172-186. nap: Rosszalkodás egész nap:-)

2011. szeptember 21

Kúszunk, mászunk, játszunk, eszünk, iszunk, járni tanulunk és rosszalkodunk egész nap:-) Talán itt abba is hagyhatnám a mondanivalómat, mert a mindennapjaink lényegében erről szólnak, de azért egy kicsit bővebben is kifejtem!

Múlt héten csütörtökön voltunk ismét egy kontroll vizsgálaton. A Bazsi állapota rendkívül kielégítő és az eredmények is nagyon jók. Ismét nem tudok pontos szám adatokkal szolgálni, mivel csak annyit tudok, hogy minden érték kielégítően jó. Az immunglobulinjai is rendben vannak, így nem kell infúzióra mennünk, olyanra, amit a múltkor kaptunk. A májenzimek rendetlenkednek csupán egy kicsit, ezért még mindig szednünk kell a májvédő gyógyszert, de ettől természetesen nem esünk kétségbe. A sok gyógyszertől, amit még mindig szed ez azt hiszem elfogadható.

A Bazsi most elérte a 8 kilót és 70 centi körül van. Pontosan sajnos nem tudjuk megmérni a hosszát, mert elég izgága ahhoz Bazsi:-) Szóval csak megközelítőileg tudjuk, hogy ilyen hosszú, illetve a lassan kinőtt ruha méretek is némi támpontot adnak.

Már itthoni hamikat eszik Bazsi, lehet mondani, hogy nagyon szépen. Bár pár napja ismét elkezdett nyűgösen enni, de nagyon valószínű, hogy jön a foga meg ez az idő is betesz kicsit az alap hangulatának, persze ez nem csak rá mondható el!

A járás még nem megy egyedül de már nem sok hiányzik. Már néha-néha meg-meg áll egyedül de még nem mert elindulni. Úgy vesszük észre, hogy még fél és az egyensúlya sincs meg. Szerintem már nem kell sok és elindulunk:-) Apucival megbeszélték, hogy mire Bátor táborba megyünk addigra már menni fog egyedül:-)

Jövő hét hétfőn Mohácsra megyünk egy gasztroenterológushoz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani, milyen tanácsokat fog adni. Örülnénk neki, hogyha találnánk egy állandó kezelő orvost ebben a kérdés körben, hiszen Bazsinak szüksége lenne arra, hogy egy állandó tanácskozással követni tudjuk a táplálkozását, súly gyarapodását.

151-172. nap: Egyre szabadabban, sok mosollyal...

2011. szeptember 06

Telnek, múlnak a napok és lassan számolunk vissza a következő nagy lépésig, a 200. napig. Mindig csak a következő lépés van előttünk, de most már sokkal gyorsabban telnek a napok, hiszen már majdnem olyan az életünk, amilyet szerettünk volna.

Még 29 nap van vissza a 200. napig, amikor oltási tanácsadás következik. Bazsi visszamenőleg is meg fogja kapni az elmaradt és a kemó által kiirtott oltásokat. Jelenleg tulajdonképpen semmilyen oltással nem is rendelkezhetne hiszen a kemó után ezek mind, úgy mond, eltűnnek a szervezetben. Mondjuk Bazsinak nem is volt túl sok, hiszen egyetlen oltást kapott meg, születésekor a BCG-t.

Már most is sokat nyílt számunkra a világ és Bazsi is egyre több új dologgal ismerkedik meg. Amint megkapta az oltásokat akkor ezek a keretek ismét egy kicsit tágulhatnak. Az utolsó kontroll vizsgálat során megtudtam, hogy amíg Bazsi 1 éves tranzsplantált nem lesz, vagyis jövő év március 18-ig, szedni fogja azokat a gyógyszereket, amiket még most is (kilöködésgátló és a hozzá kapcsolódó antibiotikumok- Zovirax, Ospamox). Vagyis egészen addig a mostani élet körülmények között fogunk élni, de utána elméletben teljes mértékben kinyílhat a világ Bazsi előtt.

Az eredmények továbbra is nagyon szépek. Olyan jól vagyunk, hogy már konkrétumokat nem is tudok mondani, mert gyors vér képre már nem is volt szükség és az eredményről e-mail-ben tájékozódtam a doktor Úrtól. Részleteket így nem tudok, csak annyit, hogy minden rendben van:-) Egy kicsit a májenzimek emelkedettek voltak az utolsó alkalommal, de ez sajnos előfordulhat. D nagy baj nincs. Bazsi ismét kap napi egyszer egy gyógyszert és bízzunk benne, hogy a következő alkalommal már javulni fognak az értékek.

A súlyunkkal van egy kis probléma. Tulajdonképpen, annak ellenére, hogy Bazsi nagyon szép mennyiségeket eszik a súlya most már több, mint egy hónapja nem nagyon megy felfelé, csak néha egy igen keveset, de lényegében a súlya megállt 7 és fél kiló környékén. Az utolsó kontroll vizsgálaton erről is beszéltem a doktor Úrral, aki azt tanácsolta, hogy egy gasztroenterológussal és egy endokrinológussal is vegyük fel a kapcsolatot és kezdjük el foglalkozni a problémával. Gasztroenterológussal a Bazsi alap betegsége miatt, a hasnyálmirigy elégtelenség miatt, endokrinológussal pedig azért mert elképzelhető, hogy esetleg a kemó bezavart a növekedési hormonokba. Így hát most a mellett, hogy Bazsira vigyázunk ne kapjon el semmi külső fertőzést ez a feladat, hogy ezzel foglalkozzunk.

A mindennapjaink egyre szebbek és változatosabbak:-) Egyre több minden felé nyílik a kis világ, persze mindenben nagy óvatossággal és elővigyázatossággal. Már elkezdett Bazsi itthoni kajákat enni. A csak üveges bébi ételek helyett már végre lehet neki főzni, persze nagyon sok rendszabály mellett. Már sokszor maszk nélkül is sétálgatunk, de ha emberek közé kerülünk, akkor rögtön száj maszkot kap. Már kimerészkedünk messzebbre is sétálni, mint a házunk környéke. Így voltunk a városban és Orfűn is. Már családi összejövetelre is elmertük vinni és néha kicsit gyerekekkel is találkozhat, bár az oltások hiánya miatt ezt még nagyon nagy óvatossággal kell kezelni. Nagy kádba fürdött Bazsa fenn a Maminál és Papinál és itthon is. Már rendszeresen meglátogatjuk a Mamit és Papit és a Nagy I-t is, sőt már egy-két éjszaka ott is aludt a nagyszülőknél. Szóval egyre több mindent csinálhatunk, amit Bazsi is nagyon élvez. Ezt onnan is látjuk, hogy mióta eljárkálhatunk vele itthonról, azóta rendszeresen jár a kis szája:-) Még nincsenek értelmes szavak de már nagyon próbálkozik.

Egy nagyon fantasztikus meghívást is kaptunk az elmúlt napokban, amit nagy nagy örömmel vettünk és alig várjuk, hogy részt vehessünk rajta. A kórházból felhívtak minket, hogy volna-e kedvünk részt venni októberben a Bátor Tábor pár napos tábori programján. Nagy örömmel fogadtuk el a meghívást, miután Peti is egyeztetett a munkahelyén. Nagyon klasz lehetőségnek tartom, hogy Bazsi találkozhat és együtt lehet olyan gyerekekkel, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint ő. Már alig várom, hogy menjünk:-) Arról nem is beszélve, hogy milyen jó lesz, mintha nyaralni menne kis családunk, együtt hárman:-)

140-151. nap: Telnek, múlnak a napok

2011. augusztus 17

Holnap lesz 5 hónapja, hogy Bazsi újjászületett. Hihetetlen, hogy hogy megy az idő. Mégis néha nagyon lassúnak tűnik. Mai napig, amikor meglátok egy egészséges gyereket az utcán vagy valahol a szüleivel majdnem elkap a sírás, de aztán mindig arra gondolok, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy ilyen jól van a mi kicsi fiúnk és, hogy hamarosan mi is élhetünk úgy vele, mint egy normális család. Már nem sok idő, ha ilyen szépen haladnak tovább az események és ez nem is lehet másként:-)

Bazsi eredményei továbbra is csodálatosak! A véreredmény és minden. Egy kicsi ziccer volt most az elmúlt napokban de azt gondolom, hogy ennyi bőven belefér. Bazsink feketés lepedékszerű valamit vettünk észre a fogán és a nyelvén. Amikor utoljára voltunk Pesten, akkor leoltották a torkát és valamilyen gombát találtak. Hála Istennek nincs nagy baj, hiszen más tünete, láz vagy ilyesmi nincs Bazsinak így gyógyszert kaptunk rá, amit egy hétig kell szednie és ennyi.

Az utolsó kontroll vizsgálaton kicsit rákérdeztem a jövőbeli távlatokra. Azt mondták, hogy amennyiben ilyen szépen alakulnak tovább a dolgok, akkor elképzelhető, hogy a 180. nap környékén elvesznek Bazsitól még újabb gyógyszereket. Ez megint nagyon jó hír:-) A 200. nap körül lesz oltási tanácsadás is, és gondolom miután megkapta a szükséges oltásokat és már nem szedi az immunszuppresszív gyógyszerét akkor lassan emberek, legfőképpen gyerekek közé is mehetünk. Már alig várom, hogy Bazsi együtt játszhasson másokkal és megismerje azt milyen érzés közösségben lenni!

Bazsi súlya kicsit stagnál,még mindig 7 és fél kiló környékén vagyunk de talán most megint elindul. Elkezdhettem neki főzni és kicsit másféle ételeket adni, mint amivel eddig találkozott. Kisebb nehézségekkel küzdünk még, hiszen nekem is bele kell jönnöm, hogy pontosan hogyan és milyen állagban adjak neki, de azt hiszem lassan ebbe is belejövünk!

A napokban egyre többel beszél kis baba nyelvén:-) Nagyon édes! Sokszor már úgy halljuk, mintha rendesen szavakat is kiejtene, mint baba, anya, apa és tegnap mintha azt mondta volna didi:-) Ezen nagyon mosolyogtunk hiszen ,aki Bazsit ismeri tudja, hogy miről beszélek:-)

A járással is szép lassan haladunk. Még mindig nem találta meg egyensúly érzékét, de már egy kézzel is nagyon szépen sétálgat. Mióta kicsit megnyílt a világ és már szabadon a földön is garázdálkodhat azóta nagyon kis ficánka lett:-) Egy probléma van, hogy folyton elesik és beüti a fejét, ami a járólapon nem túl kellemes. Ezért próbálok minden lépésére odafigyelni, de sajna van, hogy gyorsabb és akkor jön a kopp. Azt hiszem majd erre is megtalálunk valami megoldást, már apuci is nagyon erősen töri a fejét.

A következő kontroll vizsgálatunk 25-én lesz! Addig eszünk, alszunk, játszunk és fejlődünk tovább:-)

133-140. nap: Egy kisebb rossz hír után egy újabb fantasztikusan jó hír

2011. augusztus 05

Az állandóságba, néha néha betör valami új, ami nem feltétlenül mindig jó, sajnos...de aztán mindig egy jó hírrel és újabb előrelépéssel záródnak az események. Ennek így kell lennie, nem is lehet másképp:-)

Pénteken telefonáltam Pestre a szokásos eredményekért és sajnos nem kaptam túl jó hírt. A vérképe Bazsinak nagyon rendben volt, de, amit írtam is az immunglobulinjai nagyon visszaestek. Mivel azt az információt kaptam az ambulancián, hogy hétfőn tudok majd beszélni a doktor Úrral, ezért én szófogadó jó kislány módjára türelmesen vártam. A Peti azonban nem hagyta annyiba a dolgot, aminek nagyon örülök. Volt egy megérzése, hogy minél előbb egyeztetni kell a doktor Úrral, így hajthatatlan "tigris Apaként" felkutatta telefonon. A válasz egyértelmű volt. Nincs mire várni minél előbb már hétfőn Pestre kell mennünk, hogy Bazsinak pótolják ezeket a sejteket, mert ebből gond is lehet, ugyanis növeli a fertőzés kockázatát ezeknek az alacsony szintje. Megnyugtattak azonban minket, hogy ez teljesen normális folyamat, főleg, akik köldök zsinor vért kaptak, mint ahogy Bazsi is.

Hétfőn reggel már indultunk is fel. Nagyon féltünk attól, hogy Bazsit hogyan fogjuk lekötni 4-5 órán keresztül, amíg folyik az infúzió. Mivel kanütje már nincsen ezért egy branült szúrnak majd neki valahova, amit nagyon könnyen ki is tud rántani. Végül a bal kézfejébe került, amit eleinte nagyon érdeklődően szemlélt. De aztán nagyon ügyesen viselte az 5 órát. Amikor játszott, már félre is tette a kezét, mintha tudta volna, hogy azt nem szabad. Nagyin kis okos:-) Végül egész hamar elment az idő és már jöhettünk is haza.

Tegnap megjött az újabb eredmény egy másik sejtvizsgálattal kapcsolatban. Ami a múltkor még nagyon alacsony volt és ez miatt nem lehetett semmin változtatni az most nagyon szépen emelkedett:-) Ez a következő könnyítésekkel járt. Bazsinak az egyik gyógyszere, a summetrolin elmaradhat. E mellett mi és azok akik nagyon gyakran látják és nem olyan helyen dolgoznak ahol sok ember megfordul, azok levehetik a maszkot. Bazsival amikor sétálni megyünk szintén leveheti a maszkot, ha nincs emberek között. Természetesen továbbra sem vihetjük sok ember közé, de majd annak is eljön az ideje, hogy szabadon sétálgathatunk, ahol csak akarunk:-) Mindezekkel együtt elérkezett az az idő, hogy közel 5 hónap után megpuszilhattuk és érezhettük a kicsi bőrét. El sem tudom mondani, hogy ez milyen érzés. Ahhoz hasonló, mint amikor Bazsi megszületett és először a kezembe vettem és megpusziltam:-)

Bazsi lelkiállapota talán szép lassan javulgat. Az éjszakák sokszor még mindig katasztrofálisak, mert rengeteget felsír, de azt hiszem ezek már nem rémálmok következményei. Talán szép lassan kezd használni neki az itthon töltött nyugodt idő és a hangtálazás együtt. Lassan ismét megyünk krániós kezelésre, bízok benne, hogy az is majd megerősíti még jobban.

Az utolsó hangtálas kezelésnél Bazsit beleállítottuk a hangtálba. Nagyon komoly volt. Három hangtál van, mindegyik más és más testtájra. Bazsi folyamatosan azzal koketált, ami a pocira van. Kíváncsiságból felcseréltük a tálat sorrendjét és így is kiválasztotta ugyanazt. Szóval nem a véletlen műve! Tényleg tudják, hogy mi jó nekik!

119-133.nap: Egy újabb kontroll vizsgálaton túl

2011. július 29

Ahogy ígértem is, nem hagyom abba a blog írását, hiszen ugyanúgy, mint már oly sok minden más, ez is valamennyire az életem, életünk részévé vált. Csak kicsit ritkábban kerül rá sor, amikor éppen van rá időm.

Az elmúlt két hétben rengeteg minden történt velünk és Bazsával. Azt hiszem estig itt ülhetnék, ha mindent részletesen le akarnék írni, amit nagyon szívesen meg is tennék.

Bazsi eredményei továbbra is szépek és biztatóak. Bár a tegnapi eredmény egy kis újabb aggodalomra adott okot, de azt gondolom ehhez hozzá kell szoknom, hogy nem lehet minden mindig tökéletes. Tegnap voltunk kontroll vizsgálaton és a véreredmények alapján Bazsinak az immunglobulinjai alacsonyak (ezek is az immunrendszer egyes összetevői). Nem tudom még biztosan, hogy ez normális-e, vagy csak esetleg egy átmeneti dolog, talán aggódnunk kell, mert csak hétfőn fogok tudni egyeztetni a doktor Úrral ezzel kapcsolatban. Azt tudom, hogy az immunrendszere még mindig gyenge, hiszen hosszú idő még a kemó után teljesen felépül, illetve addig még az immunszupresszív gyógyszert (kilökédésgátló, immunrendszer gyengítő) szedi, addig nem is lesz teljes, ezért is kellenek mai napig bizonyos óvintézkedések. Csak bízni tudok abban, hogy hétfőn jó híreket kapok és továbbra is minden rendben lesz, úgy, mint eddig.

Bazsival minden nap meg van a napi kis ritmusunk. Evésben, alvásban, játékban, számomra pedig plusszban a takarításban, lakás megfelelő tisztán tartásában. Úgy is mondhatnám, hogy szinte minden napunk ugyanabban az ütemben zajlik. Ez valamennyire jó, hiszen van egy rendszer, amiben élünk és ami által Bazsi is kiegyensúlyozottabb. Azért persze minden nap van valami kis extra, amivel feldobjuk a napunkat, hogy egészen pontosan fogalmazzak Bazsi produkál minden nap valami olyat, amivel biztosan feldobja a napomat még ha az nem is olyan jó napnak indul.

Fantasztikusan fejlődik:-) Nagyon büszke vagyok rá, hogy azok után, amin keresztül ment ilyen szépen és ügyesen fejlődik mindenféle értelemben. Nem tudom pontosan és, hogy őszinte legyek nem is nagyon foglalkozok azzal, hogy egy átlagos 13 hónapos gyermeknek mit kell már tudnia, de azt látom, hogy ő korának megfelelően kommunikál, mozog és él. Egyre többet sétálgatunk és már néha-néha pár lépést egyedül is megtesz. Természetesen mi sem kerüljük el az ezzel a folyamattal járó eséseket, amik sokszor sírásba torkolnak, de azért mindig igyekszünk nagyon odafigyelni rá.

Bazsi szemmel láthatóan nem tette még túl magát a történteken lelkileg. Valószínűleg ennek az is lehet oka, hogy még én sem tudtam teljesen magam mögött hagyni az elmúlt időszak eseményeit és ez rá is kihatással van. De megpróbálunk megtenni mindent annak érdekében, hogy ilyen szempontból is segítsük és támogassuk őt. Nagyon sokáig éjszaka problémáink voltak, amik még mindig nem oldottak meg teljesen csak másként jelentkeznek. Eleinte egyértelmű félelemmel és talán rémálmokkal sírt fel többször éjszaka. Ez úgy néz ki kezd megoldódni nagyrészt egy segítségnek köszönhetően. Egy újabb "terápiával" egészítettük ki Bazsi életét. Hetente egyszer egy hölgy érkezik hozzánk, aki hangtálak segítségével próbálja helyreállítani Bazsi lelki egyensúlyát. Hogy ki hisz benne és ki nem, az már más kérdés, de azt gondolom, hogy segít Bazsinak és, ami biztos élvezi is:-) Igazi kis zenész lélek...azt hiszem volt kitől örökölnie:-)

Egy pár napot mi is kikapcsolódtunk, ketten a Petivel. 4 nagyon szép napot eltöltöttünk Horvátországban, egy kempingben. Ránk fért már egy kis pihenés és kikapcsolódás. Nagyon jó volt minden, csak nagyon rossz volt Bazsi hiánya. Aggodalmaim csak az első napon voltak, hogy vajon minden rendben lesz-e, de mivel tudtam, hogy jó kezekben van és a Nagymama, Nagypapa vigyáz ár így aggodalmaim ezzel kapcsolatban hamar elmúltak. Egyszerűen csak a hiány volt nagyon rossz, hogy nincs ott velünk. Főleg, hogy a kemping tele volt kisgyermekes családokkal és ilyenkor mindig felerősödtek bennem anyai ösztöneim...de azt gondolom Petiben is az apai ösztönök:-) Fantasztikus érzés volt az az öröm, amivel fogadott minket miután hazaértünk, kimondhatatlan érzés:-)

110.119. nap: Sikeresen transzplantált

2011. július 15

Tegnap kimondták azt, sok minden más jó mellett, amire azt gondolom hosszú-hosszú ideje vártunk: A Bazsi SIKERESEN TRANSZPLANTÁLT:-)))

Ahogy a rossz dolgokat úgy a jót is ugyanúgy fel kell tudni dolgozni, mondta nekem egy nagyon bölcs ismerősöm. Ez valóban így van. Még fel sem fogtam azt a sok jó hírt, amit a tegnapi kontroll vizsgálat során kaptunk. Egyrészt a Bazsi vérképe továbbra is nagyon szép és stabilan tartja azokat az értékeket, ami egy egészséges gyereknek is van. Ez már önmagában jó hír és megnyugtató, de ami még ezután jött az még inkább okot ad az örömre. A donor sejt vizsgálatunk mostani állása alapján közel 99%-os a donor sejt arányunk:-) Ez fantasztikus. E mellett azt is elmondták, hogy nagy valószínűséggel GVH-ra már nem kell számítanunk. Ez szintén nagyon jó hír. De, hogy még ezek mellett azt is kimondta a doktor Úr, hogy a Bazsi a sikeresen transzplantált személyek közé tartozik, az elmondhatatlanul jó érzés:-) Mondhatom talán, kimondhatom, merjem, hogy sikerült, hogy túl vagyunk rajta és most már minden rendben lesz:-) Minden jel és eredmény csak erre adhat támogatást, úgyhogy ha még nem is vagyunk teljesen túl az egészen, hiszen még nem élhetünk "normális" életet, de azért úgy gondolom, hogy ki merem mondani: TÚL VAGYUNK RAJTA:-)))

Kezdem talán én is érezni, hogy szép lassan potyognak le a szikla tömbök a szívemről, a lelkemről. Bár még nem mondanám, hogy a régi vagyok, de azért azt hiszem jó úton haladok.

