Ismét eltelt egy hét...

2011. január 29

Ismét eltelt egy itthon eltöltött hét. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan repül az idő, akkor amikor minden rendben van. Visszagondolva pedig milyen lassúnak tűnnek azok a percek, napok, hetek, amiket a kórházban töltöttünk el.

Ismét vár ránk egy hosszú út. Nem a konkrét km-re gondolok, hanem minden körülményt együtt, ami egy pesti úttal jár. Nagyon fárasztó és megterhelő minden ilyen utazás. A pakolásokkal, az aggodalmakkal, hogy a Bazsi nehogy megfázzon, vagy nehogy olyan ember közelébe kerüljön a kórházba, aki beteg, és persze az eredményre való várás és a transzplantációval kapcsolatos hírek. Pedig most már várjuk a konkrétumokat is és ebből kifolyólag már most feszült vagyok kicsit. Remélem, hogy most már valami konkrétumot is megtudunk, mert jó lenne felkészülni erre mindenféle értelembe. Nemcsak lelkileg, bár ez a legfontosabb- de őszintén bevallom nem is tudom, hogy hogyan lehet erre teljes egészében felkészülni- hanem minden mást is beleértve. Hiszen előreláthatólag 3 hónapot Pesten leszek a Bazsival, mert eddig tart az első periódus és azért sok mindent el kell rendeznem elötte itthon. Mert az élet nem áll meg itthon azért mert mi nem vagyunk itthon, ugyanúgy jönnek a csekkek, a hivatalos papírok és mi egyéb, amit én intézek és ami ebben az időszakban a Petire hárul. Bár szegénynek sajnos van már valamilyen szintű gyakorlata az ilyen ügyekbe. Amikor 2 hónapot feküdtem benn terhesen a kórházban akkor is őrá maradt minden itthoni teendő. De azért ez most más kicsit, hiszen közel 300 km elválaszt majd minket egymástól. Szóval bízok benne, hogy hétfőn választ kapunk a kérdéseinkre!

Terveink szerint már ma Pestre mentünk volna, de az influenza tombolása miatt úgy döntöttünk, kerülve minden lehetséges veszélyforrást lerövidítjük a Pesten töltött időt annyira, amennyire csak lehet.

Sajnos a súlyunk mostanság kicsit lestagnált. Nagyon megörültünk két héttel ez előtt a 6 kilónak de azóta is ezen stagnálunk. Nem tudjuk, hogy a gyógyszer adagot növeljük-e vagy a kajával csinálunk valamit rosszul. A választ erre is várom többek között, mert a gasztroenterológus szabadságon van és hétfőn dolgozik újra. Az esetünk pedig nem túl egyszerű így értelemszerűen azzal konzultálok szívesen az ügyben, aki már kellőképpen ismeri a Bazsi esetét.

3-4 napig a Bazsi gyönyörűen végigaludta az éjszakát:-) Ennek nagyon örültem és valahol meg is lepődtem. Többször felébredtem, rendszerűen azokban az időpontokban amikor szokott kellni a Bazsa és átmntem a szobájába ellenőrizve, minden rendben van-e. Azt hiszem ha ez majd egyszer így marad nekem is hozzá kell ismét szoknom a nyugodt éjszakákhoz annyira mint amennyire az állandó felkelésekhez.

A fogacskánkkal ismét megszenvedtünk. Nem tudom pontosan, hogy az alsó vagy a felső fogacska fáj, mert az alsó már kinn van de még nem teljesen a felső pedig még csak most van készülőben. De az biztos, hogy a foga fárasztja le egész nap, a jelek egyértelműek. Már mindent bevetettünk, ami tőlünk telik, fogpaszta, fájdalomcsillapító, ha nagyon muszály és ma még egy borostyán nyakláncot is kapott. Egy kis előnévnapi ajándék:-))) mert jövőhéten már az első névnapja lesz a mi kicsi fiúnknak:-)

A Bazsi egyre nagyobb fiú:-) Már rendes etetőszékbe eszünk egy pár napja:-) Bizony ám! Emellett pedig rendszeresen forgolódunk jobbra balra, át mászkálunk az ágy egyik végéből a másikba. Félelmetes, ahogy másodpercek alatt képes egyik helyről a másikra eljutni, pedig még nem, is mászik!

Remélem jó utunk lesz... és MEGKAPJUK A VÁLASZOKAT!!!