21. nap: Újabb bizonyíték az állandó bizonytalanságra

2011. április 08

Ma egy éve, hogy elkezdődött a Bazsival a kálváriánk. Nem, nem ma van egy éve, hogy megszületett, de pont ezen a napon 2010-ben kerültem be a kórházba 30 hetes veszélyeztetett terhesen, ahol nem egész két hónap után született meg a mi kis Bazsink.

Az éjszakánk nagyon szépen telt, mert ismét egy olyan nővér volt, a Mariann, aki nagy nagy szeretettel gondozza a Bazsit, így leszámítva a szokásos rossz érzést nyugodt szívvel altattam el a Bazsit és mentem el pihenni. Reggel képtelen voltam felkelni fél hatkor. Nem tudom mi volt velem, valószínűleg a tegnapi kezelés, amit a Milántól kaptam, és amit nagyon köszönök neki ez úton is volt rám ilyen hatással. Már múltkor is észrevettem, hogy másnap reggel teljesen tétó vagyok. Mama aranyos volt mert megkérdezte jöjjön-e. Hálás voltam érte, hogy ő ment így még egy kicsit tudtam pihenni. Reggel 8-ra mentem és Bazsi akkor kelt. A délelött a szokásos forgatókönyvben zajlott. Volt fürdésünk, csőcserénk és a vizit is megtörtént. Bazsi azonban nagyon nyűgös volt, ami mostanra teljesen kitört belőle. Nagy valószínűséggel jön a felső foga, a két középső melletti. Nincs elég baja szegénykémnek most még ez is. Egész nap csak kézben van el, és hihetetlenül nyűgös. Most is úgy írom a blogot, hogy egyik kezembe tartom, és úgy alszik.

1 órával ez előtt olyan sírást vágott le pelenkázás közben, hogy a nővér jött be. Nem engedte átpelenkázni magát, minden tiszta kaki lett.

Ma tartottak velem egy interjút és képeket, felvételeket is készítettek az osztályról, a Démétér-házról és más betegeknek. Egy támogatónak kellett belső PR filmre. Érdekes élmény volt, de örültem, hogy segíthettem, mert azt gondolom ez a legkevesebb, amit megtehetünk az alapítványnak.

Az eredmények ma megint kicsit rosszabbodtak. Mára 1300 összfehérvérsejtje és 700 neutrophine lett a Bazsinak. Ma kapott ez miatt neuphogént, de azt mondták ez bevett eljárás a transzplantáció alatt. A visszaesés pedig előfordul, ilyenkor még állandó hullámzás van. Tegnap kiugrottam a bőrömből az örömtől, ma meg kicsit elkámpicsorodtam. De eldöntöttem nem hagyom magam! Akkor is minden rendben lesz:-)

Már csak egy nap és itt a Peti:-) Igaz rövid időre, de legalább együtt lehetünk:-)

19. és 20. nap: Hullámvölgyből újra egy jó eredménnyel

2011. április 07

Ma egy hónapja, hogy a boxban vagyunk! Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt és mégis igaz! A napok most, hogy a Peti elment még lassabban mennek és mégis ha belegondolok, hogy már mennyi idő elment, akkor azt mondom HUH...már mindjárt vége:-)

Tegnap sajnos nem tudtam blogot írni, mert az előző napokhoz hasonlóan nem volt net az alaptványi házban. MOst is rendhagyó módon írok, benntről a boxból. Igen itt alszik mellettem az ágyában a Bazsi:-) Eddig ez nem jött össze és remélem most be tudom fejezni, mert amikor fenn van a Bazsi nem lehet ilyen hosszú időt eltölteni a gép mellett és amikor alszik nem tudtam írni mert mostanáig be volt zacskózva a lap top. Vagyis ahogy elkezdtem gépelni felébredt. MOst levehettem így gondoltam amíg alszik gyorsan kihasználom a lehetőséget és megírom, ami történt. Sajnos a rossz hrem, hogy képeket addig még a házban nem lesz net nem tudok feltölteni, de ami késik nem múlik:-)

A benn töltött éjszakát ügyesen megoldottuk a Mamával felváltva és szerencsére ő is nagyon jól bírta. Sőt képzeljétek el még aludni is tudott a székben:-) Érdekes dolog ez. Én féltem őt közben meg ő sugároz nekem annyi erőt, hogy az fantasztikus:-) Köszi Mami!

Tegnap egy kisebb hullámvölgybe kerültünk, de tudtam, hogy minden rendben lesz. Csak így lehet, ehhez makacsul ragaszkodtam. A sejtszámok tovább estek (1300/600-ra) és belázasodott a kis pöttöm Manó! Azt mondták három dolog lehetséges: 1. Teljesen normális, a folyamat része 2. Valamilyen fertőzést kapott 3. Kilöködési folyamat indult be. Ebből a harmadik a legrosszabb lehetőség, de erre gondolni se mertem. Hazudnék ha azt mondanám nem izgultam, de minden porcikám bízott a legjobbakban. Azt mondták elvégeznek egy vizsgálatot, ami óből kiderülhet ez a dolog, ami a donor és saját sejt arányait viszgálja. Ez amúgy 1 hétig tartana, de mint kiderült Bazsi lány donort kapott így egy nap alatt meg lesz az eredmény. Ma nagy izgalommal vártam a végeredményt. Megszületett. A mai sejtek növekedtek 2300/1020-ra és a donorsejtek aránya 96% :-))) Ez fantasztikus tapadási arány:-) Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Mondták, hogy ez még csökkenhet, ami nem baj, mert a Bazsi sejtjei félig jók voltak. Innentől kezdve csak a végeredményre kell koncentrálni:-) Szóval győztek a kis "rózsaszín sejtek" :-)))

Bazsa jól van! Már újra sokat mosolyog és kezd teljesen visszatérni saját kis személyisége, aminek nagyon örülök. Reggel már 7 kiló volt:-) Sajnos ma is van egy kis hőemelkedés de most kap széles spektrumú antibiotikumokat és ha kell lázcsillapítót. Ha így alakulnak tovább a dolgok, és lesz hely, akkor hamarosan kikerülhetünk a boxból egy félsteril szobába:-)

Ma éjszaka mi is és a Bazsi is nyugodtan tudtunk aludni, amiért nagyon hálás vagyok a Szilvi nővérnek:-) Köszönöm. Azt hiszem itt az ideje, hogy köszönetet mondjak, azoknak a nővéreknek, akik ilyen szívvel és lélekkel állnak hozzánk a Bazsihoz! Köszönöm

18.nap: Bizakodás

2011. április 05

Ma talán ismét azt mondhatnám, hogy egy teljesen átlagos nap volt, mostanság átlagos nap, bár az is igaz, hogy minden nap történik valami, amitől mégsem lesz semmi átlagos.

Majdnem nem sikerült ma a blogot megírnom, ugyanis az egész kórház területén elment az Internet hozzáférhetőség. Már nagyon elszomorodtam, hogy ma nem tudom megosztani veletek, hogy mi történt illetve, hogy a készült képeket nem tudom megmutatni, főleg a Petinek. De a sors megoldotta a problémámat. Egy kedves Anyuka és lánya, akik a szomszédságunkban laknak felajánlották, hogy megírhatom a dolgaimat az ő laptopjukról. Ez úton is nagyon szépen köszönöm nekik!

A Bazsi éjszaka nagyon szépen aludt. A megérzésem bebizonyosodott, hogy nyugodt voltam én is mert olyan nővér volt éjszaka, akiben teljes mértékben megbízok. Érdekes, hogy nem is volt gond a Bazsival, szépen vissza tudta altatni kétszer amikor felkelt. Reggel a Mama ment 6-ra és ő is mondta, amikor 8-kor váltottam, hogy minden rendben volt. Ma éjszaka sajnos már kevésbé vagyok nyugodt, mert két nővérből kettő olyan, akikbe egyáltalán nem bízok meg, az egyik az, akivel a gondok voltak. Sajnos az 5 hét alatt már kitapasztaltam, hogy ki az, akiben megbízok és tudom el tudja látni a fiamat és ki az, aki nem. A harmadik nővér nagyon aranyos, de őt nem kérhetem meg, hogy a többi betege mellé átvegye a Bazsit is. Szóval azt a döntés hoztam meg, hogy ma benn maradunk vele. Ugyse lennék nyugodt. Úgyhogy a terv a következő. Én most megyek vissza 9 körül benn maradok éjfélig, 1-ig és aztán a Mama reggel 5-ig, 5-re meg megyek én. Így legalább mind a ketten tudunk pihenni valamennyit. Bízok benne, hogy holnap már nem ilyen nővérek lesznek és, amibe még inkább bízok, az az, hogy hamarosan már nem lesz ilyen problémánk mert elhagyhatjuk a boxot. Akkor már nem lesz ilyen gond, mert már benn tudok aludni vele. Szóval már csak addig kell kihúzni még kijöhetünk, amit sajnos nem tudok mikor lesz, de bízok benne, hogy minél hamarabb.

Bazsinak nagyon szép súlya van, 6900 gramm, és szépen eszik. Mára le lett állítva a mellétáplálsa és eddig minden rendben megy az étkezés és ivás terén is. Az eredmények ma is szépek voltak. Bár kicsit vissza estek a sejtek számban, de ez nem jelent problémát azt mondta a doktor Úr. A mai eredmény 1500/600. A lényeg, hogy 500 felett van továbbra is a neutrophinek száma. A bőre tovább javult a Bazsinak, így a szteroidos krémet már nem kell használni. A közeljövőbeli terve az orvosoknak a Bazsival, hogy lassan átállítják a gyógyszereit szájon át szedhető gyógyszerekre. Továbbra is abban kell reménykedni, hogy minden ilyen klassz marad és nem jelentkezik semmilyen GVH, mert, ahogy ma a doktor Úr elmondta nálunk nem kell jelentkeznie még kicsinek sem, mert az a daganatos gyerekeknél fontos.

A kedve a Bazsinak továbbra is javul. kicsit nyugodtabban is alszik, kicsit úgy érzem kezdem visszakapni a fiamat, lassan már olyan kis mosolygós újra, amilyen volt:-) Tegnap este amikor felmentem és ketten játszottunk a Mamával vele, akkor hangosan kacagott:-) Ez nagyon jó érzés volt.

Próbálom minél hamarabb bevonzani, hogy, amint a körülmények is olyanok kerüljünk ki egy normális szobába. Tulajdonképpen már a mostani eredményekkel is mehetnénk, de nincs hely. Tele van az osztály összes szobája, még a boxokat is feltöltötték mind. Én akkor is bízok, bízok és bízok, hiszen mást nem tehetek az ügy érdekében.

17. nap: Egy újabb szép eredményekkel teli nap

2011. április 4

Ma kezdtük meg az ötödik hetet a boxban de már félsterilen, és nagyon szép eredményekkel!

Az esti altatás és az éjszaka sajnos nagyon nem volt egyszerű ismét. Egy kicsit feszélyezett is a helyzet megmondom őszintén mert tudtam, hogy a Peti már nincs itt. A Mama mindig mondja, hogy higgyem el ő bírja, de valahogy mégis kicsit őt is féltem mindig. De megbeszéltem vele, hogy nagyon szépen megkérem szóljon, ha tényleg nem bírja őszintén, mert tudnom kell, hogy vele minden rendben van. Most is azon izgulok, hogy a frontos idő, mert jön a vihar sajnos, megviseli-e! De sietek vissza majd, ahogy végeztem a dolgaimmal.

A Peti nagyon hiányzik, de azt hiszem ezt nem kell minden egyes alkalommal leírnom, mert teljesen egyértelmű. Kicsit lassabban mennek a napok mióta elment, azaz jobban mondva a nap, mert még csak tegnap ment el. De sebaj! Bazsinak is mondtam, hogy már csak 5-öt kell aludni és Apa itt lesz megint egy kicsit:-)

Az eredményeink továbbra is csodálatosak:-) A mai adatok 3000 összfehérvérsejt és 900 neutrophin. Tényleg fantasztikus, az orvosok is nagyon bíztatónak látják a helyzetet. Láza ma sem volt, és minden értéke rendben volt, még a trombocita és hemoglobin szint is. A kedve Bazsinak sokat javult úgy veszem észre. Egyre többet mosolyog, aminek nagyon örülök és ma délután már egész nyugodtan aludt. Szépen eszik, aminek eredményeképpen holnap elveszik a mellétáplálást:-) A doktor Úr, Úrak, mert mindegyik úgy látják, hogy nagyon szépen alakulnak a dolgaink és ők is hihetetlennek tartják ezeket a fantasztikus eredményeket. A bőre is sokat javult a Bazsinak és GVH-nak jele nincs:-) aminek külön örülök.

Ma éjszaka egy nagyon aranyos nővér lesz velünk, úgyhogy bízok benne, hogy Bazsi nyugodtan fog aludni. Tegnap este megint nagyon nehezen hagytam ott. Megmondom őszintén egyre nehezebb éjszakánként ott hagyni. Mindig arra gondolok, hogy milyen rossz lehet neki, amikor felébred és egyedül van abban a csúnya szobában. Most már legalább hamarabb benn van nála az ember, mert nem kell annyira beöltözni. Apropó beöltözés. Ma mondták, hogy húzzuk vissza a kesztyűt, mert, hogy nehogy megfertőzzük a bennünk lévő bacival (ESBL) a többi beteget. Ennek nem nagyon örültem mert megint megszűnt az a kicsi kontakt egymás között, de megértem és teljes mértékben tiszteletben tartom. Bazsinak nagyon nem tetszik a dolog, mert a mostani vékonyabb köppenyt és a kesztyűt is megint piszkálta és nézett rám mérgesen, hogy ez megint mi? Ma már kiderült, hogy semmit nem küldenek a sterilizálóba. A ruhákat vasalva kell beadni, a játékokat fertőtlenítő spray-vel átfújni és a cumisüveget is ehhez hasonlóan. Vagyis mára újabb nyitás történt a nagyvilág felé.

Ma egy másik dolgot is sikerült elintéznem. Beszéltem a főnővérrel az ominózus problémánk kapcsán. Elmeséltem részletesen a történteket és megkértem, hogy ha egy mód és lehetőség van rá többet ne osszon be minket ő hozzá. Nagyon aranyos volt és úgy gondolom teljes mértékben úgy kezelte a helyzetet, ahogy egy főnővérnek kell, kellő mértékben diszkréten. Elmondta, hogy meg fogja hallatani mind két félt, jobban mondva mind a hármat, mert a másik nővért is megkérdezi, hogy mi történt és elrendezi amit kell. Azt gondolom mindent megtettünk az ügy érdekében.

Tegnap este úgy volt, hogy megint hozzá kerülünk, amit aztán a nővérek egymás között a kérésemre megoldottak, hogy ne így legyen. Tegnap este is történt egy szituáció, de ebbe már nem akarok belemenni, mert egyrészt feltételezés, másrészt már nagyon nem érdekel. Nem vagyok hajlandó foglalkozni ezzel a Hölggyel tovább, ha csak nem kér meg ő, hogy az elmondottak után beszéljünk, mert akkor a szemébe is megmondom a véleményem. Van nekem fontosabb dolgom, amivel foglalkozzak.

Bár megígértem a Petinek, hogy minden nap rakok fel képeket, de sajnos ma nem sikerült képet csinálnom mert lenn felejtettem a fényképezőt, de majd holnap:-)

16. nap: Megnyílt a box ajtó

2011. április 03

Annyi minden történt a mai nap folyamán, hogy nehéz lesz szavakba öntenem mindent, mind a történéseket, mind az érzelmeket, de azt hiszem, hogy az érzelmek tekintetében majd beszélnek helyettem a képek.

Éjszaka Petinek megint mennie kellett, mert Bazsi nagyon nyugtalan volt. Ma mondta is a doktor Úr, hogy szem elött tartja ezt a szempontot, hogy nagyon nehezek az éjszakák és a Bazsi is nagyon nehezen viseli a bezártságot és amint a körülmények úgy alakulnak átkerülhetünk egy félsteril szobába. Reggel arra mentem fel, hogy Peti a folyóson aludt egy ágyon, oda rakták a nővérek, hogy pihenjen már egy kicsit. Kicsit muris volt a helyzet:-)

Nap közben minden rendben zajlott. Egy kicsit felborult a napirendünk mivel a Peti éjszaka benn volt és mert ma már mennie kellett haza. Úgyhogy kicsit másképpen váltottuk egymást, mint eddig.

A legnagyobb hír, hogy ma kinyílt a box ajtó. Elértünk egy újabb lépcsőfokot a gyógyulás irányába:-) Hatalmas nagy boldogságot és kimondhatatlan örömöt jelentett ez nekünk. El sem tudom mondani, hogy egy ilyen apróság, mint az, hogy újra hosszú idő után megérintheted a gyereked bőrét mit is jelent! A Bazsi is megérezte, hogy valami változás történik, mert ma már sokkal többet mosolygott, mint szokott:-) A Peti kezét az arcához simította nekem pedig végigsimogatta a kezemet, megölelt és magához szorított, amikor megérezte a kezünket a bőrünket:-) Fantasztikus érzés volt!

Az eredmény mára 1900/600 volt, vagyis azért történhetett mindez mert ismét már harmadik nap stabilan 500 felett volt a neutrophin száma a Bazsinak. Az összfehérvérsejt kicsit visszacsökkent, de ez nem jelent semmi gondot. Előfordul az ilyesmi. A box ajtó nyítás fokozatos bevezetést jelent újra a dolgokba. Levehettünk minden védőfelszerelést, csak a maszkot nem és egy kisebb köppenyt kell húznunk de ez igazából másik védelme miatt van, mert Bazsinak van egy bacija, ami mások számára káros lehet, rá nem. Így óvni kell a többi beteget is, nehogy széthordjuk. Este azért mondta a nővérünk, hogy ha az ő gyereke lenne, akkor a fejére azért felhúzná a sapit, mert azt nem tudjuk lemosni minden alkalommal, úgyhogy most este azt is visszahúztam.

Estére megérkezett a mama, most ő van benn vele, aztán megyek vissza 10 körül, a többi meg majd alakul magától. Egyenlőre megbeszéltünk egy ütemtervet, de úgyis majd a helyzet és a Bazsi diktálja az ütemet.

Már most nagyon érzem a Peti hiányát. Nagyon jó, hogy itt van velem a mama és nem vagyok egyedül, ez rendkívűl nagy segítség, de azért mégis...ilyenkor nagyon jó, ha az van veled, aki a párod, a társad. Hálás vagyok azért, hogy úgy érzem a legnehezebb időben itt volt, és hogy úgy ment haza, hogy még ő is megérinthette a Bazsit és ilyen jó hírrel távozott:-) Próbálok erős maradni a fiam érdekében, és átvészelni innentől kezdve a hétköznapokat és az együtt töltött hétvégékkel feltöltődni. Azt hiszem ez is egy olyan tényezője az egésznek, ami nagyon nehéz, hogy külön van a család, távol egymástól. Nekünk és neki sem könnyű, tudom, hogy másik oldal is nagyon nehéz lehet, hogy egyedül van otthon. De az a lényeg, hogy most ezt a "kis időt" átvészeljük és utánna rengeteg időt tölthetünk együtt:-)))

15. nap: Az első nagy kiborulás

2011. április 02

Ma olyan dolog történt, amire azt gondolom egyikünk sem számított. Tényleg vannak helyzetek, amire nem lehet felkészülni, de muszáj megoldani.

Először kezdem a jó hírrel, ami talán a legfontosabb. A mai blog címét hála Istennek nem az eredmények miatt írtam, azok továbbra is fantasztikusak:-) A mai sejtszám 2800/ 630 volt:-) Vagyis még egy nap 500 feletti neutrophin szám és nyílik a box ajtó:-) Nagyon izgatott vagyok és minden nap ugyanilyen izgatottan várom az aznapi eredményeket. A bőre a Bazsinak továbbra is javul. Már szinte egyáltalán nem gyulladt.

A mindennapjai továbbra sem egyszerűek. Sajnos elég nyűgös és mivel az alvásai felszínesek így nagyon fáradtnak tűnik egész nap. Mint kiderült a napokban már megvonták tőle a Rivotrilt (nyugtató), amit a kemó óta kap és ez is lehet oka a viselkedésére, a sejtmozgások mellett. Sajnos ma megállapítottam azt is, hogy sokkal kevesebbet nevet, mint szokott. Ahogy az egyik Anyuka mondta az ő kislányáról "árnyéka önmagának". De tudom, hogy szép lassan, ahogy jobban lesz és ahogy egyre több szabadságot kapunk ez is javulni fog. Biztos lesz mit dolgoznunk azon, hogy kitöröljük emlékeiből ezeket a rossz élményeket.

Az ok, a történet, amiért ezt a címet adtam ma:

Éjjel egy olyan nővér volt a Bazsival, akivel már eddig is voltak némi nemű problémánk, de nem olyan mint a mai, tegnap éjszakai. Szeretném leszögezni, hogy a legtöbb nővért nagyon szeretjük és ők is úgy gondolom szeretik a Bazsit. Tisztelem a munkájukat és sokakban közülük teljes mértékben megbízok, és teljes bizalommal hagyom rájuk éjszaka a Bazsit, még ha rossz érzés is otthagyni. De ez az eset úgy érzem, és nem csak mi érezzük így nagyon nonszensz és nem fogom a főnővérnél sem szó nélkül hagyni, sőt ha kell a szemébe megmondom.

Este azzal, hagytam ott 10 óra körül, hogy tudta Bazsi mostanában kicsit nyugtalanul alszik, de leszögeztem, hogy amint felkel szóljon és mi megyünk. A másik éjszakás nővérrel is beszéltem, akit nagyon szeretünk de nem nála volt a Bazsi, hogy ha van ideje legyen szíves menjen be hozzá, mert tudom ő vissza tudja altatni nagyon szépen mert szeretettel közelíti meg és ezt érzi. Szóval eljöttem és bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Reggel 5 órakkor csörgött a Peti telefonja, hogy Apuka jöjjön fel mert eddig bírtuk ideigleg. Szó szerint idézek! Peti rohant mert hallotta, hogy Bazsi üvölt a háttérben. Mire felért az a látvány fogadta, hogy a mi nővérünk ül a Pultnál és azzal fogadja, hogy ugye Apuka eddig jó bírtuk,a Bazsi meg üvölt. Bement hozzá és Bazsiból ömlött a vér. Beütötte a kis fejét, ami elkezdtett vérezni, azt hiszem nem kell részleteznem, hogy az alcsony trombocita szám miatt. Addigra már hajlandó volt odajönni a mi nővérünk és megnézni mi van a gyerekkel. Már ez is kiborított, de amit este még plusz információnak hallottam hozzá, hogy részletesen mi is történt, az meghalatta a befogadó képességeim határait.

A másik nővér (szándékosan nem mondok neveket) aki nem velünk volt jött dolgozni és az átadás után az volt az első, hogy odajött és megkérdezte, hogy mi volt reggel mert ő kétszer benn volt a Bazsinál, egyszer éjfélkor másodszor pedig reggel 4.30 körül és szépen visszaaltatta mind a kétszer és reggel már el kellett menni a saját betegeihez és arra jött vissza, hogy Peti már ott van. Elmeséltem neki a reggeli telefonhívást és teljesen ki volt akadva. Egy részt nem is a mi nővérünk volt benn, másrészt pedig semmi gond nem volt a Bazsival, szépen visszaaludt, vagyis nem tudja se ő, se én, hogy a hölgy mit nem bírt már idegileg. Még neki, a bizonyos másik nővérnek volt lekiismeret furdalása, hogy mi történt a Bazsival, miért vérzett! Azt hiszem, hogy ez nem maradhat szó nélkül!

14. nap: Ma lettünk 10 hónaposak és ez nem vicc:-)

2011. április 01

Ma reggel mondtam a nővérnek, hogy Bazsi ma lett 10 hónapos. Erre elkezdett aranyosan nevetni, hogy pont ma, elsején. Erre a válaszom az volt, hogy igen, ma vagyunk 10 hónaposak és ez nem vicc:-)

Az altatás és az elalvás mostanság elég nehezen megy. Ahogy kinyílik a box ajtaja Bazsi felpattan és elkezd sírni. A nővérek tanácsára miután elaludt szép óvatosan a box alatt másztam ki (mert oldalt van egy kis rés, ahol a levegő kiáramlik). Nagyon vicces volt a szituáció de bevált. A módszernek és a Peti által kitalált altatós póznak köszönhetően Bazsi fél 10-kor elaludt este és reggel amikor mentem fel, azt mondták minden rendben volt, csak kétszer kelt fel és szépen vissza lehetett altatni.

Ma reggel újabb jó híreket kaptunk:-) Bazsi eredményei fantasztikusan szárnyalnak. Mára a sejtek aránya 2080/ 530 lett. Vagyis elérte a neutrophin száma az 500-as álomhatárt, ami fantasztikus eredmény 2 héttel a beültetés után. Megkérdeztem az orvost, hogy ezek már az új sejtek-e? Még nem tudnak ezzel kapcsolatba vizsgálatokat csinálni, de nagy valószínűséggel az, főleg a %-os arányokat nézve. Visszaesések lehetnek néha, néha de ha így lesz még két napig, akkor lassan félsterilek lehetünk:-) Ez lassú bevezetést jelent, minden nap valami újat szigorú megfigyelés mellett, de már ezek is bíztatóak:-)

A bőre javulgat szép lassan, már nem olyan piros gyulladt a kemós foltok, és mára a kezén lévő piros kis pöttyök sem jelentkeztek, ami szintén nagyon jó hír. Enni is nagyon ügyesen eszik, bár még nem a teljes adagot, de már a pépeset és a tápszert is uggyanúgy elfogadja. Mára a kedve is javult valamelyest. Fájdalmai valószínűleg még mindig vannak, de nem lehet biztosan tudni, hogy ez meddig fog tartani, erre is érvényes az a szabály, hogy mindenkinél másképp történik.

Vasárnap Peti megy vissza Pécsre. Nagyon jó , hogy itt volt és itt van. Persze nagy segítség bárki, aki feljön, de azért mégis csak mi együtt tudunk két lábon állni. Azt gondolom, hogy sikerült pont abban az időben itt lennie, amikor a leginkább kellett és szükségünk volt rá. Nagyon hálás vagyok ezért, és most visszagondolva nagyon hamar elment ez a 3 hét még itt volt, pedig nagyon hosszúnak tünt. Már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni, mind a kettőnknek. A biztonságérzet, amit nyújt, ha velünk van, az esti séták, beszélgetések, az együtt töltött idők. Most úgy érzem elég erő van bennem, hogy nélküle továbbvigyem amit kell, és tudom, hogy a hétvégéken, amikor találkozunk majd, akkor sokkal nagyobb öröm lesz újra látni egymást, mint eddig bármikor az életünkben. Igyekszek még a maradék két napból maximális erőt meríteni és maximálisan kihasználni. Ha olvasod, és tudom, hogy olvasod a blogot "Apa-Isten" akkor tudd, hogy nagyon szeretlek, és szeretünk mind a ketten!!!

Ez úton szeretnék elnézést kérni a blog elmúlt két napi formája miatt. Tulajdonképpen nem tudom megfejteni az okát, hogy miért egybe írja az egész szöveget, bekezdések nélkül a gép, pedig ugyanúgy írom, mint eddig! Ha valakinek van valami használható ötlete az kérem ossza meg velem, mert nem igazán jövök rá a megoldásra. (Lehet, hogy rájöttem, de majd a mostaniból kiderül)