Öröm és bizonytalanság

2011. február 01

Hogy megy az idő, Bazsa ma 8 hónapos:-))) Hihetetlen! Minden hónap fordulón elgondolkozom, azon, hogy olyan mintha ma született volna és már ilyen nagyfiú:-) Gondolom amikor 1, meg 2 éves lesz akkor pláne érezni fogom, hogy milyen gyorsan repül az idő!

Tegnap hazaérkeztünk Pestről szerencsésen. Igyekeztünk minél rövidebb időt fenntölteni és kerülni minden tömeget, vagy nyilvánosságot. Azt hiszem sikerült! Valahogy most minden nagyon klasszul összejött. Vasárnap sima utunk volt. Bazsi kicsit nyűgös volt, mert éppen a aznap éjszaka is alig aludtunk...jön felül a fogacskája is. Ezzel pedig sokkal jobban megszenvedünk, mint az alsókkal. Nem is csodálom. Nagyon be van dagadva a fogínye és eléggé furán állnak a fogai. Kicsit deformáltan nőnek ki, legalább is úgy látszik. Azt mondta a doki, hogy valószínűleg ez is a betegség miatt van, mert ugyebár lehetnek csontképzési problémák.

Vasárnap estét szépen eltöltöttük. Bazsinak volt egy kezelése, amit nagyon nehezen viselt. Enni is alig akart a foga miatt, szóval estére teljesen kiütötte magát a fáradtságtól. A vasárnap éjszaka sem volt sokkal könnyebb, mint az előző, de az tartotta bennem a lelket, hogy lassan túl leszünk rajta.

Hétfőn elmentünk az ambulanciára. Furcsán üres volt minden. Mondták, hogy most abba az épületbe kell mennünk, ahol anno feküdtünk, ahol a steril szobák vannak, mert ott rendel most a Doktor Úr. Kicsit örültem is neki, mert legalább nem kell sok emberrel találkozni, de meglepetésemre ott most ugyanannyian vártak, mint az ambulancián szoktak. Ehhez képest relatíve hamar végeztünk. Megvizsgálta a Kállay doktor a Bazsit, megbeszéltünk minden fontos kérdést és a vérvételi eredmény után egy szurival búcsúztunk az osztálytól. A neutrophin számunk nagyon alacsony lett, ismét csak 170, de azon kívül mindent rendben találtak így továbbra sem kaptunk semmi biztos választ a jövőre nézve, csak egy újabb kontroll vizsgálat időpontját, február 22-e. Ennek több oka is van. egyrészt még mindig várni akarnak, hogy tovább erősödjön a Bazsi, mert ez a 6 kiló még mindig kevéske, másrészt pedig nem akut a dolog, mert hetek óta jól van és az osztály is tele van. Félelmetes, hogy mennyi beteg gyerek volt most fenn. Sok beteg sokféle, nagyon csúnya betegséggel. Az alapítványi házból is ki kellett pakolnunk, mert az is tele van. Amikor Pesten voltam fenn, már valamelyest hozzászoktam ehhez,. amennyire lehet, de most ismét ledöbbentett a tény, hogy mennyi gyereknek kell szenvednie, mindenféle betegséggel. Persze megint elgondolkozik az ember a miérteken, de ezt nem szabad, már a mi esetünkből is megtanulhattam.

Szóval az öröm nagy volt, hogy a Bazsit rendben találták, az adatokat leszámítva. Mind a Doktor, mind pedig a Tiba ( ő a terapeutánk)! Az is boldogságot okozott, hogy hazajöhettünk megint hosszabb időre, és még mindig nem kezdődik a transzplantáció, mert szívem szerint ezt így is hagynám. A bizonytalanság azonban nagyon rossz. Mert addig is a Bazsi ki van téve betegségek kockázatainak, mi sem tudjuk, hogy hogyan lesz! Vagyis a bizonytalanság része viszont nagyon rossz.

Megpróbálok csak az jó részére koncentrálni, az örömünknek örülni és persze hálát adni azért, hogy kaptunk még egy kis időt...ITTHON,EGYÜTT, HÁRMAN:-)))