis időre, akár hosszabbra. Azt, hogy nagyon sokáig minden rendben volt és fertőzésmentesek voltunk nagyon jó volt és már már néha úgy éreztem, ahogy azt többször is leírtam, mintha minden rendben lenne és normális lenne.
A Bazsi betegsége olyan mint egy hullámvasút. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ha kicsit filozofikus akarnék lenni, azt is mondhatnám olyan mint az élet! A tegnapi nappal ismét kicsit lenn voltunk, de atlán most ismét időben el lett kapva a probléma. Tegnap este ismét belázasodtunk! Nem volt magas láz, talán egy egészséges gyermeknél azt is mondanám, hogy nincs semmi gond, lázcsillapítással várunk kicsit aztán minden rendben van. Azonban nálunk ez nem játék. 38,5-nél már nem vártam tovább, felhívtuk a doktornőt, jobban mondva az onkológiai osztályt és tanácsot kértünk, hogy azonnal ,menjünk-e be, vagy várhatunk reggelig. Azt tanácsolták, hogy kapjon lázcsillapítót és ha lemegy a hő, akkor elég csak reggel. Szerencsére és hála Istennek, a lázcsillapítótól lement a hője, így reggelig vártunk.
Ismét egy hosszú délelőtt várt ránk az onkológiai osztályon, vérvétellel, vizelet vétellel és plusz még fül-orr-gégészettel. Az eredmény egész jó volt. A vérvételen a CRP-énk 6-os volt, a neutrophin számunk pedig 700. Nem jó, de nem is rossz magunkhoz képest. A fülészeten azonban nagy sírás és szenvedés várt ránk. Gyulladás nincs azonban a bőr betegségünk úgy néz ki a fül belső részébe is jelentkezik így nem tud tisztulni rendesen a füle a Bazsinak. Vagyis 2-3 havonta fültisztításra kell mennünk! De a láz nem ez miatt volt.
Hazaengedtek minket, mert a láza lement és a véreredmény nem követeli meg a gyógyszeres kezelést, de holnapra kiderül a vizelet eredménnyel, hogy mi lappang ismét bennünk.
Csak egyet kívánok most: ITTHON TÖLTHESSÜK EGYÜTT A KARÁCSONYI ÉS SZILVESZTERI NAPOKAT!!!
Az ember nagyon könnyen megszokja a jót, szemben a rosszal. Bár az is igaz, hogy egy idő után a rosszhoz is hozzászokhat valamilyen mértékben. Amikor a Bazsi először kórházba került és először szúrták meg, kanült kapott azt nagyon nehezen viseltük. Ma már nem mondom, hogy meg sem kottyan egy vérvétel, mert mai napig nehezen viselem, amikor torka szakadtából sír, miközben szúrják, de már sokkal könnyebben vesszük ezt az akadályt, mint az első alkalommal. A jót megszokni azonban sokkal könnyebb és sokkal nehezebb is búcsút venni tőle, akár kis időre, akár hosszabbra. Azt, hogy nagyon sokáig minden rendben volt és fertőzésmentesek voltunk nagyon jó volt és már már néha úgy éreztem, ahogy azt többször is leírtam, mintha minden rendben lenne és normális lenne.
A Bazsi betegsége olyan mint egy hullámvasút. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ha kicsit filozofikus akarnék lenni, azt is mondhatnám olyan mint az élet! A tegnapi nappal ismét kicsit lenn voltunk, de atlán most ismét időben el lett kapva a probléma. Tegnap este ismét belázasodtunk! Nem volt magas láz, talán egy egészséges gyermeknél azt is mondanám, hogy nincs semmi gond, lázcsillapítással várunk kicsit aztán minden rendben van. Azonban nálunk ez nem játék. 38,5-nél már nem vártam tovább, felhívtuk a doktornőt, jobban mondva az onkológiai osztályt és tanácsot kértünk, hogy azonnal ,menjünk-e be, vagy várhatunk reggelig. Azt tanácsolták, hogy kapjon lázcsillapítót és ha lemegy a hő, akkor elég csak reggel. Szerencsére és hála Istennek, a lázcsillapítótól lement a hője, így reggelig vártunk.
