2011. augusztus 05
Az állandóságba, néha néha betör valami új, ami nem feltétlenül mindig jó, sajnos...de aztán mindig egy jó hírrel és újabb előrelépéssel záródnak az események. Ennek így kell lennie, nem is lehet másképp:-)
Pénteken telefonáltam Pestre a szokásos eredményekért és sajnos nem kaptam túl jó hírt. A vérképe Bazsinak nagyon rendben volt, de, amit írtam is az immunglobulinjai nagyon visszaestek. Mivel azt az információt kaptam az ambulancián, hogy hétfőn tudok majd beszélni a doktor Úrral, ezért én szófogadó jó kislány módjára türelmesen vártam. A Peti azonban nem hagyta annyiba a dolgot, aminek nagyon örülök. Volt egy megérzése, hogy minél előbb egyeztetni kell a doktor Úrral, így hajthatatlan "tigris Apaként" felkutatta telefonon. A válasz egyértelmű volt. Nincs mire várni minél előbb már hétfőn Pestre kell mennünk, hogy Bazsinak pótolják ezeket a sejteket, mert ebből gond is lehet, ugyanis növeli a fertőzés kockázatát ezeknek az alacsony szintje. Megnyugtattak azonban minket, hogy ez teljesen normális folyamat, főleg, akik köldök zsinor vért kaptak, mint ahogy Bazsi is.
Hétfőn reggel már indultunk is fel. Nagyon féltünk attól, hogy Bazsit hogyan fogjuk lekötni 4-5 órán keresztül, amíg folyik az infúzió. Mivel kanütje már nincsen ezért egy branült szúrnak majd neki valahova, amit nagyon könnyen ki is tud rántani. Végül a bal kézfejébe került, amit eleinte nagyon érdeklődően szemlélt. De aztán nagyon ügyesen viselte az 5 órát. Amikor játszott, már félre is tette a kezét, mintha tudta volna, hogy azt nem szabad. Nagyin kis okos:-) Végül egész hamar elment az idő és már jöhettünk is haza.
Tegnap megjött az újabb eredmény egy másik sejtvizsgálattal kapcsolatban. Ami a múltkor még nagyon alacsony volt és ez miatt nem lehetett semmin változtatni az most nagyon szépen emelkedett:-) Ez a következő könnyítésekkel járt. Bazsinak az egyik gyógyszere, a summetrolin elmaradhat. E mellett mi és azok akik nagyon gyakran látják és nem olyan helyen dolgoznak ahol sok ember megfordul, azok levehetik a maszkot. Bazsival amikor sétálni megyünk szintén leveheti a maszkot, ha nincs emberek között. Természetesen továbbra sem vihetjük sok ember közé, de majd annak is eljön az ideje, hogy szabadon sétálgathatunk, ahol csak akarunk:-) Mindezekkel együtt elérkezett az az idő, hogy közel 5 hónap után megpuszilhattuk és érezhettük a kicsi bőrét. El sem tudom mondani, hogy ez milyen érzés. Ahhoz hasonló, mint amikor Bazsi megszületett és először a kezembe vettem és megpusziltam:-)
Bazsi lelkiállapota talán szép lassan javulgat. Az éjszakák sokszor még mindig katasztrofálisak, mert rengeteget felsír, de azt hiszem ezek már nem rémálmok következményei. Talán szép lassan kezd használni neki az itthon töltött nyugodt idő és a hangtálazás együtt. Lassan ismét megyünk krániós kezelésre, bízok benne, hogy az is majd megerősíti még jobban.
Az utolsó hangtálas kezelésnél Bazsit beleállítottuk a hangtálba. Nagyon komoly volt. Három hangtál van, mindegyik más és más testtájra. Bazsi folyamatosan azzal koketált, ami a pocira van. Kíváncsiságból felcseréltük a tálat sorrendjét és így is kiválasztotta ugyanazt. Szóval nem a véletlen műve! Tényleg tudják, hogy mi jó nekik!
Pénteken telefonáltam Pestre a szokásos eredményekért és sajnos nem kaptam túl jó hírt. A vérképe Bazsinak nagyon rendben volt, de, amit írtam is az immunglobulinjai nagyon visszaestek. Mivel azt az információt kaptam az ambulancián, hogy hétfőn tudok majd beszélni a doktor Úrral, ezért én szófogadó jó kislány módjára türelmesen vártam. A Peti azonban nem hagyta annyiba a dolgot, aminek nagyon örülök. Volt egy megérzése, hogy minél előbb egyeztetni kell a doktor Úrral, így hajthatatlan "tigris Apaként" felkutatta telefonon. A válasz egyértelmű volt. Nincs mire várni minél előbb már hétfőn Pestre kell mennünk, hogy Bazsinak pótolják ezeket a sejteket, mert ebből gond is lehet, ugyanis növeli a fertőzés kockázatát ezeknek az alacsony szintje. Megnyugtattak azonban minket, hogy ez teljesen normális folyamat, főleg, akik köldök zsinor vért kaptak, mint ahogy Bazsi is.
Hétfőn reggel már indultunk is fel. Nagyon féltünk attól, hogy Bazsit hogyan fogjuk lekötni 4-5 órán keresztül, amíg folyik az infúzió. Mivel kanütje már nincsen ezért egy branült szúrnak majd neki valahova, amit nagyon könnyen ki is tud rántani. Végül a bal kézfejébe került, amit eleinte nagyon érdeklődően szemlélt. De aztán nagyon ügyesen viselte az 5 órát. Amikor játszott, már félre is tette a kezét, mintha tudta volna, hogy azt nem szabad. Nagyin kis okos:-) Végül egész hamar elment az idő és már jöhettünk is haza.
Tegnap megjött az újabb eredmény egy másik sejtvizsgálattal kapcsolatban. Ami a múltkor még nagyon alacsony volt és ez miatt nem lehetett semmin változtatni az most nagyon szépen emelkedett:-) Ez a következő könnyítésekkel járt. Bazsinak az egyik gyógyszere, a summetrolin elmaradhat. E mellett mi és azok akik nagyon gyakran látják és nem olyan helyen dolgoznak ahol sok ember megfordul, azok levehetik a maszkot. Bazsival amikor sétálni megyünk szintén leveheti a maszkot, ha nincs emberek között. Természetesen továbbra sem vihetjük sok ember közé, de majd annak is eljön az ideje, hogy szabadon sétálgathatunk, ahol csak akarunk:-) Mindezekkel együtt elérkezett az az idő, hogy közel 5 hónap után megpuszilhattuk és érezhettük a kicsi bőrét. El sem tudom mondani, hogy ez milyen érzés. Ahhoz hasonló, mint amikor Bazsi megszületett és először a kezembe vettem és megpusziltam:-)
Bazsi lelkiállapota talán szép lassan javulgat. Az éjszakák sokszor még mindig katasztrofálisak, mert rengeteget felsír, de azt hiszem ezek már nem rémálmok következményei. Talán szép lassan kezd használni neki az itthon töltött nyugodt idő és a hangtálazás együtt. Lassan ismét megyünk krániós kezelésre, bízok benne, hogy az is majd megerősíti még jobban.
Az utolsó hangtálas kezelésnél Bazsit beleállítottuk a hangtálba. Nagyon komoly volt. Három hangtál van, mindegyik más és más testtájra. Bazsi folyamatosan azzal koketált, ami a pocira van. Kíváncsiságból felcseréltük a tálat sorrendjét és így is kiválasztotta ugyanazt. Szóval nem a véletlen műve! Tényleg tudják, hogy mi jó nekik!
Jajj Nikim itt bőgök megint. Hát ez a puszilós rész ez megint megríkatott. Már amikor Peti mondta Hubynak hogy na most hazamegy és 4 hónap után újra megpuszilhatja a fiát már akkor "kiborultam". Nagyon felnézek rátok, én nem tudom hogy bírtam volna ki ezeket az iszonyúan nehéz hónapokat. No de nézzünk most már akkor előre, nagyon várom hogy mi is végre meglátogassunk titeket és ne feledd jövőre már talán együtt fognak huncutkodni a fiaink. Ki gondolta volna ezt 2 éve? :))
VálaszTörlés