A nap betetőződése tegnap az volt, amikor kora délután megérkezett Bazsihoz a Tiba (cranios terapeutánk). Miután megkezelte a Bazsit, ő is megállapította, hogy Bazsi nagyon jól. Minden rendben van vele és hihetetlen erős. Vagyis teljesen kicserélték úgy érzi. Ez ismét megerősített minket abban, hogy jó úton haladunk a célunk felé, hogy MI HÁRMAN EGYÜTT NAGYON BOLDOGOK LEGYÜNK:-)

Egy kis lazításra és szórakozásra is jutott idő tegnap. A Démétér-ház mellett a beteg gyerekeknek hozták bemutatásra Hamilton demo autóját. Kapva kaptunk a vissza nem térő alkalmon és mi is megcsodáltuk az autót. Bazsának is nagyon tetszett, még a kerékre is felültünk:-)

101-110. nap: Lazulnak a látogatások

2011. július 06

Bazsi belépett a 13. hónapba:-) Hihetetlen, hogy hogy megy az idő. Annak ellenére, hogy min mentünk keresztül mégis sokszor olyan érzésem van, mintha tegnap született volna. Talán ez örökre így is marad.

Egyre lazulnak a kontroll vizsgálatok:-) Most már 10 napot kaptunk a következő időpontig, ami nagyon jó, hiszen jól vagyunk. Sajnos csak a kontroll vizsgálatok gyakoriságában kaptunk lazulást, mert a mindennapi "szigorok" továbbra is meg vannak. Az utolsó sejt vizsgálat alapján, még nagyon alacsony számban vannak egy fajta védekező sejtek, az úgy nevezett T-sejtek, amik a különböző megfázásos vírusok ellen védekeznek. Így a félsteril szigorítás és az antibiotikumok továbbra is maradnak, a következő sejt vizsgálatig, ami körülbelül e hónap végén lesz, biztosan. A vérkép azonban nagyon stabil és nagyon jó:-) Az utolsó alkalommal 7000 körül volt az összfehérvérsejtszám és ennek 51 % tartalma neutrophin. Vagyis nagyon szép:-) Úgy néz ki, hogy a vérszegénység is elmúlt mert a vörösvérsejtek száma is rendben van:-)

A hétfői kontroll vizsgálat alatt túlestünk az utolsó, kicsit kellemetlenebb beavatkozáson, kiszedték a kanüt helyén a varratokat. Bazsi kicsit nehezen viselte, de legalább most már semmilyen "idegen" anyag nincs a szervezetünkben:-) Pont ma szedtük le a kötést és egy kisebb heg maradt meg, ami majd szép lassan talán az emlékekkel együtt halványodni fog.

Bazsi nagyon jól van:-) A mindennapok kezdenek szépen lassan egy kis rendszerbe összeállni, így ő is sokkal kiegyensúlyozottabb, úgy látom. Csak a pesti "kiruccanások" zavarnak be, de most már talán az is egyre ritkábban lesz. Szépen eszik is már, köszönhetően apucinak, aki miután én már nem bírtam a Bazsi nem tudom mit akar enni állapotával, kézbe vette pár napig az ügyeket és azóta gyönyörűen eszik és e mellet hízásnak is indult:-) Most 7300 gramm körül van és nagyon kis masszív:-)

Egyre szebben sétálgat, még csak segítséggel de már egyre stabilabban áll, így talán lassan el is indul. Már nagyon kíváncsi vagyok mikor:-)

Nekem kicsit hullámzó a kedélyállapotom. Van, hogy minden rendben van, de van, hogy még mindig vannak problémáim, kiborulásaim. Ma például minden rendben volt, aztán hirtelen megint elkapott a félsz, hogy a Bazsi nehogy elkapjon valamit. Tudom, hogy nem védhetem meg mindentől és el kell tudnom fogadni azt amit a sors akar, és mégis sokszor aggódások és félelmek eluralkodnak rajtam. Azt hiszem ehhez még sok idő kell és persze, az, hogy látom Bazsi rendben van, erősödik, akkor talán előbb- utóbb én is lenyugszom.

Szeretném azt gondolni, hogy lassan újra normális életet élhetünk...