Ismét egy hosszú délelőtt várt ránk az onkológiai osztályon, vérvétellel, vizelet vétellel és plusz még fül-orr-gégészettel. Az eredmény egész jó volt. A vérvételen a CRP-énk 6-os volt, a neutrophin számunk pedig 700. Nem jó, de nem is rossz magunkhoz képest. A fülészeten azonban nagy sírás és szenvedés várt ránk. Gyulladás nincs azonban a bőr betegségünk úgy néz ki a fül belső részébe is jelentkezik így nem tud tisztulni rendesen a füle a Bazsinak. Vagyis 2-3 havonta fültisztításra kell mennünk! De a láz nem ez miatt volt.
Hazaengedtek minket, mert a láza lement és a véreredmény nem követeli meg a gyógyszeres kezelést, de holnapra kiderül a vizelet eredménnyel, hogy mi lappang ismét bennünk.
Csak egyet kívánok most: ITTHON TÖLTHESSÜK EGYÜTT A KARÁCSONYI ÉS SZILVESZTERI NAPOKAT!!!
2010. december 10., péntek
Hazaértünk
2010. december 10
Tegnap este hazaérkeztünk Budapestről. Az út hosszú volt és megterhelő mind a hármunk számára! Manó is nehezebben viselte mint szokta, mert most sokkal kevesebbet aludt és sokszor kért közben teát, amit igen nehéz megoldani utazáskor. De a lényeg, hogy újra itthon vagyunk:-)
Tegnap reggel megvolt a vérvételi kontroll és a vizsgálat is. A Bazsit jó állapotban találták. Semmi extrém nem volt, a bőrén kívül, mert az napok óta nagyon száraz és folyamatosan kipirosodik, kisebesedik. Sok mindennel próbálkozunk vele, de nagyon kevés krém, fürdető használ. Mindegyik csak ideig óráig jó, és aztán újra kiszárad a kis bőre, ami nagyon viszked neki, mert folyamatosan vakarózik! Most kipróáltunk egy új krémet pár napja, ami úgy néz ki, hogy talán használ. Remélem tényleg jó lesz már neki valami, mert ez szörnyű lehet, hogy egész nap viszked az egész testem.
A vérvételi eredmény sajnos egy kicsit elkeserítő volt. A neutrophin számunk 200! Az eredménynek köszönhetően ismét kaptunk szurit, de most már dupla akkora adagot, mint amekkorát eddig szokott. Ez rossz hír, volt, viszont egy jó hírt is kaptunk. Meg lett a HLA tipizálás eredménye. Ez olyan, mint a vércsoport, csak a csontvelőé. 12 megfelelő donort találtak:-) Ez nagyon jó eredmény, azt mondta a doktor Úr, hogy így lehet válogatni köztük és a legjobbat megtalálni. Legalább ebbe szerencsénk van!
Most legközelebb jövő hét kedden fogok konzultálni a doktor Úrral, amikor is megtudom, hogy hogyan döntöttek a donor kérdésben és mikor számíthatunk a transzplantáció megkezdésére!
Még lesz egy látogatásunk Pestre karácsony előtt, viszont úgy néz ki a családunk kívánságát teljesíti a Jézuska...karácsonykor és szilveszterkor itthon leszünk:-)
A másik jó hír a mai napon, hogy este egy nagyon szép súlyt 5.690 grammot mértünk:-) Reméljük ebből reggelre azért megmarad sok!
Elképesztő, amit pont most apával művelnek:-) Manó olyan, mintha menni akarna! Az ülés még nem megy, de folyamatosan löki fel magát, mint aki lábra akar állni! Lehet, hogy kihagyjuk az ülés fázist és rögtön állni fogunk? :-)
Ma találkoztam a Jézuskával és odaadta a Bazsi ajándékát! Nehéz megállni, hogy karácsonyig ne kapja meg, de a Jézuskának megígértem, hogy akkor fogja csak megkapni:-)
Tegnap este hazaérkeztünk Budapestről. Az út hosszú volt és megterhelő mind a hármunk számára! Manó is nehezebben viselte mint szokta, mert most sokkal kevesebbet aludt és sokszor kért közben teát, amit igen nehéz megoldani utazáskor. De a lényeg, hogy újra itthon vagyunk:-)
Tegnap reggel megvolt a vérvételi kontroll és a vizsgálat is. A Bazsit jó állapotban találták. Semmi extrém nem volt, a bőrén kívül, mert az napok óta nagyon száraz és folyamatosan kipirosodik, kisebesedik. Sok mindennel próbálkozunk vele, de nagyon kevés krém, fürdető használ. Mindegyik csak ideig óráig jó, és aztán újra kiszárad a kis bőre, ami nagyon viszked neki, mert folyamatosan vakarózik! Most kipróáltunk egy új krémet pár napja, ami úgy néz ki, hogy talán használ. Remélem tényleg jó lesz már neki valami, mert ez szörnyű lehet, hogy egész nap viszked az egész testem.
A vérvételi eredmény sajnos egy kicsit elkeserítő volt. A neutrophin számunk 200! Az eredménynek köszönhetően ismét kaptunk szurit, de most már dupla akkora adagot, mint amekkorát eddig szokott. Ez rossz hír, volt, viszont egy jó hírt is kaptunk. Meg lett a HLA tipizálás eredménye. Ez olyan, mint a vércsoport, csak a csontvelőé. 12 megfelelő donort találtak:-) Ez nagyon jó eredmény, azt mondta a doktor Úr, hogy így lehet válogatni köztük és a legjobbat megtalálni. Legalább ebbe szerencsénk van!
Most legközelebb jövő hét kedden fogok konzultálni a doktor Úrral, amikor is megtudom, hogy hogyan döntöttek a donor kérdésben és mikor számíthatunk a transzplantáció megkezdésére!
Még lesz egy látogatásunk Pestre karácsony előtt, viszont úgy néz ki a családunk kívánságát teljesíti a Jézuska...karácsonykor és szilveszterkor itthon leszünk:-)
A másik jó hír a mai napon, hogy este egy nagyon szép súlyt 5.690 grammot mértünk:-) Reméljük ebből reggelre azért megmarad sok!
Elképesztő, amit pont most apával művelnek:-) Manó olyan, mintha menni akarna! Az ülés még nem megy, de folyamatosan löki fel magát, mint aki lábra akar állni! Lehet, hogy kihagyjuk az ülés fázist és rögtön állni fogunk? :-)
Ma találkoztam a Jézuskával és odaadta a Bazsi ajándékát! Nehéz megállni, hogy karácsonyig ne kapja meg, de a Jézuskának megígértem, hogy akkor fogja csak megkapni:-)
2010. december 8., szerda
Irány Budapest
2010. december 08
Ma ismét útra kelünk Budapestre, egy újabb kontroll vizsgálatra illetve két kezelésre! Holnap reggeli vérvétel után reményeink szerint ismét hazajöhetünk, és ebben nagyon bízunk hiszen Bazsi most jól van. Az utolsó fertőzés óta semmilyen problémánk nincs, leszámítva egy kis pocakfájást.
Nagyon bízunk benne, hogy a karácsonyt és szilvesztert is itthon tölthetjük, ez a kép lebeg bennem.
A súlyunk a stagnálás után tegnapról mára kicsit megindult! Ma reggel a Bazsi 5540 gramm volt, vagyis elértünk az 5 és fél kilós álomhatárt:-) Igaz kicsit megkésve, mert már elmúlottunk hat hónaposak, de sebaj, az a lényeg, hogy ismét növekszik a kis Manó:-) A hossza egy kicsit stagnál, mert már egy jó ideje 61 cm-t mérünk. Igaz mindig úgy tapasztalom, mintha nőne, mert a ruhák egyre szűkebbek rajta hosszra, de mégis csak ennyit mér a centi. Sebaj, majd az is megindul:-) Ha nem is lesz olyan magas mint az apukája, de azért ne legyen olyan pici, mint az anyukája:-) Valahol a kettő között!
Tegnap annyira nevettem. Van egy kis játéka, amit fölé kell rakni és ha megnyomja akkor zenél. Tegnap majdnem szét szette, úgy pacskolta:-) Nagyon édes volt!
Remélem ismét végigalukálja az utat, mert úgy sokkal könnyebb neki.
Az eredményre nagyon kíváncsi leszek és arra is, hogy mit mond a doktor Úr a donor kereséssel és a következő kontroll vizsgálattal kapcsolatban!
A legújabb infókkal és az eredményekkel pedig holnap jelentkezem...ígérem mindenkit tájékoztatni fogok:-)
Ma ismét útra kelünk Budapestre, egy újabb kontroll vizsgálatra illetve két kezelésre! Holnap reggeli vérvétel után reményeink szerint ismét hazajöhetünk, és ebben nagyon bízunk hiszen Bazsi most jól van. Az utolsó fertőzés óta semmilyen problémánk nincs, leszámítva egy kis pocakfájást.
Nagyon bízunk benne, hogy a karácsonyt és szilvesztert is itthon tölthetjük, ez a kép lebeg bennem.
A súlyunk a stagnálás után tegnapról mára kicsit megindult! Ma reggel a Bazsi 5540 gramm volt, vagyis elértünk az 5 és fél kilós álomhatárt:-) Igaz kicsit megkésve, mert már elmúlottunk hat hónaposak, de sebaj, az a lényeg, hogy ismét növekszik a kis Manó:-) A hossza egy kicsit stagnál, mert már egy jó ideje 61 cm-t mérünk. Igaz mindig úgy tapasztalom, mintha nőne, mert a ruhák egyre szűkebbek rajta hosszra, de mégis csak ennyit mér a centi. Sebaj, majd az is megindul:-) Ha nem is lesz olyan magas mint az apukája, de azért ne legyen olyan pici, mint az anyukája:-) Valahol a kettő között!
Tegnap annyira nevettem. Van egy kis játéka, amit fölé kell rakni és ha megnyomja akkor zenél. Tegnap majdnem szét szette, úgy pacskolta:-) Nagyon édes volt!
Remélem ismét végigalukálja az utat, mert úgy sokkal könnyebb neki.
Az eredményre nagyon kíváncsi leszek és arra is, hogy mit mond a doktor Úr a donor kereséssel és a következő kontroll vizsgálattal kapcsolatban!
A legújabb infókkal és az eredményekkel pedig holnap jelentkezem...ígérem mindenkit tájékoztatni fogok:-)
2010. december 6., hétfő
Két nap
2010. december 06
Boldog Mikulást mindenkinek! Főleg az én pici fiamnak és a drága férjemnek!
Két nap ismét kimaradt. Mindkét nap rettentően elfáradtam estére. Az a baj, hogy mindig estére hagyom a blogírást, miután elalszik a Bazsi. Csak ilyenkor sokszor már olyan fáradt vagyok, hogy csak egy fürdésre egy nagy ölelésre, jó éjt puszira és pihe puha ágyra van szükségem. Pláne, hogy mostanság előszeretettel kel fel éjjel többször is a kis Manó. Ma is 6-szor volt fenn. 5 órakor már elfáradtam és magunk mellé vettem! Mindig próbálom minél tovább húzni, hogy ne szokjon hozzá ahhoz, hogy köztünk alszik, de amikor óránként vagy fél óránként felsír és visszaaltatom akkor egy idő után elfáradok!
Annyit használom mostanság a fáradt szót, hogy lassan el is hiszem, hogy fáradt vagyok:-) Pedig tényleg az vagyok...huh azt hiszem ebbe a csapdába belestem és nehezen mászok ki belőle!
Mostanság megint kezd minden olyan lenni, mint egy normális családba! Az elmúlt pár napban ismét csak a sok gyógyszer, az állandó aggódás és a négy fal közötti bezártság emlékeztetett arra, hogy valami gond van. Vagyis Bazsi nagyon jól van:-) És ennek nagyon örülök:-)
Két nap múlva megyünk ismét Pestre kontroll vizsgálatra! Biztosan hazajövünk és minden OK lesz! Nagyon kíváncsi vagyok a neutrophin számunkra is!
A Bazsi súlya kicsit lassabban kezdett el növekedni az elmúlt hetekben, de remélem hamarosan ismét beindul!
A csatolt képpel, amit a Bazsi nagymamája csinált kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG MIKULÁST:-)
2010. december 3., péntek
Pocakfájós napok
2010. december 03
Sajnos tegnap nem írtam, ezért elnézést kérek. ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van, mert szívem szerint minden pillanatot megosztanék azokkal, akik olvasnak rólunk, de van amikor már annyira elfáradok estére, hogy képtelen vagyok leírni a gép elé, és legfőképpen felidézni azokat a gondolatokat, amiket le akarok írni!
Apropó lelkiismeret furdalás! Ma megfogalmazódott bennem, hogy mi az egyik legnehezebben feldolgozható érzés egy gyermek nevelésekor., legalább is számomra! Vannak pillanatok, amikor akármennyire is szereted a gyerekedet egyszerűen elpattan a húr, az a bizonyos húr, amikor már nem bírod tovább és úgy érzed sosem lesz vége ennek az érzésnek! Most nem arra gondolok, amikor a betegséggel kapcsolatos nehézségekkel állunk szemben. Ennél egy sokkal egyserűbb és talán mindennaposabb problémáról beszélek, amikor nem alszik éjjel rendesen a gyereked. Nagyon sokáig bírom és azt is tudom, hogy a Bazsi csak akkor sír amikor valami nem jó, és azt is tudom, hogy szegénykém a pocakjával küzd mostanság és ez éjszaka is kínozza de tegnap éjjel elpattant a húr. Már vele együtt sírtam! A fáradtságtól, a tehetetlenségtől! És ami még ennél is rosszabb, hogy ilyenkor akarva akaratlanul ingerültebb az ember, pedig szegénykém nem érdemelné meg. Persze ma reggel lelkiismeret furdalással ébredtem és egész délelött ez az érzés kínzott. Nem tudom mi lenne a jó megoldás! A Peti mondta, hogy ma menjek fel Anyukámhoz aludni és pihenjem ki magam, de képtelen vagyok itt hagyni őket. Napközben nem tudok pihenni, mert mindig van valami, amit csinálni akarok! Pedig ennek tudom nem lesz jó vége, mert egyszer csak elfogy az erőm, az energiám. Bízok abban, hogy lassan abbamaradnak ezek a fájdalmak és végre végig aluszikálja az éjszakát!Most kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik a gyermek születése óta ezt csinálják, hogy mit is jelentenek a kialvatlan éjszakák! Nappal hulla vagy és semmi sem 100-an, éjszaka pedig mérhetetlenül fáradt! Megmondom őszintén megijedtem! Megijedtem attól, hogy meddig fog ez még tartani és attól is, hogy ha lesz majd egyszer még egy babánk, akkor hogy fogjuk ezt bírni, mármint ha nem lesz eleinte olyan jó baba, minta Bazsi volt! Jó persze, butaság ezeken a dolgokon gondolkodni, hisz ez még a jövő...de azért csak csak elgondolkodok rajta!
Lehet, hogy szörnyen hangzanak ezek a gondolatok az én számból, mert végre természetes problémával állunk szembe, aminek örülni kéne, de akkor is nehéz ez most és nagyon fáradt vagyok!
De akkor is rázok magamon egyet és azt mondom: HOLNAP MÁR SOKKAL SOKKAL POZITÍVABB ÉLMÉNYEKET FOGOK ÍRNI:-)
Sajnos tegnap nem írtam, ezért elnézést kérek. ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom van, mert szívem szerint minden pillanatot megosztanék azokkal, akik olvasnak rólunk, de van amikor már annyira elfáradok estére, hogy képtelen vagyok leírni a gép elé, és legfőképpen felidézni azokat a gondolatokat, amiket le akarok írni!
Apropó lelkiismeret furdalás! Ma megfogalmazódott bennem, hogy mi az egyik legnehezebben feldolgozható érzés egy gyermek nevelésekor., legalább is számomra! Vannak pillanatok, amikor akármennyire is szereted a gyerekedet egyszerűen elpattan a húr, az a bizonyos húr, amikor már nem bírod tovább és úgy érzed sosem lesz vége ennek az érzésnek! Most nem arra gondolok, amikor a betegséggel kapcsolatos nehézségekkel állunk szemben. Ennél egy sokkal egyserűbb és talán mindennaposabb problémáról beszélek, amikor nem alszik éjjel rendesen a gyereked. Nagyon sokáig bírom és azt is tudom, hogy a Bazsi csak akkor sír amikor valami nem jó, és azt is tudom, hogy szegénykém a pocakjával küzd mostanság és ez éjszaka is kínozza de tegnap éjjel elpattant a húr. Már vele együtt sírtam! A fáradtságtól, a tehetetlenségtől! És ami még ennél is rosszabb, hogy ilyenkor akarva akaratlanul ingerültebb az ember, pedig szegénykém nem érdemelné meg. Persze ma reggel lelkiismeret furdalással ébredtem és egész délelött ez az érzés kínzott. Nem tudom mi lenne a jó megoldás! A Peti mondta, hogy ma menjek fel Anyukámhoz aludni és pihenjem ki magam, de képtelen vagyok itt hagyni őket. Napközben nem tudok pihenni, mert mindig van valami, amit csinálni akarok! Pedig ennek tudom nem lesz jó vége, mert egyszer csak elfogy az erőm, az energiám. Bízok abban, hogy lassan abbamaradnak ezek a fájdalmak és végre végig aluszikálja az éjszakát!Most kezdem átérezni azoknak a helyzetét, akik a gyermek születése óta ezt csinálják, hogy mit is jelentenek a kialvatlan éjszakák! Nappal hulla vagy és semmi sem 100-an, éjszaka pedig mérhetetlenül fáradt! Megmondom őszintén megijedtem! Megijedtem attól, hogy meddig fog ez még tartani és attól is, hogy ha lesz majd egyszer még egy babánk, akkor hogy fogjuk ezt bírni, mármint ha nem lesz eleinte olyan jó baba, minta Bazsi volt! Jó persze, butaság ezeken a dolgokon gondolkodni, hisz ez még a jövő...de azért csak csak elgondolkodok rajta!
Lehet, hogy szörnyen hangzanak ezek a gondolatok az én számból, mert végre természetes problémával állunk szembe, aminek örülni kéne, de akkor is nehéz ez most és nagyon fáradt vagyok!
De akkor is rázok magamon egyet és azt mondom: HOLNAP MÁR SOKKAL SOKKAL POZITÍVABB ÉLMÉNYEKET FOGOK ÍRNI:-)
2010. december 1., szerda
6 hónaposak lettünk:-)
2010. december 01A hó mindenütt leesett reggelre, kivéve Pécsett! Pedig már azt hittem meglepetéssel szolgálhatok a kisfiamnak reggel, hogy félévesen valami olyat mutatok neki, amit még nem látott...persze csak ablakon keresztül! Bizony, bizony 6 hónaposak lettünk ma reggel:-) Hihetetlen, hogy hogy megy az idő. Mintha tegnap lett volna az a nap amikor megszületett. Indításos szülés volt így valamennyire lélekben fel tudtam, tudtunk készülni, mind a ketten a Petivel rá, de persze erre nem lehet teljesen. Főleg a fájdalomcsillapítás nélküli szülésre:-) Azt mondták, hogy ilyen méhszájlelettel lesz 10-12 óra is mire meg lesz a baba, hát ennél azért ügyesebbek voltunk. Reggel 8 órakkor kötötték be az infúziót és 13.35-re meg is lett a mi kis mini emberünk. Tényleg kis mini volt, igazi kis mini Cooper, ugyanis 46 cm-el és 2420 grammal született meg. Emlékszem, hogy a kórházba amikor először kibontottam, megijedtem és nem mertem hozzányúlni, nehogy összetörjem, olyan kis vékonyka volt! Persze a születés sem volt egyszerű nálunk, de ezekre nem, csak a szép dolgokra próbálunk gondolni:-)
Azt hiszem elég is ennyi a nosztalgiából:-)
Bazsi ma reggel 5.420 gramm volt! Végre megint elindult a súlya! Reméljük, hogy tényleg csak a fertőzés miatt lassult le egy kicsit a súlygyarapodás! Apukája célját kicsit alulteljesítette, mert a kitűzött 5.500 grammot nem érte el fél éves korára, de természetesen ezért egy percig sem haragudtunk rá!
Amúgy napok óta egy tündér az én kisfiam..leszámítva az éjszakákat:-) Egész nap magyaráz, mosolyog, gagyog...úgyhogy szerintem most nagyon jól érzi magát a bőrébe. Bár reggel egy kicsit megijesztett, mert egy kisebb hányással indította a délelőtti pihi utáni pillanatokat! De utána már nem volt semmi gond, egyik kajánál sem, úgyhogy valószínűleg csak valami nem tetszett a pocijának!
Az eredményeink javultak:-) Ma beszéltem a doktornővel és már nincsenek benne azok a bacik a pisijében, amik okozták a problémát:-) Reméljük végleg távoztak is az életünkből! Azt még nem tudom mikor kell Pestre mennünk, holnap derül ki, de azt tudom, hogy hétvégén Bazsi 3 kezelést is kap:-) Tiba Pécsre érkezik a hétvégére, úgyhogy kihasználjuk ezt a remek alkalmat!
A Peti ma már hazajött! Kicsit féltem tőle, hogy nem lesz-e túl korai, de egész nap maszkba van szegényem, hogy óvjon minket a csúnya betegségtől, de mi rendben vagyunk! Remélem ki pihente magát és meggyógyult és nem fog megint sokáig elhúzódni, mint legutóbb!
Csatoltam az elmúlt napokból pár képet, az mi NAGYFIÚNKRÓL!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)