Ismét eltelt egy hét...

2011. január 29

Ismét eltelt egy itthon eltöltött hét. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan repül az idő, akkor amikor minden rendben van. Visszagondolva pedig milyen lassúnak tűnnek azok a percek, napok, hetek, amiket a kórházban töltöttünk el.

Ismét vár ránk egy hosszú út. Nem a konkrét km-re gondolok, hanem minden körülményt együtt, ami egy pesti úttal jár. Nagyon fárasztó és megterhelő minden ilyen utazás. A pakolásokkal, az aggodalmakkal, hogy a Bazsi nehogy megfázzon, vagy nehogy olyan ember közelébe kerüljön a kórházba, aki beteg, és persze az eredményre való várás és a transzplantációval kapcsolatos hírek. Pedig most már várjuk a konkrétumokat is és ebből kifolyólag már most feszült vagyok kicsit. Remélem, hogy most már valami konkrétumot is megtudunk, mert jó lenne felkészülni erre mindenféle értelembe. Nemcsak lelkileg, bár ez a legfontosabb- de őszintén bevallom nem is tudom, hogy hogyan lehet erre teljes egészében felkészülni- hanem minden mást is beleértve. Hiszen előreláthatólag 3 hónapot Pesten leszek a Bazsival, mert eddig tart az első periódus és azért sok mindent el kell rendeznem elötte itthon. Mert az élet nem áll meg itthon azért mert mi nem vagyunk itthon, ugyanúgy jönnek a csekkek, a hivatalos papírok és mi egyéb, amit én intézek és ami ebben az időszakban a Petire hárul. Bár szegénynek sajnos van már valamilyen szintű gyakorlata az ilyen ügyekbe. Amikor 2 hónapot feküdtem benn terhesen a kórházban akkor is őrá maradt minden itthoni teendő. De azért ez most más kicsit, hiszen közel 300 km elválaszt majd minket egymástól. Szóval bízok benne, hogy hétfőn választ kapunk a kérdéseinkre!

Terveink szerint már ma Pestre mentünk volna, de az influenza tombolása miatt úgy döntöttünk, kerülve minden lehetséges veszélyforrást lerövidítjük a Pesten töltött időt annyira, amennyire csak lehet.

Sajnos a súlyunk mostanság kicsit lestagnált. Nagyon megörültünk két héttel ez előtt a 6 kilónak de azóta is ezen stagnálunk. Nem tudjuk, hogy a gyógyszer adagot növeljük-e vagy a kajával csinálunk valamit rosszul. A választ erre is várom többek között, mert a gasztroenterológus szabadságon van és hétfőn dolgozik újra. Az esetünk pedig nem túl egyszerű így értelemszerűen azzal konzultálok szívesen az ügyben, aki már kellőképpen ismeri a Bazsi esetét.

3-4 napig a Bazsi gyönyörűen végigaludta az éjszakát:-) Ennek nagyon örültem és valahol meg is lepődtem. Többször felébredtem, rendszerűen azokban az időpontokban amikor szokott kellni a Bazsa és átmntem a szobájába ellenőrizve, minden rendben van-e. Azt hiszem ha ez majd egyszer így marad nekem is hozzá kell ismét szoknom a nyugodt éjszakákhoz annyira mint amennyire az állandó felkelésekhez.

A fogacskánkkal ismét megszenvedtünk. Nem tudom pontosan, hogy az alsó vagy a felső fogacska fáj, mert az alsó már kinn van de még nem teljesen a felső pedig még csak most van készülőben. De az biztos, hogy a foga fárasztja le egész nap, a jelek egyértelműek. Már mindent bevetettünk, ami tőlünk telik, fogpaszta, fájdalomcsillapító, ha nagyon muszály és ma még egy borostyán nyakláncot is kapott. Egy kis előnévnapi ajándék:-))) mert jövőhéten már az első névnapja lesz a mi kicsi fiúnknak:-)

A Bazsi egyre nagyobb fiú:-) Már rendes etetőszékbe eszünk egy pár napja:-) Bizony ám! Emellett pedig rendszeresen forgolódunk jobbra balra, át mászkálunk az ágy egyik végéből a másikba. Félelmetes, ahogy másodpercek alatt képes egyik helyről a másikra eljutni, pedig még nem, is mászik!

Remélem jó utunk lesz... és MEGKAPJUK A VÁLASZOKAT!!!

Keresztelő napja

2011. január 22

Ma végre egy olyan dolog történt velünk, ami ritkábban adatik meg, mint másoknak. Egy olyan nap, amikor nem kórházba kell menni, vagy kontroll vizsgálatra és nem is a 4 fal között töltött nap. Egyszerűen egy olyan esemény, ami teljesen normális és talán bárki más számára megszokott esemény. Számunkra mégis különleges...a mai napon meg lett keresztelve a Bazsi. Összegyűltünk szűk családi körbe és megünnepeltük közösen ezt a szép napot:-) Kicsit végre megint olyanok lehettünk, mint egy normális, átlag család! Ez pedig jó!

Reggel kicsit izgulósan indult napunk, mert a Bazsi kisebb hőemelkedéssel kelt. De szerencsére csak kicsit túl volt öltöztetve. A reggeli nyűgösség is megijesztett minket, de próbáltunk nem foglalkozni vele és nem aggodalmaskodni, mert elhatároztuk, hogy ez a mai nap a Bazsiról szól, és nem árnyékolhatja be semmi.

Már a kocsiba bealudt és igyekeztünk ügyelni arra, hogy ne nagyon ébredjen fel. Édesen végig is aludta az egész keresztelőt, csak a vízre ébredt fel kicsit. Árpád Atya nagyon óvatosan öntötte a vizet és a beszéde is nagyon szép, személyes volt. Kis nosztalgiával megemlékeztünk az esküvőnkről is, mert ő volt az, aki összeadott minket 2 és fél éve.

Ez után itthon egy ebédel ünnepeltünk tovább. Szűk családi kör volt, de mégis nagyon jó érzés volt az egész keresztelő. Bazsa is élvezte, hogy egész nap csak vele foglakozott mindenki. Hol a keresztszülők, hol a nagyszülők, hol a dédik.

Köszönjük a családunknak, hogy itt voltatok és a sok ajándékot, amit kaptunk... Sok puszit küldünk ennek a szép napnak a zárásaként a Gizi dédimamának és Anti dédipapának, Laci nagypapának, Vera nagymamának, Erika I-nak, Ernő nagypapának, Öcsi és Betti keresztszülőknek, Laci nagybácsinak és Kriszta nagynéninek és még a Nati néninek és Hubi bácsinak, amiért eljöttek fotózni és velünk töltötték ezt a szép napot:-))

Pár boldog, szép nap

2011. január 17

Napok óta szép pillanatokat élünk meg. Nagyjából minden rendbe körülöttünk és Bazsi is jól érzi magát minden rendben van!

Tegnap végre kimozdultunk. A jó idő olyan nekünk, mint a megváltás. Zárt térbe sok ember közé nem lehet vinni a Bazsit, sőt nagyjából sehova nem vihetjük, mert mindenhol fertőzés veszély a számára, azok a helyek, ahol emberek vannak. De a jó időnek köszönhetően végre legallább sétálhatunka friss levegőn egy kicsit. Tegnap tehát felmerészkedtünk a Tettyére. Nem mondom, hogy nem volt senki, de szabad levegőn voltunk és persze tömegbe nem toltuk. Leszámítva az állandó aggódásomat, hogy nem fázik-e a Bazsi, végre kiszabadultunk és felszabadultunk a négy fal közül. Nagyon jó volt, úgy sétálni a többi babakocsis pár mellett, hogy mi is egyek voltunk közülük. Érdekes ellentét. Az ember egész életében küzd azért, hogy különleges és más legyen, mint bárki más. Most viszont elmondhatatlan jó érzés volt kicsit eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi is olyanok vagyunk, mint bárki más körülöttünk.
Úgy gondolom Bazsi is jól érezte magát, mert a séta alatt nagyot pihent és igazán kiegyensúlyozott esténk és éjszakánk volt. Tényleg boldoggá tett minket ez a lopott kis órácska, úgy gondolom mind a hármunknak.

Napok óta ismét rosszabbodott kicsit a Manó bőre, de most egy kis szárazságot kivéve a nyakán és a szája környékén, amit a fogzásnak köszönhető intenzív nyálzásnak tudok be, megint minden rendben. Azt hiszem kicsit átestünk a ló túlsó oldalára és azt gondoltuk, bőven elég a sterilizált víz, és nem kentük napokig semmilyen krémmel. Azt gondolom bebizonyosodott, hogy a hidratálás, sima egyszerű vitaminos krémmel így sem árt. Plussz még levesebb folyadékot is ivott az elmúlt napokban a fogacskák miatt. Most ere is nagyon odafigyelünk.

Apropó fogak. Hálás vagyok azért, hogy az elmúlt napokban, mióta hazajöttünk Pestről kicsit csillapodott a fájdalma a Drágámnak. Annyira sajnálom, amikor sír-sír és nem tehetek semmit, a fájdalomcsillapítót és a fogpasztát kivéve. Az csak a plussz hab a tortán, hogy az éjszakákat kikillódjuk. Szóval fogacska fájdalom kicsit enyhült, de a fogacskák édesen kibújtak. Kettő alul, napról, napra jobban látszik, nagyon édi:-) Mint egy kis egérke fog...imádom:-) Egész nap nézegetem neki.

Bazsa megtanulta az ölelést és a puszilgatást. Amikor felveszem, rögtön a nyakamba kapaszkodik, mint egy kis majmóca és puszit ad az arcomra:-) Na ezek a pillanatok feledtetik velem a problémákat és a fáradtságot.

Jubiláltunk a héten. Elértük a 6 kilót:-))) ... vagyis már hivatalosan is a 3-as pelenkát hordjuk, ami nagy szó:-)

Kedves Fogtündér! Kérlek továbbra is add, hogy könnyen birkozzon meg a kisfiúnk a fogzás nehézségeivel!!!

Fogas napok

2011. január 12

Tegnap volt a Peti szülinapja...ő se úszta meg, hogy a születésnapját ne valamilyen kórházi körülmények között töltsük, mert Pestre kellett mennünk ismét egy kontroll vizsgálatra. A névnapom, a születésnapom, a karácsony után most a Peti születésnapját is kórházi körülmények között töltöttük, igaz kicsit kellemesebben, mert probléma mentes kontroll vizsgálat volt csak. De legalább együtt voltunk és most úgy érzem sikerült nekem is kicsit lazábban kezelni az utazással járó macerát és feszültséget, meg az egész pesti kiruccanással kapcsolatos rossz érzéseimet, így kevésbé volt feszült a hangulat.

Bazsi már olyan nagyfiú, hogy már nem a hordozóba, hanem nagyfiús autós ülésben utazott Pestre és vissza. nagyon élvezte, hogy végre nem háttal ül, és azt hiszem az alvás sem okozott problémát mert szinte az egész utat végigaludta. Sőt hazafelé, hozzám hasonlóan ahogy elindult az autó elaludt és ahogy beértünk Pécsre felébredt. A Peti közölte, hogy velünk nem utazna messzire:-) nem egy élmény a velünk történő utazás:-)

Az eredmények nem lettek túl fényesek, mert ismét nagyon alacsony 170-es neutrophin számunk lett, így ismét kaptunk egy szurit. Maga a kontroll vizsgálat rutinszerűen zajlott le, az eddigiekhez hasonlóan. A transzplantációval kapcsolatban is kaptunk újabb híreket. Bár a múltkori telefonbeszélgetés után arra számítottam, hogy konkrétumot tudunk meg. A konkrét információ csak annyi volt, hogy a donor már a kórházban vár minket egy hűtőben, vagyis bármikor kezdődhet a folyamat. Egyenlőre m,ég mindig várnak, mert hátha még húzható az idő, és ezzel esélyt kapa Bazsi is arra, hogy erősödjön a beavatkozásig, ezzel is növelve a sikerességét. Annyi információt kaptunk, hogy ha a helyzet sürgőssé nem válik akkor még egy 1-1,5 hónapon belül nem kell számítanunk rá, hogy elkezdik. Nagyon bízok benne, hogy ha már nem kerülhetjük el ezt az egészet, akkor legalább megerősödik annyira a kisfiúnk, hogy minden rendben lesz és erősen végigcsináljuk ezt az egészet.

Bazsi és vele együtt mi is nagyon szenvedünk az elmúlt napokba. Az alsó kettő fogacskán kibújt és most még azok mellett elkezdett dolgozni a felső kettő is. Nagyon fáj neki, és nagyon nem jó semmi. Tegnap éjjel órák hosszat kézben sétálgattunk fel és alá, de semmi sem volt jó, csak sírt, sírt. A doktor Úr tanácsára vettünk panadolt, hogy hátha használ majd neki és legalább a fájdalmát enyhíti majd. A dologél nevezetű fogpaszta csak kis ideig segít! Többek között arra jó, hogy kaja előtt bekenem és így könnyebben fogadja el, mert amúgy amint valami a szájához ér, akkor világvége.

Karácsonykor készültek rólunk képek, a Nati és Huby barátaink jóvoltából:-) Már alig várok, hogy felrakhassam ide is és a facebookra is. Már egy jó ideje nem töltöttem fel képeket, de amint lehetőségem lesz azokat a képeket megmutatni, azonnal megteszem, mert az kárpótolni fog mindenkit:-) Tündéri rajta a Bazsi:-) Ez úton is sok puszi a Natiéknak érte:-)

Megyek is, mert Bazsi alszik és úgy érzem rá kell pihennem az éjszakára:-)

2011 első napjai

2011. január 6

Nem volt egyszerű az elmúlt pár nap...telis telis tele, boldog de sajnos kevésbé boldog pillanatokkal is. Még csak fel sem ócsudtunk a szilveszteri forgatagból már vártak is ránk az új év megpróbáltatásai.

Annyira boldog vagyok ha arra gondolok, hogy a Bazsi jól van. Megint mintha semmi gondunk nem lenne és semmi rossz nem várna ránk. Persze nem rosszként kellene felfognom az egész transzplantáció kérdését, de ahogy közeledik az időpont, márpedig a mai telefonbeszélgetésem után az alapítványos Gabival egyértelművé vált, hogy közeledik ez az időpont, egyre nehezebben viselem. Pedig tudom, hogy ez egy lehetőség arra, hogy minden rendben legyen és egészségesen élhessen a fiam, tudom és mégis mikor arra gondolok, hogy a fiammal, akit napra napra, percről percre jobban szeretek bármi rossz is történhet, na abba bele tudnék örülni.
De térjünk vissza a mára. A Bazsi bőre csodálatos:-))) A sok sok hét szenvedés után olyan a pihe puha a bőre és nincsenek sebek, repedések, kiszáradás:-) Annyira boldogan tapasztalom, hogy a hangulatán is rendkívül sokat javított, hogy nem vakarózik egész nap. Próbálkoztunk sok féle krémmel de ahogy többször írtam is, semmi nem segített. Hála egy segítségnek, kaptunk egy olyan szűrőt, amit a kórházakban használnak. A kristálytiszta víz pedig meghozta hatását. Bazsi bőre olyan mint egy amilyennek kell lennie. Gyönyörű, selymes baba bőr:-)

A héten szerdán voltunk vérvételi kontrollon itt Pécsen. A vizelete utoljára már nem volt szignifikánsan problémás, a kóli ugyan még benne volt, de kis csíraszámban. Mivel Bazsinak azóta láza nem volt így csak a neutrophin számát akarták újra megnézni. A szerdai eredmény csodálatos volt...1500-as neutrophin számunk volt, szép vörösvérsejt és trombocitaszám mellett. Nem tudom mi az oka, de mindegy is. Régen volt már ilyen eredményünk, és nagyon örültünk neki:-)

A boldog napok azonban nem felhőtlenek sajnos még most sem. Van még egy keresztem, keresztünk, amit már évek óta cipelünk. Szerencsére itt van mellettem a Peti, aki mindenben támogat és segít. azt hiszem, hogy nélküle és a családom, édesanyám, nagyszüleim segítsége nélkül nem tudnám ezt végigcsinálni, hiszen még együtt élni is nehéz vele. Egy olyan dologról van szó, amiről eddig nem írtam, nem beszéltem, mert elnyomta az életem egyéb ms teendői, de sajnos rá kell jönnöm újra, hogy a problémák elől elmenekülni nem lehet, nem tudok. Vannak, akik ezt olvasva azt hiszem már sejtik miről van szó, az apámról. Nem titkolom, katasztrófa a helyzet. Röviden, de tényleg nagyon röviden a helyzet az, hogy apukámnál pszichiátriai betegséget diagnosztizáltak 4 éve, ami után alkoholista lett és mára teljesen leépült. Többször próbáltunk segíteni neki, több módon de próbálkozásaink sikertelennek bizonyultak. Annak az oka pedig, hogy napok óta megint nem írtam a blogra, az, hogy ismét kiéleződött a helyzet. Apukám öngyilkossággal fenyegetőzik nagyon durva lelki terrorral. Ma eljutottunk arra a pontra, hogy nem mehet tovább orvosi segítségre van szüksége. Felhívtuk az ügyeletet orvosi tanácsot kérve, akik az tanácsolták hívjuk ki a mentőt. Az egész procedurát végigjárva a történet vége az lett, hogy az ember hiába akar segíteni ha az illető nem akarja nem tudsz rajta, tehetetlen vagy. Az orvosok és a mentősök dobálóztak az üggyel. Mivel önként nem hajlandó bemenni a kórházba, csak rendőrt hívhatok aki felülbírálja a helyzetet. De mivel nem nagy késsel áll az ajtóba ezért valószínűleg nem fogják magára veszélyesnek titulálni így nem fogna semmit csinálni. Vagyis ha ő nem akarja, márpedig nem akarja, akkor én nem tehetek semmit. Még holnap felhívom az orvosát és beszélek vele, de azt hiszem ennél többet nem tehetek.

Ma újra elkezdtem olvasni a Titok könyvet. Azt hiszem nagy szükségem van a benne lévő POZITÍV GONDOLATOKRA!