2012. február 26
Két hete írtam utoljára, amióta rengeteg sok minden történt velünk.
A legfontosabbal kezdem. Ezen a héten kedden, február 21-én egy újabb kontroll vizsgálaton voltunk. Már sejtettük egy ideje, hogy eljön lassan ez a nap, ami el is érkezett, és mégis annyira örültünk neki, mintha teljesen váratlanul ért volna minket. Bazsi elhagyhatja a gyógyszereket:-)
A kilöködésgátlóját azonnali hatállyal elengedték, az antibiotikumokat pedig még egy hétig kell szednünk és ennyi volt:-) Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy mekkora öröm ez a számunkra.
Gyógyszerek közül csak a saját gyógyszerei, ami a hasnyálmirigyére kell maradnak meg, illetve még egy ideig a májvédő és ennyi volt:-) Reméljük, hogy a gyógyszerek elengedése után már az étvágya is javulni fog. Bár mióta javultak a máj értékek, lényegesen jobban eszik de még nem mondhatnám, hogy olyan normális étvágya lenne, mint egy másik gyereknek.
Az életünk lassan normális kerékvágásba terelődhet. Bár már most is sokkal normálisabbnak és szabadabbnak mondhatom, mint korábban, hiszen már nem kell maszkot húznunk és kisebb közösségbe, ahol egészségesek járhatunk. De lassan, most, hogy elhagyhattuk a gyógyszert és amikor az összes oltást megkapta, akkor már bárhova szabadon jöhetünk-mehetünk:-) Ez előre láthatólag egy-két hónapon belül lesz.
Lényegében már csak a tejfehérje allergia felülvizsgálatunk van vissza, ami majd szintén igényel egy kis kórházi benn tartózkodást, de azt hiszem ezt a történtek után már ki fogjuk bírni.
A jövőre nézve tehát csak a hasnyálmirigy elégtelenség marad meg, de ebben is reménykedünk, hogy talán idővel javulni fog. Ez miatt kell majd gyógyszert szednünk és az étkezésben zsírmentesen és fűszerszegényen étkezni, plusz nem ehet gombát. Azt gondolom, hogy ez már nem lesz nagy korlátozás azok után, amik voltak, arról nem is beszélve, hogy mivel így fog felnőni, ezért ez lesz számára a normális.
Valószínűleg csak óvodába járhat majd Bazsi, így jövő júniusig otthon leszek vele, de azért megmondom őszintén ezt egyáltalán nem bánom:-) Úgy érzem, hogy most fogjuk visszakapni azt az igazán szabad, együtt töltött időt, amit nem tudtunk eddig megélni a kórház miatt.
Már most elhatároztam, hogy ahogy megjön a jó idő és Bazsi is már " teljesen szabad lesz" , feldobom a hátamra és jönni-menni fogunk mindenfelé, amíg csak bírjuk:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése