Kicsit borongós hangulatot sugall a címem, ami részben igaz is de azért ígérem szép dolgokról is írok:-)...
Röviden összefoglalhatnám az elmúlt időszakot azzal a mondattal, hogy elfáradtam. De! Egyrészről, ez a blog alapvetően nem rólam szól , másrészről pedig ez azt gondolom nem csak az elmúlt időszak, hanem az egész év fáradtsága, ami most kijön belőlem. Azt hiszem a legjobbkor megyünk nyaralni, ugyanis jövő héten pénteken indulunk Loparra, nagy családdal, mi 4-en, a nagyszüleim és a Peti szülei. Ugyanoda ahol tavaly voltunk, ugyanúgy 4-en csak most mát Magor is pocakon kívül élvezheti majd a tengert.. Már izgatottan várjuk, mindannyian, de azt hiszem Peti ül leginkább tűkön:-)...vagy én:-)
Sajnos most túl sok fejlődésről, előrelépésről nem számolhatok be, stagnálás az ahogy jellemezni tudnám, Bazsi jelenlegi fejlődését. Amik eddig megvoltak azok szerencsére megmaradtak például az étkezéssel kapcsolatban de nem tudok vele előre lépni, semmilyen területen. Kicsit megakadtunk. Kisebb új dolgokat megtesz, amit rendszeresen jegyzetelek, minden kis szösszenetet mert hetente kell küldenem üzenetet Tibának, hogy mi történt, mi történik éppen, miket csinál Bazsi, hogy tudja majd hogyan tovább. Például kóstolgat új dolgokat, vagy, hogy megint magától felült a kétkerekű biciglire.
Ezek az időszakok mindig kicsit nehezebbek, nehezebben élem meg, mint amikor olyan nagyon jó minden, mint ahogy azt az előző bejegyzésemben írtam. Vannak ilyenkor olyan pillanatok, hogy elgondolkozom azon vajon mi lesz Bazsival? Mi lesz vele amikor felnő? Tud-e majd teljes életet élni? És ilyenkor kizuhanok lelki békémből, pozitív gondolkozásmól, reményeimből, és ez nem jó. Ekkor csak az segít, ha kicsit "pofon verem magam" és visszarázkódom a jelenbe, nem aggódva a jövőn és azok hülye kérdésein. Ilyenkor pedig meglátom azt ami a legfontosabb a szeretetet a jelenben, Bazsi jó kedvében, Magor mosolyában és az örömömben, hogy Peti végre hazaért a munkából és együtt vagyunk. Azt hiszem ezekben a félelemmel teli gondolatokban csak ez segít, ha meglátom a szépet a jelenben, a boldogságot a gyerekeimben, a családomban, és ilyenkor újult erővel megyek elébe az életnek a feladatoknak, a mindennapoknak, tudván, hogy "soha nem adom fel". Tulajdonképpen mit izguljak és mitől féljek, hogy mi lesz 10 vagy 2 év múlva vagy holnap, Bazsi most is boldog és ez a lényeg, a többi csak formaság.
A hét hatalmas pozitív bombája, csúcs pillanata az volt a amikor Bazsi és Magor elkezdtek kommunikálni. Egyik este feküdtek egymás mellet és valami olyan dolog indult el köztük, ami eddig még soha. Bazsi ugyanis eddig vagy nem foglalkozott Magorral, vagy játékbabának nézve egyszer ledobta az ágyról, de most észrevette tényleg, "meglátta" Magort és elindult köztük valami olyan kommunikáció, ami igazán meghitt volt. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy Magor nagyon sokat fog segíteni Bazsinak, mert akkor amikor "dumcsiztak" itt volt, nagyon itt, nagyon köztünk nem pedig a maga kis világában és ezt a Magor érte el, senki más.
Most mennem kell, sajnos mára csak ennyi jutott. Mindenkinek szép hétvégét kívánunk, élvezzük a csodálatos nyarat:-)
U.I.: Magor az ölembe ült végig még írtam a blogot és folyamatosan besegített a billentyűk intenzív nyomkodásával- még jó, hogy Bazsi aludt így csak egy oldalról kellett betűket törölnöm:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése