330.-344. nap: Búcsú a gyógyszerektől

2012. február 26

Két hete írtam utoljára, amióta rengeteg sok minden történt velünk.

A legfontosabbal kezdem. Ezen a héten kedden, február 21-én egy újabb kontroll vizsgálaton voltunk. Már sejtettük egy ideje, hogy eljön lassan ez a nap, ami el is érkezett, és mégis annyira örültünk neki, mintha teljesen váratlanul ért volna minket. Bazsi elhagyhatja a gyógyszereket:-)
A kilöködésgátlóját azonnali hatállyal elengedték, az antibiotikumokat pedig még egy hétig kell szednünk és ennyi volt:-) Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy mekkora öröm ez a számunkra.

Gyógyszerek közül csak a saját gyógyszerei, ami a hasnyálmirigyére kell maradnak meg, illetve még egy ideig a májvédő és ennyi volt:-) Reméljük, hogy a gyógyszerek elengedése után már az étvágya is javulni fog. Bár mióta javultak a máj értékek, lényegesen jobban eszik de még nem mondhatnám, hogy olyan normális étvágya lenne, mint egy másik gyereknek.

Az életünk lassan normális kerékvágásba terelődhet. Bár már most is sokkal normálisabbnak és szabadabbnak mondhatom, mint korábban, hiszen már nem kell maszkot húznunk és kisebb közösségbe, ahol egészségesek járhatunk. De lassan, most, hogy elhagyhattuk a gyógyszert és amikor az összes oltást megkapta, akkor már bárhova szabadon jöhetünk-mehetünk:-) Ez előre láthatólag egy-két hónapon belül lesz.

Lényegében már csak a tejfehérje allergia felülvizsgálatunk van vissza, ami majd szintén igényel egy kis kórházi benn tartózkodást, de azt hiszem ezt a történtek után már ki fogjuk bírni.

A jövőre nézve tehát csak a hasnyálmirigy elégtelenség marad meg, de ebben is reménykedünk, hogy talán idővel javulni fog. Ez miatt kell majd gyógyszert szednünk és az étkezésben zsírmentesen és fűszerszegényen étkezni, plusz nem ehet gombát. Azt gondolom, hogy ez már nem lesz nagy korlátozás azok után, amik voltak, arról nem is beszélve, hogy mivel így fog felnőni, ezért ez lesz számára a normális.

Valószínűleg csak óvodába járhat majd Bazsi, így jövő júniusig otthon leszek vele, de azért megmondom őszintén ezt egyáltalán nem bánom:-) Úgy érzem, hogy most fogjuk visszakapni azt az igazán szabad, együtt töltött időt, amit nem tudtunk eddig megélni a kórház miatt.

Már most elhatároztam, hogy ahogy megjön a jó idő és Bazsi is már " teljesen szabad lesz" , feldobom a hátamra és jönni-menni fogunk mindenfelé, amíg csak bírjuk:-)

316.-330.nap: Behavazódva

2012. február 12

Mi már nagyon régen, talán nem is emlékszünk rá már, Bazsi pedig még egyáltalán nem látott ekkora havat, pláne úgy, hogy már vígan szánkózhatunk is benne:-)

Egy kicsit több, mint két hónap és elértük a 100. nap utáni második nagy lépés, a transzplantáció utáni 1 évet:-) Szóval már nagyon közel vagyunk.

Bazsi kis keze, amin az égés volt nagyon szépen javul. Már csak egy kis halacska formájú bőrpirosság emlékeztet minket rá, hogy volt valami a kis kezén. Nagyon örülök neki, hogy ilyen szépen begyógyult és, hogy nem lett semmi komolyabb gond belőle, gondolván itt a transzplantációs dolgokra.

Bazsi napról napra szépen fejlődik a figyelem és koncentráció tekintetében is. Azt hiszem egyre könnyebben veszi a TV nélküliséget. Egyedül még az evés, az ami TV-hez kötött. Bár már próbálkozom és egyszer sikerült is nélküle enni, de még mindig erőteljesen összekapcsolja a kettőt. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a TV kellőképpen leköti a figyelmét, ahhoz, hogy egyen. Bár már javult az étvágya mióta a májértékek javultak de még mindig nem úgy eszik, mintha olyan nagyon éhes lenne. Abban reménykedünk, hogy a gyógyszerek elhagyása után mindez megváltozik. Addig is próbálkozunk mindenfélével.

Az első találkozásunk a hóval igen érdekesre sikerült. Bazsi első alkalommal a kb. 30 cm-es hóra, apukája elmondása alapján, azt hitte, hogy valami szilárd dolog így beletenyerelt teljes erejével. Azt hiszem nem okozok nagy meglepetést ha elmesélem, hogy Bazsi teljes erejével belesett a hóba arccal előre:-)
Az első szánkózás sorozat is hasonló élményeket rejtegetett. Egy élesebb kanyarnál ismételten beleesett a hóba arccal előre:-)
Szóval próbálunk nem boszúskodni a havazáson, hanem gyönyörködni a szépségében...de azért mi sem bánnánk, ha hamarosan véget érne és jönne a finom meleg tavasz:-)