Végső következtetés a bölcsi ügyben

Két fontos dolgot szerettem volna még ebben az évben megosztani , ami viszont két nagyon különböző téma, így úgy döntöttem szétszedem és egyszer írok az egyik témáról, ami a bölcsivel kapcsolatos tapasztalatunk és utána a másikról. Most miután jól összezavartam mindenkit:-)...lássuk miről is szeretnék írni...

Múlt héten kezdtük és döntésem, egész pontosan Petivel közösen hozott döntésünk alapján úgy döntöttünk még a múlt héten be is fejezzük ezt a bölcsit. Sajnos, úgy érzem félelmeim beigazolódtak a dologgal kapcsolatban és ahogy azt éreztem is, a másik bölcsi valóban sok volt még most Bazsinak ez viszont nagyon kevés. Olyannyira kevés, hogy attól tartok ha itt maradt volna akkor nem fejlődik, hanem visszafejlődik.

Miről is van szó?

Tulajdonképpen azt mondhatom, ahogy azt egy bejegyzésem során meg is említette egy szülő megjegyzésként, hogy nincs közép út, hanem csak két véglet, ez tényleg igaz. Ebben csupán annyi a  szomorú, hogy Bazsinak / és megjegyzem véleményem szerint sok más gyereknek is/ pont arra a középútra lenne szüksége. Ez a bölcsi, ahol most voltunk kialakított egy teljesen külön, elszeparált részt, ahol csak SNI gyerekeknek kialakított napközi van. Ahol egész nap egy kis létszámú csoportban /3-5 fő/ két gyógypedagógus foglalkozik a gyerekekkel és részidőben kimennem az udvarra a többi gyerekkel együtt. Ennek a  marketingje nagyon jól hangzik de lássuk mit tapasztaltam, mind jó és rossz irányban. A Bazsit ismételten nagyon nagy szeretettel fogadták és éreztem, hogy ha nagyon muszáj lenne valahova elhelyeznem a gyereket, mert például dolgoznom kell menni, akkor valószínűnek tartom ez lenne az a hely, mert valóban kis létszámban vannak a gyerekek, és a két gyógyped aszisztens nagyon nagy kedvességgel és türelemmel foglalkozik a gyerekekkel. De! Az ott lévő gyerekek mellett és a nevelők mellett Bazsi már most láttam nem fog fejlődni, és sajnos amit hazahoz viselkedési forma, az nem az amit az előző bölcsiben látott.

Mi történt?

Bazsi nagyon jól érezte magát és örömmel ment már a második napon, amikor mutattam neki a  bölcsis napirendi kártyát. Miért is ne tette volna hiszen bárhol, ahol játék van oda szívesen megy Bazsi. Az első nap, amikor odamentünk a nevelők megörültek, hogy használjuk a képcserés kommunikációt, de amikor elkezdtük használni akkor elhangzott a nem gond ha ezt itt nem használjuk mondat, amiből egyértelművé vált számomra, Bazsival a PECS-et itt biztos nem úgy fogják alkalmazni ahogy azt kell. Ezt betetőzte az a mondat a második napon, amikor kimentem 5 percre beszélgetni az igazgató Nővel és mire visszamentem az hangzott el, hogy amíg kinn voltam  a Balázska hozott két kártyát azon a csíkon, egy kérek és egy repülőt kártyát, biztos véletlen volt. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor végleg eldöntöttem Bazsi nem marad itt. Félreértés ne essék nem akarok senkiről semmi rosszat mondani, csak ha megmutatom, hogy a gyerek hogy használja ezt az eszközt, akkor onnantól kezdve nem kell nagy szakértelem, hogy megértse mindenki a gyereknek ez olyan mint egy szótár, vagy mint a süket-némáknak a kézjeles kommunikáció és ha odavisz két ilyen kártyát az nem véletlen, hanem az általam is látott repülőt szeretné a gyerek a polcról levenni. Ha ezt a majdnem 70 éves dédnagyszülők is tudják használni akkor szerintem tényleg nem olyan bonyolult vagy nehéz. E mellett az ok amiért a Bazsit én közösségbe, bölcsibe szeretném vinni az már az oly sokszor említett szocializáció, hogy megtanuljon bánni másokkal és ha lehetőség van rá tanuljon tőlük. Ebben a napköziben Bazsinak egy kisgyerek jelentett bármiféle szocializációt, mert a másik kettő magatehetetlen kisgyermek volt. Vagyis ennyi erővel, Bazsinak itthon van Magor, mint 1 plusz fő gyerek. A kisfiú, aki ott volt igen aktív volt és Bazsi még a másik bölcsiből olyan dolgokat hozott haza, mint például ráült a kismotorra, pedig soha előtte nem, vagy elkezdett a szőrmókokkal  szerepjátékot játszani stb., addig itt két nap után esténként úgy pörgött és úgy bezsongott, mint azt igen ritkán szokta. Ki az udvarra pedig, ahol találkozhatnak a többi gyerekkel csak nagyon ritkán mennek, sőt félig megemlítésre került, hogy lehet Bazsit ki sem viszik, mivel a másik bölcsiben, nem igazán viselkedett úgy ahogy kell. Mindezek után úgy döntöttem, döntöttünk itt nem maradhat Bazsi.

Megjegyzem alhangon Bazsi egy újjal nem nyúlt a kisfiúhoz, nem bántotta pedig elvette tőle a játékot és sokszor interakcióba lépett vele. Nem tudom, hogy azért van-e mert nem az ő játékai voltak, vagy mert a kisfiú kicsit idősebb és nagyobb volt, vagy csak tényleg ez a titka a dolognak, hogy kevés gyerek kell egyenlőre köré.

Gondolatok

Úgy látom tehát, hogy nincs egy olyan kis létszámú csoport, napközi, bölcsi teljesen mindegy hívjuk bárminek, ahol olyan gyógypedagógusok lennének, akik tényleg értenek az autistákhoz, és ahol a gyerekem ténylegesen a szocializációt is tanulhatná, gyerekek között. Csak két véglet van ahova vihetem, a módszertani, integráló bőlcsöde, ahol sajnos semmilyen plussz segítséget nem kap és van ez a hely, ahol azonban több a visszafejlődés esélye, mint annak lehetősége, hogy a gyerek előrelép.

Szülőként, szeretve gyerekemet és látva azt elvonatkoztatva az érzelmektől, hogy Bazsi nagyon tanulékony és fejleszthető ha a megfelelő úton járunk vele, úgy döntöttem nem mondhatok le annak lehetőségéről, hogy Bazsi fejlődhet és tanulhat. Ilyen hely pedig meglátásom szerint jelenleg Pécsett nincs!!!

Mi lesz?

Mivel szerencsére nem muszáj valahova elhelyeznünk Bazsit mivel itthon vagyok ezért a következő döntést hoztam meg. Itthon tanítom és fejlesztem ahogy csak tudom, mivel a PECS-et is még muszáj tanulnunk és erőltetnünk mert nem vagyunk a folyamat végén. E mellett heti 2X viszem korai fejlesztőbe, ahol megint csak kap fejlesztést. E mellett megnézem az Éltes Mátyás ovit, bár ő velük is beszéltem már és elmeséltek szerint ez sem lesz a legmegfelelőbb hely Bazsinak, de azért megnézzük. De úgy döntöttem keresek kis létszámú családi napközit és ha lehetőség van rá, akkor heti egyszer viszem Bazsit az én felügyeletem mellett. Ahogy jön a jó idő, akkor pedig minden nap játszótérre megyünk gyerekek közé.

Kérdés és dilemma

Egyébként felmerül bennem a kérdés, egy olyan sajnos nem ritka betegség esetén, mint amilyen az autizmus, ami ráadásul egy fejleszthető  állapot miért nincs egy olyan nagy városban, mint Pécs egy speciális csoport számukra. Megfelelő és hozzáértő személyekkel és körülményekkel. Akár integráló, akár egy külön napközi.

Erőteljesen elültettem a történtek után a gondolatot magamban, hogy nekiállok és megcsinálom én. Csak azt nem tudom képes vagyok-e rá, hiszen bennem is még nagyon kevés tudás van. Nem tudom! A lényeg, hogy azt a megoldást kell megtalálnom, ami Bazsinak a legjobb.