72.- 81. nap: Közel a végéhez

2011. június 07

Közel a 100. naphoz már vegyes érzelmek keringenek az emberben, Bazsi kedély állapota is elég változó, amiről igen nehézkes írni. Talán ez az oka, hogy ennyi sok nap telik el mire végre rászánom magam arra, hogy írjak blogot. Tudom ez önző dolog a részemről hiszen ez az egész folyamat nem rólam szól és nem rám kíváncsi senki, hanem a kisfiúnkra. A blogot azonban én írom és nekem kell megbirkózni azzal, hogy a hullámzó olykor indokolatlanul rossz kedély állapotom mellett arról a sok csodálatos eredményről és Bazsi fantasztikus állapotáról írjak amiben benne vagy...pont ezért nem indokolná immár semmi az én rossz hangulatomat és mégis!

Az elmúlt napokban rengeteg sok jó történt velünk. Ismét otthon töltöttünk pár napot, ami szerintem jobban sikerült, mint az előző hétvége. Nagy örömünkre Bazsi születésnapját otthon tölthettük, mert a kontroll vizsgálat ismét egy nappal korábban múlt héten szerdán volt. Sajnos ez ezen a héten nem így lesz. A szülinapos nagyon édes volt. Darabokra szedte a neki sütött kicsi tortácskát, mert megijedt tőle, hiszen még nem látott ilyet. Bár szűk családi körben töltöttük és nem tudtuk a Bazsinak megadni a hatalmas nagy 1 éves szülinapi partyt, amit minden szülő megálmodik a gyermekének, de mi beértük azzal az aprócska örömmel is, hogy mindennek nem egy kórházi szobában csövekkel a mellkasunkban kellett megtörténnie. Szóval egy éves lett a kicsi fiúnk:-) Megszálltak az nap az emlékek arról a napról, amikor született és ígéretemhez híven elmeséltem neki, hogy hogyan született, hogy milyen esős nap volt és, hogy Apuval együtt hogy izgultunk végig születésének minden pillanatát. Amikor megszületett megfogadtam, hogy minden évben elmesélem neki, hogy mekkora nagy hős volt születésekor hiszen nálunk az sem volt egy egyszerű dolog, de azt hiszem neki nem kell mondanom mekkora hős, hiszen amiket azóta végigcsinált már lassan maga is tudja mennyi erő lakozik benne.

Nem csak erő, hanem szeretet is. Sokszor úgy sugárzik belőle az élet és az emberek iránti szeretet, amit elfogultság nélkül mondok, hogy nem sok emberbe láttam. Az elmúlt napokban legtöbbször az ő kis szeretete és mosolya tartja bennem a lelket, hogy minden rendben lesz. Persze ez butaság hiszen most is már úgy tűnik minden rendben van és mégis... ahogy Peti Anyu azt hiszem rátapintott a lényegre a bennem lévő félelmek egyszerre a felszínre törtek. Rengeteg feladat áll előttem amit most, hogy a Bazsi gyógyuló félben van ismét meg kell tudnom oldani. De erről most inkább nem írok hiszen ez a blog nem Kádárné Szántó Nikolett mindennapi gondolatairól szól...bár lehet, hogy lassan érdemes lenne egy ilyen blogot is csinálnom:-)

Vasárnap óta ismét Pesten vagyunk és ha minden jól megy csütörtökön ismét n megyünk haza és utána már csak 2 hét a 100. napig:-)

Bazsi eredményei továbbra is nagyon jók:-) A véreredménye továbbra is stabil és ami még ennél is jobb hír a gyógyszerek szépen csökkenek, mert a szteroid leállítása után a májvédő gyógyszereit és a káliumot is le lehetett állítani. Hálát adok minden nap a jó Istennek, hogy ilyen jól van a fiam, mert sajnos itt fenn találkozok olyan esetekkel is, amik mienktől eltérően elég rossznak mondhatóak. A mellett, hogy teljesen együtt érzek a szülőkkel mérhetetlenül sajnálom is őket.

Ma volt az első olyan sétánk, ami mondhatni sírás nélkül telt el. Lehet , hogy a klassz kis kengurunak köszönhető, amiben a Bazsi és én is nagyon élveztük a sétát:-) Ez úton is köszönjük a Kereszt anyunak és a Kereszt apunak a szülinapi ajándékot.

Bazsi alszik és én is megyek pihenni mert bár az elmúlt éjszakák már elég jól teltek, nem lehet tudni, hogy milyen lesz a mai:-) Jó éjt mindenkinek!