2011. június 27
Itthon ülök a gépünk előtt, Apa lenn tevékenykedik a konyhában, Bazsi pedig a szobájában alszik, és remélhetőleg már ez minden este, éjszaka így lesz:-)
Túl vagyunk az első kritikus 100 napon:-) Ez is elérkezett. Nem is tudom mit mondjak, mit mondhatnék. Az érzelmeimről és érzésekről amik az elmúlt időszakban értek engem, minket és amiben élünk mostanság, nem tudok mit írni, mert nagyon bonyolult. Azt hiszem ezt mindenki nevében mondhatom, család, barátok, ismerősök, akik aggódtak értünk. Tele szeretettel, reménnyel és nem kicsi aggodalommal, de azért már igen csak boldogabban mint jó pár hónappal ez előtt.
Egy nagyon nehéz peridust zárhatunk le és tudhatunk magunk mögött. Bár még nem vagyunk teljesen túl rajta mert előre láthatólag vár még ránk egy kicsit odafigyelősebb, a mai napokhoz hasonló 100 nap ( a mai sejtvizsgálati eredmények alapján Bazsának még gyenge az immunrendszerre, főleg az A-típusú vírusokkal szemben). De tulajdonképpen mi ez nekünk ahhoz képest, amin eddig keresztül mentünk, amin már túl vagyunk. Már csak azért kell szorítani, hogy továbbra is rendben legyen minden és akkor talán hamarosan eljöhet az a nap, amikortól teljesen normális életet élhet a kicsi fiúnk és vele mi is.
Röviden mi is történt az elmúlt 4 hónapban?
2011 február 27-én felkerültünk Budapestre a Szent László kórházba és megkezdődtek a szokásos vizsgálati folyamatok a transzplantáció előtt. Bazsi ekkor még nem volt 9 hónapos, de hősként, tele energiával várta a rá váró nehézségeket.
Március 01-én beültették Balázs szívébe a Hickman-kanült a Madarász kórházba. Egy héttel később Március 8-án bekerültünk a steril boxba ás megkezdődött a transzplantációs folyamat.
Március 18-án a kisfiúnk, pontosan 13.35-kor (abban az időben, amikor megszületett) újjászületett, megkapta egy számunkra ismeretlen származású és személyű kislány köldökvérét. Ekkor még teljesen sejt nélkül voltunk és vártuk, hogy szép lassan újraépüljön a szervezetünk. Nem egész két héten belül megindult a csoda... 36 nap steril boxban és 2 hét félsteril kórházi szobában töltött idő után végre megláthatta újra a napvilágot. Ettől a naptól kezdve, 2011. április 24 Budapesten a Szent László kórház alapítványi házában töltöttük mindennapjainkat. Mivel Bazsi sejtjei szépen jöttek és minden rendben volt így először május 25-én hazajöhettünk egy hétvégére. Onnantól kezdve folyamatos utazgatás mellett kétlaki életet éltünk egészen június 24-ig, amikor hazaköltöztünk...remélhetőleg végleg:-) Előtte még egy műtét várt a kis hősre, amit nagyon ügyesen vett és ma már kanül nélkül egyenlőre még egy kis sebbel alussza nyugodt kis álmát a szobájában...arról álmodik, álmodunk mindannyian, hogy hamarosan teljes értékű életet élhet, élhetünk együtt!!
A blogot nem fogom abbahagyni, mert mindenképpen szeretném továbbra is mind az eredményeinket, mind pedig a boldogabb mindennapjainkat megosztani veletek.
A mai blog bejegyzésemmel szerettem volna kicsit lezárni az elmúlt 4 hónapot. Erre azt hiszem nekem is szükségem volt egy kicsit!
Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekünk és mellettünk volt ezekben a nehéz időkben! Nem tudok elég hálás lenni! Csak engedje meg mindenki, hogy megköszönjem és, hogy elmondjam mennyire boldoggá tesz, hogy ennyi jó ember vesz minket körül!
Egy pár képet feltöltök ide is de a facebook oldalamon tervezek egy albumot, ami remélem ma még sikerül, amiben a transzplantációs képeket és az azóta készült fotókat töltöm fel. Akinek kedve van az azt is megnézheti!
Igyekszem minél hamarabb írni...remélem csupa jó hírekkel:-)
Sajnos nem engedi a blog a kép feltöltést valami miatt! A képeket a favcebook-on megtaláljátok! Bocsánat!
Itthon ülök a gépünk előtt, Apa lenn tevékenykedik a konyhában, Bazsi pedig a szobájában alszik, és remélhetőleg már ez minden este, éjszaka így lesz:-)
Túl vagyunk az első kritikus 100 napon:-) Ez is elérkezett. Nem is tudom mit mondjak, mit mondhatnék. Az érzelmeimről és érzésekről amik az elmúlt időszakban értek engem, minket és amiben élünk mostanság, nem tudok mit írni, mert nagyon bonyolult. Azt hiszem ezt mindenki nevében mondhatom, család, barátok, ismerősök, akik aggódtak értünk. Tele szeretettel, reménnyel és nem kicsi aggodalommal, de azért már igen csak boldogabban mint jó pár hónappal ez előtt.
Egy nagyon nehéz peridust zárhatunk le és tudhatunk magunk mögött. Bár még nem vagyunk teljesen túl rajta mert előre láthatólag vár még ránk egy kicsit odafigyelősebb, a mai napokhoz hasonló 100 nap ( a mai sejtvizsgálati eredmények alapján Bazsának még gyenge az immunrendszerre, főleg az A-típusú vírusokkal szemben). De tulajdonképpen mi ez nekünk ahhoz képest, amin eddig keresztül mentünk, amin már túl vagyunk. Már csak azért kell szorítani, hogy továbbra is rendben legyen minden és akkor talán hamarosan eljöhet az a nap, amikortól teljesen normális életet élhet a kicsi fiúnk és vele mi is.
Röviden mi is történt az elmúlt 4 hónapban?
2011 február 27-én felkerültünk Budapestre a Szent László kórházba és megkezdődtek a szokásos vizsgálati folyamatok a transzplantáció előtt. Bazsi ekkor még nem volt 9 hónapos, de hősként, tele energiával várta a rá váró nehézségeket.
Március 01-én beültették Balázs szívébe a Hickman-kanült a Madarász kórházba. Egy héttel később Március 8-án bekerültünk a steril boxba ás megkezdődött a transzplantációs folyamat.
Március 18-án a kisfiúnk, pontosan 13.35-kor (abban az időben, amikor megszületett) újjászületett, megkapta egy számunkra ismeretlen származású és személyű kislány köldökvérét. Ekkor még teljesen sejt nélkül voltunk és vártuk, hogy szép lassan újraépüljön a szervezetünk. Nem egész két héten belül megindult a csoda... 36 nap steril boxban és 2 hét félsteril kórházi szobában töltött idő után végre megláthatta újra a napvilágot. Ettől a naptól kezdve, 2011. április 24 Budapesten a Szent László kórház alapítványi házában töltöttük mindennapjainkat. Mivel Bazsi sejtjei szépen jöttek és minden rendben volt így először május 25-én hazajöhettünk egy hétvégére. Onnantól kezdve folyamatos utazgatás mellett kétlaki életet éltünk egészen június 24-ig, amikor hazaköltöztünk...remélhetőleg végleg:-) Előtte még egy műtét várt a kis hősre, amit nagyon ügyesen vett és ma már kanül nélkül egyenlőre még egy kis sebbel alussza nyugodt kis álmát a szobájában...arról álmodik, álmodunk mindannyian, hogy hamarosan teljes értékű életet élhet, élhetünk együtt!!
A blogot nem fogom abbahagyni, mert mindenképpen szeretném továbbra is mind az eredményeinket, mind pedig a boldogabb mindennapjainkat megosztani veletek.
A mai blog bejegyzésemmel szerettem volna kicsit lezárni az elmúlt 4 hónapot. Erre azt hiszem nekem is szükségem volt egy kicsit!
Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekünk és mellettünk volt ezekben a nehéz időkben! Nem tudok elég hálás lenni! Csak engedje meg mindenki, hogy megköszönjem és, hogy elmondjam mennyire boldoggá tesz, hogy ennyi jó ember vesz minket körül!
Egy pár képet feltöltök ide is de a facebook oldalamon tervezek egy albumot, ami remélem ma még sikerül, amiben a transzplantációs képeket és az azóta készült fotókat töltöm fel. Akinek kedve van az azt is megnézheti!
Igyekszem minél hamarabb írni...remélem csupa jó hírekkel:-)
Sajnos nem engedi a blog a kép feltöltést valami miatt! A képeket a favcebook-on megtaláljátok! Bocsánat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése