Két kontroll vizsgálaton is túl vagyunk az utolsó bejegyzésem óta. Mind a kettőnek az eredménye nagyon jó lett. Most még várunk a legutolsóra, hogy talán kell-e kapnunk ismételten infúziót, de ettől már nem ijedünk meg egy cseppet sem mert tudjuk, hogy ez teljesen normális és természetese folyamat és mindez hozzá tartozik a felépüléshez.
Karácsony előtt mindenképpen szerettem volna írni két apropó miatt is. Az egyik, hogy a kontroll vizsgálaton egy olyan élményünk volt, mint eddig soha és olyan hatalmas erővel töltött fel minket, ami elmondhatatlan. A Bazsi megkapta az első oltásait, ami nagyon jó, mert ilyen korán még nem szoktak kapni, vagyis az eredmények továbbra is fantasztikusak. De ami ennél is csodálatosabb érzés volt az, az, hogy a transzplantációs osztály főorvosa kezet fogott velünk és gratulált a Bazsihoz:-)) Azt hiszem ez inkább az ő érdeme mint a miénk, de azért akkor is nagyon jó érzés volt.
A másik, hogy az egyik alapítvány, aki támogatott és támogat minket, küldött egy levelet nekünk, amelyben az egyik támogatónk írt nekünk karácsony alkalmából. Csak a keresztnevét írta le így sajnos elérni őt nem tudjuk, hogy akár találkozhasson Bazsival. Mert, hogy amit írt, az annyira meghatott és ismét megerősített abban, hogy minden nehézség ellenére szerencsések vagyunk, mert ha mindez nem történik meg velünk, akkor nem csak, hogy egy ilyen csodálatos gyermeket nem kapunk az élettől, de még ilyen sok szeretetet és szeretetre méltó embert sem ismerhetünk meg,m int akiket megismertünk. Nem szeretném összefoglalni, se teljes egészében bemásolni a levelet, had maradjon meg ez nekünk, de engedjétek meg, hogy idézzek belőle, hogy értsétek miről beszélek:
"Aranyos Balázska!
Te nagyon szép, életre való kis fiú vagy! gyönyörű szép szemeid - okos tekinteted arról "szól" és jelez, hogy neked Élned kell!!!.....
mert szeretlek amióta a fényképedet megláttam a borítékon..."
Ez úton üzenem a hölgynek, mert sajnos más úton elérni nem tudom, hisz nem is tudom, hogy ki ő pontosan (pedig több módon próbáltam), hogy ha olvas minket kérem adja meg elérhetőségét, mert ha módunk van rá, mindenképpen szeretnénk vele találkozni, hogy személyesen is találkozhasson Bazsival! Mert ilyen szeretet nem mindennapi a mai világban!!!
A blog bejegyzése címét nem véletlenül választottam. Valóban isteni jelnek vélem és üzenetnek, hogy nekem írnom kell tovább a blogot Bazsiról, rólunk, mert a legutolsó kontroll vizsgálat során ismét történt velünk valami, amit azt hiszem sosem felejtek el én sem és a Peti sem. A történet röviden annyi, hogy amikor fellátogattunk az osztályra a nővérekhez, mert amikor csak tudjuk megtesszük, akkor egy apuka maszkban, nagy mosollyal az arcán (már megismerem a mosolygó szemeket maszkon keresztül is:-) ) aki egy hasonló korú kisfiúval volt ott, kijött a folyosóra és azt mondta nekem, hogy olvas minket és el sem tudom képzelni, hogy mennyi erőt adtunk nekik és köszöni! Először fel sem fogtam miről van szó, mire idővel le esett, hogy a blog az amiről ő beszél. Hihetetlenül megfordult bennem az egész blog íráshoz való hozzáállásom. Eddig csak arról szólt és az lett volna a célom, hogy tájékoztassak mindenkit magunk körül Bazsi állapotáról és persze ha valaki hasonló érintett olvassa, akkor annak is segítsek. Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos ajándékot kapok a blog által, hogy segíthetek másoknak!
Így hát elhatároztam még ha most már sokszor el is felejtkezek írni, nem fogok, mert tudom, hogy ez tényleg segít és erőt ad másoknak!
Kedves Apuka!
Köszönöm Önnek és végtelen örömmel tölt el, hogy erőt adunk Önöknek! Nagyon sok kitartást és további gyógyulást kívánunk a picinek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése