2012. február 12
Mi már nagyon régen, talán nem is emlékszünk rá már, Bazsi pedig még egyáltalán nem látott ekkora havat, pláne úgy, hogy már vígan szánkózhatunk is benne:-)
Egy kicsit több, mint két hónap és elértük a 100. nap utáni második nagy lépés, a transzplantáció utáni 1 évet:-) Szóval már nagyon közel vagyunk.
Bazsi kis keze, amin az égés volt nagyon szépen javul. Már csak egy kis halacska formájú bőrpirosság emlékeztet minket rá, hogy volt valami a kis kezén. Nagyon örülök neki, hogy ilyen szépen begyógyult és, hogy nem lett semmi komolyabb gond belőle, gondolván itt a transzplantációs dolgokra.
Bazsi napról napra szépen fejlődik a figyelem és koncentráció tekintetében is. Azt hiszem egyre könnyebben veszi a TV nélküliséget. Egyedül még az evés, az ami TV-hez kötött. Bár már próbálkozom és egyszer sikerült is nélküle enni, de még mindig erőteljesen összekapcsolja a kettőt. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a TV kellőképpen leköti a figyelmét, ahhoz, hogy egyen. Bár már javult az étvágya mióta a májértékek javultak de még mindig nem úgy eszik, mintha olyan nagyon éhes lenne. Abban reménykedünk, hogy a gyógyszerek elhagyása után mindez megváltozik. Addig is próbálkozunk mindenfélével.
Az első találkozásunk a hóval igen érdekesre sikerült. Bazsi első alkalommal a kb. 30 cm-es hóra, apukája elmondása alapján, azt hitte, hogy valami szilárd dolog így beletenyerelt teljes erejével. Azt hiszem nem okozok nagy meglepetést ha elmesélem, hogy Bazsi teljes erejével belesett a hóba arccal előre:-)
Az első szánkózás sorozat is hasonló élményeket rejtegetett. Egy élesebb kanyarnál ismételten beleesett a hóba arccal előre:-)
Szóval próbálunk nem boszúskodni a havazáson, hanem gyönyörködni a szépségében...de azért mi sem bánnánk, ha hamarosan véget érne és jönne a finom meleg tavasz:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése