Az élet valóban egy állandó hullámzás,vagyis ahogy az lenni szokott egyszer fenn, egyszer lenn. Ez velünk sincs másképp, legalább valamiben mi is átlagosak vagyunk...
Október 31-én Pesten voltunk, ismét, de most végre valami jó is történt velünk. Megvolt ugyanis az első PECS képzés. Ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam a PECS egyfajta képcserés kommunikáció, amivel megtanulják az autista gyerekek kifejezni magukat. Ennek 6 fázisa van és terv szerint egy-egy fázis között 1 hónap telik el. Ennek a sorozatnak az első fázisát mentünk megtanulni, legalább is ez volt a terv. De Bazsi, mint általában mindig, most is felülírta a mi és a "tanárok" elképzeléseit és terveit. A testem minden egyes porcikáján állt a szőr amikor Bazsi először odaadta Anna kezébe a képet mindössze 5 perc foglalkozás után. Igen 5 perc után. Mi csak csendes megfigyelőként ültünk Petivel és Magorral a sarokban és néztük mi történik Bazsi és két segítője Anna és Bea között. Láttuk, hogy működik a dolog és Bazsi nagyon ügyes, és azt is, hogy "tanárai" mind a ketten meglepően emelgették szemöldöküket de sokáig nem mertünk kérdezni semmit nehogy bezavarjunk. Aztán csak-csak megszólaltunk. Nem voltunk benne biztosak, hogy ez most jó vagy rossz, ami történik. A válasz egyértelmű volt, Bazsi nagyon ügyes és rettentő gyorsan tanul. Hogy mennyire? Bazsi 1,5-2 óra alatt megtanulta a PECS első 3 fázisát. Vagyis nem csak azt értette meg, hogy ha kártyát ad az ember kezébe akkor kap érte valamit és ezzel elindul a kommunikáció, hanem azt is megcsinálta, hogy akármilyen távolságból képes ezt megtenni és ráadásul ki is választja azt amit szeretne, ami már a 3. fázis. Hihetetlenül büszkék voltunk rá és jó volt látni, hogy végre valami működik, ráadásul egy olyan dolog ami nagyon hasznos lesz a számára és amivel megtanul kommunikálni. Szóval az eredeti terv az volt, hogy 10 kártyát kapunk, végül 20-al jöttünk haza és következő héten amikor szülőtréningre mentünk akkor még 30-at hoztunk. Most a legközelebbi alkalomra már gyűjtjük a továbbiakat, amik kelleni fognak. 17 nap telt el azóta, hogy Bazsi elkezdte a PECS tanulását és most ott tartunk, hogy egyre több kártyát használ, annak kifejezésére mit is szeretne. Igaz még néha figyelmeztetni kell, hogy azt használja régóta használt, kevésbé érthető kommunikációja helyett de az eredmény egyértelmű. Sokszor megmutatja mit is szeretne és Bazsi sokkal nyugodtabb is, mint volt, mert ahogy Anna fogalmazott " elkezdett működni a világ számára".
Legközelebb november 28-án megyünk, mert Anna úgy ítélte meg nem kell 1 hónapot várni a következő fázis megtanításáig. Utána pedig december 16-án, ami egyben egy kontroll vizsgálat is lesz.
Október 21-től megkezdődött a bölcsődei beszoktatásunk is. Nagyon izgultam, főleg a legelső nap előtti estén. Az első hét történéseit már leírtam, ami után következett egy kis fellendülés, miután azt gondoltam talán lesz is esély arra, hogy Bazsi be fog tudni szokni és amit nagyon szeretnénk, hogy gyerekek között legyen legalább napi pár órát, az működni fog. Nagyon fontosnak tartottam ez, mert a szocializációt csak ilyen környezetben tudja megtanulni. Ugyanis a 3 sérült terület közül (kommunikáció, tanulási nehézség-kreativitás, szocializáció) ez az egyetlen, amit nem tudok neki otthoni környezetben megtanítani, bármi mást igen, ,de bölcsődét otthonra nem tudok varázsolni.
Amikor benn voltak és nem mentek ki az udvarra, Bazsi egész szépen viselkedett már, de kinn az udvaron minden megváltozott. Bazsi kezelhetetlenné vált. Összességében úgy gondoltam, hogy várok még egy kicsit és lassan leülök beszélni az igazgató Nővel, mert úgy látom sajnos a körülmények nem a legmegfelelőbben az integrációra. Megelőztek. Ugyanis a héten kedden hívott a nevelőnk, hogy csütörtökön szeretne velünk beszélni az igazgató. Kértem legyen őszinte és mondja meg, hogy arról lesz-e szó, hogy Bazsi beszoktatása és bölcsődei pályafutása itt véget ér. Mert ha így van fölöslegesen már nem viszem a maradék két nap. A válasz egyértelműen igen volt. Vagyis végeredmény tekintetében, ami Anyaként persze kicsit fájdalmas, hogy mindösszesen 12 nap után megszületett az eredmény, Bazsi nem integrálható. A szomorú ebben csupán az, hogy véleményem szerint nem is történt integráció, mert az, hogy egy nevezzük SNI (Sajátos nevelési igényű) gyereket berakunk egy átlagnál 2 fővel kisebb csoportba, ugyanolyan körülményeket teremtve mint egy egészségesen fejlődő gyereknek, vagyis bármilyen támogató segítség (pl. gyógypedagógus) nélkül és így tőle várjuk el azt, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez úgy mint egy egészséges fejlődésű gyerek, az személyes véleményem szerint nem mondható integrációnak. Hiszen ezektől a gyerekektől nem várhatóak el, ugyanazok a dolgok, mint más gyermekektől. Nos ilyen körülmények mellett, úgy gondolom az én fiam 100%-ot teljesített, mert az első naphoz képest már sokkal jobban mentek a dolgok a 12, napon, hangsúlyozom 12 nap. Ami azonban a legnagyobb gondot jelentette az az, hogy Bazsi olykor a gyerekekkel "agresszívan" viselkedett. Bár nem mindig bántó szándékkal, egyszerűen csak nem tud mit kezdeni velük, nem tudja hogyan kell játszani.
Csütörtökön, amikor az igazgató Nővel találkoztunk akkor mindezt elmondtam neki is. A mellett érveltem, hogy szerintem nem az integrációs körülmények, nem nyújtanak megfelelő körülményeket. Vagyis nem a bölcsődével, magával van gondom mert ott úgy gondolom igen nagy szeretettel várták Bazsit, ami nagyon fontos, hanem magával az integráció intézményével. Persze, hogy vannak gyerekek, akik ilyen körülmények mellett is integrálhatóak, mert és itt senkit sem akarok megbántani, de az olyan gyerekeket, akik elülnek egész nap egy játékkal, őket könnyű integrálni egészséges gyerekek közé. Ő velük nem kell annyit foglalkozni, mint egy olyan gyerekkel mint például az én fiam. Nem mellesleg megjegyzem ő velük is ugyanúgy kellene, mert ez ilyen szinten sem integráció. Az érdekessége a dolognak, hogy az utolsó szülőtréning alatt, előjött ez a téma, megjegyzem nem én hoztam fel. Minden szülő az ország több területéről és nem csak bölcsődei szinten, hanem oviban és iskolában is tapasztalták ezt a problémát. Vagyis azt, hogy kimondja egy intézmény, hogy integrál és nincs mögöttes tartalom. Nem történik tényleges integrációs munka azon kívűl és most bocsánat a megfogalmazásért, mint, hogy bedobjuk az SNI gyerekeket az egészségesek közé és lássuk hogyan viselkednek, vagy be tudnak-e illeszkedni. Bár gyerek cipőben járok a témában de ez szerintem nem integráció.
Csak kérdezem én, hogy várják a "más" emberektől, hogy alkalmazkodjanak a társadalmi normákhoz és szociális életet éljenek felnőtt korukban, ha már bölcsődei szinten sem teremtjük meg nekik azokat a körülményeket, amik segítenék őket ebbe az irányba.
Nálunk a megoldás jelenleg úgy néz ki, hogy Bazsi ha minden igaz decemberben kezdődő olyan napközibe fog járni, ahol rajta kívül 2 vagy 3 hasonló sajátos nevelési igényű gyermek lesz, rájuk két nevelővel, akik értenek is hozzájuk. Ez nagyon jól hangzik részben. Mert legalább egy olyan valaki foglalkozik majd vele, aki ért is hozzá és a többi gyerekhez. De! Kérdezem én, ez már nem társadalmi kirekesztés és szegregáció bölcsődei szinten? Tény, hogy Bazsinak nem volt megfelelő ez a hely, csak azt gondolom, hogy nem is állt messze tőle, hogy sikerüljön. Szerintem, ha egy "szakképzett integrációt" kap akkor minden jól is alakulhatott volna. Félreértés ne essék nem arról van szó, hogy nem tudom elfogadni gyerekem más, mint a többi átlag gyerek, vagy hogy tiltakozom az ellen, hogy hasonló viselkedésű és gondolkodású társai között legyen, hanem azt nem tudom elfogadni, hogy van egy igen rosszul működő rendszer, ami kimondja megtettünk mindent a gyerek integrációja érdekében, pedig nem és utána mosva kezeit eldobja a gyereket mert nem tudott működi ebben a környezetben.
Még egyszer hangsúlyozni szeretném nem kívánok senkit szidni, vagy pocskondiázni, pláne nem a bölcsit ahol voltunk csupán gyakorlati szinten megtapasztaltam azt, hogy ez így nem működik, és ahogy azt Pesten tapasztaltam a tréningen ezzel nem vagyok egyedül.
Így hát úgy döntöttem megpróbálok lépni az ügy érdekében. meg van a terv a fejemben, ezen az úton elindulok és meglátjuk, majd merre sodor a szél. Nem csak az én fiam, de a többi hasonló gyerek érdekében is. Hiszek abban, hogy ha valaki egy jó ügy érdekében lépést tesz, akkor az eredmény ér el. Remélem így lesz.
Úgyhogy most kicsit kihasználva azt, hogy a blogot sokan olvassák arra kérlek titeket, hogy ha van valami véleményetek, tapasztalásotok vagy ötletetek ez ügyben azt kérlek osszátok meg velem, hátha segít az is.
Hát mostanra ennyit. Megyek mert várnak a fiúk és a család, hogy ma is megéljünk még sok-sok szép pillanatot együtt:-)
